Most, így napközben álomszerű valahogy, s olyan nehezen ugrik be egyik a másik után. Pedig nagyonis valós, s a nyári fesztes éjjelek velejárója, kiegészítője. :) De ennek ellenére rácsodálkozom mindig az ilyesmikre, amikor feljön a nap, s felébredek.

Ééés: kis szünetet rendelek el, ismét. Végreszünet - féle ez is. :)

Amikor ezt felrakom, a Félsziget számlálója a honlapon még javában fut. Amúgy mindig, mindenfelé jó ötlet mindenhez az ilyen visszaszámláló. Kis euforizáló elem, ráadásul drámaivá teszi a lenullázódást. Ami először akkor jön el, amikor beindul a party. Jó esetben pedig az indulás után újra, meg újra minden éjjel kellemes lenullázódás jön - de immár a résztvevők részéről. :)

Háh, megint visszatért Băsescu! Mekkora már ez a zsivány! Persze ne feledjük: ettől nem lesz jobb semmi. Annyi csak, hogy nem lesz rosszabb legalább.

A minden oldalról szorongatott alkotmánybíróság végül kimondta, ami eddig is evidens volt: az USL-féle népszavazás nem volt érvényes. Úgyhogy Băsescu mehet vissza az államfői palotába, Antonescu meg költözhet ki. Ez utóbbi a jó hír az országnak, nem annyira az előbbi.

De persze a nevetséges fordulatok nem értek véget. Ahogy annak idején Victor Ponta beígérte lemondását arra az esetre, ha bármilyen testület kimondja, hogy plagizást, majd ki is mondták, majd maradt... Ahogy Crin Antonescu a mostani dúlásuk elején bejelentette: ha Băsescu visszatér a végén a Cotroceni palotába, akkor ő, Antonescu végleg távozik a politikából. Ó! Látták volna csak aztán ma az arcát, meg hallották volna a hangmagasságát... Ahogy egyenesen hősi pózt felvéve közölte: "Annak idején bejelentettem, hogy ha Băsescu visszatér, én távozom a politikából. HÁT, NEM. NEM TÁVOZOM."

Ahogy idősödöm, egyre nehezebben viselem a velem együtt idősödők beszólásait a fiataloknak. :) Különösen súlyos korlátoltságra és mérgezett szívűségre utal szerintem az olyan fajta benyögések bármelyike, hogy "ezek a mai fiatalok..."

Aki szerint a mai fiatalokkal komoly gondok vannak, az valószínűleg sosem volt fiatal - vagy már elfelejtette, hogy az ő generációjára is rásóhajtották ugyanezt a savanyúan öregszagú átok-mantrát az akkori idősek. És mindig így megy ez, generációról generációra: a maifiatalokozás tulajdonképpen egy butaság-staféta, amit az épp szolgálatos korosztály legidiótábbjai vesznek át mindig, a kötelező köreiket már épp lefutott senior hülyéktől. És hurcolják hűségesen, amíg át nem adhatják a következő síkagy-generációnak. Soha nincs vége: mindig az épp adott kor fiataljai jelentik a legnagyobb bajt, ők a legrosszabbak, a világ miattuk ér majd véget. Legalábbis ugye ezt vallják az idősödő károgók. Pedig annyira egyszerű: aki nem látja az előtte lévőkben, a fiatalokban a szépet, az valószínűleg megkeseredett. És aki még be is szól nekik, az egyenesen irigy, sokszor pedig még gonosz is.

Kaptam egy olvasói levelet a szerkesztőségbe. Most jött meg, postán. Gyakran ír nekünk az illető. De ilyet még soha... :D

Elképesztő, mi megy itt. Ennyire vad és abnormáils és perverz támadássorozat legutóbb a kilencvenes években érte Romániát a saját vezetése részéről. Azokat akkoriban bányászhadjáratoknak neveztük, s azokat is Iliescuék szervezték - akárcsak a mostani esztelen akciósorozatot. Ráadásul a saját húzásaik sem jönnek be nekik, ezért mindig újabbal és újabbal próbálkoznak, egyre mélyebbre süllyedve.

Most is új fejezet nyílt. Mivel a néppel nem sikerült leváltatnia Traian Băsescu államfőt, most a nép egy részét váltaná le, rúgná ki az USL. Egyes hírek szerint több mint hárommillió nevet töröltek a választási névjegyzékből. Minél kevesebben szerepelnek ugyanis a kimutatásban, annál könnyebb elérni az 50%+1 fős küszöbértéket, amellyel érvényesnek nyilváníttathatnák a Băsescu menesztéséről tartott népszavazásukat, s megszabadulhatnának Băsescutól.

Bemutatom, én hogy tartom őket.

Úgy vélem, minimum az, hogy az ember tartsa rendben, megfelelő körülmények között az állatait. És ezek mekkora állatok... Fhuh.

Most épp alszanak. Eleget húznak napközben és este és éjjel. Szépek, okosak, gyorsak, vadak. Igaziak. Elnézem őket, ahogy pihennek. Remélem, egyik sem riad fel, mert akkor baj lesz. Pszt: csak óvatosan nézzük, lessük meg őket. Ha álmodnak, nem akarom tudni, miről. Brutális lehet.

Egy szót sem kellene szólnom, én ezt nem dícsérhetném - hiszen érintett is vagyok, mivel az én szövegem is megtalálható benne. De igazán nem emiatt szólamlok most fel. Hanem pont a többi szöveg miatt.

Megjelent ugyanis a Samizdat. Mégpedig már ott tart, hogy azt mondhatjuk: végre.

Az. Pontosan ez. Tényleg egy szemétláda ez a Sziget.

Hiszen nem hagy békén, már mióta, mióta... És most, idén együtt jubiláltunk. A Szigetből ez a 20. volt, nekem pedig a 15. Szigetem.

Háde. Ez nagyszerű. Kedvenc bácsim most Pestről. Nézzétek meg. Aki szerint nem szép és tiszteletre méltó, az na.

Egyszerűnek tűnik a gondolat, a gerilla része miatt. Utólag. Akinek viszont először eszébe jutott, azt nagyon üdvözlöm. Egyszerűen csodás. Nem? Fantasztikus. Teljesen lekötelez, minden nap megnézem, nagyon szeretem. Szépséges művészet a Széll Kálmán téren. Még sok ilyet! Meg mást. Pörögjön a kreatív elme, nagyszerű.

Nyáron nem kell a művészet, nyáron túl súlyos (túlsúlyos :P) az igazi érték. Nyáron a könnyű kis put your hands up kell, a feel the beat, a this is how we work it. Nyáron hadd tenyésszen bennünk a party animal. E-o-e-o, e-e.

Úgyhogy hagyom a komoly kérdéseket izzadni tovább itthon, s megyek handet throwolni az airbe. Ki is tehetném a "Gone fishing" táblát.

De nem teszem. Mivel igazi horgászat nem lesz, ahhoz túl nyugtalan a testem. :) Lesz viszont így is víz. Sőt, úgy leszünk, mint hal a vízben. Erre gondolok, ezzel indul végre az igazi nyári idény:

Nézd... Bár nagyon elszomorít és dühít mindaz, amit leműveltél már megint, megpróbálom nyugodtan és tömören elmondani a lényeget. És azt hiszem, ez a bizalmas nyelvezet teljesen rendjén van, hiszen olyan régóta - ha nem is vagyunk együtt, de - sertepertélsz körülöttem, gyakran becsapva, máskor meglopva, hogy belefér ez a hangvétel.

Sajtótájékoztatón is idéznek már a blogomból. Nagyszerű! Vagyis pont nem az. Mivel épphogy nem idéznek. Hanem - úgy látszik, saját ötletük nincs - inkább innen elvett képekkel, fordulatokkal élnek a politikusok a beszédeikben. Persze forrásmegjelölés nélkül.

Már most örülhetnek azok, akik az USL-nek szurkoltak, szurkolnak. Nem, még nem azért, mert megérkeztek volna a csini kényszerzubbonyaik. Hanem azért, mert tessék, máris itt van az a fajta legutolsó, habzó szájú, ordasan arcátlan, nyíltan hazug, balkánian csűrő-csavaró zsibvásár megint, amit a Románia tulajdonnévvel illetünk.

S ami a sötét kilencvenes években is jellemezte az országot. Annak idején is csak a PSD tudott ilyen teljes falusi kocsmai hangulatot teremteni egy teljes országban, ahol nem célok, elvek számítanak, hanem az, hogy ki üvölt és böffent hangosabban, s ki tudja lecsapatni a másikat hamarabb a bárszékről.

A dubstep fog a sírba vinni. Meg a breakbeat. És az összes ilyesmi. Méltó és nemes vég. Végülis.

Épp ezen gondolkodom - előző este szétrúgott cipőben, szétcsapatott talpon és leamortizált lábszárakon állva, elgyötört térdekkel, a pokoli hőséggel teli elektronikus zenei sátorban. Még csak a nulladik nap és éj utáni első este van a Campuson, de már nem hagy nyugodni az a mocskos-patyolattiszta, aljasul kitűnő elektronikus wowowowo-nyáu-mrrrrmrrrr, amit állandóan megtalálok minden partyhelyszínen.

Várom a buszt, ami elvisz majd pár napra bulizni. Közben az OTV-vel szórakoztatom magam. Ott is buli van. Ahogy szokott. Meg elmebajnokság. Az SMS-ező nézőkhöz intézett kérdés ez: "Ön hallgat-e Băsescura, s nem megy el szavazni?"

Új logókat kap péntektől a magyar "közszolgálati" média összes csatornája.
Így néznek majd ki:

Sokan máris fanyalognak. Ez amúgyis divat. Minden, ami új, azt sokan reflexből elvetik. Mondjuk van olyan példa is a "közszolgálati" médiánál, amelynek esetében tényleg jobb, ha oda sem nézünk a képernyőre: a nemrég megújított tévémaci tényleg kriminális volt.

Viszont ezek az új logók nekem tetszenek. Bár nem túl korszerűek, egy kicsit retrósak, meg monoszkópra emlékeztetőek, de alapvetően szerintem jók. Ha csak magukat a logókat nézzük.

Tessék. Azok kedvéért fotóztam ma, akik esetleg úgy döntenek, hogy nem a július 29-i népszavazástól való távolmaradással tiltakoznak az államfő leváltása és az USL-ként ravaszokdó PSD visszatérése ellen, hanem elmennek szavazni. Vállalva viszont ezzel annak a kockázatát, hogy netán hozzájárulnak a referendum érvényessé nyilvánításához. Szóval nehéz döntés. Úgy mondani valamire nemet, hogy a legszívesebben hangosan mondanánk ki - ehelyett talán jobb, ha ezúttal hallgatunk, sőt, messzire elkerüljük.

Végre leesett.

Annak idején itt írtam erről a vizuális merényletről, a barkácsolók poklának ómenéről. Mostanra megoldódott, legalábbis részben. Mert most így néz ki:

Szerintem sokkal jobb így. Hiszen lényegesen kevesebb látszik már a rondaságból. És végülis csak három év kellett hozzá, hogy megoldódjon, elenyésszen.

Jó, jó: azért lesznek nyertesek is. Csak nem ilyen egyszerű ez. A kérdés maga az: ki veszít és ki nyer a jelenlegi romániai politikai válságon és háborún? Mármint ki veszít és ki nyer politikai tőkét, szavazókat. Mert, hogy az ország nem nyer, az ugye a közhelyig ismert evidencia. S hogy mit veszít Románia, s ezáltal megint a lakosai is, az ennek a manőversorozatnak sem tétje, az ebben a küzdelemben (is) mellékes. Úgyhogy nézzük azt, a szembenálló felek közül kinek kedvezhet mindez.

Most aztán törhetem a fejem megint: menjek-e népszavazni, vagy sem? Egyre lehetetlenebb ez az ország politikailag, s emiatt egyre lehetetlenebb helyzetbe kerülünk mi is. Ilyenbe például, mint ez most.

Az világos, hogy ép ésszel nem lehet arra voksolni, hogy az USL leváltsa Traian Băsescu államfőt. No, nem azért, mintha Băsescu olyan nagyon jó lenne - hanem azért, mert az USL olyan nagyon rossz. Úgyhogy a referendummal kapcsolatban két lehetőség marad: vagy nemmel szavazni arra a kérdésre, hogy egyetértek-e az államelnök menesztésével, vagy távol maradni a voksolástól.

És ez utóbbi eset sem csupán passzív protestálást jelentene már. Hanem aktív részvétel ezúttal az is, ha el sem megyek szavazni. Ugyanis a Nyugat nyomására az USL végül kénytelen volt visszaállítani a referendum érvényességi küszöbét - vagyis nem lehet egyszerű többséggel eltávolítani Băsescut, hanem a népszavazás érvényességéhez a jogosultak több mint felének meg kell jelennie a voksoláson. Ha nem jelennek meg ennyien, akkor a referendum jogilag érvénytelen, s Băsescu visszatérhet hivatalába. (Hacsak az USL ki nem talál közben még valami újabb ravaszat.)

Az USL már rég átlépett minden küszöböt, s ajtóstól rontott a házba. Ám most - egyelőre úgy néz ki - esetleg döntő változás következhet be. Lehet, hogy most sem sikerül leváltatniuk Traian Băsescu államfőt.

Most olcsónak, utánlövésnek hatna, ha azt mondanám, számítottam arra, hogy épp a mai fordulat révén kaphat egy utolsó esélyt Băsescu. Pedig számítottam. Ugyanis az Alkotmánybíróság már napokkal ezelőtt alkotmányellenesnek ítélte azt, hogy az USL eltörölte a népszavazás érvényességi küszöbét (azaz ahelyett, hogy a jogosultak fele plusz egy fő részvétele lett volna szükséges, már egyszerű többséggel is meneszthető lett volna az államelnök), s európai politikusok is kifogásolták ezt a húzást. Az USL napokig hallgatott, nem lépett az ügyben. Aztán most Victor Ponta megerősítette: visszaállítják az érvényességi küszöböt.

Nemrég megújult a Samzidat. A magyar és román nyelven megjelenő kulturális folyóirat igazi havilappá nőtte ki magát, s tartalmilag is izmosodott. E periodika számára írtam az alábbit.

Környezetet szennyezni kreatívan is lehet. Persze attól még ugyanúgy szemetelés. Van az úgy, hogy egy-egy bunkóság akkora, hogy már vicces. Persze attól még ugyanúgy bunkóság. A kettő összefonódása jön most.

Nos, nem tudom, észrevették-e már, hogy Nagyváradon (s talán másutt is, erre eddig máshol nem figyeltem célzottan) ahol egy rés, repedés, lyuk, törés, gödör, faodú, ilyesmi van, oda egyből elkezdenek szemetet benyomkodni. És - hogy úgy mondjam - ehhez némi szorgalom és bizonyos fokú kreativitás is kell. Hiszen például néha sokkal kevesebb munkába kerülne a hulladékot a kukáig elvinni, mint összehajtogatni, tűrögetni, s ide-oda tömködni - de az előbbi nem kihívás. És teljesen hétköznapi dolog a kukába dobni, egészen más viszont kiszemelni a megfelelő helyet, s oda beszuszakolni a mocskot - ez utóbbi igazi alkotói rálátást feltételez az adott hülye részéről.

Igen, sajnos a gyanú beigazolódott. Amit ítt írtam nemrég, az bejött végül. Sőt, hasonló mérvű átverésre nem emlékszem az egész környéken.