Így fest az állampolgársági eskü, amit majd letehetünk jövőre.
(Aki akar, az eskü helyett fogadalmat tehet. A kettő jogilag egyenértékű. A fogadalom szövege annyiban más, hogy az "esküszöm" helyett a "fogadom" szó szerepel benne, az utolsó mondat pedig elmarad. Azaz nem keresztényeknek, meg ateistáknak való megoldás.)

Tűrhető kis szöveg, nemde?

Szegény, ha tudná, mennyi neki is ellentmondó, piszkos politikai játszma zajlik vele kapcsolatban a háttérben - itt is, mindkét oldalon, nemkülönben Magyarországon...
Abba is érdekes belegondolni, hogy a játékosok közül hányan és hányan teszik majd le ezt, mondják el ezt a szöveget - azaz esküsznek majd eleve hamisan.

Irtó durva az, amit a Fidesz most - az amúgy Erdélyben és a Partiumban is nagy penetrációval bíró - közszolgálati médiával (is) művel. Konkrétan erre gondolok.

Persze lehetett tudni, hogy ilyesmi jön, de most, hogy eljött, mégiscsak újra döbbenet.
Ugyanakkor az is igaz, hogy ilyen a sajtószabadság: nem létező.
Hiszen minden esetben az történik, hogy alig húzza ki az öklét az egyik hatalom a sajtó szájából, máris igyekszik beletaposni a csizmájával másik. Alig távozik az egyik csapat, amelyik folyton elhallgattatni akar, és a saját szolgálatába állítani, azonnal érkezik a másik, amelyik a saját képére akarja formálni a sajtót. Külön igaz ez a közszolgálati médiára.

No, ami most Magyarországon zajlik, annak a lényege az, hogy a jövőben központosítva akarják működtetni az egész közszolgálatit (Duna TV, MTV, Magyar Rádió, MTI).
S létrehoznak egy hírgyárat, amelyik ezen orgánumok számára gyártja a leadandó "híreket", "tartalmakat".
Ez a gyár a Magyar Távirati Iroda (MTI) lesz.

Az alábbi butaság kezdetben csak a neten terjedt, ám nemrégiben már hírügynökség is átvette, hiszen megjelent az MTI napi hírfolyamában.
Valójában azonban nem is butaság ez - annál sokkal több: jól átgondolt kamuzás. Eleve manipulációnak szánták. Szerintem meg nagyon nagy vicc lett belőle.

Szóval a "hír" maga így hangzik: "Általános tájékozatlanság és érdektelenség övezi a kettős állampolgárság megszerzésével kapcsolatos eljárást a romániai Bihar megyében. Több vidéki településen tett körútja során az RMDSZ karavánjának képviselői azt tapasztalták, hogy csak mintegy markonyi magyar idős ember érdeklődik az új okirat iránt."

Na ja. Facebookon már jeleztem: azt elhiszem, hogy érdektelenek az emberek.
Csakhogy szerintem az érdektelenség nem a kettős állampolgárságnak szól.

Úgy látszik, másnak is tetszik, ami épp most zajlik kint.
Az előbb kaptam el ezt egy váradi villamosmegállóban.

Aki szeret bedőlni, s látszatmegoldásokkal elkendőzni a nehezen elfogadható valót, annak itt az újabb alkalom az önbutításra: új párt alakul, Tőkésék égisze alatt. Dűlöngélni, ide-oda csapódni mindig jó - már ha nem merünk egyenesen menni, kilábalva a kabátujjainkat rángató álnokok tömegéből.

Tagadhatatlan: zseniális húzás. Egyre hatalmasabb tömegeknek lesz elegük az RMDSZ-ből - s ezt a felhajtóerőt nyilván kihasználják majd mások arra, hogy felülkerekedjeknek. Csak épp ezzel fölénk is fognak kerekedni. Azaz keretlegények őrségváltása jön. Semmi más.

A Tőkés-párt lényege a revans, a bosszú, a Birodalom visszavágása - s főleg mindannak a gesztenyének a megkaparintása, amit az RMDSZ eddig kikapart magának. Nem nekünk, nem a magyar közösségnek - csakis magának.

Így szól a hír: "az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) december 4-i országos küldöttgyűlése után, Székelyudvarhelyen ünnepi megemlékező műsorral zárja a Trianon gyógyítása évet".

Nocsak: ott már zárják is az egész gyógyítást. Közben meg itt - nekem például - éppen ugyanúgy és ugyananolyan mértékben fáj Trianon, mint amennyire épp eddig fájt, ha fájt. Ugyanúgy érzem magam. Megkérdeztem másokat is: nekik is pont annyira fáj, mint eddig, s ugyanúgy érzik magukat.
Pedig nemcsak gyógyítottak állítólag, hanem egy egész évig nyomták ezt a kuruzslást.
Mi meg semmit nem vettünk észre az egészből, a hatását tekintve. Mert maga a külsőség, az eljárás azért érzékelhető volt: a kézrátétel.
Rátették a kezüket erre is. A magyarság sebeire. Azt hiszem, az ilyesmi csak jobban fáj.

Olyan szépen mutatja a nagyváradi december 1. is, hogy mennyire nincs semmiféle képviselete valójában a romániai magyarságnak, s azt is, hogy mindegyik szekértábor csakis a saját érdekei szerint politizálgat erre-arra.

Sokszor zavart eddig is, hogy a Google túl kedves akar lenni.
Belövi, detektálja ugyanis, hogy ki honnan megy fel rá, s az adott ország aloldalát hozza be automatikusan, az adott nyelven.
Azaz én például mindig kénytelen vagyok átállítani a google.ro-t google.hu-ra. Mert én így szeretem.

Ma azonban minden eddiginél bájosabb a romániai Google nyitóoldala.

Nesze! Nemzeti ünnep. Ez azért érdekes, mert ilyesmibe még sosem folyt bele a Google - általában csak politikailag korrekt ünnepeken és világnapokon szoktak arculatot váltani egy-egy napra.
De nem baj, na: itt legalább rá tudnak keresni azok, akiknek még mindig nem világos, hogy miben is áll számunkra december 1., mit jelentett magyar szempontból. Remélem, az RMDSZ és az MPP politikusai is szorgosan gulegeznek e témában, legalább most. (Persze valójában tudjuk, hogy nem.) Mert az elmúlt években úgy tűnt, fogalmuk sincs, miket ünnepelgetnek meg. Mint ahogy az év összes többi napján arról sincs, milyen közösség milyen jövőjével játszadoznak folyton.
Nem ártana persze, ha a most közzéjük betörő EMNT is nyomna pár keresést. Hogy ne csak üres szólamai legyenek, miközben ugyanazt próbálja folytatni, csak kiszorítva az eddigi ellenfeleit.

Lehet, hogy a keresések alkalmával kivételesen ránk is találnának mondjuk - a romániai magyar közösségre.

Kölcsönt akart felvenni a háza felújításához 2006-ban Ion Gavrilă Ogoranu. A közismert egykori antikommunista harcos a Raifeissennél igényelte meg az összeget - ám ehhez erkölcsi bizonyítványt kellett kérnie.
Amikor kiváltotta (azaz 17 évvel a kommunista rendszer formai bukása után), még mindig az szerepelt rajta, hogy rovott múltú: 15 év kényszermunkára ítélték, valmint halálos ítéletet is hoztak ellene, az államrend megbontására irányuló szervezkedés miatt.
Bement hát a kiváltott irattal a kölcsönért - de a bankfiók vezetői az erkölcsi bizonyítványa láttán úgy döntöttek, nem kaphtat hitelt. A Raiffeisen helyi vezetője, aki erről határozott, a Securitate tisztje volt előzőleg...
Nem sokkal később Ion Gavrilă Ogoranu úgy halt meg, hogy a házát sem tudta felújítani, mert egy szekus ebben is megakadályozta - ráadásul soha nem lett jogilag "tiszta", mivel a kommunista rendszer által ráaggatott ítéletek ügyében nem rehabilitálták.

Oprea régészkedik is: a kommunista terrorbrigádok által kivégzetteket kutatja fel.
Itt éppen az 1949-ben agyonlőtt egyik ellenálló, Simion Mureşan koponyáját találta meg

Februárban RMDSZ-kongresszus lesz (mégpedig Váradon, ahol a legelső kongresszus is volt), s itt új pártelnököt is választanak. Most úgy néz ki, hogy Markó (kivételesen) nem indul - ellenben a jobbkezét, Kelemen Hunort indítják. És bejelentkezett még Eckstein-Kovács Péter is, aki jelenleg (távolról sem) mellesleg Băsescu államfő kisebbségügyi tanácsadója.

Akit egy kicsit is érdekel az egész, az mindezt már tudja.

Ám sokan nem tudják azt, milyen cselek mennek a háttérben.

Hogyan lehet egy jó kezdeményezést romániai módra becsődöltetni?
Körbetelefonálgattam ma a kulcsembereket, s egy anyaggá összeállt a kép: így.

Ismét megkínzott minket Ceauşescu. Huszonegy évvel később mégegyszer kimutatta a foga fehérjét.
A legutolsó vetítésen néztük meg ma Váradon a Nicolae Ceauşescu önéletrajza című filmet.

És alapvetően rossz - de mégis jól sült el.
Mivel a vetítés is a kommunizmust idézte - maga film pedig olyan jellegtelen és céltalan, mint a hétköznapok voltak az Aranykorszakban.
Jelenet a filmből múltunkból

Gondolt*m, posztolok egyet *z utóbbi n*pok két új*bb szán*lm*s és szomorú történéséről.

Igaz ugyan, hogy amint hazaértem, ismét az iparnegyedből áradó obligát bűz fogadott, rögtön a határátlépés után, s a város is a maga széteső képét mutatta - de látom, az álmodozás legalább tart még itthon.
Visszatért ugyanis Nagyváradra Angelina Jolie.

Eldőlt, hogy a Nagyvásártér környékén nemrég létesített nagy körforgalom közepére szökőkutat fognak építeni. S mint a nyilvánosságra került terveken látszik, itt is az amerikai színésznő fog sétálgatni.
Mégpedig ugyanazzal a fogadott fiával, ugyanabban a ruhában, sőt, ugyanolyan lépésekkel sasszézik majd végig itt is.

Először ugyanis tavaly augusztus végén bukkant fel a bihari megyeszékhelyen Jolie, karján a gyerekkel.
Mint akkor jeleztem, Mudura Sándor Alexandru Alexander akart óriási komplexumot építtetni a szintén általa emeltetett Lotus Center szomszédságába - s a megbízott tervezőcég Jolie-t és egyik gyermekét álmodta Nagyváradra, a majdani épületek melletti leendő sétányra. Így néztek ki akkor a látványtervek - a lazán bemásolt járőkelők között Hollywood sztárjával:

Ujra Svedorszagban vagyok epp.

Amikor Varadon felszalltam a buszra, ami kivitt Ferihegyre, meg csak harman voltunk rajta - s ketten maris svedul kezdtek beszelgetni.
Egy vekony, fekte fiu es egy vastag, fehar lany.

Láttam ma agyat az aszfalton. Baleset volt, egy nyergesvontató gázolt halálra valakit.

Sok bámészkodó szenvtelenül nézi. És tulajdonképpen én is. Előbb megállok, s arra gondolok a letakart testet nézve, hogy vajon hol lehet most belőle az, ami a halál után lehet máshol is - s főleg egyáltalán van-e ilyen.
De utána végülis ott járkálok mellette én is.

Elnéztem ma az úgynevezett állami egyetem székháza előtt: kivágtak egy öreg, odvas fát, mert annyira elkorhadt belül, hogy már szinte üres volt.

És mit találtak benne?
Ezt.

Olyan ez, mint a különféle termékmintás marketingakciók: kapunk valamit, cserébe meg többnyire csak az adatainkat kell megadnunk. Ez általában csodás üzlet - főleg annak, aki megajándékoz bennünket. A megadott információkból ugyanis adatbázist épít, amit vagy saját marketingcéljaira használ fel, vagy kemény pénzekért elad, vagy mindkettő.

Szóval van egy ilyen vonulata a kettős állampolgárságnak is. Mégis, eddig ez utóbbi a legjobb ilyen üzlet.

Régóta át-átvillan már az agyamon, hogy a Fidesznek listaügyekben is nagyon jó lesz az, ha tömegesen magyar állampolgárokká válunk. Amellett ugyanis, hogy ha akarja, majd megadhatja a szavazati jogot is, potenciális támogatók százezreit állítva hadrendbe ezáltal, még nyilvántartásba is vesz mindannyiunkat.
Igen, konkétan az elhíresült Kubatov-féle lajstromokra gondolok itt.

Mindig szeretem az ilyesmiket. Márpedig ilyesmik nagyon régóta, szinte folyamatosan vannak. Ez csak egy újabb közülük.
Már rég nem dühítenek, sokkal inkább megmosolyogtatnak.

Sőt - mint láthatjuk -, egyenesen előrelépés tapasztalható az etnikumközi kapcsolatok területén. Mert igaz, hogy lerománozzák - viszont végre hibátlan magyarsággal írják le ennek a románnak a nevét.

Persze ez már a bőr lehúzogatása a döglött borzról - épp ezért meg is ígértem magamnak, hogy nem veszek részt benne. Azaz egy szóval sem népszerűsítem azt, hogy mostanra elkészült és tüstént megjelenik a Kispál sokak számára emlékezetes búcsúkoncertjéről szóló rendhagyó búcsúfilm. Akármennyire is jó kis moziélménynek ígérkezik ez, akkor is már csak lecsupaszított üzlet, a lenyúzása annak, ami a nyáron kimúlt, amitől elbúcsúztunk - s mint ilyen, méltatlan.
Ám váratlan kis érdekesség jött közbe. Még nem sokan tudnak róla, de kémeim már jelentették: Nagyváradon is lesz egyetlenegy vetítés.

Jeleztem már, hogy az RMDSZ csak az ürügyet keresi ahhoz, hogy ebből a kormányból szépen eltűnjön - megpróbálva a maradék népszerűségét összesepregetni. (Hátha ez a söpredék elég lesz még nekik a parlamentbe való újabb bejutára.)

Most újabb ürügyük van:

Némi kis fenntartással, de elfogadható épp, ha valaki azt mondja: a kettős állampolgárság a közeledést szolgálja.
Ehhez képest ma a kettős állampolgárság kapcsán kerestem egy információt - s azt látom, távolodunk.

Nem írom ide a nevét, mert annyira nem jó hely. Ellenben a poén kitűnő.
A lényeg, hogy száz százalékot ugrott az adott váradi lokál humor-együtthatója - a kézszárító piktogramjának műfordítása miatt.

Nagyon helyzetben van Ákos, a Fidesz leghíresebb dalnoka. Most úgy adhat ki új lemezt, hogy az ő csillaga jött fel, s végre nem ellenzékből kell megénekelnie az általa megváltásnak tartott jövőt, hanem már itt is van.

Furcsállom ezt az egész Ákos-botrányt.

Egyesek szerint románok, mások szerint nemváltók, vagy épp állatok. :)
Mindre volt ma példa.

Hívom a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkárságát. Egy anyag készül, ahhoz gyűjtök információkat. Kedves is a hölgy a vonal másik végén. Szolgálatkész, operatív, profi. És a végén meg is adja a főnöke számát. Mégpedig a következő szavakkal teszi ezt a budapesti nemzetpolitikai államtitkárság (!) munkatársa:
- Önöknek, románoknak a következő előhívószámot szükséges még tárcsázniuk...

Az teljesen mellékes, hogy megbukott-e ma a kormány, hiszen jobb nem jönne helyette. Sőt.

Ami viszont sokkal érdekesebb volt, az szerintem az, hogy a Bukarestben tüntető, hatalmas méretűre ígért, felbőszült tömeg kábé akkora volt, mint amekkora a rég cikinek számító, kiégett Guns N’Roses első romániai koncertjén volt a román fővárosban, egy hónapja.

Azt mondja az MTI: "A Transparency International ma ismerteti 2010-es nemzetközi Korrupciós Érzékelési Index (CPI) adatait."
Majd előzetesként felidézi a hírügynökség a tavalyi korrupciós listát, s a helyezések okait is - többek között így: "Szlovákiában a korrupciós botrányok eredményezték a komoly visszacsúszást."

Azért ez fantasztikus, nem?
A felismerés lobogó lángész fényénél születhetett: a korrupciós ügyek döntik el azt, hogy a korrupciós listán hova kerülsz...

Nem ártott volna erről a frissen felfedezett összefüggésről szólni Romániának is, amelyik - az előbb végül közzétett friss adatok szerint - megint Európa egyik szégyenfoltja.

Egy 5. ligás vidéki focimeccs végkimenetelébe akart ezúttal beleszólni az Európai Parlament alelnöke. Nem vicc, bár nevetni lehet rajta: egyenesen a Rév-Partium ESK mérkőzés újrajátszását akarta elérni Brüsszelből.
(Ha meg az UEFA tudomására jut ez, akkor az érintettek végképp megtudják, mennyire nem vicc amit tettek...)

Ki más lehetne az illető, mint az EP-alelnökként láthatóan nagyon elfoglalt Tőkés László?
Levelet küldött ugyanis a Bihar Megyei Labdarúgó Egyesületnek, amelyben azt kérte, játsszák újra a 2-2-re végződött meccset. És nemhogy igyekezett volna legalább nem belekeverni az EP-t az ilyen kis bundagyanús játszadozásokba, ellenkezőleg: egyenesen ő maga írta a levelében, hogy az Európai Parlament alelnökeként szorgalmazza ezt. Mi több, arra is hivatkozik, hogy ezen posztján a sportügyekért is felelős.
Na persze valójában nem a felelősségérzet hajtja ismét ilyen tévutakra. Sokkal inkább azért érdekli ennyire az összecsapás sorsa, mert az egyik csapat, a Partium éppen az ő Máté nevű fiáé.

Találtam egy újabb bájos kis kordokumentumot.
Annyira jellemző.

"Kérjük, ne ragasszanak hirdetményeket az ablakra.
Az előcsarnokban van erre a célra hirdető."

Itt van a Fidesz államfője, nem messze tőlünk: Schmitt pár száz méterrel odébb már nyomja valahol, a nagyváradi látogatása során - de nekünk semmi dolgunk vele.
Sőt, más dolgunk van a városban. Állunk a villamosmegállóban, jó sokan. Köztük egy kolléganőm egy másik laptól, meg én. Mellettünk egy hatéves forma kisfiú ül a padon, lógatja a lábát és érdeklődően vizsgálgat mindent. Az édesanyja pedig megállás nélkül nevelgeti:
- Mit csinálsz? Hova nézel? Minek forgolódsz? Most mit akarsz? Viselkedj jól! Legyél rendes! Csak szépen, ügyesen!
A srác egy szóval sem reagál.

Na mindegy, közben mi beszélgetünk a kolléganővel. S felvetem:
- Hallottad, miket mondott Schmitt Pál az autonómiáról Bukarestben? A hölgy nincs elemezgető hangulatában, ellenben szókimondóban igen:
- Ja. Tulajdonképpen azt üzente minden magyarnak, hogy kuss.

Erre a kisfiú felkapja a fejét, s odafordul az anyukájához, kedves, érdeklődő, csengő-bongó hangon:
- Anyaaa! Mit jelent az, hogy kuss?