Barátságos, meleg Németországban. Legalábbis egyes korrupt politikusainknak. Mert szinte szürreálisan hihetetlen az a napsugaras, könnyed, váratlanul őszinte beszélgetés egyikükkel, amelyben ma volt részem. És amelyből az szűrhető le, amit eddig is tudtunk, nevezetesen, hogy a többségük egyszerűen megtanul együtt létezni a korrupcióval, az élete részének tekintve azt.
Szó szerint is napsugaras ez az egész, mert ma dél körül ülök kint, a Panemar teraszán, a húsvéthétfői verőfényben, fogyasztom az egészséges kis ételemet, amikor megérkezik mellém a Bihar Megyei Tanács volt alelnöke, Dumitru Voloșeniuc (a képen), a feleségével. Évek óta nem láttuk egymást (mármint nem a feleségével, mert vele még soha nem), mégis egyből megismerjük egymást. És már térünk is ki rá, hogy melyikünk hogy van, mit csinál, merre.
Nos, a volt alelnök, aki ellen korrupció miatt folyik büntetőeljárás Romániában, tényleg a legoptimistább, legnyugodtabb, legkellemesebb hangon, mindenki más füle hallatára is, idegenek jelenlétében is, lazán, mintegy természetes dolgokról beszélve meséli, így én is nyugodtan beszámolhatok róla, ő maga nem is titkolja: „Mi néhány éve Németországban élünk. Ott dolgoznunk kell, azért is, hogy eltartsuk a gyerekeinket, az egyikük például Oxfordban van. De egyébként vissza szeretnénk költözni majd Romániába, csak várjuk, hogy véget érjen a korrupciós ügyemben a büntetőeljárás, és megszabaduljak tőle. Ez még körülbelül két év, addig jól megvagyunk Németországban, addig nem is jövünk vissza. Most csak látogatóba érkeztünk haza, Húsvétra.”
Mindezt tehát egy bisztró teraszán megejtett könnyed csevej részeként adja elő. Szinte már elbűvölő az az egyszerűség és nyíltság, ahogy beszél róla. Amúgy még 2015. júliusában küldte bíróság elé Voloșeniucot a korrupcióellenes ügyészség, azért, mert amikor 2008-tól 2012-ig megyei tanácsi alelnök volt, saját cégén keresztül a tisztségével össze nem egyeztethető üzleteket bonyolított, összesen 230 ezer lej illegális haszonra téve szert. Az ügye tehát hét éve húzódik és saját maga bevallása szerint még legalább kettőig fog. Ő pedig ezért a feleségével Németországba menekült, arra az esetre, ha mégis hamarabb születne ítélet, ráadásul az számára kedvezőtlen lenne. De tovább is kendőzetlenül beszél, nyilvános helyen: azt is elmeséli, hogy azért húzódik már ennyi esztendeje az egész, mert az ügyvédje segítségével sikerült mindenféle formai hibákat előhozni.
Amilyen tavaszi frissességgel és harmatos ártatlansággal beszél, az arra is emlékeztet, hogy a Bihar Megyei Tanács több más csúcsvezetője is fő munkaköri kötelességének tartotta a korrupciót. Ott van például az RMDSZ-es Kiss Sándor, aki elnöke volt annak a testületnek, és aki körül nem mellékesen kitermelődött az a Szabó Ödön-Biró Rozália-Cseke Attila-klán, amelyik a mai napig vaskézzel irányítja az RMDSZ megyei szervezetének sötét ügyeit. Nos, amikor épp nem a PNL-s Voloșeniuc volt a megye egyik vezetője, hanem az RMDSZ-es Kiss – mit ad isten? – az utóbbi ellen is korrupciós vádak merültek fel. Sőt, az ő ügye is átkerült a korrupcióellenes ügyészségtől a bíróságra, és ő is már sok éve sikerrel akadályozza az ítélethozatalt a saját ügyében. Sőt, ő annyira biztos a dolgában, hogy nem is menekült el sehova, hanem itt, Nagyváradon várja a büntetőjogi eljárásának elsimítását. Vagy ott van a másik volt megyei tanácsi elnök, Radu Tîrle, akivel kapcsolatban szintén felmerültek korrupciós vádak. Ő szintén évek óta eltűnt a váradiak szeme elől, de most, e teraszi beszélgetésünk során eszembe jutott ő is, és rá is kérdeztem Voloșeniucnál, főleg hogy párttársak voltak. Nos, a válasz szerint Tîrle valószínűleg már túl is van a saját korrupciós ügyeinek megúszásán, és mivel alaposan beágyazott a baptista egyházba, most az általuk működtetett valamilyen intézményben tanít, Bukarestben.
Na, hát így éldegélünk mi itt, Európa ezen részén...Egyébként közben megettem az ebédemet, és nagyon kulturáltan azzal búcsúzunk a Németországból hazatért házaspárral, hogy – a hölgy felvetésére és szóhasználatában – "boldog feltámadásünnepet"…
