Blogosz

MESE NINCS.

Kegyelem

2011. március 24. 23:33 - BlogoszEditor

Árnyék vetül ránk az utóbbi hetekben ismét: a sötét kilencvenes éveké. Nem véletlen az áthallás az egykori lózunggal, hiszen akár úgy is mondhatnánk, hogy kísértet járja be. A nacionál-posztkommunizmus kísértete.
Mert amit mostanában a PSD és a PNL művel magyar ügyekben (is), az a hamisítatlan iliescui hagyományok ápolása.

Persze kell ehhez egy Csibi Barna is, aki Avram Iancu-bábot akaszt nyilvánosan, meg egy nagyköveti feleség is, aki a magyar kormányfő mácius 15-i beszédének felolvasása után saját lélekből még ömleng egyet, ahelyett, hogy gátat szabna magának, továbbá kell egy román hírügynökségi tudósító, aki a két beszédet gátlástalanul egybemossa.
Nos, ami a mieinket illeti: a követ neje szerintem hibázott. Megesik. Csibi Barna pedig néhány ismerősöm szerint vélelmezhetően román titkosszolgálati provokatőr. Nem tagadom, nekem is átvillant az agyamon ez a lehetőség, de szerintem kisebb az esélye, hogy az. Gárdista ugye - ami szinte automatikusan némi agyalágyultságot feltételez. De legalábbis a gondolkodásra való képesség jelentős beszűkülésével szinoníma. Szerintem ő ennyi ebben a képletben.

Szóval ezekből indult ki a PSD és a PNL legújabb magyarellenes kampánya.
Látjuk, főleg a román hatalom leváltására irányul ez a hőzöngésük is: egyszerre akarnak román szavazatokat szerezni, elásni a PD-L-t, magyarok szolgájának állítva be azt, továbbá egy kicsit odapörkölni az RMDSZ-nek is, amelyik még mindig halogatja az újabb átállást. Úgyhogy elismerhetjük: kezdetben csak a román-román küzdelem egyik eszköze volt csupán a sok éve immár példa nélkülien primitív magyarellenes csörtetés.
Csakhogy hiába látjuk a valós céljaikat, ha az eszközeik mi magunk vagyunk.

És ne legyenek illúzióink: most épp a Csibi és a meghamisított Orbán-beszéd volt az ürügy - de ha ezek nem lettek volna, találtak volna mást.

És lám, máris vannak követők, máris bátorodik fel a román sovinizmus is. Csak egyelőre még hülyéskedik. Még csak szórakozgat.

 


Arra gondolok itt, hogy a PSD és a PNL politikai hőzöngése után immár adminisztarív szinten is megjelent ez: az egyébként atyai pofonokra - valamint a mi megvetésünkre - méltán pályázó Csibi Barnát egyszerűen áthelyezték. Jaja, az első hírek hallatán biza még mi, magyarok is jól szórakoztunk: hogy a móc Iancut akasztó magyar hülyegyereket épp mócföldi munkakörbe rakta át a felettese, hat hónapra.
De ne nagyon nevetgéljünk ezen - ugyanis elég komoly vonzatai vannak mindennek. Először is - és ez nem nemzetiségi kérdés - így működik még mindig a romániai közigazgatás: csak úgy el lehet szórakozgatni egy alkalmazottal, ide-oda helyezgethető, akkor is, ha az áthelyezését egy szál szakmai ok sem motiválja, semmi szükég a munkájára ott, ahova küldenék, hanem csakis bosszú, móresre tanítás a motiváció. Packázás. Ezt követi aztán az etnikai vonzatú aggály is: egy magyart száműznének egy román régióba. Ahol történetesen azt a magyart gyűlölik, mégpedig joggal, mivel provokálta a románokat. Ez messze túlmutat már Csibi Barnán, Avram Iancun, s azon, hogy a sráchoz gárdista egyenruha helyett jobban passzolna a kényszerzubbony. Ez már etnikumközi kérdés, nemzetiségi viszály szítása. És ha beindul a láncreakció, akkor megint messze lehet a vége. Hiszen ha Csibi égetett, s utána Mócföldön meglincselik, vagy akár csak megverik, akkor ebből már öngerjesztő folyamat lesz, mindkét oldal beindul. Játék a tűzzel.
És itt tökmindegy, hogy végül el kell-e mennie oda, vagy megússza. A lényeg az, hogy ilyen áthelyezési döntés eleve megszülethetett - azaz, hogy ilyesmi egyáltalán felmerülhetett, mert még mindig így működik Románia. És még mindig könnyű etnikumokat egymásnak ugrasztani.

Emlékezzünk csak: Marosvásárhelyen már volt rá példa. Annak idején véres harcba torkollt a magyarok és a románok ellentéte - ami szintén jelképekből indult. És aminek a hátterében valójában szintén súlyos politikai és titkosszolgálati érdekek álltak.
És melyik párt volt az egésznek a fő szítója, igazi haszonélvezője? Ugyancsak a PSD - csak akkor még másként hívták. Azóta annyi változott, hogy hozzácsapódott még a PNL, s a magyarellenes hőzöngéssel való kampányolásban is társa lett. (Azaz egy liberális párt. Ez külön röhej.)

Szóval itt be is zárult a kör: ismét a múlt évtizedek szelei fújnak. Ismét van okunk elgondolkodni azon, mi lesz itt, ha hatalomra kerül a PSD - és ezúttal vele együtt a PNL.
Van rá bőven példa, mit művelt az előbbi párt velünk, az országgal, s ezen belül nemzetiségi viszonyokkal is. És biza nem is csak magyarellenes pogromot szervezett és akadályozta a jogérvényesítést évtizedeken át, hanem például még a státustörvény ellen is hőzöngött annak idején.
És most itt van ismét: nagy eséllyel hatalomra is fog jutni. És addig is csak kampányol, kampányol, gyűjti az erőt, a szavazókat. És semmi garancia nincs arra, hogy ha majd hatalomra került, akkor leáll a magyarellenességgel. Volt rá példa: máskor sem tette.

Mindebből persze első körben az szűrhető le, hogy minden nagyon könnyen visszacsinálható, visszaforgatható, lenullázható, ami árnyalatnyi fejlődést jelentett az utóbbi években.
Második körben meg az, hogy az RMDSZ nem őre, nem biztosítéka semminek, sőt: bárkivel hajlandó összeállni továbbra is.
Mindezeken túl azonban nekem még szemet szúrt valami. Szerintem valami zajlik ezekben a hetekben magyar vonzatú ügyekben, a konkrét, mediatizált történéseken túl is. Valami összehangolt támadássorozat volt ez, ami szerintem túlmutat azon, hogy egyszerű cirkuszolás lett volna szavazatokért. Több ez most: valamiféle főpróba, lőgyakorlat.

Ilyen helyzetekben már akár a titkosszolgálatok is aktivizálódhatnának, megelőzendő a nemzetiségi ellentétek kiéleződését. Volt is elemző (mégpedig román!), aki már kiáltott értünk.
Csakhogy ez sem ilyen egyszerű. A titkosszolgálatoknak ugyanis nem mindig az az érdeke, hogy az ország érdekeit védjék. Sőt, van, amikor az az érdekük, hogy diverziókeltésben segédkezzenek, politikai célokat szolgáljnak ki, akár nemzetiségi ellentéteket szítva. Láttuk ezt az előbb említett marosvásárhelyi fekete március alkalmával is, de sok más belpolitikai történéskor is, az utóbbi évtizedekben.

Úgyhogy a PSD és a PNL most valahogy szabadon uszítgathat, lazán masírozhat, zavartalanul tarthat lőgyakorlatokat. De legalább még ellenzékben van. Azt hiszem, csak később, a következő választások után fogjuk majd fel, hogy mennyire tűrhetőek voltak ezek az évek, amelyek épp most peregnek.
Persze: kicsit hülyén hangzik, túl kenetteljes, némileg demagóg is az, amit a jelenlegi román halatommal viszonylag jóban lévő magyar vezetés üzenget nekünk, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes révén, újra meg újra. Nevezetesen az, hogy “jelenleg kegyelmi időszakot élünk” ilyen viszonylatban. Az a baj, hogy ez tényleg igaz.
Mi errefelé így mérhetjük a politikai időt: nem lineárisan, hanem ciklikusan. Ami az instabilitás, a szétesés, a fejletlenség egyik legbiztosabb jele.

És ez, amiben most élünk még, kegyelmi időszaknak számít. Azaz most jó nekünk - ha valaki nem vette volna észre. Csak szóltam.
Mert félő, hogy lesz majd ismét rosszabb viszonyítási alapunk is, ha az ellenzék jön kormányra.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr282769619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása