Nem ezért mentem, de újabb elhagyatott épületet találtam, kis bejárásra. Csak a lenti, rákattintásra nyíló galériában az első képen látható facsonkot akartam lefotózni, és mivel az utcáról nem volt jó a szög, bementem a telekre. Ez a nagyváradi központi pályaudvaron van, pontosabban a jelenlegi pályaudvar mellett (az utcáról látható automata autómosó és a bútorüzlet mögött).
Lám, teljesen új jelentéstartalommal bővült az amúgy régi poén. (Tájékoztatás: Nagyvárad jelenleg Romániában van, a "geci" pedig románul azt jelenti, hogy "dzsekik". )
Már nem is először küldik el nekem is, akárcsak több százezer határon túli magyarnak a magyarországi választásokra szóló névjegyzékbe vételi kérelmet. Eddig nem foglalkoztam vele, több okból sem.
Igaz, hogy nem ez a mai az első hó, mivel egyszer havazott már novemberben is, de sajnos azt érvénytelennek kell nyilvánítanom, mert nekem decemberben, januárban és februárban havazzon, minden azon kívül eső irreleváns. Na, úgyhogy akkor a mai, egyben idei első havazás alkalmával most készített pár zsánerképet mutatom.
Egyáltalán nem vagyok híve annak, hogy leszóljuk mások nemzeti ünnepeit, sőt szerintem az a tahóság egyik biztos jele. A következőnek sem a mai román nemzeti ünnep a lényege – viszont az apropója, történelmileg pedig az egyik eredője.
Véget ér ma a Száraz November. Amihez egy hirtelen ötlettől vezérelve idén én is csatlakoztam, és nem bántam meg. Hogy mi is ez? A Nagy-Britanniából indult kezdeményezés lényege, hogy a csatlakozók egy hónapig nem fogyasztanak semmilyen alkoholtartalmú italt, terméket. Ezt én még megfejeltem azzal, hogy akkor kísértést sem engedek, lehetőséget, alkalmat sem adok, úgyhogy akkor november folyamán nem is megyek ki sehova. Ezen hónap alatt különben semmi különöset nem éreztem, amúgyis telnek el úgy hónapok máskor is, hogy nem iszom egy szemernyi alkoholosat sem. De azért így érdekesebb volt, hogy van hozzá akció, meg háttér, meg ilyesmi. És akkor lássuk az egy hónapnyi teljes alkoholmegvonás révén elért eredményeimet.
Tegnap még állt az épület. Tegnapelőtt meg még épp azt terveztem, ahogy elmentem előtte, hogy hamarosan bejárom ezt az elhagyatott ingatlant is. Erre ma lebontották.
Mi lenne, ha megérkeznének a földönkívüliek, mit üzenne nekik legelőször az ember, mit mondana nekik konkrétan Ön, ha épp Ön elé szállnának le az űrhajójukkal?
Nemrég még törvénytelen sztrájkban voltak a nagyváradi tömegközlekedési vállalat alkalmazottai (főleg óriási fizetésemelésért) – de végül csak maguk, valamint az utasok számára érek el kellemetlenséget. A polgármester ugyanis azzal törte le az egészet, hogy tevékenysége optimalizálására utasította a város kezelésében lévő vállalatot, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy ritkították a villamosjáratokat (szóval köszi), és kiteszik az alkalmazottak egy részét.
Sokkal vészjóslóbbak és ijesztőbbek a Halloween ürügyén maszkokban hülyéskedő mindenféle figuráknál azok a magyar figurák, akik Halloween idején is agyhalotti maszkokban huhogják, hogy ők igazi, külső hatástól mentes magyarok.
Sajtótájékoztató egy környezetvédelmi alapítványnál. A kutyát – szép, barátságos vizsla – kizárták erre az időre az udvar fölött keringő külső folyosóra, amikor jöttem, láttam is, hogy reszket, most pedig ott kint fázik, és nyüszítget befelé, bele a gazdái mondanivalójába és a mi kérdéseinkbe. Bent viszont most nem maradhatott, mivel rendezvény van. Ő túl nagy ide – de nem mindenki az.
Az élet például olyan, mint a Twin Peaks legújabb évada, a Twin Peaks legújabb évada olyan, mint az élet:
(Van alul egy jó kis galéria, rákattintva a jobb és bal oldali nyilakkal lehet lapozni a képek között. Amelyek – gondoltam is, hogy ez lesz, többnyire ez van ilyen esetekben – csak kis részben adják vissza az egésznek a hangulatát. De előbb még a szöveget is elolvasnám azért...)
Bizony így is volt pár olyan pillanat, amikor berezeltem, vagy legalábbis úgy éreztem, hogy menni kellene, meg talán ide sem kellett volna jönni – de azért még maradok. Pedig amúgy szeretem az elhagyatott épületeket bejárni, ráadásul nappal voltam bent. De így is olyan, amilyen amúgy a legtöbb elhagyatott épület: furcsa, félhomályos, kísérteties, és a hajléktalanok – de az is lehet, hogy csak a hulladék válogatásából és annak leadásából élők – által szinte minden terem feltöltve, elképesztő mennyiségű szeméttel. És újra, meg újra úgy hallatszik, hogy talán épp jön valaki, mert az ablakok kitörve, a huzat járja át az alagsortól az emeletig az egészet. Na de most tényleg úgy tűnik, hogy ez nem a huzat. Aztán persze kiderül, hogy most is az.
Ezt ma vettem észre az étkezde falán, ahol épp ettem. Elég erős, nem? :)
Hát vajon mit mondhatott szegény kicsi, hogy a nagyok ennyire megrökönyödve nézik, mekkora marhaság hagyhatta el a száját, és/vagy milyen butaságot tehetett? És ha jól látom, már ő maga is épp kezd rájönni, hogy nem volt oké, amit.
Megyek vagy egy órával ezelőtt, és akkor hirtelen ezt látom. Nekem tetszik. Nagyváradon van, és új, friss. Az történt ugyanis, hogy a Nagyváradi Ősz rendezvénysorozat apropóján a kolozsvári V-Light Crew streetart-csapat eljött Váradra, és kidekorálta ezt az aluljárót. A Baross (Dacia) hídnál lévőről van szó.
Úristen, komolyan nyertem 1.500.000 eurót, lottón!
Most volt időm, hogy válaszoljak arra a levélre levélnek álcázott sokadik propagandafecnire, amit közpénzből küldözget szét a magyarországi hatalom izé. Úgyhogy ne is bonyolítsuk, túl sokat nem ér az egész. Ennyit is alig:
Megáll az ész: még külön, hivatalos Facebook-eseményt is csináltak neki. Igen, annak, hogy leaszfaltoztak egy utat. Megáll az ész: ünnepélyes keretek között adják át a leaszfaltozott utat. Igen, egy leaszfaltozott utat; ünnepélyes keretek között. Megáll az ész: egésznapos rendezvénysorozattal ünneplik. Igen, azt, hogy leaszfaltoztak egy utat. Megáll az ész: szentmise is lesz. Igen, azért, mert leaszfaltoztak egy utat. Megáll az ész: lesznek még néptáncbemutatók, ügyességi vetélkedők, sőt, gyerekfoglalkozások is. Igen, azért, mert leaszfaltoztak egy utat. Megáll az ész: az eseményen – külön megáll az ész tehát, hogy ez eleve esemény – részt vesznek Hargita és Kovászna megyei egyházi és politikai elöljárók. Igen, azért villognak, mert leaszfaltoztak egy utat. Annyira büdösfürdő ez az egész.
Hogy lehet, hogy ennek a koldusnak, aki itt van, a villamoson, és megint arra hivatkozik, hogy van egy kisgyereke a tbc-kórházban, már vagy tizenöt éve állandóan van egy kisgyereke a tbc-kórházban?
Vagy ott dolgozik?
Az áldozathibáztatás – ugye – a buta barmok kevésbé koherensen gondolkodó honpolgárok egyik emblematikus jegye. Aki idióta ilyen, természetesen élőben is az, ám neten még gyakoribbak (vagy csak több emberhez érnek el) a mindenbe való eszetlen belekotyogások, tudálékoskodások, abszurd belebrekegések beleszólások. Ennek alapesete a bármi történt, bárhol, bárkivel, a reakció, valamint az ebből születő komment az rá, hogy úgy kell neki, hiszen "Minek ment oda?", illetve ennek az orbitális marhaságnak érdekes álláspontnak a különféle derivációi.
A kutyát sem érdekelte lényegében az az új rendezvénysorozat, amely ma zárul Nagyváradon. A Magyar Kulturális Napokról van szó, amely egyből fiaskóval indult tehát. De miért nem érdekelt ez senkit? Annál is inkább, hogy ez amúgy egy jobb sorsra érdemes programsorozat lenne. Én is érdeklődéssel vártam például, mi több, szurkoltam is neki – aztán a program bejelentése után felé sem mentem végül.
Vajon mikor jön rá magától az a felszolgálónő, a szokott étkezdémben, a "cikkcakk-tömbházak" melletti Ziga-Zagában, hogy miközben a pultból rendelek, akárhányszor is kérdi még meg – mivel néha ismételten megteszi –, eleve értetlen-rosszallóan, hogy „És nem eszel húst?”, én pedig akárhányszor mondom el neki, hogy „Hát, éppenséggel eszem, de azért időszakosan igyekszem kerülni”, alapvetően ennek nemhogy ismétlődnie nem kellene időnként, de eleve elhangzania sem, és az ezt követő, további rosszalló fejingatásának, valamint furcsálló szemvillogtatásnak bekövetkeznie sem, mivel a vendég azért megy oda, hogy válasszon és egyen, nem azért, hogy életviteli véleményt kérjen, a pultos ízlése is irreleváns ezen összefüggésben és viszonyban, ő továbbá nem tanácsadó, főleg nem a nagymamám, hanem maga a felszolgáló, felszolgálás céljából?
Nem kell mindig a rosszat feltételezni mindenkiről. És ha mégis az ugrik be, védekezni kell a sztereotípiák ellen. Itt van ez a friss példa is.
Hangszerelve, igen – hiszen nem gondolhatja senki komolyan, hogy a nyár (meg bármilyen évszak) zene nélkül vállalható, vagy akár abszolválható. Meg sem próbálom soha amúgysem. Idén sem. És most, hogy ősz van, és két napja már dézsából öntik, sőt, ma a buszon már a fűtés is ment (vattafak), itt az ideje, hogy a kinti szlottyos idő közepette idebent leltározgassam az épp csak elmúlt nyarat, megnézzem, hol is voltam, jöhet a krononlógia, illetve az építkezés, a felpörgés fázisai.
Egy hatalmas, panelháznyi hirdetményen láttam meg először. Aztán megnéztem a neten is. Reklámkampányt indított az Agil nevű élelmiszergyártó cég. Azzal a jelmondattal, hogy "Fără E-uri", azaz "E-k nélkül". Igen? Tessék akkor, mutatom, mit találtam a honlapjukon. Úgy hazudnak az élelmiszeripar összeesküvői is, ahogy akarnak. Csak pár példa azokról a termékeikről, amikben szerintük úgymond "nincs E". Ugyebár. Tessék:
Csak úgy ott van. Odavitték, ott hagyták. Pedig előzőleg hányan adhatták a nagyot benne. És vajon mi lehet az oka, hogy így szabadultak meg tőle, és nem rendesen, hivatalosan? Minden esetre érdekesen mutat ott, ahol megtaláltam: egy limuzin a szemétben.
A fáma szerint egyrészt azért hívnak engem Örsnek, mert amikor születtem, épp kezdett a legelmebetegebb, végső korszakába becsavarodni a Ceaușescu-rezsim, aminek – sok más őrület mellett – az volt az egyik mellékesebb leképeződése, hogy a nem román nemzetiségű újszülöttek neveit automatikusan – és helyenként akár a szülők tiltakozása ellenére is – eltorzítottan, a lehető legelrománosítottabb formában regisztrálták, illetve ha volt román megfelelője, akkor lefordították, vagyis automatikusan a román megfelelőjét anyakönyvezték. És innentől végigkísérte-kíséri az embert az ilyesmi, hiszen minden későbbi okmányát a születési anyakönyvi kivonatban szereplő névváltozat szerint gyártják le, kötelezően. Úgyhogy az ellenálás jeleként is, meg praktikusan is fityiszt mutatva ennek a trendnek lettem Örs. Másrészt meg azért, mert a magyarság elnyomása is akkoriban kezdett tetőfokára hágni (mert akkor még tényleg volt elnyomás, és a románok nyomtak el, nem mint manapság, amikor a magyarokat legelső körben a saját magyarjainkból összeállt magyar gazdasági-politikai maffia nyomja el – de most nem erről akarok tehát), és amúgyis szerettek volna történelmi, régies csengésű nevet adni a gyereküknek, a megmaradás jegyében, meg ilyesmi.
"Veled mindig ilyenek történnek" – jut eszembe ilyen esetekkor mindig egy kedves ismerősöm mondása. Mert velem tényleg mindig ilyenek történnek. Már legalábbis olyankor, amikor ilyenek történnek velem.