Az áldozathibáztatás – ugye – a buta barmok kevésbé koherensen gondolkodó honpolgárok egyik emblematikus jegye. Aki idióta ilyen, természetesen élőben is az, ám neten még gyakoribbak (vagy csak több emberhez érnek el) a mindenbe való eszetlen belekotyogások, tudálékoskodások, abszurd belebrekegések…
Vajon mikor jön rá magától az a felszolgálónő, a szokott étkezdémben, a "cikkcakk-tömbházak" melletti Ziga-Zagában, hogy miközben a pultból rendelek, akárhányszor is kérdi még meg – mivel néha ismételten megteszi –, eleve értetlen-rosszallóan, hogy „És nem eszel húst?”, én pedig akárhányszor mondom…