Nem állítom, hogy az ilyen csodás leleményesség csakis Romániára lenne jellemző, de azt igen, hogy is. Amolyan kényszer, vagy veszély szülte leleményesség ez, ugye.
Egy ipari csarnok építőtelepe mellett elmenve fotóztam ezeket, tegnap, az iparnegyedben, szürkületkor. Már nem volt ott senki, de előtte körülbelül ez lehetett:
– Hallod, bakker?
– Mi van?
– Most már húzzunk innen. De mit csináljunk a betonkeverővel, meg a létrával?
– Megoldom.
Ugyanott van még ez a bónusz: "Csak minőséget építünk!"/"Nincs szerszám a barakkban".