Eléggé lehetetlen engem bármivel is behülyíteni, de azért a jelek szerint néha mégis lehet. Ám, hogy Önt – drága cukorborsó olvasóm – már ezzel ne lehessen, összegzem.
Kapok ma egy SMS-t. Rövidet és hivatalos nyelvezetben megfogalmazottat, amiben ott egy csomag nyomon követési kódja, és a felhívás, hogy mivel téves a kézbesítési cím (vagyis az én lakcímem), huszonnégy órán belül javítsam ki a következő linken, különben visszaküldik a feladónak a csomeszt. Ó, csomagom, drágám, nem is tudtam rólad, gyere hát ide, meglepetés érkezik valakitől, ajándék jön, ide vele, máris javítom a címemet, lássuk. Volt már ilyen néha, hogy így leptek megy egyesek, szóval hiszek mindent, nyomás, kattintás. Lefogadom, hogy csoki, az lesz benne, de meg pólók is, esetleg valami adathordozó, zenékkel, eredeti kiadásokban. De meg ki tudja még, mi. Szuper, nyami, om-nom-nom.
A link a Román Posta logójával ellátott lapra visz, ami elsőre rendben lévő, de így utólag már valóban túlságosan színes az arculata, a dizájnja, a betűtípusok is túl sokfélék, a szöveg is sok ott, és maga a logó is egy kicsit szokatlanul hivalkodó. Na mindegy, a lapon azt írja, hogy regisztrálni, vagyis felhasználói fiókot létrehozni ugyan most technikai hiba miatt nem lehet (még jó is, nem kell nekem mindenhol saját fiók), viszont csomagokat nyomon követni, a kód bemásolásával, pont igen. Az én állítólagos csomagomnál az állítólagos nyomon követés azt írja, hogy csak részlegesen tudják detektálni, hogy hol tart a küldemény – ugyanis a küldő ország, vagyis Svédország adatai most nem teljesen elérhetőek. Ettől nemhogy gyanúsabbá válna az egész, sőt, még hihetőbbé, ugyanis Svédországban pont élnek közeli rokonaim, akik néha küldenek csomagot (bár soha nem postán, hanem futárszolgálattal, és mindig szólnak előtte, de most biztos meg akartak lepni, de milyen kedves tőlük, ők ilyet még sosem tettek, ilyeneket csak volt kapcsolataimban csináltunk eddig, néha, régebben). A Marabou a kedvenc svéd csokim, már látom is magam előtt azt a sárga csomagolását – és közben érzem a lelkiismeret-furdalást is, mert inkább sportolnom kellene ilyen szép időben, nyári testemmel mi lesz, nem szénhidrátoznom. De egye fene, mindjárt kezemben a szajré, azt a pár táblát még megeszem, ha már küldték, aztán sport, novemberig.
És milyen mázli, pont közel van az egyik posta, épp itt megyek el: beugrom, személyesen mutatom az SMS-t. Mesélem, hogy valami nincs rendben a nyomon követési rendszerükben, és amikor elé tartom a telefont az SMS-sel, a hölgy unottan és úgy, mint aki már a sokadik érkezőnek mondja el ugyanezt, annyit közöl, hogy "ez átverés". Na de várjunk – még csak veszem a levegőt, mondani akarva, hogy dehát Svédország, az nagyon telitalálat, és konkrét –, de ő is látja, hogy nekifutok, úgyhogy még a felszállásom előtt abort takeoffot nyom, ezekkel a szavakkal "Uram, ez átverés. Ne kövesse azt a linket. Ha hisz nekem, jó, ha nem, nem". Oké, hiszek, köszönömcsókolomviszlát, húztam is – és most szóltam én is.
Utánanéztem: én még a kíméletesebb változatot kaptam, itt csak akkor lett volna bármi gond, ha mélyebbre megyek a hamis oldalon, és akkor is esetleg adatlopások, de automatizáltan, mert magamtól nem adom meg, hiszen ott már egyből feltűnik, hogy ez csalás. Ám léteznek más változatai is, kicsit más szövegű SMS-ekkel. Tavaly ősszel indult a legutóbbi ilyen átverési hullám, az azóta még keringő és le-lecsapó ilyen SMS-ekkel. A lényeg: ha ilyet kap, egyből tudjon róla, hogy dobhatja is ki, ugyanis a posta soha – tehát soha – nem küld ilyesmiket.
Szóval nincs csoki. Önnek sem. Hanem mézesmadzag van. Tehát ne.
