De lehet, hogy máris késő – az ilyesmi nagyon gyorsan szokott terjedni, szemben az igazságokkal, amelyek jóval bonyolultabbak, így nehezebb azokat átlátni, és kevesebbekhez is jutnak el. Tény, hogy megint hülyeségcunami-riadó van, próbálom én is kimenteni azokat, akiket még lehet, mielőtt eltemetik őket a hullámok megint.
Most arról van szó, hogy ma robbant az amúgy tegnapi botrány, az állítólagos autonómiaügyi kezdeményezés körül. Mert igen, persze, hogy csak állítólagos. Mindjárt meglátjuk azt is, miért.
- A tények
Még tegnap a bukaresti képviselőház hallgatólagosan elfogadta Székelyföld autonómiatervezetét. (A hallgatólagosság azt jelenti, hogy ha egy már benyújtott törvényjavaslatot nem tárgyal meg egy ideig a plénum, az automatikusan megszavazottnak tekinthető. Sokszor volt már ilyen a román parlamentben, ebben sincs semmi különös tehát.) A képviselőház után most a szenátushoz kerül ez a statútum – ahol el is fogják utasítani, egyértelmű. És ez ma lesz. Hasonló is történt már, ez is majdnem semmi tehát. Ahogy a téma körül ma beindult cirkusz is. És ez sem az első ilyen. Érthető azonban, hogy mégis érzékenyen reagál mind a magyarság, mind a románság az ilyesmikre – és mindkét közösség politikusai fel is használják az általuk korbácsolt indulatokat, saját céljaikra. Épp ezért indítanak újabb és újabb hülyeségcunamikat. Ma is indult egy, itt van a nyakunkon, lássuk tehát az alapvető tényeket, hogy minél kevesebbünket érintse, borítsa el ez az egész.
Az első tisztázandó elem az államfő szerepe. Azaz Iohannisé, aki egyébként maga is nemzeti kisebbségi. Durva nyilatkozatban reagált ma ő a fejleményekre. Alapvetően, sőt, feltűnően nem az RMDSZ-t támadta azért, hogy hallgatólagosan átment a parlament felén az autonómiatervezet, hanem a PSD-t rúgta emiatt. Azért tett így, mert egyrészt nem az a célja, hogy nemzetiségek közötti konfliktust generáljon, másrészt nem akar vitatémát biztosítani a magyar PSD-nek, hogy az hisztizhessen, szavazókat mozgósítva ezzel. Másrészt Ionahannisék alapvető ellenfele egyébként is a PSD, tehát őket ütik, ahol érik.
Két nagy hibát vétett viszont mai megnyilatkozásában Iohannis, ami nekünk sértő is, mégsem kell nagyon a szívünkre vennünk, mert az pont nekünk, magyaroknak lenne rossz. Iohannis egyrészt szó szerint azt mondta ma, a témában tett rendkívüli nyilatkozatában, hogy „a PSD a parlamentben, titkos irodáiban azért küzd, hogy magyaroknak adja oda Erdélyt” másrészt kétszer is magyarul szólalt meg, de ironikusan, amikor „Jó napot!” köszöntéssel élt a PSD elnöke felé, így: „Jó napot kívánok, PSD!”, a beszéde vége felé pedig „Jó napot kívánok, Ciolacu!”. Mindez tőle szokatlanul sértő a magyar fülnek. De vigyázzunk, ne is túlozzuk el.
„Mit ajánlott ezért az egyezségért Orbán Viktor?” - a Maszol.ro portálról„Mit ajánlott ezért az egyezségért Orbán Viktor?” - a Maszol.ro portálról„Mit ajánlott ezért az egyezségért Orbán Viktor?” - a Maszol.ro portálról
Az elnök azt a kérdést is feltette, az RMDSZ és a PSD háttéralkuira utalva, meg arra is célozva, hogy az RMDSZ-t egy ideje a Fidesz mozgatja (amúgy ez igaz), hogy „Mit ajánlott ezért az egyezségért Orbán Viktor?”. És bizony ez sem butaság, mert a Fidesz egy ideje kenőpénzeket juttatott az akkor még kormányzó PSD-nek, hogy a román vezetés hagyja Erdélyben zavartalanul garázdálkodni, klientúrát építeni a Fideszt. Erre célzott ezzel Iohannis. Na, de e fennebbi, három másik mondata, vagyis az, hogy a PSD a magyaroknak akarná adni Erdélyt, meg a két, szándékosan rossz magyar kiejtéssel elmondott köszönés valóban sértő. Akkor is, ha nem a magyarságnak szánta azokat, hanem a sunyi, manőverezgető RMDSZ-nek.
Én például már régen várom az idei két választást (az önkormányzatit, majd a parlamentit) és addig bejelölve tartom Facebookon a haladóbb, európaibb erőket, támogatásom jeléül, így Iohannist is. A mai kirohanása után azonban a választásokat sem várom meg, visszavontam a kedvelést az elnök hivatalos lapjáról. Semmi ez, persze, meg jelképes csupán, de éppen ezért mondom: hogy láttassam, körülbelül eddig kell elmennünk a sértődöttségben, okunk sincs ennél tovább, sőt, magunk ellen dolgoznánk, ha nagyon berágnánk Iohannisékra.
Az egész ugyanis kizárólag politikai színjáték, szavazatszerzési manőver. Az égvilágon mindegyik szereplő részéről. Iohannis – aki tehát maga is csak szerepet játszott ma, csak túltolta – azért mutatkozik ennyire felháborodottnak, és azért a PSD-t okolja, hogy újból beindítsa a párt elleni hangulatot, amit a járvány elnyomott. De aminek az újraélesztése szükséges az államfőnek és a PNL-nek, a közelgő két voksolás megnyeréséhez.
Azt se feledjük, hogy bár ezúttal túllőtt a célon (közösség elleni izgatás az a mondata, ami egyébként nyilván kamu, hogy a PSD a magyaroknak akarná adni Erdélyt, az pedig fölöslegesen sértő nekünk, hogy ennek kapcsán magyar nyelvű köszöntéssel szúrt oda a PSD elnökének), mégis változatlanul Iohannis az, aki az európai, a nyugati úton tartja Romániát. Így mindannyiunk sorsának fontos alakítója, és mind nekünk, magyaroknak, mind a románoknak ez az út az egyetlen járható, és csak ezen vár valamiféle fejlődés. Semmi igazi okunk nincs tehát sértődötten elfordulni Iohannistól. Hiszen ő is csak a politikai manővereit folytatja, ez a kicsit elrontott mai megnyilatkozása is ennyi.
- A „mieink” nem velünk vannak. Sőt, az érdekeink ellenében dolgoznak
Persze az RMDSZ néven futó magyar PSD mindent el fog követni, hogy megint Iohannis ellen hangoljon minket, mint eddig is, valamint azért, hogy egyúttal az RMDSZ-es szekér tolására igyekezzen visszacsalogatni a magyarokat. Ezt a csapdát is el kell kerülnünk. Bár gyakran állít ilyen csapdákat a magyaroknak az RMDSZ. Az általa benyújtott autonómiastatútum lényege éppen az, hogy azért nyújtotta be, hogy az megbukjon. Az RMDSZ-nek ugyanis folyamatosan fogynak a szavazói, így ebben a dupla választási évben szüksége van újabb botrányokra. Amelyeket maga robbant ki, egyeztetve persze román szövetségeseivel, leginkább a PSD-vel, és aztán ugyancsak maga egyszerre tüntetheti fel önmagát áldozati szerepben („lám, a románok ismét leszavazzák az önrendelkezést”) ,valamint harcosi szerepben („tessék, mi igazán megpróbáltuk”). Régi recept. Újra és újra ennek alapján kifőzött alapanyaggal megy az etetésünk. Valójában azonban közismert, hogy az RMDSZ szerepe a romániai politikában éppen az, hogy gátolja az autonómia megvalósulását is. Lényegében az a feladata, hogy igyekezzen összegyűjteni a magyarok voksait, mintegy becsatornázva a magyar törekvéseket, majd kordában tartani épp ezeket a törekvéseket, és ha szükséges, látszatmanőverekkel kisiklatni azokat. Pont ez történik mindig az autonómia kapcsán is. Egyrészt kampányolgatnak vele, lassítva a szavazóik fogyását, másrészt ellehetetlenítik a magvalósulását, ami a román erők érdeke és utasítása is – cserébe pedig az RMDSZ nagyjából zavartalanul lehet korrupt, bizniszelhet, élhet az általa valójában félrevezetett és kihasznált közösségből.
Ne feledjük azt sem, hogy nagyon sokrétű az RMDSZ paktumrendszere a román pártokkal, és sokszor épp a magyar kisebbség érdekei ellen való is – ennek egyik legdurvább eleme, hogy az utóbbi választásokon már titokban, de szervezetten román pártoktól (leginkább a PSD-től) kapott román voksokat az RMDSZ. Ennek részleteit itt mutattam be, érdemes felidézni, egy kattintással. Mert elegendő magyar szavazója lassanként nincs. Így pedig sorban mindenhonnan kihullna. Legutóbb az Európai Parlamentbe segítették be perverz háttérmegállapodás révén, román szavazatok átirányításával az RMDSZ-t a román pártok. Ugyanis erre kell nekik az RMDSZ: sehonnan ne essen ki ez a kis, mellesleg magyar formáció, mert néha szükséges arra, hogy a szavazatai révén el lehessen fogadtatni ezt-azt, továbbá ma már a kapcsolatot jelenti a korrupt Fidesszel való üzleteléshez is.
Meg aztán, ha egyáltalán tényleg dolgoznának is az autonómián – ahogy nem teszik, sőt, az ilyen színjátékok dacára és hátterében egyenesen fékezik azt –, gondoljunk csak bele, kellene-e, meg jó lenne-e igazából a magyarságnak néhány olyan régió, amit önrendelkezésnek nevezve a magyar PSD teljesen leural és irányít. Szó sincs róla. Pusztán annyit jelentene ez, hogy például a Székelyföld, vagy teszem azt a Partium még jobban ki lenne szolgáltatva olyan figuráknak, mint például nálunk, Bihar megyében az alapvetően romlott, gonosz Szabó Ödön (aki eleve a korrupt Kiss Sándor volt megyei pártelnök szolgálójaként, annak hátán kapaszkodott fel, majd lett mellette szürke eminenciás, hogy végül Kiss helyét átvéve ő maga üljön a Bihar megyei magyarság nyakába), és az ő barátai, meg üzletfelei. Nem beszélve a sok – az alsó középszert képviselő, a szolgaságba, pártkáderi posztokra való felkapaszkodást már sikernek tekintő – pártmunkásról, akikkel telenyomta a megyei és nagyváradi szervezetet is, ezzel teljesítve ki azt, hogy a párt ezen megyei szervezete a legmocskosabb, legsötétebb és legbutább is, az RMDSZ összes megyei és területi szervezete közül. Vagy éppen említhetném hirtelen a sok példa közül a székelyeknél az infantilis, opportunista Borboly Csabát, akit csak azért állítok most példának, a rengeteg másik közül kiemelve, mert neki is épp e napokban van botránya – ugyanis kiskirályként fenyegeti az udvarhelyi magyar sajtót. (Ahogy egyébként Biharban meg Szabó hajtotta a párt szolgálatának igájába az itteni magyar sajtót, a kollaboránsai segítségével.) És még hány, meg hány ilyen példa van.
Autonómia tehát, aminek a kereteit ilyen emberek határozzák meg, és amit ilyen emberek működtetnek, csakis a saját hasznukra? Köszi, nem ilyen lovat akarunk. Igaz, valójában ők maguk sem dolgoznak ilyesmin, hanem az autonómia ügyének is az elárulói, amiért cserébe remekül üzletelhetnek a román pártokkal is.
Harminc év alatt millió konkrét eset rávilágított már: az RMDSZ nem a képviseletünk, hanem a fékezőnk, szándékosan és intézményesen az, és egyszerűen nem hasznos, hanem káros. Nem szolgálja az előrehaladásunkat akkor sem, ha a magyar közösségi céljainkat nézzük, és akkor sem, ha a többiekkel közös, egyszerű állampolgári, társadalmi fejlődési céljainkat tekintjük. Sőt, fékez mindent. És velünk, a magyarokkal a bolondját járatva bizniszel, miközben nekünk hazudozik. És nekünk játszik ilyen olcsó darabokat is, mint például ez a mostani újabb ripacskodás az állítólag megpróbált, de valójában épp akadályozott autonómia kapcsán.
- Nincsenek is „mieink”. Azaz valós képviselet nélkül, legalább két évtizede
Azt is be kell már látnunk egyszer, hogy egyébként ezen a magyarokból álló maffián túlmenően sincs képviselete a romániai magyarságnak. Ebben az időszakban egyszerűen nincs valós, tisztességes közösségi magyar képviselet.
Hiszen ha a legnagyobb, így szükségszerűen leggaládabb RMDSZ-en túlra tekintünk, azt láthatjuk, hogy a másik két pártot, az EMNP-t és az MPP-t meg a Fidesz hozta létre, és szintén nem a közösség érdekében. Hanem azért, mert régebben Orbán Viktorék megpróbálták kiütni a nyeregből az RMDSZ-t, hogy az itt alapított egyéb magyar pártok révén átvehessék a romániai bizniszt, kapcsolati hálót, a folyamatos klientúraépítést, a román pártokkal való üzletelést. Vagy egyszerűbben: az egész kócerájt. Csakhogy az RMDSZ éveken át ügyesen védte mindazt amire addig már rátette a kezét. Így végül a Fidesz úgy döntött, ha nem tudta kiütni az RMDSZ-t akkor őt magát fogja átvenni. Ez pedig mára meg is valósult.
Olyan korszakot élünk tehát, amikor épp nincs semmilyen valós képviselete a romániai magyarságnak.
Most néhány évtizedig ez zajlik. Helyette van több itteni párt is (ráadásul ma már mind a három az Orbán Viktor birodalmához is tartozik), amelyik különféle irányokba üzletel, szolgál, manőverezik, kizárólag magánjellegű csoportérdekeket követve. Néha valamilyen minimegvalósítást, eredményecskét dobnak a közösségnek (például egy-egy szobor, valami felemás, de úgysem betartott nyelvhasználati törvény, zászlólobogtatás, ilyenek), ami persze kizárólag a szavazótábor dresszírozását szolgálja.
Amikor néha kijártam Brüsszelbe, több európai parlamenti képviselővel beszélgetve is azt hallottam tőlük, el vannak képedve. Ugyanis – mesélték – a romániai magyar politikusok Nyugaton előszeretettel beszélnek az állítólagos autonómiaharcukról, így az EP-ben is (amelynek egyébként nincs is semmi vonatkozó hatásköre), aztán otthon, a magyar választóiknak is unalomig tolják az autonomista szövegelést – de amikor Bukarestben, meg romániai helyi szinteken, román politikai közegben ténykednek, akkor leginkább hallgatnak erről. Azt választják ugyanis, hogy saját érdekükben jó viszonyt ápoljanak a román állam román politikusaival. A specifikusan magyar közösségi ügyeket pedig csak kampánycélokra használják.
Nehéz tehát, és némi bátorságot is igényel, de lássuk be már egyszer: nincs romániai magyar képviselet ezekben az években. Ez a tény, ezzel kell kezdenünk valamit. Nem pedig továbbra is bedőlni a kizárólag saját érdekből politizáló magyaroknak sem.
- Mindegyikük szerepet játszik, és az alakításuk tapsot nem érdemel – ám ki kell választanunk, ki a kevésbé kártékony ripacs
Úgyhogy így még világosabb az is, ami a mai napon történik. Tehát ez a mai menet egy újabb felvonás csupán az egyik unalomig játszott darabból. Az Autonómia, bla, bla, bla című melodrámából. Minden szereplőnek megvan a maga közönsége, és épp azon dolgozik mindegyik fellépő, hogy a közönség adott szegmensét odaállítsa valamelyik párt mögé. Nézzük, egyenként a műsorlapon lévőket.
- Az RMDSZ egyszerre áldozat és harcos a szereposztásban, és azoknak a szavazóknak játszik, akik ezt szeretik hallani, akiktől ezzel lehet szavazatokat kicsikarni – hogy aztán, immár évtizedek óta mindig visszaéljenek azokkal a voksokkal is.
- Az EMNP és az MPP ellenzéki pozíciókból mantrázza, hogy ők bezzeg tényleg tennének az ügyért (biztonságos szerep ez, mert sosem fognak éles helyzetbe kerülni, hiszen nem jutnak olyan romániai állami pozíciókba, ami ilyen kompetenciákat adna nekik, mehet tehát a fedezet nélküli szövegelés) – ők ezzel tapsoltatják a közönség azon részét, amelyik nekik hajlamosabb bedőlni.
- A PNL és Iohannis jelenleg kormányzati, meg államfői pozícióból azt játssza el a saját szavazóinak, hogy megvédi az országot a széttagolódástól (holott nincs ilyen valós veszély, az RMDSZ hallgatólagosan elfogadott önrendelkezési tervezete is csak eleve bukás céljából megírt színdarab a színdarabban). És közben Iohannisék ütik a PSD-t (mert nemrégiben ez utóbbi párt tette lehetővé, amikor még ők kormányoztak, hogy az RMDSZ benyújtson egy ilyen tervezetet).
- Maga a PSD pedig, amikor még kormányon volt, barátságosabb szerepet játszott kifelé is, ami az RMDSZ-szel való kapcsolatrendszerét illeti, most pedig, amikor ellenzékben van, szintén az ország területi egységének védelmét játssza el (közben persze a színfalak mögött semmilyen kapcsolatrendszer nem sérül, az RMDSZ-szel is ugyanúgy jóban maradnak - hiszen mindenki tudja mindegyik szerepről, szereplőről, hogy ez csak színjáték, és mindenki a saját közönségének szerepel.
- Oszoljunk, nincs itt semmi látnivaló. De a józan eszünket se felejtsük a ruhatárban, távozáskor
Tehát annyi történt ma, hogy ismét megbukott az RMDSZ által látszatból, szavazatszerzési célokból benyújtott újabb önrendelkezési tervezet, miközben megint botrány kerekedett a téma köré. Ebből pedig profitál az összes szereplő, mindegyik a maga tábora felé játszva el valamilyen olvasatát ennek az alapjában is hazug darabnak. Ez nem az első ilyen. Nem újdonság. Ami apró újdonság, az az, hogy Iohannis államfő kicsit túljátszotta ma a saját szerepét, és két kiszólásával beszólt a magyaroknak. Sértően, igen. De valójában nem ez volt a célja, és nem is hozzánk beszélt. Hanem a PSD elleni érzelmeket igyekezett ismét felkorbácsolni, mert az év végén két választás is lesz. Hogy közben három rövid mondattal megsértett minket, az talán a beszédíróinak a hibája, talán a sajátja.
Szóval ma a statiszták elszúrtak valamit a darab egyik szereplőjének a szövegében. És hirtelen egy pillanatra megint a sötét kilencvenes években találtuk magunkat, Mert legutóbb akkoriban volt ez a magyaroknak kiárusítják Erdélyt-hablaty megszokott a politikai kommunikációban. Ezért a mai szöveget elmondó szereplő, azaz Iohannis, éppenséggel bocsánatot kérhetne tőlünk. Ez mindenképp. De ennyi. Sőt, mi magunk vigyázzunk, nehogy több legyen bennünk, vagy körülöttünk, nehogy indokolatlanul nagyobbra nőjön a jogosnál ez az egész.
Saját, lényeges érdekeinkkel ütközne, ha ezt a két sértést túl komolyan vennénk, és emiatt túlságosan elfordulnánk az ország mégiscsak európai elkötelezettségű vezetésétől. Az pedig főleg ütközik a saját érdekeinkkel, ha netán most is bedőlünk a minibotrány kapcsán az RMDSZ interpretációinak, vagy bármi másnak.
Nagyon fontos tudni még azt, hogy ez az egész egy időzített bomba volt. Az RMDSZ ezt az eleve csak imázsgyakorlatnak és önigazolásnak, látszattevékenységnek szánt, és eleve feláldozásra összedobott „autonómiatervezetet” még akkor gründolta, amikor leggyakoribb szövetségese, a PSD volt hatalmon. És ekkor egyeztek meg, hogy persze elfogadásig nem jut el majd, de az RMDSZ-nek lesz mit lobogtatnia, hogy legyen támogatottsága. Ami a PSD-nek is érdeke (vázoltam fennebb). Később hatalomváltás történt, és mostanra jutott az alvó ügy a hallgatólagos parlamenti elfogadásig. Azaz most robbant a bomba. És most sétált be Iohannis államfő az RMDSZ és a PSD eme csapdájába: vele vitetik el a tervezet elutasításának balhéját, hadd haragudjanak rá a magyarok, és tőle forduljanak el, nem az RMDSZ-től.
Más kérdés azonban, miért választotta ezt a szerencsétlen megfogalmazást az államfő. Mi ez a nyelvezet, hogy beszél, miért úgy fogalmazott, ahogy. Ez érthetetlen és nagyon szerencsétlen.
De a lényeg mégsem ez. Hanem az, hogy az RMDSZ megint ügyesen átverte a magyarságot egy kis autonomista hókuszpókusszal. Iohannis pedig igyekszik minél gyorsabban lezárni ezt a mutatványt, hiszen nem érdeke, hogy a sokszor még most is a PSD-t szolgáló RMDSZ hízhasson ezen a saját kamutémáján.
Iohannisra eleve sem az autonómia miatt szavaztunk. Hiszen vannak más ügyek is. Így én például a nyugati orientációért, meg a PSD (és az UDMR) ellen szavaztam rá. Nem az autonómiáért, ez nem volt téma, hanem a jelzett ügyekért. És kitartok mellette. Hibázott, nem is értem, és meg is sértett. De elmúlik. (Az önrendelkezés elsíbolását pedig nem rajta, hanem legelőbb és kiemelten a rommagyar maffiapártokon kérem számon.) A nyugati orientációt azonban fenn kell tartani. Törékeny. Belső erők miatt is. Ezek ellenében tehát, mint állampolgár, kitartok a jelenlegi államfő mellett.
Látom, már kezdenek megjelenni a neten olyan hashtagek, hogy #notmypresident. Nos, erre részemről ennyit: #zislaelprostii #miarakvoltez #szajbergyerekkerjelbocsanatot
UGYANAKKOR
#stillmypresident.
Na, és most, estefelé van még egy kis fejlemény. Ocsmányságra ocsmányságokkal reagálnak ugyanis a magyar politikai erők. Ami megint csak hitelteleníti az utóbbiakat, és köszi, de engem, romániai magyart ilyen alpári baromságokkal ne védjenek meg. (Persze valójában nem is védeni akarják a magyarokat, hanem megint uszítani, hogy szavazókat szerezzenek ennek az eseménynek a kapcsán is.)
Tehát kitesznek magukért közben bohóckodásban, valamint a saját választóik hülyítésében a rommagyar pártok is. Egy itteni, RMDSZ-es utánpótlás-politikus hihetetlen posztját láttam az előbb, arról, hogy szerinte a szász Iohannis olyan, mint Hitler. Még képet is tett hozzá, ahol a náci vezető tipikus bajszával ábrázolja a romániai államfőt. Teljesen abszurd ez, minden szempontból. Hiszen egy romániai magyar, azaz nemzeti kisebbségi támad egy szászt, vagyis egy másik romániai nemzeti kisebbségit, a nemzetiségi hovatartozása kapcsán. Továbbá ha nem is lenne kisebbségi egyik fél sem, akkor is a legalja az, hogy egy németet Hitlerhez hasonlítunk. Ráadásul szó sincs róla, hogy jogos lenne a párhuzam, bármiben is. Sőt, szerencsére Iohannist az inkább liberálisabb nyugati körök tették ide nekünk. Emellett ott van az, hogy egy súlyos, uszító nyilatkozatra egy másik uszító reakció érkezik, egy ilyen poszt formájában. És még a tetejébe politikuspalántától, azaz közszereplőtől. Mindehhez hozzájön még, hogy az illető RMDSZ-es, márpedig, ez a párt alapvetően inkább szemben áll Iohannisékkal, és minden lehetőséget megragad arra, hogy igyekezzen elfordítani a választókat Iohanniséktól – ráadásul az RMDSZ leginkább pont a magyar PSD, úgyhogy sok szempontból találva is érezheti magát. Na, de a szóban forgó posztot legalább a személyes lapjára tette fel az illető RMDSZ-es.
Ezzel szemben magának a két szóban forgó pártnak a nevében reagált fantasztikus őrültségeket az EMNP és az MPP szövetsége. Ez a párt, amelyet a Fidesz dobott össze, szintén elvakult uszítással, valamint eszméletlen túlzással reagál Iohannis uszító nyilatkozatára. Az EMNP-sek egyenesen a pártjuk nevében töltötték fel ezt a fekete gyöngyszemet.
Keresem a szavakat, és azt találom, hogy konkrétan marhaság és hazugság az, ami az amúgy is manipulatív képhez írt szövegükben áll, nevezetesen, hogy Iohannisék belebuknának a válságkezelésbe. Az is elképesztő, hogy egyáltalán honnan vesz ilyesmit az EMNP, meg minek hozza ide, ehhez a témához. A legnagyobb butaság persze az a képtelen állítás, amelyet képpel volt képük illusztrálni, vagyis, hogy Iohannis lenne az új Vadim. Érdemes még megfigyelni, hogyan vannak jelen a Fidesz által összedobott ezen két párt szövetségének kommunikációjában magának a Fidesznek a tipikus stílusjegyei. Elsősorban maga az önellentmondó arcátlanság: ahogy gyűlöletet igyekeznek kelteni az üzenetükkel, mégis azzal a képmutató mondattal indítanak, hogy „Elég volt a gyűlöletkeltésből!”... Ráadásul az itt üzenő EMNP elnöke egy olyan fiú, aki ezt megelőzően neonáci csavargók és hobbifasiszta hülyegyerekek bandájában mozgott, örömmel és hittel, onnan nőtt ki aztán, a többiekhez képest eléggé kulturálttá válva. Ott van aztán az a mondat, hogy „Ez felháborító!” Na, ismerős? Ugyancsak a Fidesz szokott ilyen rövid visongásokkal kommunikálni, a leghirhedtebb eddig az a kampánya volt, hogy „Ez veszélyes!”, de volt már „Ez felháborító!” is műsoron, náluk is.
Szóval egy beteg nyilatkozatra kifejezetten beteg reakciók érkeztek a rommagyar pártok egyes embereinek részéről. Ezt a kicsit hosszabb kiegészítést csak azért tartottam nagyon fontosnak ide, mert tipikus esete annak, hogy a saját portánk előtt is van sepregetni való, azaz hozzánk közelebb is van mindenféle politikai érdek által vezérelt uszítás. Nem csak olyan létezik, ami tőlünk távolabb van, és ránk irányul, hanem az állítólagos mieink is nagyot tudnak menni ilyen téren.
Ami pedig a hamis, látszatautonómiázást illeti: ez az egész színdarab már sokszor volt színpadon Romániában, az elmúlt harminc évben. Unjuk már meg, lássuk már át, hogy ez csak színjáték, röhögjük ki már egyszer. Függöny. Tapsot nem érdemel. Vége, mehetünk.