Csíkszeredai újságírók indították, és meghívtak engem is a szerzők közé: volt egy közös szerkesztésű blogunk, pontosabban még mindig megtalálható a neten, csak már rég nem frissül – erre most, sok évvel később hirtelen elémtoppan a neten ez az egész.
Már javában nem állnak a helyszínek, épp most nem végzik az utolsó simításokat, a nagy nyitásra, miközben a legelső pár száz vendég már napok óta nem érkezett meg, és nincs odabent, külön beköltöző jeggyel. A zöld területek, meg az épülő létesítmények között kikapcsolódva nem várja a hivatalos nyitást. A mai naptól pedig már hosszú sorok nem kígyóznak a főbejáratot jelentő hídnál, és órákon belül nem pörög fel maximálisra az élet odabent, több százezer látogatóval.
Megint találtam egy elhagyottnak látszó román-magyar határátkelőt. Bár – mint később ki fog derülni – nem teljesen az, csak ideiglenesen van használaton kívül.
Ingyenes az utazás rajtuk ezen a napon 17 óráig (ügyes, és szinte semmibe sem kerülő húzás volt ez a vállalattól): mától vannak forgalomban az új villamosok Nagyváradon.
Ön is azt hitte, hogy a román-magyar határ megint lényegében átjárhatatlan ebben az időszakban? Azt gondolta, hogy a Magyarországon áthaladó tranzitforgalom, valamint a határ két oldalán lakó/dolgozó polgárok, meg diplomaták, stb. kivételével mindenki számára szinte lehetetlen belépni Magyarországra, Romániából? Én is így gondoltam. De ma utánajártam: elmentem – ráadásul kerékpárral – a legnagyobb román-magyar határátkelőhöz, a Bors-Ártánd között lévőhöz, gondoltam, megnézem, valóban kötelező karanténba akarnak-e tenni magyar oldalon, ha átjutok odáig. És átjutottam. És nem akarnak. Sőt, kirándultam is egyet a magyar oldalon, és visszajöttem, és semmi.
Ide keveredtem valahogy, kerékpározás közben: Biharszentandrás – tiszta román település, és ennek lesz szerepe a következőkben – központjától nem messze tartok szünetet, mert megláttam ezt.
Érdekes élmény, amikor a semmi közepén haladva az utat váratlanul egy elhagyott H.A.T.Á.R.Á.T.K.E.L.Ő. zárja el. :)
Sokan hajlamosak összekeverni: nem az új stadion épül most Nagyváradon, a volt ócskapiac helyén, hanem az új sportcsarnok. Ugyanis mindkettőből lesz új, a már létező régiek helyett.
Már akinek váratlan legalábbis. Mert nem mindenkinek az – ez is kiderül a következőkben.
Mondom: egyáltalán nem foglalkoztat.
Régóta szúrhatja a szemét mindenkinek Nagyváradon a város kellős közepén lévő, elhagyott gyárépületek csoportja. A Kossuth Lajos (Independenţei) utcán tornyosuló, egymáshoz ragasztott, többszintes üzemcsarnokokról van szó, amelyek lassan több évtizede állnak üresen. Az enyémet is szúrja rég – most pedig alkalom nyílt arra, hogy bejárjam az egyiket. Felemás bejárás következik, merőben váratlan végkifejlettel.
Ez már valóban illegális bejárása egy elhagyott épületnek: ugyanis a volt Avântul konzervgyár zárt magánterületen van. A legnagyobb konzervgyár volt ez Romániában.
Már rég zsebrevágta a Fidesz az RMDSZ-t is, és egyre mocskosabb dolgokra használja.
A hír: "Szekus besúgó volt Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank (BNR) elnöke, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) archívumában található dokumentumok szerint." Hm.
Olyan, mint a filmekben: dupla embermagasságú, föld alatti vezetékben fut az alapjáraton nagyon kicsi Páris-patak, Nagyváradon, a város egyik központi része alatt. Benéztem ennek a kis folyóvíznek a most egy helyütt nyitva lévő óriási rejtekébe – amíg még lehet.
Látványos szakaszába érkezett az első nagyváradi közúti alagút építése. Közben sokan azt hiszik, meglepetés érte a munkásokat, a föld alá ásva.
Péküzlet az Oradea Plazában (a Buneximé).
Magam sem hinném el, mármint a mértékét, de – lám – van, akinek jót tett, hogy tovább hízott – vélhetően – a vesztegzár idején is.
Meglepő, filmbe illő, okés is, kicsit vészjósló is, ahogy épp most a nagyállomás előtt rendőrök figyelik, hogy az érkező, induló buszokon utazók viselik-e az immár kötelező maszkot. Aztán a következő megállóban is négyfős rendőrkülönítmény áll, kifejezetten ezt figyelve. A nagyobb villamosmegállókban ugyanez zajlik, rájt náu. Úgy hallom, üzletekben is.
Egyedi megoldás, legalábbis hasonlóról én még nem hallottam. Olcsó maszkok is kaphatók Nagyváradon: az OTL-bódékban (ezek a helyi tömegközlekedési vállalat árushelyei), a piacok bejáratánál és a városházán. Mégpedig cseles húzás révén...
Régóta állhat itt, elbújva. De csak most találtam rá. „Na igen, most sok mindenre van idő” – magyarázza ügyesen e felfedezés kései voltát egy másik kíváncsi polgár, amikor összefutunk a mai meglepő felfedezésem helyszínén.
Ennyit akartam mutatni ezúttal: amit ezen a kisfilmen megörökítettem. Vicces is, de sokat el is mond az önrendelkezés témaköréről. Remélem, hogy nem szükséges ehhez további magyarázat – hiszem, hogy elég megnézni, érthető minden kis réteg.
Atât am vrut doar să vă arăt de data asta: ceea ce am surprins în acest filmuleț. E și haios, dar și spune multe despre toată tematica autonomiei. Sper că nu sunt necesare explicații suplimenatare – cred că este suficient să vă uitați, și înțelegeți singuri.
Akár aranyos is lehetne – főleg az első képen lévő kis cukkereket elnézve –, meg jófejség is. De gyakorlott romániai lakosként nem ez az első, ami eszembe jut, amikor meglátom hirtelen ezeket a magyarázat nélküli hirdetéseket az utcán. Hanem az, hogy vajon mi ez az egész.
Szerintem alig van olyan, akiben nem ötlött fel már hónapokkal ezelőtt, hogy mekkora üzlet lenne mindenféle vicces ábrákat, rajzokat, formákat, na meg persze a leggyakoribbat, tehát humoros feliratokat nyomtatni maszkokra, és így árusítani azokat.
De lehet, hogy máris késő – az ilyesmi nagyon gyorsan szokott terjedni, szemben az igazságokkal, amelyek jóval bonyolultabbak, így nehezebb azokat átlátni, és kevesebbekhez is jutnak el. Tény, hogy megint hülyeségcunami-riadó van, próbálom én is kimenteni azokat, akiket még lehet, mielőtt eltemetik őket a hullámok megint.
Intenzíven kutatják ezekben a hetekben világszerte, hogy miből lehetne előállítani a korona ellenszerét. Én meg bementem a műhelybe, és tessék, itt van.