Hozzám került a néhai nagybátyám, Kupán Árpád történész (a képen) néhány kézirata. Itt fogom közreadni ezeket, miután - lehetőleg csak minimálisan - korrektúráztam, szerkesztettem az írásokat. Mondhatni, eredeti formájukban olvashatóak, eredeti címeikkel. A szerzőről pedig a tanulmánya végén lehet bővebben olvasni. A mostani írás tehát: A romániai magyarság első politikai szervezkedése.

Egzotikus madarak rikácsolnak, kerregnek időnként az Auchanban, bármelyik napon jön ide az ember. 

Az elmúlt években a klímaváltozásról szóló hírek lassan háttérzajjá váltak: tudtuk, hogy baj van, de valahogy mégis távolinak tűnt. Most azonban mintha valami átbillent volna. Egyre több európai és nemzetközi szervezet tesz közzé olyan adatokat, amelyek már nemcsak a jövőről szólnak, hanem a jelenünkről. A változás nem „majd egyszer” történik – hanem most.

A szélsőséges időjárási események – áradások, aszályok, hőhullámok – már nem kivételek, hanem új mintázatok. A szakértők szerint ez nemcsak környezeti, hanem gazdasági és társadalmi kérdés is: az élelmiszeráraktól kezdve az energiaellátáson át a mindennapi életünkig mindenre hatással van.

A klímaváltozásról szóló diskurzus azonban változik. És a klímaváltozás tehát már nem egy távoli, elvont fenyegetés. Sokkal inkább egy olyan valóság, amelyhez alkalmazkodnunk kell – és amelyben a döntéseinknek valódi súlya van. A jó hír az, hogy a változás nemcsak félelmetes lehet, hanem lehetőségekkel is teli: új technológiák, új gondolkodásmódok, új együttműködések születnek.

Jó, jó, de szóval miért pont most vált ennyire kézzelfoghatóvá?

Mert a szélsőséges időjárás már nem kivétel, hanem új norma.

Az elmúlt években Európa-szerte megszaporodtak a rekordhőmérsékletek, a hirtelen lezúduló esők, az áradások és az aszályok. Ezek nem elszigetelt események: a meteorológiai adatok szerint a kontinens gyorsabban melegszik, mint a globális átlag. A szélsőségek gyakorisága és intenzitása pedig már olyan mértékű, hogy a mindennapi életünket is érinti – a mezőgazdaságtól kezdve az energiaellátáson át a közlekedésig.

Mert a gazdasági hatások már a pénztárcánkban is megjelennek.

Az élelmiszerárak ingadozása, a terméshiányok, az energiaárak változása mind összefügg a klímaváltozással. Ha egy régióban aszály pusztít, kevesebb termény terem. Ha egy folyó vízszintje túl alacsony, a szállítás akadozik. Ha egy országot hőhullám sújt, nő az energiaigény. Ezek a láncreakciók már nem elméleti modellek – hanem a hétköznapok részei.

Mert a tudomány kommunikációja is megváltozott.

A korábbi évtizedekben a kutatók óvatosan fogalmaztak, hogy elkerüljék a pánikkeltést. Ma viszont sokkal egyértelműbben kommunikálnak: a folyamat gyorsul, és a következmények már most láthatók. A jelentések nemcsak adatokat közölnek, hanem konkrét cselekvési javaslatokat is – és ez a váltás sokak számára teszi valóságossá a helyzetet.

Mert a társadalmi érzékenység is nőtt.

Az emberek ma sokkal tudatosabban figyelik a környezetüket. A közösségi média, a civil szervezetek és a fiatal generációk hangja mind hozzájárul ahhoz, hogy a klímaváltozás ne csak tudományos téma legyen, hanem társadalmi ügy. A „mit tehetünk?” kérdés helyét egyre inkább átveszi a „mit kell MOST tennünk?” hozzáállás.

Mert a változás már nem csak a természetben, hanem a mindennapi döntéseinkben is megjelenik. 

A fenntartható élelmiszerláncok, az energiahatékonyság, az elektromos közlekedés, a körforgásos gazdaság – ezek már nem jövőbeli trendek, hanem jelenlegi átalakulások. A klímaváltozás hatásai így nemcsak a hírekben, hanem a boltban, a számlákon, a városokban és a saját szokásainkban is megjelennek.

Összességében azért érezzük most jobban a klímaváltozás hatásait, mert a folyamat elérte azt a pontot, ahol már nem lehet figyelmen kívül hagyni.Nem azért, mert hirtelen rosszabb lett minden – hanem mert a változások összeértek, láthatóvá váltak, és közvetlenül hatnak ránk.

Jövök kifelé a moziból Nagyváradon (egyébként a Hamnetről, szerintem nézzétek meg), és szokatlan látvány: csupa idősödő magyarral van tele az előcsarnok.

Automatikusan dobtam, rúgtam le magamról a takarót, gyerekkoromban, valahányszor nagymamám betakarta csak a derekamat, amikor a túl meleg szobában takaró nélkül kezdtem elaludni.

Elolvastam a TISZA egyik képzésének anyagát. Nyilván semmi bizalmasat nem osztok meg belőle, viszont volt benne több olyan rész, amely teljesen ártalmatlan, mégis hasznos lehet mindenkinek, aki aktív a közösségi médiában, és/vagy a rendszerváltás segítésén, önkénteskedésen gondolkodik.

A békebohóc Trump megtámadott egy másik országot: a szintén gazember által vezetett Venezuelát. Van itt, Váradon venezuelai ismerősöm, ő is vegyes érzelmekkel fogadhatja ezt: egyrészt a saját diktátorukat leszedte az USA, másrészt az az USA, amelyet jelenleg egy instabil, kártékony imposztor vezet.

„VAMA PULII”, azaz „A FASZOM VÁMJA”. Ma van egy éve, hogy teljes jogú tagja a schengeni övezetnek Románia.

Saját gyűjtés: ha azt hitte, már mindent látott, ami egy „Vigyázz, a kutya harap!”-szerű táblára rákerülhet, kapaszkodjon meg. Most ugyanis olyan gyűjtemény következik, ahol a kihelyezett táblák vizuális kiáltványok.

Vigyázat, újabb netes csalás terjed!

Itt, Nagyváradon is vannak tüntetések a romániai igazságszolgáltatás megtisztításáért, a függetlenségének biztosításáért - akárcsak több más városban.

Rendőrt is hívtak egyszer a német határrendészek, nem akartak beengedni az országba, ezek miatt a szavazást igazoló matricák miatt, amik a személyi igazolványom hátán vannak. (A fenti képen.)

Lakótelep: karácsonyfa, meg egyéb karácsonyi díszek egy hőközpontban, most. Helyszín: Nagyvárad, Rogériusz negyed.

Három napig Váradon van Emil Constantinescu, az 1989 utáni Románia első olyan elnöke, akit tiszta előzmények után, tisztességesen választott meg a lakosság (nem, Ion Iliescu nem volt ilyen).

Nem kamu.

Most: csülkös babfőzelék osztása Nagyváradon, a román nemzeti ünnep alkalmából.

Kitettek a főtérre idén is a karácsonyi vásár helyszíne mellett, a görögkatolikus templomhoz egy betlehemet.

Pont az idegenrendészeti iroda előtt megyek el.

Beesteledett, elég sötét van itt is, a megállóban.

Évtizedek óta át-átvillant az agyamon, ha erre jártam, hogy egyszer úgyis bejutok ide.

Nem tudtam róla én sem, aki szeretem és sokszor használom is a korszerű megoldásokat.

Megkezdődött: 18 évvel a teljes felújítása és átépítése után ismét felújítják a nagyváradi Fő utcát, pontosabban annak a korzóját.

Elkezdtem én is használni a mesterséges intelligenciát, bár egyelőre játékosan.

Innen, Bihar megyéből is buszoztattak embereket a Fidesz csütörtöki békemenetére. Persze már nem először.

Megnéztem az első kiállítást, de nem azért, hogy neked már ne kelljen, sőt, neked is meg kell, mivel érdemes. New Oradea Contemporary Art (NOCA) néven új kortársművészeti központ nyílt ma Nagyváradon. Érdemes oda ellátogatni – és ez meglepett.

Ahogy ígérték, immár működik nálunk is, azaz Magyarország határain kívül is a TISZA applikációja, a TISZA VILÁG. Telefonon, laptopon, PC-n és más hasonlókon is megy.