Epikus küzdelemmel jutottam hozzá: segítők, a segítők további segítői, ígéretek, megszegett ígéretek, sunyiskodás, mellébeszélés, hazudozás, manipulációk szegélyezték az utat, amely végül mégis elvezetett a happy endhez. Szinte hihetetlen, hogy csupán pár doboz szaloncukor megszerzéséről szólt a történet – mégis ennyire bonyolult volt. Mivel eleve hiánycikknek kigondolt termékről van szó. De most itt van, és eszem, és vizsgálgatom.

Huh. Ezt el kell mesélnem, mert bár apróság, elsőre döbbenetes, de vicces is. Meg jellemző is.

A karácsonyfánál matattam épp valamit, a nappaliban.

Most vasárnap lesz a döntő. A képlet nagyon egyszerű. (Sokkal jobb lett volna mindannyiunknak, ha kicsit bonyolultabb, azaz Iohannis és Barna között dől el, de ez nem jött össze. Ám ha azért akarta a választó Barnát, hogy kiejtse vele a PSD-t – és ez végül nem sikerült –, akkor az a logikus, ha most is voksol, hiszen ugyancsak a PSD ellenében teheti.)

"Viitorul a ratat șansa de a conduce". Épp ezt a mondatot mondja a hírolvasó, amikor bekapcsolom a rádiót. A román közszolgálati hírcsatorna megy, egész óra alig múlt, híreket mond. Meg akartam tudni, hogy állunk az elnökválasztással. "Viitorul a ratat șansa de a conduce". Atyaúristen! Mit akar ez jelenteni? Ezek szerint mégis Dăncilă nyert? De meg nem arról volt szó, hogy lesz második forduló is? És mi ez a virágnyelven megfogalmazott hír? Ezek máris bevezették az ilyen kemény cenzúrát? Ilyenek suhannak át villámgyorsan az agyamon. De közben megy tovább a rádióadás. És a továbbiakból kiderül, hogy nem tévedtem, ez valóban a hírek. Csak épp már a sporthírek.

Ilyen sem volt még: harminc év után végre esetleg elérhetünk valamit, amit már harminc éve is akartunk, meg azóta is, de egyszer sem jött össze. Talán egyeseknek fel sem tűnik, hogy itt az első igazi esély, mivel közben elég csend van ám. Ez a legcsendesebb államfőválasztás előtti időszak Romániában, 1989 óta. Jó, 1989 előtt meg végképp csendes volt, de most nem erről akarok. Hanem arról, hogy mi a viszonylagos halkság oka, meg főleg arról, hogy mit jó most tennünk, és miért.

Nincs túl nagy kampány. Igazából kis kampány van. Ennek megfelelően ezúttal nem öntötték el a környezetünket a kampányanyagok, óriásplakátok, falragaszok, kevés van belőlük a megyeszékhelyen is. Pedig már szinte itt van az államelnök-választás.

Ez csak úgy. Ez ennyi.

That's just it. That's that.

Tudja Ön, hol vesztette el Ady? Megmutatom. Továbbá "Dicső pannon népünk, innen inkább lépünk!"; valamint "Eat the tourists", sőt, "Kill the tourists". Ilyesmik is jönnek, meg sok más is. Újabb kis streetphoto-sorozatot raktam össze a magyar fővárosból, fővárosban, ha már itt vagyok. Ez a második ilyen idén, ezen a linken pedig megtalálható az első része.

"Nagyon jók a cicás képeid, jöhet belőle bármennyi” - kaptam egy ilyen sms-t tegnap. Úgyhogy akkor jön is.

Szeretem ezt a várost. Hiszen - mint lényegében minden nagyváros - ezer színű, arcú, a brutálistól a gyönyörűig, a metropolisztól a természetközeliig sokféle. Szeretek mindig minél több időt itt tölteni. Most például egy hónapig vagyok.

Úgy saccolom, rövidesen itt lehet az első évfordulója annak, hogy Nagyváradon, a Rogin, uniós pénzből épített vásárcsarnok bejáratánál lévő óriási, krómozott betűs feliratban - ''CENTRU DE AFACERI CU PRODUSE AGROALIMENTARE'' - a ''CU'' szóból leesett az ''U''. Mivel azóta sem pótolták, remélem, mostanság, az évforduló alkalmából legalább lesz valami kis ünnepség.

Hányszor lehet még elszúrni? Ennél lényegesen többször – de csak ennyiről van most fotóm. Persze egyrészt a világban számos helyen szokták elírni az emberek nevét (gondoljunk csak a Starbucksra, ahol a poharakon legendásan gyakori ez, de merőben más okokból rengeteg további helyen, miliőben megtörténik az ilyesmi), másrészt azonban nemzeti kisebbségben élve ehhez még hozzá is adódik valami.

Vicces is az, ahogy időnként pontosítják a legnagyobb – és legkártékonyabb – romániai párt nagyváradi, Bihar megyei székhelyén a táblát. Meg jellemző is, akárcsak az, hogy maga a PSD ezzel sem törődik. Igazmondó matricákat szoktak ugyanis ragasztani a párt itteni központi épületét jelző táblára az ellenlábasaik.

Felhívnak a városházáról: azzal, hogy vár egy egyszarvú a portán. Itt tartunk tehát most: ilyesmik várják a polgárt az önkormányzatnál Nagyváradon. Jó, na: egyáltalán nem itt tartunk, de ma tényleg ez történt, és olyan, mintha ez szokványos lenne, meg érdekes belegondolni, hogy mi lenne, ha azzá válna.

Nem akarom, hogy nagyon elszaporodjanak itt az állatok (bár politikai posztjaim is gyakran vannak, oké), már legalábbis a macskás posztok, meg ilyesmik ne. De amit muszáj, azt muszáj. És épp azt terveztem, hogy az utóbbi időszak sok politikai állatságáról szóló posztjaim után most összeállítok egy blogbejegyzést elmenő macskákról (igen, elmenőkről, de akkor erről majd legközelebb), erre meg – a francba! – idetolakszik (vagy inkább idehízelkedik) nekem egy másik macskás téma. Úgyhogy némi állattúltengés megint lesz majd, bocs. Mivel a tervezett poszt elé bejött most ez. Amit épp ma láttam. És mondom: amit muszáj, azt muszáj. Az elmenő macskákról meg majd legközelebb.

Azt tudjuk, hogy manapság is emelkednek ki szárazföldek az óceánból? Az megvan, hogy a Földön számos olyan térség van, amelynek területe az évek során, így jelen pillanatban is egyre csak nő?

Meghalt Mihai Sturza, Nagyvárad volt polgármestere. Aki akkoriban épp az aktuális remény letéteményese volt, akárcsak az a pártszövetség, amelyet képviselt. De nem is erről akarok, hanem majd lejjebb – ennek kapcsán – másról.

Egy kis - dupla - összemosás. Mert nem csak a románok mossák ám össze az "UDMR-t" és a "bozgorokat".

Elképesztő, hogy nincs még egetverő botrány abból, ahogy besumákolta magát az Európai Parlamentbe az RMDSZ. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy kifejezetten a románok lakta, Kárpátokon túli területekről összelopkodott román szavazatokkal sikerül nagy nehezen átmásznia a bejutási küszöbön. Ráadásul nem is először hallani ilyen információkat – más választások alkalmával is felmerültek már olyan furcsaságok, hogy tízezrével érkeztek színromán területekről szavazatok az RMDSZ-re.

Ej, de érdekes, hogy mindig, de mindig valahogy úgy alakul, hogy épp az aktuális választás a „sorsdöntő”, épp ennek a mostaninak „minden eddiginél nagyobb a tétje”, pont mindig úgy jön ki, hogy „nagyon sok múlik most ezen”, és állandóan úgy alakul, hogy pont „most a legfontosabb az összefogás”.

Pánikolnak. Soha nem látott módon rémüldöznek – ám a természetes reakciójuk még most is az, hogy ennek ellenére tovább hazudoznak. De te ne dőlj be nekik, főleg ne most, az utolsó száz méteren. Arról van szó, hogy ma az RMDSZ elkezdte kiszivárogtatni azt az "információt", hogy felbontja az együttműködési szerződést a kormányzó PSD-ALDE koalícióval. Nagy újdonságnak tűnhet ez – de valójában csak egy nagy, alpári kampányfogás.

Jól is esik valamelyest, hogy volt, aki már érdeklődött, készítek-e ezúttal is közérthető összefoglalót arról, hogyan szavazzunk szerintem a május 26-i európai parlamenti választáson - másrészt meg nem annyira esik jól, mert az esne jobban, ha ilyesmi nem lenne kérdés még manapság is. Minden esetre egyébként is megírtam volna, úgyhogy nézzük.

Kampány van. Már volt egy szüretem itt, hülye hirdetési kompozíciókból, most itt a második.

Váratlan reveláció ért ma. Aztán kimentem, átgondolni azt, amit annyi év után csak most tudtam meg.

Hm. Nicsak. Mementó. És aktualitása van.

Kezd nagyon eldurvulni a helyzet Nagyváradon, a Cantemir-szobor mögötti részen. Vagy csak a megelőzés ölt egyre nagyobb méreteket. Még pontosabban a Făgărașului utcán zajlik a küzdelem.

Hivatalosan még nincs választási kampány, de máris beértek az első szép hülyeségek. És gondolom, lesz még, mivel az ilyesmiből minden szezonban többször is van mit szüretelni. Íme az első csodálatos installációk tehát, Nagyváradról.