Ufónak nevezem, olyan is, hiszen unidentified, legalábbis részemről az, object is, és csak azért nem flying, mert szemmel láthatóan épp parkol. A város számos pontjáról látható. Úgyhogy felmentem hozzá most, a városi turizmus jegyében. Utána pedig megérdeklődtem, pontosan mi ez, és hogy működik. A…

Újabb volt kollégám, és a helyi közösség valóban értékes alakja távozott váratlanul.

Emlékezetes ünnepük lesz, mert épp húsvéthétfőn fognak szabadulni: nem is gondoltam, de nekem is van olyan ismerősöm, aki intézményes karanténban van ezekben a hetekben. Egy kicsit szóra bírtam, amíg meg nem gondolta aztán magát.

Hogy néz ki valójában egy aluljáró? Azaz kiásva. Biztosan önt is régóta foglalkoztatta már ez a kérdés. Engem tényleg. Egyébként meg valóban ritkán lehet felszínre hozott aluljárót látni. Most van egy ilyen ritka lehetőség, úgyhogy meg is mutatom.

Nyilván akkor is ki-ki kell lépni a városba, ha COVID-19 is lehet ott. És az utóbbi napokban ilyesmikre figyelek fel ilyenkor, hogy például.

Állítólag legalábbis. De a nyakamat teszem rá, hogy ez nem igaz.

Itt járt közöttünk: néhány napja még én is láttam az utcán Nagyváradon, a szokott komor büszkeségével, szinte masírozott. Most pedig jött a hír, hogy meghalt Ovidiu Ţinca tartalékos ezredes, aki térségünkben egyszerre volt a régi rezsim titkosszolgálati kiszolgálója és új generációk úgymond…

Napra pontosan ma harminc éves: megvan nekem annak a dokumentumnak a másolata, amellyel újjáalakult a legjobb nagyváradi, tisztán magyar tannyelvű iskola. Csak eddig megfeledkeztem róla, viszont előkerült, amikor az épp harmincéves romániai forradalommal kapcsolatos gyűjteményemet átnéztem. Ugyanis…

Ismerős? Akik még valamennyivel 1989 előtt születtek, azok többségének biztosan.

Vicces is az, ahogy időnként pontosítják a legnagyobb – és legkártékonyabb – romániai párt nagyváradi, Bihar megyei székhelyén a táblát. Meg jellemző is, akárcsak az, hogy maga a PSD ezzel sem törődik. Igazmondó matricákat szoktak ugyanis ragasztani a párt itteni központi épületét jelző táblára az…

Meghalt Mihai Sturza, Nagyvárad volt polgármestere. Aki akkoriban épp az aktuális remény letéteményese volt, akárcsak az a pártszövetség, amelyet képviselt. De nem is erről akarok, hanem majd lejjebb – ennek kapcsán – másról.

Ez most van, a legkártékonyabb romániai párt, a PSD Bihar megyei székházának bejáratánál, Nagyváradon.

Ez ennyike. Most, egy lakótelepen./Cam atât. Acum, intr-un cartier...

Na jó, háromban. Mert végül hármat is felteszek a ma, Nagyváradon készített sorozatomból.

Nincs arcátlanabb bank jelenleg Nagyváradon, mint az OTP. Azt hiszem legalábbis.

Megnyílt ma Nagyváradon a térségbeli – magyarországi és romániai – fotóriporterek idei kiállítása. Tehát nemzetközi is a tárlat, mivel Bihar megyei, illetve Hajdú-Bihar megyei sajtósok képei vannak kiállítva, a kurrens termésből szüretelve.

Az ilyesmiknek mindig kellemes hangulatuk van, jó ezeket nézegetni. "A Nagyváradi Napló olvasóinak emlékül" - írja annak a százöt éves kiadványnak az első lapján, ami ugyan már megvan egy ideje, de most ismét rátaláltam, és mutatok is belőle néhány reklámot.

Ó, jaj. Ez most van. Egy órája fényképeztem, Nagyváradon.

Helyenként bámulatos, miféle gyönyörű, fantáziadús, szépséges síremlékeket emeltek maguknak, családjaiknak azok a zsidó nagypolgárok, akiknek egy része amúgy ezt a várost is kiépítette. Ám már nem sokáig lehet bámulni ezeket a bámulatos emlékeket. Az ő emlékük is a végét járja, és a hagyatékuk is…

Mintha ezt üzenné a Nagyvárad mellett lévő Félixfürdő központja.

Ez megy most Nagyvárad központjában, a főtéren. :)

Egyszerűen találtak a nagyváradi vár padlásán egy csomó érdekes, történelmi iratot. Az egyik ott dolgozó mesélte el ezt most. És meg is mutatta, mi mindent találtak. Vagyis oké, nem egyszerűen találták, hanem a fáma szerint el volt rejtve a padláson, egy beugróban. Pár napja leltek rá a…

És tessék: eddig gondolhattam azt, hogy ha nem is az én blogbejegyzésem miatt, de rendezték a dolgot.

Pár napja láttam először ezt a kávéautomatát. Már akkor evidens volt, minek kell következnie. Egyszerűen nem tudtam kihagyni, hogy ne végezzek rajta egy kis beavatkozást. Így ma visszamentem, és elvégeztem. (Tudni kell, hogy a "rest" románul azt jelenti, hogy "visszajáró".)

Hihetetlen és egyben fantasztikus: mindig az olyan installációk a legjobbak, amik nem annak indulnak. Az előbb volt egy, vagy tíz percig az Oradea Plaza főbejárata előtt. Elbűvölő, lehengerlő.

Újabb intervenciók: folytattam még kicsit a megkezdett beavatkozásokat kint, a városban. Mint már írtam róla, a Muian című kortársművészeti projekt itteni zárása ez. Pontosabban annak egy spinoffja, részemről. Na, de nem bonyolítom: akit érdekelnek a miértek és a mi ez…

Eljátszom én is újra a Muiannal. Mégpedig most a megyeszékhely utcáin. Hogy mivel? Nos, arról a kortársművészeti projektről van szó, amelynek én is részese voltam, éveken át. Összetett, több fejezetből, több happeningből és kiállításból állt eddig is, itt nem részletezném, mivel írtam is már róla,…

Ma megint összefutottunk. Persze a várban. Én egy ottani rendezvényről jöttem el épp, és neki is dolga lehetett, legalábbis nagyon úgy, elfoglaltan ment épp át a belső várudvarról a külsőbe. A nagyváradi vár macskájáról van szó. Amellyel kapcsolatban mai, friss hírem van.

Most, amikor itthon is, meg otthon is, meg a világ számos más részén is újra csúcsra van járatva az ostobaság, a párhuzamos (csak épp nem létező) valóság építése és imádata, aljas hatalmi érdekek miatt, különösen időszerű ez az alkotás. Nagyváradon, a Borsi út és a Decebal kereszteződésében…

Eddig még sosem vettem észre: pár fa takarja el. Úgyhogy meg is lepett, hogy egyáltalán van ez. Az oldalán meg van bontva a téglafal, ott lehet besurranni. Azt hitem, elhagyott társasház. De odabent hamar rájöttem, hogy kórház lehetett. Újabb elhagyatott épületet barangoltam be tegnap.