Hogy minek köszönhetően történt, az nem világos – de tény, hogy a jelek szerint elkezdték helyrehozni azt az egyetlen nemzetközi kerékpárutat, amely Romániát és Magyarországot köti össze, és amelyet román oldalon nemrégiben épp egy útépítés kapcsán tettek tönkre.
Pontosan hét jéghideg varázsszó az éjszakában
Vasárnap késő este. Nagyvárad. A Nagyvásártéren alig van valaki a tájban – de egy vékony, apró termetű, és vélhetően valamilyen hatás alatt álló, a török és kínai ruhapiaci divat szerint öltözködő, csavargó lány nagyon aktív.
Csodájára jártam: ilyen az első itteni autópálya-szakasz, meg az új RO-HU határátkelő – VIDEÓVAL
Tegnap hivatalosan átadták, ma megnéztem: ilyen az új magyar-román határátkelő, és a magyarhoz csatlakoztatott román autópálya-kezdemény. Elmentem ma megnézni, mégpedig biciklivel.
Csapás a múltból: fűszer ízű csirke, meg más csemegék
Csíkszeredai újságírók indították, és meghívtak engem is a szerzők közé: volt egy közös szerkesztésű blogunk, pontosabban még mindig megtalálható a neten, csak már rég nem frissül – erre most, sok évvel később hirtelen elémtoppan a neten ez az egész.
Újabb kihalt román-magyar határátkelő...
Megint találtam egy elhagyottnak látszó román-magyar határátkelőt. Bár – mint később ki fog derülni – nem teljesen az, csak ideiglenesen van használaton kívül.
Úgy tudtuk, majdnem teljes a magyar határzár. Kipróbáltam, és tévedtünk: így járható át
Ön is azt hitte, hogy a román-magyar határ megint lényegében átjárhatatlan ebben az időszakban? Azt gondolta, hogy a Magyarországon áthaladó tranzitforgalom, valamint a határ két oldalán lakó/dolgozó polgárok, meg diplomaták, stb. kivételével mindenki számára szinte lehetetlen belépni…
Fürdőző vaddisznók. Avagy nem tudok eléggé rasszistául
Ide keveredtem valahogy, kerékpározás közben: Biharszentandrás – tiszta román település, és ennek lesz szerepe a következőkben – központjától nem messze tartok szünetet, mert megláttam ezt.
Elhagyott határátkelőhely be nem járása
Érdekes élmény, amikor a semmi közepén haladva az utat váratlanul egy elhagyott H.A.T.Á.R.Á.T.K.E.L.Ő. zárja el. :)
Külön betűméret, kisebbségeknek...?!
Egy sokkal kisebb isten hozott, jóval kisebb gyerekeket. Mindig szemet szúr ez, ha itt megyek el, így most is – pedig már rég díszeleg itt: a nagyváradi gyermekváros bejárata ez.
(V)eszem a kefét – avagy egy nemzeti kisebbségi hétköznapjaiból, 508378. rész.
Összefalaztam a kabátomat. Úgyhogy megyek ruhakefét venni. Olyannyira átlagos hétköznapon történik ez, annyira szürke hétköznap egy nemzeti kisebbségben élő életében, hogy ennél hétköznapibb már csak akkor lehetne, ha szerda lenne: mert amúgy csütörtök van, este, esik az eső. Szóval egy nemzeti…
"Román vagyok" én is. És nem csak ma
Egyáltalán nem vagyok híve annak, hogy leszóljuk mások nemzeti ünnepeit, sőt szerintem az a tahóság egyik biztos jele. A következőnek sem a mai román nemzeti ünnep a lényege – viszont az apropója, történelmileg pedig az egyik eredője.
Ismét lecsapott. Asszem, a jóindulat
A fáma szerint egyrészt azért hívnak engem Örsnek, mert amikor születtem, épp kezdett a legelmebetegebb, végső korszakába becsavarodni a Ceaușescu-rezsim, aminek – sok más őrület mellett – az volt az egyik mellékesebb leképeződése, hogy a nem román nemzetiségű újszülöttek neveit automatikusan – és…
Egy hisztiért Strasbourg-ba...
Most voltam először az Emberi Jogok Európai Bíróságán, Strasbourg-ban, de máris leordították a fejem. :) Pedig csak hivatalos látogatásra mentem, nem peres félként, mégis az egyik perben érintett illető mutatott be egy kicsit ott is az otthon hangulatából is. Igaz, nem bent az…
Csirkeaprólék – a melledre tűzve
Az az igazság, hogy ez a márciuska egyáltalán nem hülyeség. Itt, nálunk főleg az okozza a vegyes viszonyulást, hogy román szokás, plusz valami kedves kis dolog az amúgy egyáltalán nem kedves, bunkó és galád, romos, összevissza Romániában. De gondoljunk csak bele: ha valami normális, kulturált…
Just another day in nemzeti kisebbség
Szól a rádió idebent, miközben épp vacsorázom, és közben – a műsort háttérnek hallgatva, mindegy mit beszél, csak beszéljen – nézegetek ki a konyhaablakon: kint végtelennek tűnően, lassan csorog az eső, és épp esteledik, még mindig túl korán. Aztán egyszercsak arra figyelek fel, hogy a román…
A saját reklámzászlóink - a saját bajaink elé húzott függönyök
December elsején sok magyar szemét. Szúrja a román nemzeti ünnep alkalmából való zászlózás is. Pedig ez nyilván rövidlátásra vall, ha nem inkább vakságra. Hiszen azt bezzeg nem látjuk meg ilyen könnyen, hogy minket a mieink milyen könnyen vezetnek félre a mi zászlóinkkal, a mi…
Nem értem a magyarokat
„Na most hova tegyem a főzeléket?” – magyarul kiáltja maga elé a kérdést, így jön ki a konyháról egy nagy tállal egy szakácsnő, hogy megtárgyalja ezt a melegítőpultnál álló többi alkalmazottal, a ZigaZaga önkiszolgáló-lánc Dacia sugárúti éttermében. És tudom,…
Az árulkodó mosoly
Megint műanyagszag van: itt húzogatják az orrunk előtt a mézesmadzagot, de világos, hogy egy csepp igazi méz sincs rajta, mesterséges az egész. Mégis - elképesztő, agyzsibbasztó, hogy sokadszor is, de már hanyadszor, fuáj?! - ismét sokan bedőlnek ennek, mennek utána, nyalogatják a…
Szégyenérzet
No, én most néhány napra elmentem megint Brüsszelbe. Ismét hivatalos útra. Igen, újra Európai Parlament, meg konferenciák, meg ilyesmik. De erről nem lesz itt bejegyzés, mivel erről most nem jut eszembe semmi ideillő - hogy is juthatna, hiszen jelen pillanatban még reggel öt óra…
Igazodási pontok az életben: történetek a létünk megrontóiról
Annyi veszély van, hogy azt nem is gondolnánk: mindenünnen leselkedik, többféle formában is, állandóan dolgozik ellenünk valaki, mindenféle nációk, meg jelenségek, meg összeesküvések, meg jaj annak a szegény kicsiny létünknek. Ugye? Aki erre a kérdésre nemet mond, az nem is…
Identitás. Zavar?
Mi románok vagyunk, mert Romániában élünk.
Ennyi, kész, passz. Kiskoromban így érveltem egyszer - valószínűleg eléggé kétségbe ejtve az önazonosságom tudatosításán épp dolgozgató szüleimet.
Abban az időszakban volt ez, amikor a gyerek megtanulja például az…
Hogyan beszéljünk magyarul, román nyelven?
Kaptunk egy hírt: azt állítják, hogy magyar nyelven is hívható Romániában a 112-es egységes európai segélykérő szám. Sőt, időközben már a Kossuth Rádió is bemondta.
Nah, az ilyesmi már ismerős - az ilyen jellegű hírek többségéről be szokott bizonyosodni, hogy nem éppen…