“A lakosság üljön a seggén” - tessék, ezt üzeni a hatalom.
És így old meg ügyeket és így dolgozik egyáltalán. Alapvetően: így viszonyul.

Szívunk. A szó szoros érelmében, s átvittben is.
És szívatnak. Sőt, mit mondják, ez így is marad.
Nem vicc: erre már az egészségünk megy rá. S nem csak a mentális.

Még sosem láttam akkora szennyezést Nagyváradon, ami mára virradóra érte a várost. Szinte megfeketedett a hó mindenütt.
Úgy jött az egész, mint a filmeken: baljós előjelei voltak. Napok óta nézegettem már munkába menet és jövet is, hogy valami változik. A havon látszott a legjobban: napról napra egyre szürkébb lett, egyre sötétedett. És ha új réteg hullott rá, az sem volt fehér. Valami hosszabb ideje van a levegőben…

És most jut eszembe: az utóbbi napokban a szerkesztőség hatalmas panorámaablakán is többször csodálkoztam kifelé, azon révülve, hogy micsoda sosem látott módon sötét, baljós, nyomott, átláthatatlan a tér - és épp ezért érdekesen szép az idei tél.

Ma reggel aztán arra ébredtünk, hogy lényegében fekete minden odakint.

Készítettem erről pár fotót az előbb a környéken.

Kontrasztanyagnak egy fehér papírlap a havon, hogy ne feledjük el, milyen is a fehér.

Példátlan módon szinte fekete hó borítja a tájat. És az emeletről messzire ellátni: minden kert, minden háztető ugyanolyan.
És jönnek az ismerősök, s megjegyzik: “Itt is ilyen? Hát nálunk is.” És hívok más ismerősöket, akik mondják: a város más részein is ezt tapasztalják. Csak a távolabbra eső negyedekben nem: a város túlsó fele megmenekült.
Az van tehát, hogy Nagyvárad államhatár felé eső részét beborította valami mocsok. Időnként pedig valami égett műanyagra emlékeztető szag terjeng a levegőben.

Azta! Sietni kell, mert leginkább a havon látszik, mi zajlik itt - márpedig épp olvadás van.
Ha elolvad a bizonyíték, akkor a nyomában maradó feketeségre ráfogják majd, hogy sár - s azzal kész, le fogják hazudni az egészet.

Hát nézzük: az alábbiakból kiderül, hogy alármilyen (környezeti) katsztrófa érhetné - és éri is! - a várost, azt még bejelenteni sem lehet rendesen, nemhogy a felelősöket mozgásra bírni. Nyogodtan elemészthet itt bennünket bármi. Elképesztő!

Levelet kaptam Hódmezővásárhely önkormányzatától.
És ebből is újra, egyértelműen kiderül, hogy - a nálunk zajló diverzióval szemben - mi kell a magyar állampolgárság igényléséhez. A szándékos zavarkeltés és félretájékoztatás helyett itt van ez is: ebből is világos például, hogy a fordítások igenis kellenek.

Azért épp Hódmezővásárhelyről jött a levél, mert ennek a településnek - valamint Csopaknak és Esztergomnak - tiszteletbeli polgára vagyok. (Tiszteletbeli, s nem díszpolgára, az más.) Úgyhogy most biztosan előszedték az adatbázisukat, s minden hasonló polgáruknak felajánlották a segítségüket.

Ez - politikai háttér és érdekek ide vagy oda - jól esett, köszönöm.
A levél első oldala főleg meskete - ám néha az ilyen jellegű szöveg is kell, tud egy kicsit szívhez szóló lenni. Arról nem beszélve, hogy ebben is vannak érdekes konkrétumokról szóló részek. Például az, hogy majdnem húszezren csatlakoztunk. Ami a város 48.000 fős lakosságáhioz mérve nem rossz... (Kiemelések tőlem, mindkét oldalon.)

No és itt van akkor a második oldal, a lényeg.
Még egyszer, sokadszor, sokadik forrásból.
Azok kedvéért is, akik saját érdekeiket követve az utóbbi hetekben igyekeztek minél nagyobb káoszt teremteni a téma kapcsán. És főleg az áldozataik kedvéért.

Úgy szeretem azt, amikor időnként már annyira nem szeretnek minket, magyarokat, itt, Romániában, hogy azt is sérelmezik, ha elkülönülünk. Hogy szegregálódunk, szeparálódunk, saját intézményeket alakítunk, mi, rohadékok.
Vagyis: annyira nem szeretnek, hogy inkább mindenáron maradjunk együtt.
No, megint ez az abszurdum üli örömünnepét, ezúttal itt, Nagyváradon.
 

Némi kis tüntetés volt ma este a városban - meg még lesz ricsajozás, magyarellenes felhangoktól sem mentesen. De egyelőre úgy tűnik, majdcsak elhalkulnak, s kész - hacsak a prefektus keresztbe nem tesz.
Az az igazság, hogy ezt most jól csinálta az RMDSZ: egy olyan bizniszt bonyolított le - szokás szerint főleg a saját érdekében -, amelyből ezúttal azért a közösségnek is származhat némi előnye.
 

Nagyobb a füstje, mint a lángja.
Az egyik legdühödtebb román újságíró kolleginám épp rágyújt

Jó sok hónapnyi háttérbeli manőverezgetés után pár napja keresztülvitték azt a döntést, amelynek nyomán külön-külön intézménnyé vált Nagyváradon a magyar és a román színtársulat. Pontosabban két nagyobb, összetettebb intézmény alakult. Igen, etnikai alapon.
 

Emlékeztettem már itt, valamelyik ősrégi posztomban arra a pompás tényre, hogy annak idején, az RMDSZ legelső honlapján áperté ott állt a következő: LINKEK.
 

Hát azok. Akkor is gyanítottuk már, hogy ez bizony így van - azóta pedig számtalanszor bebizonyították, hogy pont azok. Csak akkoriban még vállalták is, hiszen kezdő politikacsinálók voltak, úgyhogy egy-egy elszólás belefért.
 

A jelenlegi honlapon már valahogy így szerepel ez:
 

Nos, ez is helyes. Hiszen ha valamiféle gyűjtőszervezetnek fogjuk fel ezt a tömörülést, akkor az bizony sok-sok elemében valóban nem más, mint tároló, azaz LINKTÁR.
 

Azóta azonban változott a politikai és a nettel kapcsolatos trend is. Most az előbbiben a pártalapítgatás, az utóbbi estében pedig a Facebook a divat.
Eme új valósághoz illeszkedően meg is található a Fácsén a frissített politikai helyzetkép. Tömören, tényszerűen. Az Erdélyi Magyar Néppárt küldetése, egy szóban.
 

MEGOSZTÁS.
Jaja, azért ebben is van ám valami...
 

(Ez a poszt egy másik blogfelületre vonatkozik, onnan jöttem át ide is.)

Nem, nem az új médiatörvény volt a ludas, de poénnak nem volt rossz. Nem is a gyűlölködő és hiú politikum, de még csak nem is az utóbbi napok torokfájása fojtotta belém a szót. Hanem a szerver vágott a szavamba.
 

Az utóbbi napokban azért volt ez a blog is elérhetetlen, mert egy - tudtommal Ausztriában lévő - szerverünket informatikai támadás érte. S ettől "bedugult". Minden szolgáltatás, tartalom, miegymás behalt, amit az a szerver szolgált ki. Mostanra sikerült kitakarítani.
 

Hogy tudnak hiányozni a drága olvasók! Most megláthattam. Hát keblemre, csillagcsücsörik, folytatjuk - nincs mese, továbbra sem.
 

Minden esetre az utóbbi 2-3 év során nem ez volt az első ilyen hosszabb és váratlan, technikai okból bekövetkezett leállás.
Ezért úgy döntöttem, hogy klónozom magam. S klónjaim révén nemzetközi jelenlétemet is erősítem.
A következőkben összecuccolok itt, s más országokban lévő más szerverekre is átterjedek.

Apró újdonság. Az új váradi buszokon látható ez az új felirat.

A Solaris buszokról van szó, amelyek pár hete közlekednek a városban.

Emlékezhetünk, hány és hány éve téma - a rengeteg kis stresszelő romániai abszurd apróság, az élettartamunkat pici harapásonként kurtító balkáni rágódások egyikeként - az is, hogy mi a helyzet a közszállítási járművek fűtésével. Évtizedeken át újra meg újra fellángolt a vita.

Wohooo! Ni!
Itt a legnagyobb biglájk hülyeség, amióta ismerem a Facebookot!
:D Pedig nem viccnek, nagyonis komolynak szánta az illető.

A Fácsén megkereste és lazamagyarosan lehányta a Fácse alapítóját.

Itt van egy nagyítás is a hülyegyerek hozzászólásával, ínyenceknek:

Hát ez óriási! A magyar hülye világszínvonalú, versenyképes, s bárhol, bármilyen szinten megállja a helyét, nemzetközileg is. És a magyar hülye mindig hozza a formáját - ezzel viszi a hírünket is.

Állampolgárság-ügyben azt tudatta az előbb a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság, az erdélyi magyar sajtónak is szétküldött közleményében, hogy "Folyamatosan nyújtják be a kérelmeket a határon túli magyarok, hetente annyi kérelem érkezik, mint a tavalyi év egészében. Csütörtökön délelőtt érkezett be a tízezredik egyszerűsített honosítási kérelem, és a péntek 14.00 órás adatok szerint 11.889 kérelmet fogadtak be a külképviseletek, az anyakönyvezetők és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal munkatársai. Szabadkán, Csíkszeredán, Kolozsváron a legnagyobb az érdeklődés, de további 47 külképviseleten is adtak már be kérelmet. A kérelmeket körülbelül fele-fele arányban nyújtják be a külképviseleteken és Magyarország területén. (...)"

Milyen szép ez.
És milyen borzalmasan ronda, sőt, embertelen, arcátlan az, ami ezzel is visszaélve itt, nálunk a háttérben zajlik közben.
A leginkább kritikán aluli a helyzet éppen Bihar megyében. Skizoid helyzet van a kettőssel kapcsolatban. Vagyis egyesek ezt a látszatot szeretnék kelteni.
 

De mi épp ezért megnézzük, hogy mi is van itt valójában, ok?
 

Az egész ott kezdődött, hogy a Fidesz-hatalom eldöntötte: beindítja a kedvezményes (vissza)honosítást. Egyszersmind eldöntötte, hogy ebben nem akarja partnerének az RMDSZ-t Romániában - sőt, kifejezetten a Tőkés László-féle EMNT-t akarja.
 

Huh! Átküzdöttem magam a magyarországi médiatörvényen.

(Enikő, te jelentetted az utolsó löketet.)
De igazából előtte(d) is nagyon sokan beszéltek már a magyar médiatörvényről. És nemcsak egyszerűen beszéltek, hanem szentenciáztak, megmondták a tuttit, kifejtették, kétséget kizáróan leszögezték.
Hazafiasan megvédeték, vagy forradalmilag elutasították. És nyomják azóta is, mindenhol: neten, tévében, rádióban, társaságban. Sőt, immár olyanok is, akikkel csak pár pillanatra összefutok azt utcán.
Persze a túlnyomó többség úgy száll síkra, hogy teljesen sík - hiszen egyáltalán nem olvasta azt, amiről beszél. Dehát ez így szokott lenni rengeteg más témában is.

Meguntam ezt most, átnéztem tehát magát a jogszabályt.
Elsőre határozottan kijelenthetem, hogy a magyar médiatörvény igenis borzasztó. Sőt, kriminális.
Azért, mert apró, 12 pontos betűkkel szedve is 107 oldal. És eleve azért, mert törvény - azaz nem valami kellemes olvasmány.

De most komolyan: nézzük akkor a lényeget. (Még szerencse, hogy aláhúzogattam, mert amúgy nem sok ragad meg az ember fejében egy ilyen extenzív agyradírozás után. Az enyém még most is kóvályog kicsit.)

Cenzúráról természetesen nincs szó benne. (Majd hülyék is lennének a 21. században, az EU-ban tételesen belefoglalni ilyesmit bármilyen normatívába.)

Készítettem egy példát. De ők persze nem ilyen eszközökkel dolgoznak.

Ellenben biza nagyonis szó van benne ellenőrzésről: arról, hogy a média fölött a (jelenlegi) hatalom gyakorolja a kontrollt. Ami ugye minden hatalom minenkori jellemzője és törekvése. Csak a mostani még egy kicsit is tovább is ment ebben.

Hiszen nem lehet nem aggályosnak tekinteni azt, hogy a miniszterelnök emberei ellenőrzik a sajtót a január 1-én hatályba lépett előírás szerint. Egyfajta piramist alakítottak ki, amelynek a csúcsán trónolót a kormányfő nevezi ki, a kinevezett személy pedig az összes többit.
A törvényben ez ilyenformán van:

Pakkot kaptam - csak úgy.
A budapesti Mantra Porno zenekar küldte. Elpostázták a legújabb albumukat, meg bónusznak az előzőt is. S mellette a levél, benne a felkéréssel hogy "mellékelten küldöm a CD-ket, a lemezkritikákhoz".
 

Ők

Bár nem volt szó kritikaírásról, azért köszi. Én nem bánom, akkor legyen.
 

(A bejegyzés végén bakancs-reklámmal, taposóknak.)

Minden egyes alkalommal, amikor Pesten vagyok, tervezem, hogy elmegyek egyszer a West Balkánba is. Amely a számomra releváns források szerint jó hely - dacára annak, hogy most egy többes tragédia kapcsán hallanak róla még többen.
Három lány halt meg pár órája (egyikükről emlékvideó itt, amíg még elérhető) ezen a szórakozóhelyen.

Eddig azonban nem jutottam el oda.
Ám sajnos az ottani katasztrófát okozó tömegpszichózis máshol is utolérheti az embert. Például a mostanihoz hasonló nagyobb koncertek mellékhatásaként is.
Ezt a magyar fővárosban is, meg máshol is volt alkalmam már megtapasztalni. És olyankor tényleg senki sem tudja, pontosan mi történik - mégis mindenki aktív részese a történéseknek. Ha akarja, ha nem.

Az egyik emlékezetes saját példám erre a tavalyi budapesti Die Antwoord-koncert. Volt pár futó pillanata, ami örökkévalóságnak tűnt. Amikor semmit sem láttunk, csak egy idő után már a saját épségéért küzdött mindenki. Mindenki ellen.
Így, pontosan így alakulnak ki azok a tömegjelenetek, amelyek mára virradóra a Balkánban is okozták a tragédiát. Ismerős érzés.
Nézzük meg kicsit, milyen ez belülről.

Jönnek a hiú ábrándok napjai. Ismét egy szép, sokak egyetértését kiváltó - és teljesen fölösleges - polgári akciócska. Hogy hétfőn, kedden és szerdán ne tankoljunk.

Jól van, legyen. Magam is csatlakozom ehhez a forradalmi nyomásgyakorló akcióhoz.
Nem esik nehezemre. Ugyanis én speciel már három hónapja nem tankoltam. Sőt, az autót sem hoztam ki a garázsból (csak egyszer, egy körre, hogy az aksija nehogy behaljon).

Nem bojkottnak szántam ezt, hanem anyagi megfontolások késztettek rá. De a lényeg ugyanaz: hónapok óta nem tankoltam.
Ennek ellenére azt vettem észre, hogy valamiképpen mégsem lett olcsóbb az üzemanyag. Sőt, mintha drágult volna. Nemde?

Szabad képzettársítás. Benzinről. És önégetésről fellángolásról.
Mert a képzettársítás valóban szabad.

Na de most! Most! Most biztosan össze fog jönni!
Ha összefogunk, ha együtt csináljuk, ha elég sokan nem veszünk üzemanyagot most hétfőn, kedden és szerdán, akkor... Hát, izé... Akkor lesz három könnyebb napjuk a kutasoknak.
Ez is valami. Emberbaráti akciónak elmegy. Sőt, ha úgy vesszük, szolidaritási akció a benzinkutasokkal.

Nyakon kellene már vágnom a prófétát. Mert megint ő szólt belőlem. S nem örülök neki.

Ugyanis egy helyütt a következőt találtam írni, még tavaly július 5-én a kultúra, a showbusiness és a politikum összefüggéseiről, valamint az európai hírű Sziget Fesztivál jövőjéről.
"Mindemellett a politikai háttér sem mellékes: a legnagyobb magyarországi szervezőiroda - amely Romániában is egyre komolyabb érdekekkel és rendezvényekkel bír - nem örülhet a hatalomváltásnak. Eddig ugyanis épp az ellekező oldal felé növesztett indákat. Amelyeket most a Fidesz le fog nyesni - vagy megpróbálja az egészet ellehetetleníteni, vagy pedig (mivel az előző nagyon nehéz lenne), fölözni akar majd a bevételekből. Úgyhogy nem kizárt, hogy idén lesznek utoljára olyan formátumú fesztek, amilyeneket megszerethetett ez a generáció. Legalábbis ami a legnagyobb ilyen happeningeket illeti. Fokozatosan megváltozik az egész. Lesz majd valamiféle új kaptafa helyettük, persze."

No, erre rímeltetve alább pedig idézek egy friss, mai, alig három órája érkezett MTI-hírt. (Kiemelések tőlem.)

"Sziget-fesztivál - A főváros területhasználati díjat kér

A főváros vezetése úgy döntött, a jövőben nem biztosítja ingyen a Sziget fesztiválnak a területet, hanem közterület-használati díjat kér; a fesztivál szervezői viszont bíznak abban, hogy a főpolgármester korábbi ígérete ellenére nem akarja ellehetetleníteni a fesztivált. György István városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes kedden sajtótájékoztatón elmondta: a fővárosi költségvetési koncepció készítésekor figyelembe vették azt az elvet, hogy a főváros minden olyan bevételéről, amely rendeletéből vagy vagyona hasznosításából származik, csak indokolt esetben mondhat le. Ezért a közterület-használatokra az a generális döntés, hogy az ebből származó díjakat a főváros be kívánja szedni - mondta György István.

Végül azzal győztem meg magamat is, hogy már megint valami konteó az egész, ezért eleve nem érdemes vele foglalkozni. Pedig addig nagyon arra hajlottam, hogy Románia schengeni csatlakozását valójában nem a hivatkozott nemzetbiztonsági okok miatt akarja kitolni Franciaország és Németország - hanem nagyonis gazdasági csoportérdekek, befektetői konfliktusok miatt maradhatunk ki a bővítésből.
Most meg - mire beláttam volna, hogy ez utóbbi tévedés lenne - ismét olyan hírek jönnek, amelyek ezt erősítik.

Érteni nem értem, viszont megértem azokat az embereket, akik még mindig úgy gondolják: elszigetelt eseteken túlmenően is léteznek olyan politikusok, akiknek fő célja nem a biznisz és a hatalommal való visszaélés, hanem a köz szolgálata.
Úgy látom, nagy néptömegek hiszik a mai napig, hogy lényegében mégis róluk szól, az ő érdekeiket, a lakosság, meg az ország céljainak elérését is szolgálja a politika, s a korrupció és a visszaélések pedig csak kisebb hányadát jelentik az egésznek. Sokan gondolják azt, hogy létezik olyan párt, csoport, amelyet végülis érdemes támogatni, mert nem a saját érdek és a pénz motiválja a fő manővereit. És mindig is lesznek ilyen hívő néptömegek.
Ezen mítosz híveit tehát nem értem. Hiszen nap mint nap, a saját életük alakulásán is láthatják, hogy amiben hisznek, annak épp az ellenkezője igaz. Ugyanakkor azért megértem e naiv jószándékúakat - hiszen akinek nincs elegendő információja, bepillantása, az könnyen bedől.

Nos, nekik szól leginkább, újabb ébresztőként Alexandru Solomon filmje, a Kapitalism - Reţeta noastră secretă (Kapitalizmus: a titkos recept).
Tegnap láttam. Könnyed, emésztehő, még a legfélősebb, szemüket csukva tartóknak is átlátható. Nem is dokumentumfilm. Ismeretterjesztő.

Hogy lehet úgy visszatérni a csúcsra, és ott ácsorogva egyre izgalmasabbá lenni, hogy közben nem is adsz ki semmit? Ennek a mestere a Limp Bizkit. (Amely egyébként is semmiről szóló, de ügyesen megdurvított számokkal lett hatalmas.)
A csapat már megint jó hosszú ideje fárasztja a közönségét - s ma egy érdekes kis fejleményre leltem ezzel kapcsolatban.

Néha a bulvárra is oda kell ám figyelni. Főleg, ha jókat lehet röhögni rajta. Na meg szörnyülködni.
Na jó, végülis eleve e kettő miatt van. De tud néha kiemelkedően mélyet hozni.

Mert oké, nagyon nem vicces maga a tény, hogy betörők kirabolták és megkínozták Dopeman nagyszüleit. De ami utána jön... wááá, az gigaaaa!
Dopeman, azaz Pityinger - gengszter - László ugyanis az erkölcsi magtartást kérte számon.
Hogy mit?!

Az Napfogyatkozás ugyan tegnap volt, de a sötétség napja ma van.
És mindkettőből ugyanannyit láthatunk: szinte semmit. Sőt, azt jó nagy fényben.

Történetesen a Napfogyatkozás utáni napra hirdették meg ugyanis a magyarországi médiatörvény elleni tiltakozásképpen azt az akciót, amelynek lényege, hogy minden résztvevő sötétítsen. Az elképzelés, a felhívás szerint ma, 24 órán át elsötétített nyitólappal tiltakozik az összes olyan honlap, portál, miegymás, amelyik nem ért egyet a médiatörvény megszorításaival.
És az akciót nemzetközinek álmodták meg.

Hát, úgy látom, max félsiker. Mert valóban vannak nemzetközi vonzatai is, ám felemásak.

Tószt után máris itt a teszt: alighogy eljött az új év, kipróbáltam, milyen magyar állampolgárságot igényelni. Hát, nem rossz. De egyelőre nem is élmény - mivel még nincs bejáratva a rendszer.

Ma van az év első munkanapja, úgyhogy az első nap első óráiban az elsők között folyamodtam magyar állampolgárságért. Mégpedig a hozzánk legközelebb eső legelső magyarországi településen.
Ám még így sem sikerült elsőnek lenni. :)
Ártándon ugyanis kiderült, hogy már az anyakönyvi hivatal ma reggeli nyitásakor érkezett pár ügyfelük, dossziét benyújtani. Úgyhogy ők épp előttem szakították át a célszalagot.

De aki nem akar, annak amúgy nem is kell sietnie (engem is a kíváncsiság, meg az ügy jelképes töltete vitt oda ilyen hamar): mától ugyanis elvileg korlátlan ideig, bármikor be lehet nyújtani az iratokat.
Számunkra, itt a határszélen a legkényelmesebb és legkézenfekvőbb valamelyik magyarországi település anyakönyvvezetőjénél (ezen irodák a magyarországi települések polgármesteri hivatalaiban működnek). S ezek közül is Ártánd van a legközelebb.

Ennyire közel

Szerintem minden váradinak és környékbelinek ez a legjobb megoldás. Tessék: Polgármesteri Hivatal, Ártánd Rákóczi u.28. 4115. Telefon/fax: (54) 431-710; email:phartand@freemail.hu. (Más régiók lakóinak a magyar külképviseletek állnak rendelkezésére, illetve Magyarország területén még a bevándolási hivatalok is.)

Különös ismertetőjelei

S hogy mit tapasztaltam?

Mondanék még valamit, mielőtt nemsokára kellemesen buliba fulladunk, s magunkkal rántjuk ezt az évet is.

Hallottam tegnap egy jó szöveget.
Egyik püspökünk mondta - történetesen nekünk, a munkahelyi évbúcsúztató összejövetelünkön. De mindenkinek szól ám. Valami olyan volt, hogy: "Akinek tiszta a lelkiismerete, annak soha, semmilyen esetben nincs, és nem lesz oka különösebben félni, kétségbeesni".

Jó, persze eddig is tudtuk ezt. Kis, kompakt bölcsesség, elfér a belső zsebünkben. De nem árt, ha emlékeztetnek rá időnként.

Kulturált, civilizált, mértéktartó, rendes karácsonyunk van. Ehhez az is hozzájárul, hogy idén először sehol nem futottam bele, s egyetlen ismerősöm sem linkelte be sehova a Last Christmast a Wham!-től.
Köszi, köszi.
Végre megértettük, hogy úriember nem tesz ilyet.

Úgyhogy akkor belinkelem én. :)

De nem kell aggódni, ezt a változatot már nyugodtan meg lehet nézni, hallgatni. Sőt, erősen ajánlott is.
Itt van tehát a link (a listában első videó lesz az - katt rá, s érdemes megvárni, amíg elindul).

Csodás, nemde?
Literal. Így hívják ezt az új majdnem műfajt - amire a fenti alkotás pompás példa. A lényege, hogy az adott klipről, a látványról szól az átköltött szöveg, önmagát "kommentálja" az "előadó". És szuper humorforrás.
Következik még néhány élvezetes illusztráció.

Mindig az a nyűglődés megy ilyentájt az utóbbi években, hogy a karácsony is áldozatául esett az anyagiasságnak.

Ugyan! Óriási tévedés. Elegendő cáfolat erre, ha megnézzük, miként látják az ünnepet a gyermekek. A gyerekrajzokból megérthető a logosz - az ártatlan, megrontatlan, befolyásolatlan gyermeki lélekben ott csillog a lényeg.
Karácsonyi gyermekrajz-pályázatunk volt idén is a szerkesztőségben. A beérkezett munkák jó példák arra, hogy a lelkeket nem fertőzte meg a pénzorientáltság, nem férkőzött be a karácsonyi képzeteik, képzettársításaik közé a merkantilizmus. Nem és nem!
Mutatom is az egyik karácsonyi rajzot.

Összevetettem idén a különféle "hivatalos ajándékcsomagok" tartalmát.
Szokás ugyanis, hogy év végén a legtöbb hivatalban, pártnál stb., az évzáró sajtótájékoztatón megszórják az újságírókat egy kis ezzel-azzal. (Hogy ez milyen szokás, arról az a véleményem, hogy minimum aggályos, ellentmondásos. Ám ha már a kezünkbe nyomják, én is elfogadom, nem tagadom.)

Szóval ilyenkor aztán a kollégák mindenféle kis csomagokkal térnek vissza a szerkesztőségekbe terepről, attól függően, hogy ki milyen eseményen volt épp.
Nos, én például a legtöbb helyről olyasmiket szüreteltem, mint jegyzetfüzetek, golyóstollak, pezsgő, csoki, asztali naptár, kártyanaptár, falinaptár.
Ma aztán a nagyobbik kormánypárt megyei székhelyén zárult az osztogatás. Ki is tettek magukért, ők viszik a prímet - ahogy az országot is.

Civilet kezdeményeztem. Úgyhogy azzal kimentem tegnap este egy 1989-es megemlékezésre Váradon. Nem dolgozni, hanem simán megemlékezni. Szentimentális vagyok néha, azért. Ma már ez annak tűnik legalábbis.
Meg főleg azért, mert még mindig, 21 év után is eufóriagombóc van a a torkomban, ha az 1989-es furcsa események a téma. Na meg ököl a kezem helyén.

Gerillaakció volt. A szervezők néhány illegális falragaszon hirdették meg városszerte az illegális megemlékezést.
Néhány nagyon fiatal jött el, pár középkorú, egy öreg, meg sok rendőr. És pár más újságíró, ők dolgozni. Voltunk vagy húszan összesen.

Az ünnepi készülődés hatja át a lelkeket ezekben a napokban. Ugye? Na azért!

Néhány perc leforgása alatt több festői példáját is láttam ennek ma a városban. A központon áthaladva, alig pár száz méter megtétele során egymás után jöttek az ünnepi benyomások.

A Teleki utcán halad végig épp a Mikulás. Jó, az túlzás, hogy halad. Ugyanis tökrészeg.
Piros ruhája a háta közepéig felcsapva sárral, s úgy dűlöngél, mintha földrengés lenne. Hatalmas (ál)szakálláról valami érdekes csepeg, folydogál hangulatosan.
A szájából csikk lóg ki. S vélhetően nem ez az első cigije, mióta ő a Mikulás, ugyanis - a hagyomány szerint fehér - szakálla a szája körül már megsárgult.
Jó nagyot pök a járdára, ahogy a mellette elhaladók félénken nevetgélnek.

Kicsit odébb egy fejkendős nénike szánkót vonszol a latyakban.

Szelektív hulladékgyűjtés.
Ugyanolyan szép, nagy, hangzatos cél, mint mondjuk a bürokrácia elleni harc, a központosítás lebontása, az autonómia, vagy épp az egészségügy mondernizálása. Meg még ezernyi ilyen van.
Sok-sok éve beszélnek róla, ugyanakkor jó arra is, hogy kampányoljanak vele, sőt, hatalmas pénzeket szippantsanak le arra, hogy konferenciázgassanak róla jó nagyokat.

Magam is híve vagyok mindegyik nagy célnak. A szelektív hulladékgyűjtésnek is.
De persze miközben az elmúlt években a rengeteg szöveget hallhattuk róla, addig is tudhattuk: majd csakis akkor lesz ebből is valami (akárcsak a többi említettből és társaikból), ha valaki üzletet lát meg benne, s rámozdul e bizniszre, s meg is győz döntéshozókat arról, hogy támogassák.

Most látott, rámozdult, s meggyőzött Váradon. Megépült a hulladékválogató, s indul az előválogatás. Ezt a lakoságnak kell végeznie, mostantól.
Azaz kellene, ha tudna róla. Mert oké, megnyitották a válogatóállomást, s tartottak egy sajtótájékoztatót. De ebben ki is merült a lakosság tájékoztatása.

Elmondom, hogy néz ki ez a lakosság szemszögéből.

Az ilyenek miatt (is) szeretjük például az Indexet: a stílus, az attitűd az, ami viszi az ilyen jellegű sajtót.
Itt is posztoltam már párszor arról, hogy miként öli a Fidesz a sajtószabadság kicsiny maradékát is, különféle módszerekkel. Magyarországon ugyancsak különféle módszerekkel tiltakoznak ez ellen (amúgy persze hiába): vannak, akik fekete ruhában mentek be dolgozni a szerkesztőségükbe, vannak, akik sírkövet állíttattak a médiának, ma meg például (épp az új médiatörvény parlamenti megszavazásának napján) üres transzparensekkel tüntettek, s voltak olyan lapok is, amelyek üres címlappal jelentek meg. A legtöbben viszont csak csöndesen átkozódnak otthon.

Mindehhez képest megint az Index volt a legkreatívabb - a mai napon feltöltött cikkei mindegyikébe ezt a boxot vágta be:

Jobb, ha bevallom (előbb-utóbb úgyis kiderülne): néztem a Megasztár döntőjét az este.
Bocs, tudom, tudom - de így jártam.

Azzal mentem a dolgot, hogy ugye nagyváradi lány volt a fináléban.
Aki meg is nyerte. Kicsikét a mi segítségünkkel is. Mert - hogy méginkább rontsam a helyzetet - elárulom: még szavazatot is leadtunk rá.
Előszedtem a telefont és átnyomtuk a RENATA tartalmú SMS-t a megadott számra. Mint fegyelmezett droidok.

Kis lokálpatriotizmus, nah. Működik ez, befigyel ez - akármennyire is tudjuk közben, hogy az egész műsor szemfényvesztés, s önként ragadunk fel ilyenkor a légypapírra.
És valóban az történt végül, hogy még a szavazgatás kapcsán is újra bebizonyosodott, mennyire hamis, csakis pénzről szóló műmájerkedés volt ez az egész show.