Összevágtam pár felvételt, amit különféle helyszíneken járva készítettem, az utóbbi időben.

Alig múlt el az országgyűlési választás – konkrétan három nappal vagyunk utána –, máris a helyére került a hulladék.

Teljesen véletlen, hogy Budapesten tartózkodva, egy napi programként épp most, halottak napja előtt jártam be az egyik legfontosabb magyar temetőt, a Fiumei Úti Sírkertet.

Hátöö... eléggé erős kompozíció. A helyszín Told, Magyarország.

Vagy épp: múlt és jelen. Meg minden ilyesmi. De igazából egyszerűen sörtartóvá alakított fejfa.

Helyenként bámulatos, miféle gyönyörű, fantáziadús, szépséges síremlékeket emeltek maguknak, családjaiknak azok a zsidó nagypolgárok, akiknek egy része amúgy ezt a várost is kiépítette. Ám már nem sokáig lehet bámulni ezeket a bámulatos emlékeket. Az ő emlékük is a végét járja, és a hagyatékuk is…

Ez mindig meglep. Meg elgondolkodtat. Vagy nem is tudom, mit csinál, nem találom most rá a pontos kifejezést.

  Nagy a szomorúság a temetőben. De ott van egyből a menedék is a bánat elől - csak egy kicsit távolabb áll és éppen magozik. Nem nagy dolog - illetve az apró, de lényeges dolgok egyike - aminek szemtanúja voltam az előbb. Tehát mégis nagy. Másként is lehet magyarázni, de…

 Halottak napja. A biharpüspöki temető régi, elhagyatottabb része. Ez az, ahol régebben - a fáma szerint - nemi erőszaktevők lestek arra tévedő áldoztaikra a bozótosabb részeken, meg a rablók osztották szét a zsákmányt a fák, bokrok rejtekében. És ez az, ahol pár téllel ezelőtt sétálgatva még…

XD Óriási! :) Megkaptam az Élesd városában épp zajló XV. Ifjúsági Hét  programját. Ebben van a következő humorcsapás. A május 12-én 16 órakor kezdődő program neve: Régi sírok nyomában. (Ezek szerint mellesleg mozognak a sírok Élesden, ide-oda mászkálnak, követni…