Becsenget ma egy nő, valami (román nyelvű) blablával, hogy rákos gyerekeknek gyűjt pénzadományt. Nála egy mappa, a ruháján valami kitűző – luksz veri ofisöl.
Ide keveredtem valahogy, kerékpározás közben: Biharszentandrás – tiszta román település, és ennek lesz szerepe a következőkben – központjától nem messze tartok szünetet, mert megláttam ezt.
Érdekes élmény, amikor a semmi közepén haladva az utat váratlanul egy elhagyott H.A.T.Á.R.Á.T.K.E.L.Ő. zárja el. :)
Sokan hajlamosak összekeverni: nem az új stadion épül most Nagyváradon, a volt ócskapiac helyén, hanem az új sportcsarnok. Ugyanis mindkettőből lesz új, a már létező régiek helyett.
Már akinek váratlan legalábbis. Mert nem mindenkinek az – ez is kiderül a következőkben.
Mondom: egyáltalán nem foglalkoztat.
Régóta szúrhatja a szemét mindenkinek Nagyváradon a város kellős közepén lévő, elhagyott gyárépületek csoportja. A Kossuth Lajos (Independenţei) utcán tornyosuló, egymáshoz ragasztott, többszintes üzemcsarnokokról van szó, amelyek lassan több évtizede állnak üresen. Az enyémet is szúrja rég – most pedig alkalom nyílt arra, hogy bejárjam az egyiket. Felemás bejárás következik, merőben váratlan végkifejlettel.
Ez már valóban illegális bejárása egy elhagyott épületnek: ugyanis a volt Avântul konzervgyár zárt magánterületen van. A legnagyobb konzervgyár volt ez Romániában.
Már rég zsebrevágta a Fidesz az RMDSZ-t is, és egyre mocskosabb dolgokra használja.
A hír: "Szekus besúgó volt Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank (BNR) elnöke, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) archívumában található dokumentumok szerint." Hm.
Olyan, mint a filmekben: dupla embermagasságú, föld alatti vezetékben fut az alapjáraton nagyon kicsi Páris-patak, Nagyváradon, a város egyik központi része alatt. Benéztem ennek a kis folyóvíznek a most egy helyütt nyitva lévő óriási rejtekébe – amíg még lehet.
Látványos szakaszába érkezett az első nagyváradi közúti alagút építése. Közben sokan azt hiszik, meglepetés érte a munkásokat, a föld alá ásva.
Péküzlet az Oradea Plazában (a Buneximé).
Magam sem hinném el, mármint a mértékét, de – lám – van, akinek jót tett, hogy tovább hízott – vélhetően – a vesztegzár idején is.
Meglepő, filmbe illő, okés is, kicsit vészjósló is, ahogy épp most a nagyállomás előtt rendőrök figyelik, hogy az érkező, induló buszokon utazók viselik-e az immár kötelező maszkot. Aztán a következő megállóban is négyfős rendőrkülönítmény áll, kifejezetten ezt figyelve. A nagyobb villamosmegállókban ugyanez zajlik, rájt náu. Úgy hallom, üzletekben is.
Egyedi megoldás, legalábbis hasonlóról én még nem hallottam. Olcsó maszkok is kaphatók Nagyváradon: az OTL-bódékban (ezek a helyi tömegközlekedési vállalat árushelyei), a piacok bejáratánál és a városházán. Mégpedig cseles húzás révén...
Régóta állhat itt, elbújva. De csak most találtam rá. „Na igen, most sok mindenre van idő” – magyarázza ügyesen e felfedezés kései voltát egy másik kíváncsi polgár, amikor összefutunk a mai meglepő felfedezésem helyszínén.
Ennyit akartam mutatni ezúttal: amit ezen a kisfilmen megörökítettem. Vicces is, de sokat el is mond az önrendelkezés témaköréről. Remélem, hogy nem szükséges ehhez további magyarázat – hiszem, hogy elég megnézni, érthető minden kis réteg.
Atât am vrut doar să vă arăt de data asta: ceea ce am surprins în acest filmuleț. E și haios, dar și spune multe despre toată tematica autonomiei. Sper că nu sunt necesare explicații suplimenatare – cred că este suficient să vă uitați, și înțelegeți singuri.
Akár aranyos is lehetne – főleg az első képen lévő kis cukkereket elnézve –, meg jófejség is. De gyakorlott romániai lakosként nem ez az első, ami eszembe jut, amikor meglátom hirtelen ezeket a magyarázat nélküli hirdetéseket az utcán. Hanem az, hogy vajon mi ez az egész.
Szerintem alig van olyan, akiben nem ötlött fel már hónapokkal ezelőtt, hogy mekkora üzlet lenne mindenféle vicces ábrákat, rajzokat, formákat, na meg persze a leggyakoribbat, tehát humoros feliratokat nyomtatni maszkokra, és így árusítani azokat.
De lehet, hogy máris késő – az ilyesmi nagyon gyorsan szokott terjedni, szemben az igazságokkal, amelyek jóval bonyolultabbak, így nehezebb azokat átlátni, és kevesebbekhez is jutnak el. Tény, hogy megint hülyeségcunami-riadó van, próbálom én is kimenteni azokat, akiket még lehet, mielőtt eltemetik őket a hullámok megint.
Intenzíven kutatják ezekben a hetekben világszerte, hogy miből lehetne előállítani a korona ellenszerét. Én meg bementem a műhelybe, és tessék, itt van.
Ufónak nevezem, olyan is, hiszen unidentified, legalábbis részemről az, object is, és csak azért nem flying, mert szemmel láthatóan épp parkol. A város számos pontjáról látható. Úgyhogy felmentem hozzá most, a városi turizmus jegyében. Utána pedig megérdeklődtem, pontosan mi ez, és hogy működik. A válaszok lennebb jönnek majd, a bejegyzésben. Maga a bejárás pedig itt, a videóban.
A tizennyolcadik században épült, már sok éve elhagyatottan álló épületet jártam be ezúttal. De egyáltalán nem tűnik ma már ilyen réginek az ingatlan, mert az évek során több különféle rendeltetése is volt. Legutóbb nagyjából húsz éve teljesen felújították, és immár a korszerű arcával kezdett tönkremenni és fantommá válni.
Én sem hinném el.
Behajt a rendőrjárőrök autója a Rogi piac hátához.
Újabb volt kollégám, és a helyi közösség valóban értékes alakja távozott váratlanul.
Helyi mércével mérve nagy hal akadt horogra a sajtósoknak és a rendőröknek: az RMDSZ politikusa, a Bihar Megyei Tanács elnöke, azaz Pásztor Sándor, aki egyszerűen elment horgászni, az országos kijárási szigorítások, és a szükségállapot dacára. Több olyan segítője és pártbeli embere társaságában, akiket szintén az RMDSZ tol, és helyezett posztokra.