Már régóta zavar - lényegében mióta személyi okmányaim vannak -, hogy a román hivatalokkal újra meg újra meg kell küzdenem a saját nevemért. És ha győzök, akkor mással állnak elő - s végül megintcsak nem az én nevem van az okmányaimban. Mert ha helytelenül van leírva, akkor az nem az én nevem. Kész, nem az. Úgyhogy furcsa, hogy a hatóságok maguk rögzítik szándékosan rosszul a polgár egyik fő adatát: a nevét.

Most végre valamelyest hivatalos formában is megjelenül már az egyik ilyen ügy. Szemet szúrt ugyanis végül másoknak is, hogy a keresztneveinket automatikusan - sőt, kötelezően - kötőjellel írják, így anyakönyvezik. És emiatt - hivatalosan - mindenütt így is tüntetik fel aztán. Természetesen azokról van szó, akiknek több keresztneve is van: ezek közé tesznek kötőjelet. (Például: Névtelen Kleofás-Ottokár, vagy Kovács Dichotómia-Szemantika).

Pedig indokolatlan, mi több, mind a magyar, mind a román a helyesírás szabályainak ellentmond. A vége tehát az, hogy az okmányainkban kötelezően helyesírási hibák szerepelnek, amelyek belekerülését törvény írja elő. Fantasztikus, nem?

Ez a lehetetlen dolog mindig eszembe jut, valahányszor elő kell vennem a személyimet, s rápillantok. Jellemző Romániára: a kötőjelre vonatkozó előírás még a Ceauşescu-diktatúra idejéből származik, s csak nemrégiben törölték el. Mégpedig a Boc-kabinet tett így. Ám csak rövid ideig volt normalitás ezen a téren is. A Ceauşescu-rendszer legtöbb keményvonalas múmiáját tömörítő USL hatalomra kerülése után, azaz nemrégiben eltörölték az eltörlést, azaz megint kötelező helytelenül beírni a többes keresztneveket.

Elképesztő: a Nagyváradi Helyi Közszállítási Vállalat (HKV/OTL) az arcátlanság és a káosz kiapadhatatlan forrása. Minden alkalmazottjuk azt csinál, amit akar. Az igazgatójuk pedig évek óta képtelen rávenni őket legalább arra, hogy a járművezetők a járműben ne mobiltelefonáljanak, ne dohányozzanak, ne fogadjanak el az utasoktól kenőpénzt a jegyek eladása helyett, ne dekorálják ki a járművüket úgy, ahogy ők akarják, ne bőgessék a kedvenc rádiójukat, néha még az utastérbe is bekapcsolva azt, ne utaztassák (nyilván menetjegy és bérlet nélkül) a rokonaikat és haverjaikat (néha meg egyenesen a kutyájukat) a vezetőfülkében, ne dumcsizzanak az ismerőseikkel menet közben, ne állajanak meg és szálljanak le vásárolni, amikor óhajtanak, s - az ellenőrökkel együtt - legalább viseljék az egyenruhát, és ne legyenek arcátlanok az utasokkal. Mindezt nem tudja elérni a saját alkalmazottainál az OTL. És gyakorta még azt sem, hogy legalább a menetrendet betartsák - hiába követik őket GPS-rendszerrel. A járművezetők és az ellenőrök is azt csinálnak, amit akarnak.

A legújabb példa ma esti. A 11-es számú autóbusz utolsó előtti járata 22 óra 10 perckor indul - legalábbis menetrend szerint - a nagyállomás előtti végállomásról. Az utolsó majd csak 22 óra 50 perckor követné. Jópáran ott is vagyunk pontban 22 órakor, nehogy lekéssük az utolsó előttit, hiszen akkor sokat kell még várni. Ám a busz nemhogy időben indulna, de még 22 óra 15-kor sincs sehol.

Ekkor hívom a diszpécserszolgálatot. És - mint később kiderül majd - velem egyszerre hívja egy másik utas az ismerősét a diszpécsereknél. Meglepően rendes hölgy van szolgálatban ott. Kicsit várnom kell rá, mert mással beszél. Épp hallom, ahogy valakit korhol, amiért az állomás elől hamarabb indult el. Majd amikor mi beszélünk, kérdésemre elmondja: épp a sorfőrrel beszélt, "aki tévedett", és 22 óra 10 perc helyett már 22 órakor elindult. De - mondja a hölgy - ne aggódjunk, majd küld egy másik buszt utánunk. Kérdem, hogy van ez, de annyit mond csak, kedvesen, hogy várjunk egy kicsit, megoldja.

Végülis ünnepélyes hangulatú ez a mai este, minden kettősség dacára. Megyek én is a színházba, ahol ünnepi hangversenyt adnak a filharmónikusok, Mária királyné itteni szobrának leleplezése alkalmából - s az esten jelen lesz I. Mihály király családjának több tagja is. A királyi család képviselteti magát.

Közben már olyanokat olvasok, hogy "monarchiaillat lengi be Nagyváradot"... Mitől, mégis? Régebben valóban az lengte be. Emlékszem, amikor Őfelsége pár évvel ezelőtt itt járt, s interjút készítettem vele, még igazi hitele volt neki és a királyi udvarnak. Az előrehaladott kora miatt a legtöbbek számára már csak érthetetlenül - ám összefüggően - beszélő I. Mihály királlyal magam is csak úgy tudtam szóba állni, hogy egy hozzá közelálló személy tolmácsolta a szavait. Románról románra. S akkor még másképp beszélt az uralkodó. Akkor még úgymond élt a remény, vagy legalábbis lobogott valamiféle tűz...

Érdekes. Megyek a villamossal. Aztán leszállok, s felgyalogolok a villamosremízbe. Ahol felszállok a sok ott álló villamos közül egyre. Egy kissé átalakított szerelvényre. Hogy megnézzek egy darabot, amelyet ott adnak elő, s amely egy villamosremízben játszódik.

A nemzet stratégiai érdeke ez, úgymond, ah: elefánttemetőben nyugszik majd Szász Jenő. De egyelőre csak nem nyugszik.

Ugye arról van szó, hogy Szász, aki a Fidesz segítségével megcsinálta magának annak idején a Magyar Polgári Pártot (MPP), most várhatóan kap helyette egy jó kis zsíros posztot, ahol elmolyozgathat. Mert félretolják - ugyanis immár a Fidesz megváltozott stratégiájának útjában áll. Ám mivel megfelelően szolgált eddig, jutalmat kap, lelépési pénzt és posztót posztot.

Tart még idén is az őszi kultúramámor Nagyváradon. Egymás után jönnek a különböző seregszemlék, kísérleti művészetekkel, máskor simán "csak" modern alkotásokkal, na meg klasszikusokkal is. Nézem is az engem érdeklők közül amit lehet, amire jut idő, amire még odaérek. Ám néha mást is néznem, néznünk kell - olyasmit, ami betolakodik a látóterünkbe. Most ezekről a kísérőjelenségekről akarok szólni.

Október 6. Emléknap, ugye.

Hát dehogy. Rég nem az. Hanem egy újabb nagyszerű nap hülye kampányszövegelésekre, etetésre, drágamagyarvéreimezésre, templomotsaziskolátozásra, őrízzükmegmagyarságunkatozásra - épp azok részéről, akik elfolyatják azt a drága magyar vérünket, akik eladják a templomot s az iskolát , akik meglopják a magyarságunkat.

Emlékezzünk tehát méltóságteljesen: egy perces, néma főingatással; egy perces, néma hátatfordítással.

Most aztán megnézhetjük magunkat, feleim! Mind jól megnézhetjük majd magunkat. Ez lett a vége a The HairSniffing Projectnek... Sejtettem, gondolhattam volna akár.

Hogy micsodának? - kérdezhetitek most sokan. Akik már áldozatai részei a projetnek, ők (a boldogok :) ) tudják, miről van szó. Elárulom: immár több mint száz boldog (és szomorú) projektáldozat projektrésztvevő van. Igennn! A többi kedves olvasónak pedig elmondom azt, hogy egyelőre nem mondhatok sokat erről. Mivel a projekt még fut, még nincs készen. De annyit elmondok, hogy a The HairSniffing Project a hair sniffingjéről szól, miközben készül egy-egy kép az áldozatokkal a kiválasztottakkal. És ebből áll majd össze valami.

Szeretem az elhagyatott épületeket. Bejárni, figyelgetni a hátrahagyott nyomokat, nézegetni a romokat, a sokat tudóan nyugvó, bölcsen mindent betakaró port verni legóvatosabb lépteinkkel is.

Az élet holttestei hevernek szanaszét az ilyen gyárcsarnokokban, termekben, szobákban. De az is van, hogy igazából maga az otthagyott élet kuporog a sarokban.

A jelen esetben ráadásul egy menedékházban. Menedékben.

Ezúttal Mézged (Meziad) a téma. Az egyik legnagyobb európai denevérkolóniának is helyt adó ottani barlangot most nyitották meg újra, miután felújították benne a világítást, a lépcsőket, miegymás. No, és a barlang mellett van egy elhagyatott menedékház. Aminek a bejárata le van zárva. Persze van hátsó bejárata is. Persze megkerestem. Persze megtaláltam. Persze az nyitva volt. Hát így.

Eddig egyik este sem csalódtam: valóban minden napra jut jó előadás is az épp zajló Nagyváradi Rövid Dráma Nemzetközi Fesztiválján (Oradea Short Theatre International Festival – OSTIF). Úgyhogy még mindig javában bele lehet kóstolni. (Program itt.) És még utána is jön valami.

Meg ilyen teltházakat is rég láttam, mint most, némely produkciók alkalmával. És mondom újra: nem kell félni a román nyelvű előadásoktól sem. Amúgyis kifejezetten rossz az, ha előbbrevaló a nemzetiség, mint a kultúra. Sőt, ilyenkor szegény második helyezetten ütünk egyúttal: a kultúra ugyanis elsírja magát, ha ilyesmiket művelnek vele. (Egyébként meg lesz pár magyar nyelvű darab is – bár tényleg nem erre összpontosítanak a szervezők egyik évben sem –, tessék azokat is megkeresni a programban. Meg aztán a városban.)

Fogat törni büntetlenül lehet - még akkor is, ha az ember maga keríti elő a tettest, a rendőrség helyett. Ezt már nyár óta tudom. Most már azt is: falat törni is. A rendőrség reakciója mindkét esetben gyakorlatilag nemlétező.

Be van csukva. Úgyhogy persze én kinyitom. Ahogy két kiállítóterem között épp elhaladok a volt ruhagyár rég használaton kívüli ipari liftje mellett, valami fényt látok kiszűrődni az öreg felvonóból - úgyhogy kitárom az ajtaját, lássuk csak, mi van ott.

Nem nagyon, csak egy kicsit rendhagyó az a felmérés, amelyet a kolozsvári IRES készített: ezúttal azt kérdezték a felmérésbe bevontaktól, hogy szerintük mi lesz, s nem a szokványos politikai opciós kérdéseket tették fel.

Dinamikus és állandóan változó világ a színházé. Legalábbis jó esetben. Úgyhogy az itt már tárgyalt csinos kis egyre nagyobb rendezvény, azaz a Nagyváradi Rövid Dráma Nemzetközi Fesztiválja (Oradea Short Theatre International Festival – OSTIF) programja most, a nyitás előtti utolsó száz méteren is változott. Néhol lényegesen. Van, ami elmarad, van, ami máskor, máshol lesz.

Ezért itt van a végleges(nek mondott) program, amit az előbb kaptam a szervezőktől. Ez után menjenek immár. Jó szórakozást!

Sikerült lefotóznom a hit lényegét. Parancsoljanak!

Az emberiség jelentős része ebben bízik, ezt reméli. És mennyi minden épült, született, halt meg, pusztult el ennek a nevében az elmúlt évezredekben...

A felirat pedig még ma is aktuális. Ha hisszük. (Bár ha hisszük, akkor épp azt kell mondanunk: attól függetlenül aktuális, hogy hisszük-e vagy sem.) Amúgy sem állványok, sem munkások odafent. Látják. Úgyhogy egyértelmű, hogy itt nem arról van szó. :P Hanem.

(Románul nem tudók kedvéért, a tábla felirata: "Figyelem, fent dolgoznak".)

Hosszan a rövidről

Szerintem úgy nagyjából mindenkiben van egy a sztereotípia a rövidfilmekkel, a rövidfilmesekkel kapcsolatban. Hogy azt mondja, alapvetően két okból szoktak ilyen filmet készíteni: vizsgamunka gyanánt, vagy azért, hogy céltámogatásként kapott pénzek elköltését igazolják. Kész. Az egyik még nem művészet, a másik már nem az.

Váltakozik: néha fel-felnevet, de többnyire inkább feljajdul valami bennem, ahányszor eszembe jut az év eddigi egyik legnagyobb blődsége, amit újságírótól olvastam. Arról ír, hogy nem tetszik neki, amit a Gabriel Miloia néven futó srác művel az általa vezetett Visual Kontakt galériában, Nagyváradon. A szerző szerint a szóban forgó rendezvények "ahelyett, hogy megfelelő művészi élményt nyújtanának, leginkább arra emlékeztetnek újra, meg újra, hogy a kulturális deviancia nem feltétlenül jelent művészetet (...)".

Ja(haha)j! Á(háhá)u!

Az egész szöveg nagyon emlékeztet ugyan letűnt(nek hitt) korok és soha le nem tűnő, agresszív-értetlen tömegek hozzáállására. Meg arra a szürkeváradi álkulturális, kispolgári mentalitásra, amely miatt az itteni kultúra nagyrésze leginkább ál-, mímelt, de legjobb esetben is csontsoványka és reszketeg. De ez aztán az igazi atomcsapás: "megfelelő művészi élmény". Az most teljesen mellékes, hogy kinek mi a véleménye Visual Kontakt galériában zajló tárlatokról. (Jó: neki nem tetszik. Nekem meg például volt már némi háttérgondom is ezekkel a rendezvényekkel. De ha nem lett volna, akkor sem ez a lényeg most.) Messze túlmutat ezen az, hogy bárki (sőt, ezúttal épphogy nem is bárki, hanem épp egy megmondogató) "megfelelő művészi élményt" vár, kér számon, emleget egyáltalán. Mi az, tessék mondani? És milyen? És hogy dől el, hogy megfelelő-e? És eleve nem a művészet természete ellen való-e egészen véletlenül az, hogy "megfelelő" legyen?

No, de semmi gondom a szerzővel sem, sőt, amúgy rokonszenves, meg aztán mindannyiunkkal megesik, hogy néha hülyeséget beszélünk. Tehát nem is erről akarok, s nem róla, egyáltalán. Hanem ez a hatalmas, saját farkába harapó logikai szörny beindította a kreativitásomat. Köszi. Vagyis - ha úgy vesszük - az antikreativitásomat. Köszi.

Úgyhogy ismertetem, mi a helyes viszonyulás a művészethez, s hogyan tarthatjuk meg háziállat-szinten. Ahogy szeretjük, ugyebár.

Mivel úgyis egyre többen a Facebook üzenőfalán mentik a hazát (s intéznek el más, hasonló nagyságrendű, komoly ügyeket is, azzal, hogy simán kiposztolnak pár giccses, számítógépen megmagyarkodósított képet és butus szöveget - s máris meg van oldva, vagy legalábbis egy lépéssel közelebb kerültünk a rendezéshez, ugyebár), gondoltam, megkönnyítem azok dolgát, akik maguk is ebben látják a fontos kérdések megoldását.

Hát, bocs, de azt hiszem, akkor így mégsem kell. Valami itt már nagyon, de nagyon nincs rendben. Úgyhogy hagyjuk az egészet, én inkább kiszállok.

Mert igen: végül tényleg bevezetik az előzetes regisztrációt ahhoz, hogy magyar állampolgárok leadhassák voksukat a magyarországi választáson. Ráadásul nem csak ez gyanús: hanem eleve nincs rendben, hogy a Fidesz úgy alakította magát a választási rendszert is, ahogy csak ő maga akarta. Mégpedig úgy akarta, hogy csak ő maga kerülhessen helyzetbe.

Rendben: el lehet vitatkozgatni arról, hogy a regisztráció - ami más államokban már létezik - úgy elvben jó dolog-e, vagy sem. Szerintem például nem. Mert fölösleges korlátozás. Ám az elvi szintet már rég lekörözte a gyakorlati. Sőt, amikor elhúzott mellette, akkor be is köpött egy nagyot szegény elvnek a lehúzott ablakán.

Arról beszélek, hogy mégis hányszor akarnak még megkapni rólam minden lehetséges adatot a Fidesznél? És hány helyen akarják nyilvántartani? Legalább miért nem egységesítik, vonják össze a mindenféle adatbázisaikat? Mert persze: ez a regisztráció is egyfajta adatgyűjtés. A másik célja pedig az, hogy eleve kizárják a voksolásból azoknak egy jó részét, akik kezdtek már megcsömörleni az újabb Fidesz-kiskakaskodásoktól, s csak úgy elsétálnának egy jó leváltó voksot leadni. Ezeknek a polgároknak - azaz a kormány számára "ellenséges elemeknek" - jórésze ugyanis nyilván nem fogja magát előzetesen regisztrálni. Egy bizonyos hányaduk hanyagságból, értetlenségből nem, a többiek pedig dacból. Nem fognak a Fidesznél bejelentkezni azért, hogy ellene szavazhassanak.

Huh, emlékeztek még a High Tension partyra?

:))) LOL van, nagyon.

Mindig is érdekelt, vajon mit értenek egyes bejegyzéseimből a szerényebb tekervényekkel ellátott agyúak. Sejtettem, hogy ennyit. De most jött rá egy-két illusztráció is.

Ikertornyok rovatom. (Második ilyen jellegű alkotásom, kollázsom.)

Avagy az idő problematikájáról. Avagy hol van akkor az idő? És kinél?
Avagy Orbán, a divatdiktátor, a trendsetter.

Avagy a lózungok mindig aktuálisak, s bármire ráhúzhatóak, évek múltán is.
:P

Nem vicc, tényleg így volt: ma hajnalban, ahogy hazafelé tartottam, három kutyát is láttam aludni. Egyszerűen ott aludtak, az utcán. Ez felháborító és döbbenetes! Az aljas önkormányzat műve ez is! Éjjel, ugye? Alszanak, ugye? Áhá, értjük ám!

Románia továbbra is fel van függesztve. Úgy, ahogy van. Băsescu államfő ugyan visszakerült a tisztségébe, de még mindig a PSD, a PC, valamint bábjuk, a PNL pörgeti az egészet az ujján, mint gonosz kis suhancok valami kulcstartót.

Olcsó lenne, ha úgy fogalmaznék: kóborkutya-ügyben megvesztek jópáran Nagyváradon. De csak a megfogalmazással lenne gond (lehetőleg ugyanis nem kell alpári képekkel sérteni senkit, azokat sem, akik amúgy orbitálisan buták és smirglipapír-durvák), mert egyébként a valóság tényleg ez. Az önkormányzat ugyanis megszavazott egy határozatot, amelynek lényege szerint a begyűjtött (kóbor)kutyákért hét napon belül lehet jelentkezni, s ezt követően - ha senki nem jelentkezett - akár el is altathatják az ebet. További fontos részlet, hogy az önkormányzat megszakította együttműködését az SOS Dogs alapítvánnyal, amelyik eddig a kóborkutya-ügyeket intézte, s a határozattal más formát adott az intézményi rendezésnek.

Hölgyeim és uraim, és kedves emberek!

Ha akarnak, szavazzanak a blogomra. Goldenblog-szavazás van.

Az alábbi honlapon legörgetnek az EGYÉB BLOGOK kategóriához - ez a listában a legutolsó -, ott megkeresik és bejelölik a BLOGOSZt, és utána a zöld "SZAVAZOK" gombra katt. Ennyi.

Most, így napközben álomszerű valahogy, s olyan nehezen ugrik be egyik a másik után. Pedig nagyonis valós, s a nyári fesztes éjjelek velejárója, kiegészítője. :) De ennek ellenére rácsodálkozom mindig az ilyesmikre, amikor feljön a nap, s felébredek.