Nagyon rokonszenvesek így együtt, ahogy felszállnak: egy kicsi, bebugyolált, karon ülő gyerek - sőt, szerintem csecsemő lehet - és a fiatal apja. A babából semmi sem látszik, csak a ruhái, amibe be van tekerve. "Bezzeg ez nem olyan kamugyerek, amivel koldulni szoktak, hogy valójában csak egy csomó összetekert rongy" - villan át az agyamon. És ni, milyen jó fejek: bár látszik rajtuk, hogy nélkülöznek - a gyereken legfelül kis juhászbekecs-féleség, a srác gumicsizmában, tisztán, de szakadtan - az apa mégsem indul el kéregetni a villamoson. Szerények, egyenesek és vagányak. Ahogy ürül hely, az apa leül, karjában a bebugyolált aprósággal. És nyílt, egyenes tekintettel nézeget kifelé az ablakon, amíg a rejtett gyerek csendben van - valószínűleg alszik. Lám, semmi kéregetés, semmi meghatási próbálkozás. Jó kis jelenség, úgyhogy csak nézegetem őket, vigyázva arra, hogy azért ne legyen bámulás.

Rezsibbasztóan ügyes húzás ez az egész rezsicsökkentéses ötlet, stratégia és szajkózás. Úgyhogy itt vannak a témával kapcsolatos (ny)elvi apdétjeim. (Igen, "apdétjeim". Mert ha az olyan borzalmak, hogy "rezsiharc", vagy "rezsialkotmány" magyarul vannak, akkor ez is.)

Szóval a kampányolás REZSIBBASZTÓ. * De amúgyis zsibvásár - a zanyaországban (azanyja! országban) most már egyenesen REZSIBVÁSÁR. * Gyerekeknek való zsibongás az egész: REZSIBONGÁS. * A parlament és a média pedig a REZSIBONGÓ. * Lemondhatunk arról, hogy valaha is komolyan fogják venni a választókat, letehetünk erről - meglehetősen REZSIGNÁLTAN. * Vannak azért, akik nem veszik be ezt a beetetést sem: ez a REZSISZTENCIA. * Közben a miniszterelnök újabb húzásokat készít elő a REZSIDENCIÁN.

És itt vannak azok az előző (ny)elvi újításaim is, amelyeket a közösségi médiában tegnap már megosztottam, de ide is pontosan illenek - úgyhogy jöjjön egy kis REZSISMÉTLÉS.

Épp most a Realitatea tévé szerint tízezer ember tüntet Bukarestben - sokadszor - a verespataki bányaprojekt ellen. A Digi24 szerint viszont pont most kétezren tüntetnek Bukarestben. A B1 szerint, amely óvatosabban fogalmaz, ezrek vannak. Szerintem meg - a lényeget tekintve legalábbis - tökmindegy, hányan vannak.

Ha csak egy ember van a tüntetésen, vagy ha tüntetés nincs is, akkor is marad az evidencia, a tények akkor is tények. Mert a tények makacs dolgok. Függetlenek attól, hogy a többség, vagy a kisebbség, vagy akárki látja-e, elfogadja-e őket vagy sem. És van néhány ilyen. Röviden összefoglalom.

Ugye hallottatok a PSD-ről? És ugye tudtok arról is, hogy más pártok sem különbek? Ugye értesültetek arról, mi minden és kik hátráltatták, válogatott eszközökkel, korrupciótól erőszakig mindent bevetve - ha kellett, hazudva, manőverezve, ha kellett, embereket is ölve - Románia fejlődését 1989 óta, akárcsak jelenleg is? Ugye nagy vonalakban azért látjátok, mik zajlanak manapság is Romániában, és hogyan működnek a dolgok?

Mindezek fényében: ugye láttok valamennyit a romániai sötétségben? Ugye nem hiszitek el, Pontának és Antonescunak azt a mai bejelentését, hogy - ráadásul "az eddigi tüntetések hatására" - végleg lemondtak a Verespatak-projekt gyakorlatba ültetéséről? Ugye nem gondoljátok komolyan, hogy ezzel máris megvan a győzelem, amikor már eddig is dollármilliókat öltek egy káros és korrupt tervbe, amely még sokkal több pénzzel kecsegtet a jövőben, ráadásul politikai vezetőknek és pártoknak is rengeteg fekete pénzt hozna? Ugye nem képzelitek azt, hogy ha  most sikerül lecsendesíteniük a tüntetőket, később nem próbálkoznak meg újra a korrupt tervükkel, valami módon? Ugye nem mentek megint lépre, sokadszor is?

Fejlődés jele-e ez?

Lehet menni megint, ezúttal ismét Brüsszelbe. Egy újságíró-szövetséggel közös programunk révén, hivatalos útra. Elnézem, ahogy az egyik kollégával passzolgatjuk itt egymásnak az alkalmat: nem különösebben izgat már fel ez a lehetőség, nem nagyon mozgat meg bennem semmit. „Te akarsz menni?” „Nem, nem annyira.” „És te?” „Én sem olyan nagyon.” Azért persze elmegyek végül – de közben eszembe jut: amikor a kilencvenes években Pesten, a Népszabadságánál voltam gyakornok, elképedve néztem, ahogy az egyik sporttudósítójuk jön a gyűlésről és húzza a száját (persze azért egy kicsit rá is játszva, de na), hogy már megint delgálni akarják valami országba. Akkor pontosan arra gondoltam: hú, azt a mindenit, akkor lesz itt jó világ, amikor majd mi is unjuk az ilyesmit. De persze – tettem hozzá gondolatban – ez sosem fog eljönni. És hát tessék...

Ma egy ilyen jutott eszembe. Vallomásnak is jó, az önéletrajzomban is pompásan mutatna, valamint - ha úgy tetszik - összefoglalja a tanügy helyzetét is.

Érdekli Önt, hogyan készül a kenyér, milyen fő szakaszai vannak a hagyományos előállításának, továbbá mi köze ennek a művészethez és mi az a land art? Nem? Nagyszerű! Akkor Ön a mi emberünk - akiket érdekel, azok úgyis eljönnek maguktól. :)

A dolog lényege, hogy kicsiny kulturális egyesületünk, a Visual Kontakt újabb projekttel jelentkezik. Az elmúlt hónapok során érzékeny termelőmunka is zajlott a galériában. Búzavetés után nézegettük néha, ahogy fejlődik, majd beérik, aztán volt betakarítás, őrlés, később a volt kurátor szerzett egy gáztűzhelyet és egy régi receptet, úgyhogy lesz kenyér is a galériában. Meg kiállítás, meg performansz, meg ilyesmik. A konkrétumokat itt nem részletezem, akit érdekel, itt megtalálja. Ez tehát a Harvest I. elnevezésű projekt.

Meghalt ma Florin Cioabă, aki a romák királyának nevezte magát, és akit a média is így futtatott. Törökországi nyaralásakor érte infarktus, pár napja. Akkor a korrupt politikusok közismert és szintén korrupt sztárorvosa, Şerban Brădişteanu utazott ki hozzá, Traian Băsescu államfő kérésére. Már ez az egész is meglehetősen jellemző. És most, a haláleset kapcsán Băsescu azt nyilatkozza: „Florin Cioabă igazi vezető volt, és támasz a roma közösség számára". Iulian, „a romák császára” pedig azt: „olyan temetés jön, amilyet még nem látott a világ".

Nesze: romák felzárkóztatása! Néhány - a közösség nevében fellépő - maffiózóval lepaktálni, akik cserébe ígérik, hogy hozzák a közösség szavazatait. Nagyjából ennyi a romaügyi program Romániában. Is.

Sosem gondoltam volna, hogy mire eljön az, hogy választójogunk is lesz az anyaországban, akkorra már az egyetlen becsületes választás az lesz, ha nem élünk vele.

Megkaptam ma postán a választási névjegyzékbe való felvételhez szükséges iratokat. Hát nem, köszi. Hiszen elemezzük röviden és lényegretörően és közérthetően a fő lehetőségeket. Fidesz? Semmiképp, ami sok, az sok. MSZP? Na ne vicceljünk. Jobbik? Bleah! LMP? Ugyan.

Ó, Orbán Viktor, annyira örülök, hogy még nem volt szavazati jogom, amikor a mára szörnyűségessé vált kétharmados arányban győztetek. Mert - bevallom - én is a Fideszre szavaztam volna akkoriban. És ma már annyira bánnám, hogy az szörnyű.

A sokadik vadállati marhaság ma jött. Orbán Viktor Tusványoson megszokott, évente ismétlődő fellépéséből: "A kormányfő hozzátette, az elmúlt három évben megtanulta, az uniós intézmények alkalmatlanok arra, hogy az Európa előtt álló kihívásokra válaszokat fogalmazzanak meg. Ilyen válaszok kizárólag nemzetállami alapon születhetnek meg". Hogy mi van? Nemzetállam? Maga a képzet is eleve reménytelenül primitív. Kész.
De ezen túlmenően is: hát elfelejtjük, hogy pont Romániában is a nemzetállam ellen küzd a magyarság? Még az RMDSZ is. Oké, persze ők is csak hazudják a küzdelmet, közben pompásan elvannak a román hatalommal. De formailag és koszenzuálisan mégiscsak az az egyik cél (illetve sajnos csupán a demagóg dumák egyik témája), hogy a nemzetállam meghaladott és rossz a magyarságnak, ki kellene venni a román alkotmányból is. És valóban rossz a nemzetállam, mindenkinek, mindenhol.
Erre jön Orbán és nemzetállamozik egyet. Hát, köszi akkor.

Olybá tűnik nekem, hogy amíg nem voltam itthon, immár túlzás nélkül pokoli, beteg, őrült szintre ment le a magyar pártok közötti harc Bihar megyében. Sőt, ha teljesen objektíven szemléljük, akkor igazából meg kell állapítanunk, hogy csak az egyik oldalra igaz ez.

A nagyobbik párt egyszerűen ellopja a kisebbik eddigi egyetlen igazán sikeres, tömegeket megmozgató, további sikerekkel kecsegtető (az ellenfél számára sikerrel fenyegető) rendezvényét, a nagyváradi Szent László Napokat, levédetve annak elnevezésétől a logójáig mindent? Ördögien zseniális, mocskos módon bámulatos ötlet. Ráadásul ugyancsak a nagyobbik párt a kisebbik által szervezett autonómiatüntetések egyik helyszínén, Örvénd településen a románok elleni erőszakra uszító szórólapok terjesztésével  próbálja lejáratni az ellenpártját és távol tartani a rendezvénytől az embereket? A „magyar ügyek valós képviseletéről" is hihetetlenül sokat mondó, tipikusan belterjes diverzió.

És ha belegondolunk, hosszabb ideje tart már az a trend, hogy amikor a párt házatájáról valami igazán nagy galádság, vagy igazán sötét húzás derül ki, akkor igen sok esetben a Bihar megyei szervezet a sztár, ez viszi a pálmát ilyesmikben.

Jó, nah, nem úgy értve ingyenes - viszont mégiscsak lesz két szerencsés, akinek azzá tesszük.

Ugyanis kisorsolok majd két olvasót, akinek a belépés ingyen lesz idén. Mivel a mai napon a Félsziget is csatlakozott azon rendezvények sorába, amelyek ajándékbelépőket kínáltak fel az olvasóimnak.

És hát erősen komoly Félsziget készül idén: a lineup is jó, arról nem beszélve, hogy mivel Marosvásárhelyről Kolozsvár mellé helyezik át az egészet, most még jobban beleerősítenek, valamelyest újra be kell járatni a dolgot - tehát a szokottnál is intenzívebb élményözön vár.

Biztos akarsz lenni benne, hogy a megfelelő helyen vagy és minden a helyén van? Ha mondjuk épp az Electric Castleről van szó, akkor a következő kis történésekből következtethetsz rá. :)

1. Bonchidán a fesztiválnak helyet adó kastély bejáratánál áll egy család, három gyerek, apa, anya. Turisták, most érkezhettek ide, de nem a fesztivál miatt. Gondolkodnak is, bemenjenek-e a megnézni a kastélyt. Az apa kicsit hallgatja a kiszűrődő zenét, nézi a színes tömeget, majd okítóan a gyermekeihez fordul: “Látjátok, gyerekek, na ez az, amikor mi nem megyünk be, ez biztosan tele van hülyékkel és rohadék drogosokkal, akik szörnyű zajra vonaglanak összevissza.”  Ezzel büszkén felcsapja az állát és az egész aranyos családjával együtt peckesen, tüntetőleg elvonulnak. :))

2. Az elektronikus zenei fesztiválhoz közeli szállásunk mellett van egy cég székhelye. A neve véletlenül pont ez: “TEHNOFAVORIT”.  :))

Valahonnan ismerős lehet nekünk is mindez... És nem kellemes emlékeket idéz – sőt, olyan történéseket, amelyek mind a mai napig kihatnak az életünkre, meg az egész ország (vissza)fejlődésére. Mert hát nem lehet nem látni néhány párhuzamot a még ma is regnáló romániai rezsim erőszakos hatalomba furakodása és ott megmaradása, valamint a Törökországban most zajló események között. Pedig persze nem ugyanaz a helyzet – viszont az eszközök, a módszerek, sőt, a fordulatok is ugyanazok.

Annyira beteg ez az egész, hogy az már szórakoztató is néha. Persze amolyan beteg humor. A tegnapi eset például. Ami persze azért nem fedi el azt a tényt, hogy mennyire romlott itt a rendszer.

Szóval változatlanul szabadon garázdálkodnak Nagyváradon a tömegközlekedési eszközökön az ellenőrök. Akiknek egy része nem csak korrupt, hanem agresszív és alpári is. Jónéhány ilyen van, de közülük is kiemelkedik egy rossz arcú, drabális terrorista (ld. a képen). Többször végignéztem már, ahogy mocsok módon beszél az utasokkal, sőt, a fizikai agressziótól sem riad vissza. Láttam már, ahogy bökdös egy gyereket, s azt is, ahogy aztán egyszerűen lerángatja a járműről (mégpedig úgy, hogy az illető nem is tanúsít semmilyen ellenállást, menne magától is), aztán odébbvonszolja, az utca egyik félreesőbb részére, s ott is lökdösi, rángatja tovább, s hőzöng neki. Ekkor szóltam rá először.

Aztán tegnap másodszor. De végül ő járt jobban, hehe, milyen ez már...

Nagy a jövés-menés. Például ahogy jön a trianoni emléknap (meg a Fidesz egyik kampánynapja a sok közül, amit a trianoni tragédiára épített, Nemzeti Összetartozás Napja névvel), úgy megy el az ész.

Idézek a sok sötéten gomolygó agyú felhívás közül, találomra az egyikből: „Szeretett Hazánk és Népünk széttépésének, szétszaggatásának a napja csak a fájdalomnak, a mélységes gyásznak a napja lehet minden magyar számára. Ebből meríthetünk erőt az előttünk álló nehéz, keserves harchoz. Mert harc fog következni.”

Hogy mennyi nerd és lúzer és weirdo indul itt hamarosan szaporodásnak... Azon a dárga magyar földön, ugye – ahol pont egészséges nemzetet, meg satöbbit akar teremteni az az egészséges (hm?) magyar kormány.

Mert holnap indul a tragikomikus magyar kormányzati bohóckodások – és vélhetően mutyizások – közül a legújabb. Hogy azt mondja “zenés ismerkedési estek, kormánytámogatással”. Igen, bármilyen betegen is hangzik ez, olyan rendezvények ezek, ahol a kormányzati hatalom által szervezett keretek között, az álatluk kijelölt helyszíneken, az általuk felkért zenészek fellépésének háttérzajában ismerkedhetnek olyanok, akik elmennek oda.  Ráadásul csak társasági táncok és néptánc lesz. És például a budapesti rendezvény este tízkor véget ér.

Magyarországon elnyomás van. Egyre primitívebb, azaz egyre súlyosabb. És mostanra nagyjából ki is épült ennek a gépezete. Amelyik ráadásul a határon túli magyar közösségek területein is működik.

Persze – ahogy ez minden hasonló esetben lenni szokott – megvan a hatalom klientúrája. Amely többnyire sziszeg és kampányokat indít és szövegel, és lejáratna, ha valaki kimondja, hogy mi van. És megvan a hatalom fanatikus szavazótábora is, amelyik hörög és nemzetárulózik, meg más ilyen marhaságok, ha valaki kimondja, hogy mi van. És megvan az ellenzék is, amelyik megpróbálja a saját érdekében kihasználni, ha valaki kimondja, hogy mi van. És hát vagyunk mi, függetlenek, akik egyre növekvő aggodalommal nézhetjük, mit művel a Fidesz Magyarországgal – és időnként kimondjuk, hogy mi van. Függetlenül attól, hogy ki hogyan reagál.

Nem röhög, mert bizony igen, rád fog esni. Ha szerencséd is van. Úgyhogy inkább mosolyog. Hiszen Európa legjobb nagyfesztiválja (tavaly ugyanis a kontinens 25 legnagyobb fesztiválja közül a Sziget lett az első a Yourope  nevű európai fesztiválszövetség és a Virtual Festivals Europe által szervezett szavazáson a nagyfesztiválok versenyében – de enélkül is tudjuk, hogy mekkora jóság már) gondol ád is.

A Sziget Fesztivál szervezői ugyanis ma megerősítették: felkínálnak a blogom olvasói között való kisorsolásra két fullos fesztiválbérletet. Aha, a legvagányabb fajtából: az egész eseményre szól, ottalvós, ráadásul nagyon tetszetős. :) A tietek, az Önöké lesz hamarosan. Vagyis hát két szerencsésé.

Még mindig megpendít bennem valamit - pedig a legsúlyosabb időszakában még messze nem is éltem, és az egésznek csak a legvégét kaptam el.

Kiállítás nyílt ma a nagyváradi barokk palotában a váradi Arcadia bábszínház "elfeledett" bábjaiból: az '50-es évektől készült bábokat mutatják be, amelyeket az előadásokon használtak.

Az itt a Kárpát-medencében jelenleg a legnagyobb baj, hogy véletlenül sajnos tökéletesen egymásra szervezték idén a Kolozsváron tartandó Félszigetet, illetve a Debrecenben rendezendő Campus Fesztivált.

A magyarság egy része óriási dilemma előtt áll emiatt. Főleg, hogy erős felhozatal várható mindkét helyen. És az az igazság, hogy kezdetben úgy volt, némileg fogok tudni segíteni ezen a dilemmán, ugyanis majd valamikor később ingyenes belépőt fogok kisorsolni a Félszigetre, ezáltal lesz, akiknek megoldom a problémáját. Ám most már ez sem biztos. Ugyanis a debreceni Campus Fesztiválra is adok ingyenes belépőket a blogom olvasóinak. Ez ma derült ki. Úgyhogy a fejtörés maradhat, hogy most akkor ki melyik fesztre menjen. :)

Annyi veszély van, hogy azt nem is gondolnánk: mindenünnen leselkedik, többféle formában is, állandóan dolgozik ellenünk valaki, mindenféle nációk, meg jelenségek, meg összeesküvések, meg jaj annak a szegény kicsiny létünknek. Ugye? Aki erre a kérdésre nemet mond, az nem is értheti. :) Aki viszont igent, na, vele van most mit kezdenünk.

Az előítéletek kifejlesztését nem lehet elég korán kezdeni. Induljunk ki ebből (a marhaságból :P). Következésképp jobb családokban már gyerekkorban megkezdik a gyűlölet, a prekoncepciók elplántálását a gyermeki agyban és szívben. De persze szerintük nem gyűlölet az, hanem tisztánlátás és megfelelő eligazodási pontok az életben. Nos, az ő segítségükre sietünk most. Kicsiny kulturális egyesületünkön belül új projekten dolgozom.

Ha már régebben nem szoktam volna le a dohányzásról, s most Magyarországon élnék, az immár kormányzati szintre emelt dohánymaffia miatt biztosan egy szálat sem vásárolnék többé hivatalosan. Akkor inkább vagy leszoknék, vagy tiltakozásképp jöhet a másik, nem állami maffiától való vásárlás, amelyik legalább nem kormányzati szintről irányított bűnszövetkezet, s nem tolakszik bele már abszolút mindenbe.

Megkaptam az előbb a szervezőktől a Sonkolyos Fesztiválra szóló meghívókat, amiket a blogom olvasóinak kínáltak fel, s amelyeket közöttük, közöttetek sorsoltam ki. A szerencséseknek még ma eljuttatom, gratulálok! :)
További hasonló sorsolások is jönnek, ezzel nincs vége. Meg ugye zajlik is ez a másik közben. Jó partyzást mindenkinek, minden helyszínen, minden évszakban! :)

Van, hogy elvágyódás, menekülés, kilépés, csap és pap hagyása, hátat fordítás, teljes újrakezdés foglalkoztatja az embert. No, most aztán lett erre egy olyan lehetőség, nyílt egy olyan perspektíva, ami szerintem hidegen borzongató. Ettől egyből behúzza fülét-farkát a legtöbb elvágyódó ember, és slisszol vissza szépen az élete legkisebb szobájának a sarkába, ott összekuporodva és sűrűn bocsánatot kérve. Hiszen ha jobban belegondolunk ebbe az új lehetőségbe, akkor talán mégis inkább maradni akarunk, akkor már jobb minden egy kicsit, akkor menekülünk a meneküléstől, kilépünk a kilépésből, hagyunk csapot papot a csapért papért, hátat fordítunk a hátat fordításnak, teljesen akarjuk inkább a régit.

Mert az van, hogy tíz év múlva – állítólag – ember lépne a Marsra. De úgy, hogy többé nem jönne vissza. 2023-ban indulna ugyanis a bolygó úgymond kolonizálása. Tegnap jelentették be, hogy megkezdődött a jelentkezők regisztrációja. Közülük válogatják majd ki azt a négy személyt, akik az első emberek lehetnek a Marson.

Ismerek egy nőt, aki abból egészíti ki a jövedelmét, hogy már rég magához vett valahonnan egy idősebb nénit, aki minden nap bejár a város különböző pontjaira koldulni. Cserébe van hol laknia: kap szállást, ellátást, még néha sört, vagy más kis meglepit is vesz neki a „gazdasszonya” - de a nyugdíján osztozik vele, vagyis azzal, aki magához vette őt, s az összekoldult pénzt is neki adja le. Régóta így megy ez.

Egy ideje nem láttam a szállásadót. Aztán most felszáll a buszra, és leül mellém, és „szia”, és elkezd mesélni.

Mint kiderül, a koldusát ellopták. És csak nemrég szerezte vissza. A néni ugyanis pár hónappal ezelőtt egy nap berúgott, s elment valami romákkal. Akik aztán többé nem engedték el. Onnantól ők használták. Egész télen. Kicsapták a váradi Oradea Plaza elé, ott kéregetett. Verték, éheztették, még mosdani is ritkán engedték. Aztán rendőrségi ügy is lett a dologból: illegális fogvatartás miatt eljárás indult pár várad-velencei tettes ellen, a néni pedig hazakerült.

Újabb ajándékok várnak ám itt a drága olvasókra, bizony. :)

Amint azt megígértem, különböző fesztiválokra is sorsolok majd belépőket. Ezúttal a Sonkolyos Feszivál jelentkezett be hozzám, felajánlva két heti bérletet az olvasóimnak. Érdekesség, hogy erre a rendezvényre egyébként is csak heti jegy vásárolható, napi nem létezik.

„Ez egy konformista világ.” Szabadulni sem bírok ettől a mondattól, amióta pár nappal ezelőtt meghallottam. „Ez egy konformista világ.” Tudom én is persze, hogy az – valahogy egyszerre csodálatra méltóan tömör ez a megfogalmazás, és bántóan igaz is.

„Ez egy konformista világ.” Ezt mondta egy kultúrával foglalkozó állami alkalmazott, amikor nemrégiben művészeti jellegű kérdésekről váltottunk szót. „Ez egy konformista világ.” Ez volt a kulcsmondata, amikor meg akart győzni arról, hogy ne vonjuk bele őket egyes bolondosabb projektjeinkbe – de jóindulatúan mondta ezt, mintegy anyaian, szinte arra törekedve, hogy idealista, öntörvényű, néha forradalmár, máskor pedig már érett-bölcsen világjobbításon dolgozó szerény személyem szemét felnyissa az álomból, s megmutassa a rideg, szomorú valóságot.

Hogy kicsapjuk a biztosítékot, az persze már az elejétől világos volt. De hát ez a lehetőség benne is van mindig, ha bármibe fogsz. Meg aztán biztosítéka válogatja. Ha értik, mire gondolok.

Ha pedig nem értik, elmagyarázom. Elvileg mindenkihez szól az, amit egyesületünk kínál. De nem abban az értelemben, hogy mindenkit meg akarunk vele szólítani, hanem úgy, hogy egyszerűen mindenki felé nyitottak vagyunk, mindenkit szívesen látunk, aki kíváncsi projektjeinkre, valamint kiadványunkra, a Samizdatra. Aki aztán nem érti, és/vagy nem szereti, abból lesz a kicsapott biztosíték. Az igazság az, hogy persze nem örülünk ennek, de különösebben nem is sajnáljuk – hiszen az, hogy ki hogyan érti, értelmezi tevékenységünket, akcióinkat, nyilván nem a mi hatáskörünkbe tartozó kérdés, s azért sem mi vagyunk a felelősek, hogy ki milyen szellemi eszköztárral bír, nem a mi dolgunk, hogy ki ért és ki nem.