Elkezdték visszavenni a területet, amelyről kiszorultak: ismét megjelennek lassan mindenféle úgymond polgári plakátok a város hirdetőoszlopain, azt követően hogy száműzték ezeket onnan, mert választási kampány volt.

Elbűvölő, vagyis inkább lebilincselő, hogy milyen nyíltan és könnyedén beszélik meg a lopást. Ekkor még csak a fülemnek nem hiszek, de még nem tudom, hogy később már a szememnek nem fogok hinni, amikor majd azt látom, milyen játszi könnyedséggel megy maga a kivitelezés is.

Nem újdonság, hogy az RMDSZ Bihar megyei szervezete is félanalfabéta pártkáderekkel, sötét konjunktúralovagokkal van tele. A Facebook-posztjaik is sokszor kritikán aluli színvonalúak, és ez a mostani – a tematikája miatt is – igazi csemege.

Rejtélyesnek tűnik már a történet első része is, így, kívülről szemlélve.

Lefogadom, hogy még a környékbeliek túlnyomó többsége sem tud erről – én is környékbeli vagyok, én sem tudtam: véletlenül fedeztem fel egy régi bakterházon több száz régi feliratot.

Vasárnap késő este. Nagyvárad. A Nagyvásártéren alig van valaki a tájban – de egy vékony, apró termetű, és vélhetően valamilyen hatás alatt álló, a török és kínai ruhapiaci divat szerint öltözködő, csavargó lány nagyon aktív.

Tényleg szüret, mivel – a járványügyi helyzet miatt – tavaszról mostanra, azaz őszre halasztották az önkormányzati választásokat. Most, a kampány vége felé mutatom akkor, milyen csodálatos ötletek és megoldások értek be eddig, mit gyűjtöttem be, erre-arra jártamban, milyen különleges módozatokat…

Nagyon érdekes, nálunk eddig példátlan játszma zajlik most Bihar megyében, emellett még külön Nagyváradon is. Olyan játszma, amelyik számunkra, magyarok számára, meg akár nemzetiségtől függetlenül itteni polgárok számára semmi jóval nem kecsegtet.

Elegünk van belőlük, teljes joggal – mégis a döntő pillanatban sokan szavaznak rájuk, újra, meg újra. Holott tudják, hogy nincs mit várni tőlük. Igen, az RMDSZ-ről és az EMNP-ről van szó. Vagyis az úgymond magyar pártokról.

Tegnap hivatalosan átadták, ma megnéztem: ilyen az új magyar-román határátkelő, és a magyarhoz csatlakoztatott román autópálya-kezdemény. Elmentem ma megnézni, mégpedig biciklivel.

Mennyire ironikus sztori már ez. A románok építették, aztán kénytelenek voltak átadni a magyaroknak, akik meg felrobbantották. Ráadásul épp egy esetleges magyar támadás elleni védvonalként építették ezeket a bunkereket a románok, ám végül egyetlen puskalövés nélkül került át pont a magyarokhoz az…

Megint találtam egy elhagyottnak látszó román-magyar határátkelőt. Bár – mint később ki fog derülni – nem teljesen az, csak ideiglenesen van használaton kívül.

Ingyenes az utazás rajtuk ezen a napon 17 óráig (ügyes, és szinte semmibe sem kerülő húzás volt ez a vállalattól): mától vannak forgalomban az új villamosok Nagyváradon.

Ön is azt hitte, hogy a román-magyar határ megint lényegében átjárhatatlan ebben az időszakban? Azt gondolta, hogy a Magyarországon áthaladó tranzitforgalom, valamint a határ két oldalán lakó/dolgozó polgárok, meg diplomaták, stb. kivételével mindenki számára szinte lehetetlen belépni…

Sokan hajlamosak összekeverni: nem az új stadion épül most Nagyváradon, a volt ócskapiac helyén, hanem az új sportcsarnok. Ugyanis mindkettőből lesz új, a már létező régiek helyett.

Régóta szúrhatja a szemét mindenkinek Nagyváradon a város kellős közepén lévő, elhagyatott gyárépületek csoportja. A Kossuth Lajos (Independenţei) utcán tornyosuló, egymáshoz ragasztott, többszintes üzemcsarnokokról van szó, amelyek lassan több évtizede állnak üresen. Az enyémet is szúrja rég – most…

Ez már valóban illegális bejárása egy elhagyott épületnek: ugyanis a volt Avântul konzervgyár zárt magánterületen van. A legnagyobb konzervgyár volt ez Romániában.

Olyan, mint a filmekben: dupla embermagasságú, föld alatti vezetékben fut az alapjáraton nagyon kicsi Páris-patak, Nagyváradon, a város egyik központi része alatt. Benéztem ennek a kis folyóvíznek a most egy helyütt nyitva lévő óriási rejtekébe – amíg még lehet.

Látványos szakaszába érkezett az első nagyváradi közúti alagút építése. Közben sokan azt hiszik, meglepetés érte a munkásokat, a föld alá ásva.

Magam sem hinném el, mármint a mértékét, de – lám – van, akinek jót tett, hogy tovább hízott – vélhetően – a vesztegzár idején is.

Meglepő, filmbe illő, okés is, kicsit vészjósló is, ahogy épp most a nagyállomás előtt rendőrök figyelik, hogy az érkező, induló buszokon utazók viselik-e az immár kötelező maszkot. Aztán a következő megállóban is négyfős rendőrkülönítmény áll, kifejezetten ezt figyelve. A nagyobb…

Egyedi megoldás, legalábbis hasonlóról én még nem hallottam. Olcsó maszkok is kaphatók Nagyváradon: az OTL-bódékban (ezek a helyi tömegközlekedési vállalat árushelyei), a piacok bejáratánál és a városházán. Mégpedig cseles húzás révén...

Szerintem alig van olyan, akiben nem ötlött fel már hónapokkal ezelőtt, hogy mekkora üzlet lenne mindenféle vicces ábrákat, rajzokat, formákat, na meg persze a leggyakoribbat, tehát humoros feliratokat nyomtatni maszkokra, és így árusítani azokat.

Ufónak nevezem, olyan is, hiszen unidentified, legalábbis részemről az, object is, és csak azért nem flying, mert szemmel láthatóan épp parkol. A város számos pontjáról látható. Úgyhogy felmentem hozzá most, a városi turizmus jegyében. Utána pedig megérdeklődtem, pontosan mi ez, és hogy működik. A…

Újabb volt kollégám, és a helyi közösség valóban értékes alakja távozott váratlanul.

Emlékezetes ünnepük lesz, mert épp húsvéthétfőn fognak szabadulni: nem is gondoltam, de nekem is van olyan ismerősöm, aki intézményes karanténban van ezekben a hetekben. Egy kicsit szóra bírtam, amíg meg nem gondolta aztán magát.

Hogy néz ki valójában egy aluljáró? Azaz kiásva. Biztosan önt is régóta foglalkoztatta már ez a kérdés. Engem tényleg. Egyébként meg valóban ritkán lehet felszínre hozott aluljárót látni. Most van egy ilyen ritka lehetőség, úgyhogy meg is mutatom.

Nyilván akkor is ki-ki kell lépni a városba, ha COVID-19 is lehet ott. És az utóbbi napokban ilyesmikre figyelek fel ilyenkor, hogy például.

Állítólag legalábbis. De a nyakamat teszem rá, hogy ez nem igaz.

Itt járt közöttünk: néhány napja még én is láttam az utcán Nagyváradon, a szokott komor büszkeségével, szinte masírozott. Most pedig jött a hír, hogy meghalt Ovidiu Ţinca tartalékos ezredes, aki térségünkben egyszerre volt a régi rezsim titkosszolgálati kiszolgálója és új generációk úgymond…