Blogosz

MESE NINCS.

Torkosborz-szindróma Váradon

2011. február 05. 16:38 - BlogoszEditor

Szívunk. A szó szoros érelmében, s átvittben is.
És szívatnak. Sőt, mit mondják, ez így is marad.
Nem vicc: erre már az egészségünk megy rá. S nem csak a mentális.

Még sosem láttam akkora szennyezést Nagyváradon, ami mára virradóra érte a várost. Szinte megfeketedett a hó mindenütt.
Úgy jött az egész, mint a filmeken: baljós előjelei voltak. Napok óta nézegettem már munkába menet és jövet is, hogy valami változik. A havon látszott a legjobban: napról napra egyre szürkébb lett, egyre sötétedett. És ha új réteg hullott rá, az sem volt fehér. Valami hosszabb ideje van a levegőben…

És most jut eszembe: az utóbbi napokban a szerkesztőség hatalmas panorámaablakán is többször csodálkoztam kifelé, azon révülve, hogy micsoda sosem látott módon sötét, baljós, nyomott, átláthatatlan a tér - és épp ezért érdekesen szép az idei tél.


Ma reggel aztán arra ébredtünk, hogy lényegében fekete minden odakint.

Készítettem erről pár fotót az előbb a környéken.

Kontrasztanyagnak egy fehér papírlap a havon, hogy ne feledjük el, milyen is a fehér.

Példátlan módon szinte fekete hó borítja a tájat. És az emeletről messzire ellátni: minden kert, minden háztető ugyanolyan.
És jönnek az ismerősök, s megjegyzik: “Itt is ilyen? Hát nálunk is.” És hívok más ismerősöket, akik mondják: a város más részein is ezt tapasztalják. Csak a távolabbra eső negyedekben nem: a város túlsó fele megmenekült.
Az van tehát, hogy Nagyvárad államhatár felé eső részét beborította valami mocsok. Időnként pedig valami égett műanyagra emlékeztető szag terjeng a levegőben.

Azta! Sietni kell, mert leginkább a havon látszik, mi zajlik itt - márpedig épp olvadás van.
Ha elolvad a bizonyíték, akkor a nyomában maradó feketeségre ráfogják majd, hogy sár - s azzal kész, le fogják hazudni az egészet.

Hát nézzük: az alábbiakból kiderül, hogy alármilyen (környezeti) katsztrófa érhetné - és éri is! - a várost, azt még bejelenteni sem lehet rendesen, nemhogy a felelősöket mozgásra bírni. Nyogodtan elemészthet itt bennünket bármi. Elképesztő!

Először állampolgári bejelentést próbálok tenni, azaz nem újságíróként indulok a hatóságok felé.
A Megyei Környezetvédelmi Ügynökségnél (APM) persze senki. Hétvégén nem dolgoznak, oké. De még ügyelet sincs. Sőt, a mailt is visszadobja a rendszerük.
A Közösségi Rendőrséget hívom második lépésként - az ő egyik alegységükként működik ugyanis a nemrégiben létrehozott Környezetvédelmi Rendőrség.
Itt az ügyeletes rendőr nagyon szépen végighallgat. Mondom, sürgősen küldjenek valakit, mielőtt elolvad a hó. Legyen nála fényképezőgép, s vegyen fel jegyzőkönyvet is. Megígéri. Várok. Semmi.
Amikor két óra múlva visszahívom, már más veszi fel a telefont, váltás volt időközben. Ez a tiszt, mint mondja, máris nézi a számítógépben az előző bejelentésemet. Megtalálja, s azt kérdi: “a kutyaugatásos, ugye?” Én meg nem értem: “Micsoda?” Megnézi újra, s közli: az én bejelentésemhez azt írta be a kollégája, hogy “nagyon ugat a kutya, s ez zavarja a bejelentőt“.
Na ettől viszont már ideges leszek, s hagyom a polgári bejelentést. Méghogy kutya?! Innentől már szakmailag ordítom neki, hogy azonnal tegyenek valamit, mert mostantól én fogok akkor ugatni és szórakozni velük.
Na jó, akkor kiküldenek valakit. Ebben maradunk.

Amíg várom a járőrt, próbálom felhívni a Megyei Környezetvédelmi Őrség igazgatóját, Călin Mocant. Aki kétszer is kinyomja a telefont, bármelyik számát próbálom.
Később SMS-t küld, hogy bocs, nincs a városban, de jelezzek SMS-ben, ha valami sürgősségi eset van.
Hát összegzem az egészet SMS-ben, s elküldöm neki.
Ez is nagy nulla tehát.

Ezért már közvetlenül a polgármestert hívom.
S mint várható volt, a stílusát tekintve Ilie Bolojan az egyetlen normális illetékes ebben a képletben. Bár megoldással ő sem kecsegtet.
Azonnal felveszi a telefont, elmagyarázza, hogy épp Bukarestben van, de az ő távdiagnózisa szerint a város hőerőműve (CET) okozza a feketeséget Váradon. De engem az érdekel, mi akkor a megoldás. Erre Bolojan kifogástalan stílusban el is kezdi előadni a megyeszékhely középtávú fejlesztési stratégiáját - különös tekintettel arra, hogy a hőerűmű milyen fűtőanyagra fog majd átállni, a környezetvédelem érdekében…
De a szennyezés most van. Már megint van. És minden eddiginél durvább. És az illetékes hatóságok nem tesznek semmit, sőt, alig lehet őket elérni. Amikor ezt jelzem, azt válaszolja: ja, annak majd utánanéz hétfőn, ha hazaér.
Ja, kösz. Addigra eltűnnek a jelek, s max egy sajtóközlemény marad az egésznek a nyomán.

Még pont a polgármesterrel telefonálgatok, amikor megérkezik és becsenget végre a járőr.
Két unott arc. Akik a bejelentés kivizsgálása helyett azonnal lebeszéléssel kezdenek. Hogy az valójában nem is szennyeződés, hanem sár a havon, kosz, természetes lerakódás, meg ilyenek.
Külön kérésemre készítenek csak pár fényképet a helyszínről. És amikor kérem, hogy állítsanak ki jegyzőkönyvet, akkor ez a következőből áll: egy zsebnoteszbe épp kifogyóban lévő, alig író golyóstollal bevezetik a nevemet és a címemet. Ennyi.
S persze amikor elmennek, hiába jelzem, hogy nézzenek szét még bárhol a környéken, a városban, mert gond van mindenütt - ők visszaindulnak az irodába, s kész.
Pedig ugyanazt a levegőt szívják ők is. De úgy látszik, van az az inkompetenciaszint, amikor már ez is mindegy.

Időközben végre visszahív Călin Mocan, a Környezetvédelmi Őrség igazgatója.
Nagyon laza. A hangján is eleve érződik, meg aztán a stílusán is: nem nagyon izgatja, hogy a fél várost beterítette valami mocsadék. Sőt, először azt kifogásolja, hogy miért is kellett erről szólnom a polgármesternek.
Aztán elmondja: szerinte is a hőerőmű a hibás. És még el is szólja magát: “Én a központban lakom, én is láttam már tegnapelőtt, hogy ott szürkül a hó. Úgyhogy néhány napja már beszéltem is a hőerőmű igazgatójával. Ő azt állítja, náluk nem történt semmi rendkívüli. De akkor is onnan jön az egész. Máshonnan nem jöhet. A város Borsi út felőli részén mindenütt jelen van ez a feketeség. Úgyhogy nem az van, hogy csak úgy, valami ismeretlen forrásból, derült égből az egész várost beborította volna valami. Hanem az van, hogy a megyeszékhely hőerűműhöz közelebbi részén tapasztalható a jelenség. Tehát csakis onnan jöhet.
Na rendben. Még be is ismeri, hogy már napok óta tudtak a szennyezésről. És igaz ugyan, hogy különösebb vizsgálat nélkül állapították meg, de vegyük úgy, hogy akkor megvan, ki hibás a környezet- és egészségkárosításért.
Érdekel tehát, hogy milyen szankció jön, illetve milyen lépések annak érdekében, hogy máskor ne történhessen hasonló.

Nos, mit gondolnak, mi jön? Semmi. Úgy van.

Mocannal abban maradunk: “Jó, majd hétfőn kimegyünk újra a hőerőműhöz“. S hogy ott mi lesz? Hát beszélni fognak az igazgatóval. És utána kiadnak majd egy sajtóközleményt. Várhatóan kedden.

Ennyi.

Ma szombat van. Az előbb megnéztem: a hó szinte teljesen elolvadt már, mióta elkezdtem a nyomozást. Bárkit kérdeztem, azt mondja, ilyen szennyezésre Váradon nem tud példát az elmúlt évtizedekből.
A visszahúzódó hó nyomában fekete, saras kosz marad. Ha eljön a száraz idő, ez is hozzáadódik majd a mindenfelé szálló porhoz. Amely ellen szintén nem tesznek semmit, már évtizedek óta. Nyaranta a várost megülő, egyre gyűlő port lélegezzük be. Most, télen meg ezt a pernyét, vagy mit.

Az előbb felhívtam Daniel Franciscot, a hőerőmű műszaki igazgatóját is. Ő elismerte, hogy ők a szennyezők. És mint mondja, azok is lesznek, amíg át nem állnak földgázra. Ez 2013. december 31-ig esedékes.

Megjegyzendő még: a hozzánk közel eső Debrecenben néhány nappal ezelőtt meghaladta a szállópor koncentrációja az egészségügyi határértéket. Ennek kapcsán az egyik kollégám fel is hívta a Mocan vezette itteni hivatalt, arról érdeklődve, hogy mi a helyzet Váradon. Volt képük azt hazudni, hogy itt minden rendben.
Pedig ez akkor volt, amikor már gyanúsan elkezdett szürkülni a hó odakint, azaz a szenny szállt a levegőben.

És most is száll, ne feledjük.
Csak épp hó nincs, amin azonnal észrevevődjön.
De attól szívjuk. Szívunk tovább. Télen-nyáron.

 

Kicsit megpiszkáltam, hogy látható legyen, milyen volt a szűz hó, s milyen a mostani

 

Összegzés, egy nappal később.

Nagyváradot szinte példátlan mérvű környezetkárosodás érte - ami ráadásul nyilván az egészségünkre nézve sem pozitívum. (Az első szakértői vélemények szerint akár 40 különböző rákkeltő anyag is lehet a hamuban, ami mindent beborított.)

Az illetékesek tudatában voltak már régebben, sőt maga a szennyező is napok óta tudta, mi zajlik. Mégsem tett egyikük sem semmit.

Sőt, utólag sem fognak, még csak büntetés és/vagy érdemi felelősségre vonás sem lesz.
A szennyező anyag eltakarításával sem foglalkozik senki. Majd az olvadással lassan beleivódik a földbe egy része, a többit pedig vidáman hordja majd a szél összevissza tavasszal és nyáron.

A hatóságok és a hőerőmű vezetése még csak nem is jelezte a lakosságnak, hogy egészségre káros anyaggal szórja őket napk óta. Mi több, titkolni igykezett.

Most, hogy a sajtó felfigyelt rá, s elkezdtünk kérdezősködni, már bevallják - de igyekeznek jelentéktelennek és természtesnek beállítani azt, ami történik. Azaz hazudtak és most is ezt teszik.
Azt állítják, az egész csak így történhetett, a hibás a természet, amiért nem volt szél, hogy elvigye a füstöt.
Hova vitte volna amúgy? Át Magyarországra például? Az nem környezetszennyezés? És ott nem élnek emberek?

Azt is állítják, hogy az erőműben minden rendben zajlott.
Még csak ez utóbbi sem igaz.
Elég megnézni most, az erőmű kéményét, amely a város szinte minden pontjáról látható. Az utóbbi napokban valami gyanús, sűrű, koromfekete, szokatlan füstöt okádott.
Mióta viszont a médiában is téma a szennyezés, sokkal szelidebb, szürke füst jön onnan. Azaz valamit változtattak.

Most is épp megnéztem. Még a füst is megváltozott, mióta kiderült ez a porhintés.
Hatalmas égés ez. Nekik. Mégis mi feketedünk be ettől is.
Ők pedig tisztán jönnek ki ebből is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr732640398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása