Mármint nem ér a nevük. Többszörösen is igaz ez erre a kis hülye sztorira, amit most megmutatok. Amúgy ismerem az ügy mindkét szereplőjét. Az ügyvéd az én ügyvédem is volt egyszer, a másik tag meg itt lakik, nem messze, és egyszer agyon akart lövetni. Akkor még nem tudtam, hogy tényleg elmebeteg, azt hittem, hogy simán csak szemét alak.

Megnyílt ma Nagyváradon a térségbeli – magyarországi és romániai – fotóriporterek idei kiállítása. Tehát nemzetközi is a tárlat, mivel Bihar megyei, illetve Hajdú-Bihar megyei sajtósok képei vannak kiállítva, a kurrens termésből szüretelve.

Az ilyesmiknek mindig kellemes hangulatuk van, jó ezeket nézegetni. "A Nagyváradi Napló olvasóinak emlékül" - írja annak a százöt éves kiadványnak az első lapján, ami ugyan már megvan egy ideje, de most ismét rátaláltam, és mutatok is belőle néhány reklámot.

Elég sokat tévézik is a legtöbb ember karácsonykor. De ez a fajta nézés ma már nem csak a tévéadókat jelenti, hanem filmeket, külső forrásból, netről, Youtube-ot, és például akár Netflixet, miegymást. Lássuk akkor a karácsonyi nézés fokozatait.

A kari lényegében, ugye, a fény megszületésének ünnepe. Ezt is köszöntik a városok a decemberi díszkivilágításokkal, meg amúgy is vagány az, hangulat, látvány, lóvé, üzlet, közpénz, meg minden. Nincs ez másként itt, Nagyváradon sem. Na most akkor a következők jutnak eszembe, így, hirtelen, spontánul, ahogy jövök hazafelé, és épp esteledik, nemsokára kigyúlnak a fények, szenteste.

Néha, amikor egészen mást keresek, többek között ezt szoktam megtalálni, és mindig rácsodálkozom. 1961 április 12-i különszáma egy bukaresti újságnak. Összesen egyetlen óriási lapnyi az egész. Arról szól, hogy aznap járt először ember a világűrben.

Ó, jaj. Ez most van. Egy órája fényképeztem, Nagyváradon.

Helyenként bámulatos, miféle gyönyörű, fantáziadús, szépséges síremlékeket emeltek maguknak, családjaiknak azok a zsidó nagypolgárok, akiknek egy része amúgy ezt a várost is kiépítette. Ám már nem sokáig lehet bámulni ezeket a bámulatos emlékeket. Az ő emlékük is a végét járja, és a hagyatékuk is pusztul, bár ez utóbbi talán még menthető. Benéztem ma a nagyváradi zsidótemetőbe.

Hát, így valahogy. (A képek kattintásra kinagyított formában láthatóak, és bizony úgy az igazi.)

Mintha ezt üzenné a Nagyvárad mellett lévő Félixfürdő központja.

Ez mindig meglep. Meg elgondolkodtat. Vagy nem is tudom, mit csinál, nem találom most rá a pontos kifejezést.

Persze sok halott zóna van, a világban, is, az országban is. De érdekesebb, ha például egyben nyaralóövezet is. Volt, amikor még prosperált – és ami furcsa jellemző, hogy most is az. Nyaranta mostanság is tömve van – csak már lepukkantabb egy része. A Nagyvárad melletti két híres fürdőhely közül (az egyik Félixfürdő, a másik Püspökfürdő) a kisebbikről van szó. Tehát ez Püspökfürdő: nyaralók, tündérrózsás tó, hullámfürdő, volt idősek otthona. Mindegyik halott. Itt jártam most.

De tényleg: jönnek. És tényleg: ez a bejegyzés csak erről fog szólni.

Van vita arról, régóta, hogy a naiv festészet, de tágabban a naiv művészet igazán művészet-e. És van is róla véleményem, de ez most mindegy, mert nem erről akarok. Hanem arról, hogy ez az alábbi viszont igazán művészet. :D

Ez megy most Nagyvárad központjában, a főtéren. :)

Egyáltalán nem vagyok híve annak, hogy mások nemzeti ünnepein fanyalogjunk, sőt, ironizáljunk és/vagy hőbörögjünk. Nem, még akkor sem, ha azok a mások adott esetben pont a románok, és olyasmit ünnepelnek, ami nekünk történelmi veszteség. Az egészet – az összes ilyesmit – még véletlenül sem nemzetiségi alapon kell megközelíteni. Hanem empátia-alapon. És akkor máris látható a dolog másik oldala, akkor egyből ott a tükör előttünk.

Erre minden alkalommal rácsodálkozom, amikor nagyritkán arra járok (és ezúttal tegnap jártam arra). Csodás is, erőteljes is, tragikus is.

Egyetlen szót sem érdemes vesztegetni a közelgő romániai referendumra, nem, hogy még vitázni róla, elmélkedni rajta. Egyszerűen nem szabad rajta részt venni, nem kell elmenni szavazni, és kész. Ez az alap, és ennyi az egész. Most mégis összegzem a fő kérdéseket, mert sajnálattal látom, hogy intelligens, illetve általam annak vélt emberek is úton-útfélen okoskodnak róla. Képtelenek megérteni, hogy egyáltalán nem az elébünk tolt kérdés a valós téma, hanem azon túl kell látni.

Na. Milyen szép ez is. Nagyváradon, a Teiului utcán találtam, most. Egy tárgyiasult metafora.

Amikor először egérszag van kint, minden évben akkor van igazán vége a nyárnak itt, és onnantól van igazán ősz.

Egyszerűen találtak a nagyváradi vár padlásán egy csomó érdekes, történelmi iratot. Az egyik ott dolgozó mesélte el ezt most. És meg is mutatta, mi mindent találtak. Vagyis oké, nem egyszerűen találták, hanem a fáma szerint el volt rejtve a padláson, egy beugróban. Pár napja leltek rá a paksamétákra.

Egy újabb szép profán. Ezt Bors településen találtam. Tehát: kozmetikai és fordrászszalon, a faluban. Amely falu amúgy az ország nyugati kapuja, mivel itt működik a legnagyobb nyugati határátkelő - de ez mindegy, mert nem bent a faluban működik végülis, hanem egyetlen utcával odébb, oké. Ami nem mindegy, az azonban a nyugati kapuban a népi kreativitásnak, a népművészetnek ez a csodás megnyilvánulása.

És tessék: eddig gondolhattam azt, hogy ha nem is az én blogbejegyzésem miatt, de rendezték a dolgot.

Ezt most csak úgy ideteszem. Mert szép. Meg drámai.

Meg a következetlenségé. Meg az illogikusságé. És főleg Jólvanazúgy Emlékpark. Persze sok hasonló park van sokfelé (még Budapesten is látni ilyen megoldásokat). És minden egyes ilyen valahol észbontó is, de főleg jellemző is arra, amiben vagyunk.

Hirtelen benéztem, és ezt találtam a backstage-ben. :o Azt tudni kell hozzá, hogy az itt, Zamárdiban zajló Strand Fesztivál logója, kabalaállata ez a sárga kacsa. És akkor nesze.

Ismét szól a (fő)város, és ismét nem mond hülyeségeket. Párat meghallottam, megláttam belőlük, és megörökítettem. Nézzük, miket mond ezúttal Budapest.

Mindenütt vannak persze elhagyatott épületek. De nem mindenütt van olyan barátom, aki tudja rólam, hogy hajlamos vagyok az ilyenekbe bekíváncsiskodni, ezért amikor meglátogatom őt, akkor mutat is nekem egy ilyet. Nos, Érden van ilyen: meglátogattam tegnap ott, és egyúttal - néhány méterre az otthonától, egy már teljesen elbontott kastély mellett - mutatott is egy ilyet.