Blogosz

MESE NINCS.

Vírusos maszkabál: villanások a városból

2020. március 20. 20:36 - BlogoszEditor

Nyilván akkor is ki-ki kell lépni a városba, ha COVID-19 is lehet ott. És az utóbbi napokban ilyesmikre figyelek fel ilyenkor, hogy például.

Ni, ott az a koldus, akit szinte minden alkalommal itt látok, a Războieni utcai Profi előtt kéregetni. Most is az üzletbe betérőktől és az onnan kijövőktől kér aprót, ahogy szokta. De – íme – immár ő is védekezik: úgy kéreget, hogy közben rajta is maszk van.

c.jpg

Később, amikor már visszafelé jövök, ugyanott van, ez máskor is így szokott lenni  de most épp tárgyal valamit egy nővel. Pont a rövid megbeszélés végét kapom el: a nő ad neki pénzt, cserébe azonban kér valamit. Azt, hogy a koldus nyissa ki neki az üzlet ajtaját, ahova a nő igyekszik befelé, azért, hogy az asszonynak ne kelljen megfognia a kilincset. Ugrik is a maszkos kéregető, nyitja az ajtót a maszk nélküli asszony előtt: a vírustól való félelem is hoz pár lejt.

Az illegális dohányipari termékek, a csempészett cigi árusítása sem állt le: ni, itt vannak az árusok most is, a rogériuszi piac épülete mögött. Persze az árut nem teszik ki soha, ám így is meglepően nyíltan csinálják: külön székeket hoznak ki maguknak, azokon ücsörögnek, egymástól néhány méterre, és várják a megszokott vevőiket, valamint susogják az ott elhaladó remélt újaknak, hogy "Cigit?" Ez a tagbaszakadt tag viszont tökélyre fejlesztette a nyíltságot, és adaptálódott is a helyzethez: ő egyenesen kerekes irodaszéket hozott magával, sőt, kempingasztalt is, amin az ebédje van, kis edénykékben. Nagyon ad a higiéniára: igaz, hogy épp akkor csapja ki a taknyát a flaszterre, amikor ott megyek el (zsebkendőt vagy nem használ, vagy szereti azt tisztán tartani, ellentétben az utcával), viszont a főnöki szék és a kisasztal között ott virít egy egész rekesznyi Mona kékszesz. Kézfertőtlenítés céljából.

Fél óra múlva, amikor újra ott megyek el, már a váltása ül ott, az irodaszékben: egy szintén óriási termetű nő. Akin már védőmaszk is van. Közte és a kisasztal között pedig most is ott figyel, készenlétben a hat palacknyi Mona.

Ott meg a volt egészségügyi miniszter, Ritli doktor megy, gyalog. A Rogériusz negyedben be is tér egy tömbházba. Rajta, a volt kórházigazgatón, a megyei Közegészségügyi Igazgatóság egykori vezetőjén nincs védőmaszk. Valószínűleg tud ő valamit. Nevezetesen azt, hogy maszkot legfőképp nem az egészséges embernek kellene hordania, hanem annak, aki a betegség tüneteit észlelte magán, épp azért, hogy ne terjessze a kórt cseppfertőzéssel.

Most pedig már a Decebal sugárúton vagyok: és ó, ni, épp ott megy el az a szép lány. Látásból ismerem, nagyon aranyos, olyan természetes szépség is, csini is, kis, vidáman pattogó gumilabda, nyuszik cukra. Most is nyarat és aranyat és arany nyarat sugározva megy. Mindig ilyen emelkedettebb képzeteim vannak róla, na, profán semmi, nem ugrik be profán róla. És lám, épp visz egy nagy csomagot, nézzem csak, mi az. Nézem: egy halom vécépapír, körülbelül harminc darabos kiszerelésben.

Itt meg egy másik nő, de ő nem tetszik. Sőt. A T3 buszt vezeti, és ordítozik itt nekem, alpáriságokat, hogy miért filmezem azt, ahogyan a jármű első részét amatőr megoldással lezárták az utasok elől. Pedig igazából azért filmezem eleinte, mert ez az első busz a városban, amelyiken ilyet alkalmaztak, és a világ más településein már sokfelé van hasonló. De ez is hevenyészett megoldás: két szalagot odacsomóztak a vezetőfülke elé, ráadásul a nő – miközben velem veszekedne – elárulja, hogy az egyik kollégája direkt neki készítette ezt. Hát miért nem lehet szinte semmit, soha rendesen, egységesen, profin megcsinálni? És tényleg nem lehet: ugyanis egy nappal később már más járműveken is megjelennek hasonlók, de még mindig nem mindegyiken – a jelek szerint minden sofőr magának oldja meg, ha akarja, és ahogy akarja, amilyen hozzávalókkal tudja, így aztán mindegyik másfajta. Csak abban hasonlítanak, hogy mindegyik gányamunka.

Immár egy másik váradi buszon vagyok: egy 17-es járaton, aminek az első része szintén le van zárva, ugyancsak amatőr megoldással. Hogy arra ne terjedjen a vírus, ugye. Csakhogy hátul meg koszos, sőt, szutykos a busz utastere, az ülésektől a plafonig minden mocskos és dzsuvás, valamint redvás, továbbá poros is. Túlzás nélkül olyan, mintha hónapok óta nem takarították volna ki rendesen. Dehát a tömegközlekedési vállalat pár napja közölte, hogy fertőtlenítik a buszokat és a villamosokat. Ja, értem: fertőtleníteni esetleg fertőtlenítették (ami abból állt, hogy valami szerrel megpermetezték), de takarításról szó sem volt. Oké, igaz. És ez csak egy a koszos buszok és villamosok közül, amelyek mindig is így járnak a városban – ingyen szállítva ki tudja milyen mikroorganizmusokat.

Azért fertőtlenítés időnként tényleg van: ezt a villamosok Nufărul negyedbeli végállomásán rögzítettem az előbb. Egyes buszok végállomásain azonban, ahol megfordultam, még sosem kaptam el hasonlót, ha egyáltalán van. De azt hiszem, nincs, mert a városban jelenleg közlekedő összes villamos a vonalak egyik végén ugyanerre az egy végállomásra fut be megfordulni, a buszok esetében azonban sokfelé vannak végállomások. Amúgy pedig a buszok üléseinek nagy része nem egyszerű műanyag, mint a villamosok többségének esetében, amin gyorsan megszárad a rápermetezett anyag, hanem szivacs és kárpit, ami beszívja és tartja a nedvességet.

Itt meg tömegközlekedési ellenőrök. A többségük kesztyűben dolgozik, de így sem nyúl semmihez. Újabban ugyanis a legtöbben nem kérik el az utazási kártyákat, hogy hozzáérintsék a leolvasóhoz, ellenőrizve a bérletek érvényességét, és a jegyeket sem veszik kézbe: csak azt kérik, mindenki mutassa fel, van-e jegye, bérlete, és távolról megnézik. Kesztyűs kézzel bánnak az utasokkal, de tényleg.

Az Idény Hülyéje vándorserleget pedig – ahogy azt megszokhattuk – többen érdemelték ki ezúttal is, mégpedig klasszikusnak számító műsorszámok járványhoz igazított előadásával. Az egyik díjazottam a 4N vonalon utazik épp: okos néni elemez, bólogató néni bólogat, hogy azt mondja, "Păi nu era mai bine în trecut? Fiecare stătea în țara lui și nu aveam problemele de azi...", vagyis "Hát nem igaz, hogy régen jobb volt? Mindenki a saját országában ült, és nem voltak olyan gondjaink, mint manapság..." A másik nyertes a 17-esre vár: ő egy másik okos néni, aki szintén elemez, és egy másik bólogató néni bólogat neki, hogy azt mondja, "Eu stau tot timpul pe internet, așa că știu multe – avioanele astea care pulverizează diferite substanțe peste noi, astea ne omoară, nu altceva...", vagyis "Én állandóan a neten vagyok, úgyhogy sokat tudok – ezek a repülők, amelyek különféle anyagokkal permeteznek minket, ezek ölnek meg, nem más..."

Hopp, itt, az Emanuelnél meg majdnem elütött most a villamos egy idős hölgyet. Aki ugyan tilosban járt, de van rajta maszk. A jelek szerint működik a maszkos védekezés, mert őt sem a koronavírus fogja elvinni. (Hanem a villamos.)

A perecesnél meg már a nyersanyagot is árulják: a Petru nevű országos hálózat Transilvanieien lévő boltjában ugyanis a perecek, sütemények kirakatban tartására szolgáló szekrény tetejére kitettek egy zsák lisztet, hogy az is eladó. Tíz kiló, és harminc lejbe kerül.

Az Aradi úton a Godman nevű üzlet bejárata fölött hirdetik jó nagyban, hogy "ECHIPAMENTE DE PROTECȚIE", azaz "VÉDŐFELSZERELÉSEK" – a bolt bejárati ajtaján pedig egy hirdetmény, hogy "NU MAI AVEM PROGRAM CU PUBLICUL, MULȚUMIM PENTRU ÎNȚELEGERE!!", vagyis "A NYILVÁNOSSÁG SZÁMÁRA NEM VAGYUNK TÖBBÉ NYITVA, KÖSZÖNJÜK A MEGÉRTÉST!!".

Az út másik oldalán az egyik üzletből épp kinéz egy eladónő: a feje fölött nagy betűkkel a bolt neve, hogy "Spazio Idea – Italian design", a bolt ajtaját résnyire megnyitó, és kifelé pillantgató hölgyön pedig védőmaszk. Na ja, hiszen Italian design. Értem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr2315534392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.