Behívták az oroszokat - ezzel a címmel közöl figyelmeztető írást Substacken Buda Péter, az egyik legjobb magyar nemzetbiztonsági elemző.

Van a családunk történetében egy különös, csendes szál, amely időről időre újra felbukkan: nagybátyám, Kupán Árpád történészi munkássága. Bár életében nem kereste a reflektorfényt, mégis maradandót alkotott. Legismertebb könyve, a Szabadkőművesek Nagyváradon mára szinte beszerezhetetlen ritkasággá vált.

Eljutottam a legmagasabb szintre a TISZA alkalmazásában, a Tiszavilág appban.

Megtaláltam néhai nagyapám lelkészi kinevezésről szóló hivatalos egyházi okiratát - amit még a híres Sulyok István püspök bocsátott ki, írt alá.

Egyszer voltam Mexikóban, akkor is csak pár órát – de akkor is láttam bűnözést. Most, hogy megölték a legnagyobb mexikói drogbárót, El Menchot – persze lesz más helyette –, és erre a Cártel de Jalisco Nueva Generación országszerte zavargásokat indított, megint eszembe jutott.

Komolyan nyomják: napok óta (vagy legalábbis én tegnapelőtt vettem észre) látható, sőt, hallható (én például most itthon vagyok, bent, a lakásban, és így is hallottam, hogy elhúzott fölöttünk) valami kisgép, ami minden másnál zajosabbak köröz itt.

Nemrégiben hozzájutottam néhai nagybátyám, Kupán Árpád történész több fennmaradt kéziratához. Ezeket jelen felületen teszem közzé, miután – a szöveghűség elsődlegességét szem előtt tartva – csupán a legszükségesebb mértékű korrektúrát és szerkesztést végeztem el rajtuk. A dokumentumok így lényegében eredeti formájukban, saját címeikkel együtt válnak hozzáférhetővé. A szerző életútjáról és tudományos munkásságáról a következő szövege után olvasható részletesebb ismertetés. A most közreadott írás címe: Nagyvárad - egy amerikai republikánus leírásában.

Engem is Orth Imre keresztelt, ezért döntöttem úgy, hogy közzéteszem ezt az írást, itt, a blogomon.

Néhai nagybátyám, Kupán Árpád történész (a képen) több kézirata is hozzám került. Úgy döntöttem, hogy ezeket itt teszem közzé, miután – csak a legszükségesebb mértékben – átnéztem és korrigáltam őket. Az írások így szinte teljesen eredeti formájukban, eredeti címeikkel lesznek olvashatók. A szerzőről részletesebb ismertetőt a cikk végén talál az olvasó. A most következő írás címe: Száz évvel ezelőtti világunk, egy korabeli kalendárium tükrében.

Hozzám került a néhai nagybátyám, Kupán Árpád történész (a képen) néhány kézirata. Itt fogom közreadni ezeket, miután - lehetőleg csak minimálisan - korrektúráztam, szerkesztettem az írásokat. Mondhatni, eredeti formájukban olvashatóak, eredeti címeikkel. A szerzőről pedig a tanulmánya végén lehet bővebben olvasni. A mostani írás tehát: A romániai magyarság első politikai szervezkedése.

Egzotikus madarak rikácsolnak, kerregnek időnként az Auchanban, bármelyik napon jön ide az ember. 

Az elmúlt években a klímaváltozásról szóló hírek lassan háttérzajjá váltak: tudtuk, hogy baj van, de valahogy mégis távolinak tűnt. Most azonban mintha valami átbillent volna. Egyre több európai és nemzetközi szervezet tesz közzé olyan adatokat, amelyek már nemcsak a jövőről szólnak, hanem a jelenünkről. A változás nem „majd egyszer” történik – hanem most.

A szélsőséges időjárási események – áradások, aszályok, hőhullámok – már nem kivételek, hanem új mintázatok. A szakértők szerint ez nemcsak környezeti, hanem gazdasági és társadalmi kérdés is: az élelmiszeráraktól kezdve az energiaellátáson át a mindennapi életünkig mindenre hatással van.

A klímaváltozásról szóló diskurzus azonban változik. És a klímaváltozás tehát már nem egy távoli, elvont fenyegetés. Sokkal inkább egy olyan valóság, amelyhez alkalmazkodnunk kell – és amelyben a döntéseinknek valódi súlya van. A jó hír az, hogy a változás nemcsak félelmetes lehet, hanem lehetőségekkel is teli: új technológiák, új gondolkodásmódok, új együttműködések születnek.

Jó, jó, de szóval miért pont most vált ennyire kézzelfoghatóvá?

Mert a szélsőséges időjárás már nem kivétel, hanem új norma.

Az elmúlt években Európa-szerte megszaporodtak a rekordhőmérsékletek, a hirtelen lezúduló esők, az áradások és az aszályok. Ezek nem elszigetelt események: a meteorológiai adatok szerint a kontinens gyorsabban melegszik, mint a globális átlag. A szélsőségek gyakorisága és intenzitása pedig már olyan mértékű, hogy a mindennapi életünket is érinti – a mezőgazdaságtól kezdve az energiaellátáson át a közlekedésig.

Mert a gazdasági hatások már a pénztárcánkban is megjelennek.

Az élelmiszerárak ingadozása, a terméshiányok, az energiaárak változása mind összefügg a klímaváltozással. Ha egy régióban aszály pusztít, kevesebb termény terem. Ha egy folyó vízszintje túl alacsony, a szállítás akadozik. Ha egy országot hőhullám sújt, nő az energiaigény. Ezek a láncreakciók már nem elméleti modellek – hanem a hétköznapok részei.

Mert a tudomány kommunikációja is megváltozott.

A korábbi évtizedekben a kutatók óvatosan fogalmaztak, hogy elkerüljék a pánikkeltést. Ma viszont sokkal egyértelműbben kommunikálnak: a folyamat gyorsul, és a következmények már most láthatók. A jelentések nemcsak adatokat közölnek, hanem konkrét cselekvési javaslatokat is – és ez a váltás sokak számára teszi valóságossá a helyzetet.

Mert a társadalmi érzékenység is nőtt.

Az emberek ma sokkal tudatosabban figyelik a környezetüket. A közösségi média, a civil szervezetek és a fiatal generációk hangja mind hozzájárul ahhoz, hogy a klímaváltozás ne csak tudományos téma legyen, hanem társadalmi ügy. A „mit tehetünk?” kérdés helyét egyre inkább átveszi a „mit kell MOST tennünk?” hozzáállás.

Mert a változás már nem csak a természetben, hanem a mindennapi döntéseinkben is megjelenik. 

A fenntartható élelmiszerláncok, az energiahatékonyság, az elektromos közlekedés, a körforgásos gazdaság – ezek már nem jövőbeli trendek, hanem jelenlegi átalakulások. A klímaváltozás hatásai így nemcsak a hírekben, hanem a boltban, a számlákon, a városokban és a saját szokásainkban is megjelennek.

Összességében azért érezzük most jobban a klímaváltozás hatásait, mert a folyamat elérte azt a pontot, ahol már nem lehet figyelmen kívül hagyni.Nem azért, mert hirtelen rosszabb lett minden – hanem mert a változások összeértek, láthatóvá váltak, és közvetlenül hatnak ránk.

Jövök kifelé a moziból Nagyváradon (egyébként a Hamnetről, szerintem nézzétek meg), és szokatlan látvány: csupa idősödő magyarral van tele az előcsarnok.

Automatikusan dobtam, rúgtam le magamról a takarót, gyerekkoromban, valahányszor nagymamám betakarta csak a derekamat, amikor a túl meleg szobában takaró nélkül kezdtem elaludni.

Elolvastam a TISZA egyik képzésének anyagát. Nyilván semmi bizalmasat nem osztok meg belőle, viszont volt benne több olyan rész, amely teljesen ártalmatlan, mégis hasznos lehet mindenkinek, aki aktív a közösségi médiában, és/vagy a rendszerváltás segítésén, önkénteskedésen gondolkodik.

A békebohóc Trump megtámadott egy másik országot: a szintén gazember által vezetett Venezuelát. Van itt, Váradon venezuelai ismerősöm, ő is vegyes érzelmekkel fogadhatja ezt: egyrészt a saját diktátorukat leszedte az USA, másrészt az az USA, amelyet jelenleg egy instabil, kártékony imposztor vezet.

„VAMA PULII”, azaz „A FASZOM VÁMJA”. Ma van egy éve, hogy teljes jogú tagja a schengeni övezetnek Románia.

Saját gyűjtés: ha azt hitte, már mindent látott, ami egy „Vigyázz, a kutya harap!”-szerű táblára rákerülhet, kapaszkodjon meg. Most ugyanis olyan gyűjtemény következik, ahol a kihelyezett táblák vizuális kiáltványok.

Vigyázat, újabb netes csalás terjed!

Itt, Nagyváradon is vannak tüntetések a romániai igazságszolgáltatás megtisztításáért, a függetlenségének biztosításáért - akárcsak több más városban.

Rendőrt is hívtak egyszer a német határrendészek, nem akartak beengedni az országba, ezek miatt a szavazást igazoló matricák miatt, amik a személyi igazolványom hátán vannak. (A fenti képen.)

Lakótelep: karácsonyfa, meg egyéb karácsonyi díszek egy hőközpontban, most. Helyszín: Nagyvárad, Rogériusz negyed.

Három napig Váradon van Emil Constantinescu, az 1989 utáni Románia első olyan elnöke, akit tiszta előzmények után, tisztességesen választott meg a lakosság (nem, Ion Iliescu nem volt ilyen).

Nem kamu.

Most: csülkös babfőzelék osztása Nagyváradon, a román nemzeti ünnep alkalmából.

Kitettek a főtérre idén is a karácsonyi vásár helyszíne mellett, a görögkatolikus templomhoz egy betlehemet.

Pont az idegenrendészeti iroda előtt megyek el.