- Hát, bakker, ez egy város, egy megyeszékhely...? Európában?! Mintha Bangladesh-ben lennénk.

Valahogy így szólt oda az egyik operatőr a riporternőnek, amikor egyik alkalommal az RTL Klub stábját kalauzoltam Nagyváradon.  Épp autóztunk egyik helyszínről a másikra, s ők a hátsó ülésen a várost nézegették. Áthaladtunk a központon is. Az pedig - elmondása szerint - egy háború után nehezen éledő kisvárosra emlékeztette a kameramannt. És én meg nyilván egyből lehántottam erről a pesties nagyképűséget, a buta kivagyiságot, ám akkor is megmarad a lényeg: ahogy akkor is végignéztem a városon - immár sokadszor - meg kellett állapítanom, valóban ramaty állapotban van szegény egykori gyöngyszem. Akár mondják ezt mások, akár nem.

Sokszor eszembe jut ez, ha azt játszom, hogy nem helybéli szemével vizsgálgatom a várost. Szinte minden alkalommal elnézem én is, ha gyalog, villamossal, busszal itt-ott járok: szétmállóban van a város történelmi része, a kommer pedig egyre prolibb. Ráadásul a romlás, hervadás megannyi komoly, szembeszökő jele mellett ezernyi apró, zavaró kis rendezetlenség is feltűnik. Még az a pár munka is illúziórombolóan hanyagul van kivitelezve, amit városrendezési szándékkal nemrégiben végeztek.

De ma szépet láttam. Szépnek. Szép az egész város. Csak megfelelő perspektívából kell nézni. Távolabbról, magasabbról. Persze, tavaly június óta látogatható a városháza tornya, ám én csak ma mentem fel oda először. Megéri. Onnan azt láthatjuk, úgy láthatjuk, hogy Nagyvárad szemet gyönyörködtető. (Mint persze minden város, hasonló perspektívából.) Ám igazán ránkfér, hogy kifejezetten vonzónak, a maga egészében kedvesnek, rendezettnek, otthonosnak lássuk a saját városunkat. Kellemes. És lassan az időjárás is az, ilyesmihez. Úgyhogy mutatok pár képet. Amelyek nem hozzák teljesen azt a látványt, ami  szemnek valójában sokkal üdítőbb. Szóval aki teheti, menjen fel oda. És ne csak körbefuttassa a tekintetét, hanem időzzön is nyugodtan. Ismerje fel a részleteket, nézze meg alaposan, járja be fentről.

Helikopterről például már láttam. De az is más, s ez is. Megérdemli Várad, hogy egy kicsit jobban (meg)szeressük, hiszen nem ő maga tehet róla, hogy oda jutott, ahova... (Amúgy azon meg, hogy akkor kik - hangsúlyozom: nem ki, hanem kik -, el lehet gondolkodni rövidesen, a közelgő önkormányzati választás alkalmával.)