Nem kerestem, de megtaláltam a panaszkönyvet, miközben véradásra vártam a nagyváradi vérközpontban. Még a múltkor, azaz a májusi alkalom során a váróteremben nézelődve szúrtam ki a vendégkönyvnek is nevezhető valamit, akkor kezdtem lapozgatni, aztán ma, az újabb véradásra várva folytattam. Ezúttal…

De lehet, hogy máris késő – az ilyesmi nagyon gyorsan szokott terjedni, szemben az igazságokkal, amelyek jóval bonyolultabbak, így nehezebb azokat átlátni, és kevesebbekhez is jutnak el. Tény, hogy megint hülyeségcunami-riadó van, próbálom én is kimenteni azokat, akiket még lehet, mielőtt eltemetik…

Nem, amúgy nem ilyen lesz az új generáció hangja. De képnek, nagyon jó, sőt, a nap képe.

Újabb volt kollégám, és a helyi közösség valóban értékes alakja távozott váratlanul.

Helyi mércével mérve nagy hal akadt horogra a sajtósoknak és a rendőröknek: az RMDSZ politikusa, a Bihar Megyei Tanács elnöke, azaz Pásztor Sándor, aki egyszerűen elment horgászni, az országos kijárási szigorítások, és a szükségállapot dacára. Több olyan segítője és pártbeli embere társaságában,…

Meghaltál ma, ötvennégy évesen, úgy hallom, egy focipályán, hobbimeccs közben, infarktusban.

Nyilván nem csak maga a romániai forradalom harminc éves ezekben a napokban, hanem számos hozadéka is. Márpedig hozott jót is, rosszat is. Az egyik ilyen az első romániai magyar párt. Napra pontosan ma harminc éve alakult meg az RMDSZ. És jó is, rossz is, pontosabban az előbbi volt és az utóbbi…

A karácsonyfánál matattam épp valamit, a nappaliban.