Blogosz

MESE NINCS.

Mi, nyakkendősök: egy jó döntés korai gyökere

2020. január 30. 07:09 - BlogoszEditor

Tudják, mi ez?

20191228_232649.jpg

Az úttörők – romániai változatban pionírok – nyakkendője volt, 1989-ig. Amikor is persze ez az egész mesterséges „mozgalom” is megszűnt, a helyét viszont átvette a sokféle ifjúsági szervezet, az újraalakított cserkészektől a különféle pártokhoz köthető ifi tagozatokig, de ez utóbbiak még így is egészségesebbek.

Előkerült tehát most a pionír-nyakkendőm. Nem nagy szó az, hogy már akkor is utáltuk, amikor viselnünk kellett, hiszen nem kellett túlzottan tájékozottnak lenni gyerekként sem, ahhoz, hogy ösztönösen érezzük az egész rendszer abszurditását, és zsigerből elvessük például az ilyen megnyilvánulásait is. A legkisebbek ugye a haza sólymai voltak, azt hiszem, az ovisok – bár ez, a kötelező voltának dacára, itt, nálunk valahogy kimaradt, úgy tudom legalábbis, hogy én nem voltam a haza sólyma (pedig ez legalább a hangzásában vagány volt, ha másban nem is). Nyilván voltam viszont úttörő, elkerülhetetlenül, mert a rendszer mindenkit úgymond befogadott, valójában meg automatikusan taggá tett. Ugyanúgy nem szerettük ezt a nyakkendőt, mint például a szintén kötelező karszámot. Az utóbbit az egyenruha karján kellett hordani, mint valami internáló táborban, de a kúlabb gyerekeké a korszak vége felé már tépőzáras volt, úgyhogy le is lehetett kapni. Szóval utáltuk, általános iskola befejeztével mégis alírattuk egymással, emlékként a nyakkendőinket – így kaptak azok  legalább valami emberi, igazán fiatalos elemet.

(Bár a képeken alig látható, bocs), az enyémre például Nemes Lóránt azt írta, hogy „Éljen a METÁL” amivel akkoriban csak mérsékelten tudtam egyetérteni, Társi Zsolt barátom azt, hogy „HEAVY", meg, hogy „Fúj Modern Talking”, amivel végképp nem tudtam azonosulni, míg például Rusz Csaba azt, hogy „(a költő)", mert ő költőként szeretett volna ismert lenni, és legalább neki valami köze is lett az akkori lényéhez, mert színész lett belőle. Az egyébként kriminális minőségű anyagból lévő, százszázalékos műanyag érzetét keltő nyakkendő hátoldalán pedig én örökítettem meg annak dátumát, amikor a leendő emlékek közé örök nyugalomra helyeztem: „1988.VI.14, kedd”. Ekkor már csak másfél év volt hátra az egész rendszerből, amely magával vitte aztán persze az ilyen úttörősdit is.

20191228_233449.jpg

20191228_233601.jpg

20191228_233703_2.jpg

20191228_233848_2.jpg

20191228_233900_2.jpg

Megtaláltam még most a pionír nyakkendőhöz is kötődő úttörő-ceremóniák leírásának hivatalos szabálykönyvét, valamint az úttörő lét után kötelezően következő Fiatal Kommunisták Szövetségének (UTC) alapszabályzatát tartalmazó kiadványt is. Mellesleg így, utólag azt kell mondanom, hogy legalábbis a lányok úttörő-egyenruhája aranyos volt (ok, mai szemmel nézem, bocs).

20191229_160941.jpg

20191229_161025.jpg

20191229_161146.jpg

A ceremóniás könyvben leírtak szerinti, már akkor is érezhetően üres, csak formaságnak számító, időrabló ünnepségeken mi is részt vettünk, kifejezetten viszont csak akkor szégyelltem magam, amikor pár hónapra előléptettek valami csapatvezetővé, vagy mivé (de aztán szerencsére hamar leváltottak).

Az utolsó cuccom ebből a korszakból aztán az UTC-tagkönyvem, hiszen a tagságot, és ezzel együtt a könyvecskét automatikusan kapta mindenki, aki általánosból középiskolába lépett, és ezzel a haza sólymából, majd pionírból ifjú kommunista lett – anyátok. Ezek a heraldikai mintázatok viszont mindig is tetszettek nekem (bár bizonyára valami kriminális disznóságok történelmi jelképei) – mintha ez is mutatta volna, hogy ez a rezsim is talán képes lett volna nem ennyire nyomasztó és üres lenni, és valahol talán emberszerű lények mozgatták mégis, bár ez csak nagyon merész feltételezés.

20191229_155538.jpg

Egy évvel ezen UTC-könyvem kiállítása után aztán már épp három napja volt halott Ceauşescu. Ekkor 16 éves voltam, és rendkívül lelkes – de az első reakcióim között volt, hogy soha semmilyen párttagkönyvet nem kérek többé, így hiába hittem még az elején az RMDSZ-ben, azét sem kértem.

Harminc esztendővel később, azaz most már rég látható, hogy jól döntöttem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr3215370908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása