Fogat törni büntetlenül lehet - még akkor is, ha az ember maga keríti elő a tettest, a rendőrség helyett. Ezt már nyár óta tudom. Most már azt is: falat törni is. A rendőrség reakciója mindkét esetben gyakorlatilag nemlétező.

Be van csukva. Úgyhogy persze én kinyitom. Ahogy két kiállítóterem között épp elhaladok a volt ruhagyár rég használaton kívüli ipari liftje mellett, valami fényt látok kiszűrődni az öreg felvonóból - úgyhogy kitárom az ajtaját, lássuk csak, mi van ott.

Nem nagyon, csak egy kicsit rendhagyó az a felmérés, amelyet a kolozsvári IRES készített: ezúttal azt kérdezték a felmérésbe bevontaktól, hogy szerintük mi lesz, s nem a szokványos politikai opciós kérdéseket tették fel.

Dinamikus és állandóan változó világ a színházé. Legalábbis jó esetben. Úgyhogy az itt már tárgyalt csinos kis egyre nagyobb rendezvény, azaz a Nagyváradi Rövid Dráma Nemzetközi Fesztiválja (Oradea Short Theatre International Festival – OSTIF) programja most, a nyitás előtti utolsó száz méteren is változott. Néhol lényegesen. Van, ami elmarad, van, ami máskor, máshol lesz.

Ezért itt van a végleges(nek mondott) program, amit az előbb kaptam a szervezőktől. Ez után menjenek immár. Jó szórakozást!

Sikerült lefotóznom a hit lényegét. Parancsoljanak!

Az emberiség jelentős része ebben bízik, ezt reméli. És mennyi minden épült, született, halt meg, pusztult el ennek a nevében az elmúlt évezredekben...

A felirat pedig még ma is aktuális. Ha hisszük. (Bár ha hisszük, akkor épp azt kell mondanunk: attól függetlenül aktuális, hogy hisszük-e vagy sem.) Amúgy sem állványok, sem munkások odafent. Látják. Úgyhogy egyértelmű, hogy itt nem arról van szó. :P Hanem.

(Románul nem tudók kedvéért, a tábla felirata: "Figyelem, fent dolgoznak".)

Hosszan a rövidről

Szerintem úgy nagyjából mindenkiben van egy a sztereotípia a rövidfilmekkel, a rövidfilmesekkel kapcsolatban. Hogy azt mondja, alapvetően két okból szoktak ilyen filmet készíteni: vizsgamunka gyanánt, vagy azért, hogy céltámogatásként kapott pénzek elköltését igazolják. Kész. Az egyik még nem művészet, a másik már nem az.

Váltakozik: néha fel-felnevet, de többnyire inkább feljajdul valami bennem, ahányszor eszembe jut az év eddigi egyik legnagyobb blődsége, amit újságírótól olvastam. Arról ír, hogy nem tetszik neki, amit a Gabriel Miloia néven futó srác művel az általa vezetett Visual Kontakt galériában, Nagyváradon. A szerző szerint a szóban forgó rendezvények "ahelyett, hogy megfelelő művészi élményt nyújtanának, leginkább arra emlékeztetnek újra, meg újra, hogy a kulturális deviancia nem feltétlenül jelent művészetet (...)".

Ja(haha)j! Á(háhá)u!

Az egész szöveg nagyon emlékeztet ugyan letűnt(nek hitt) korok és soha le nem tűnő, agresszív-értetlen tömegek hozzáállására. Meg arra a szürkeváradi álkulturális, kispolgári mentalitásra, amely miatt az itteni kultúra nagyrésze leginkább ál-, mímelt, de legjobb esetben is csontsoványka és reszketeg. De ez aztán az igazi atomcsapás: "megfelelő művészi élmény". Az most teljesen mellékes, hogy kinek mi a véleménye Visual Kontakt galériában zajló tárlatokról. (Jó: neki nem tetszik. Nekem meg például volt már némi háttérgondom is ezekkel a rendezvényekkel. De ha nem lett volna, akkor sem ez a lényeg most.) Messze túlmutat ezen az, hogy bárki (sőt, ezúttal épphogy nem is bárki, hanem épp egy megmondogató) "megfelelő művészi élményt" vár, kér számon, emleget egyáltalán. Mi az, tessék mondani? És milyen? És hogy dől el, hogy megfelelő-e? És eleve nem a művészet természete ellen való-e egészen véletlenül az, hogy "megfelelő" legyen?

No, de semmi gondom a szerzővel sem, sőt, amúgy rokonszenves, meg aztán mindannyiunkkal megesik, hogy néha hülyeséget beszélünk. Tehát nem is erről akarok, s nem róla, egyáltalán. Hanem ez a hatalmas, saját farkába harapó logikai szörny beindította a kreativitásomat. Köszi. Vagyis - ha úgy vesszük - az antikreativitásomat. Köszi.

Úgyhogy ismertetem, mi a helyes viszonyulás a művészethez, s hogyan tarthatjuk meg háziállat-szinten. Ahogy szeretjük, ugyebár.

Mivel úgyis egyre többen a Facebook üzenőfalán mentik a hazát (s intéznek el más, hasonló nagyságrendű, komoly ügyeket is, azzal, hogy simán kiposztolnak pár giccses, számítógépen megmagyarkodósított képet és butus szöveget - s máris meg van oldva, vagy legalábbis egy lépéssel közelebb kerültünk a rendezéshez, ugyebár), gondoltam, megkönnyítem azok dolgát, akik maguk is ebben látják a fontos kérdések megoldását.

Hát, bocs, de azt hiszem, akkor így mégsem kell. Valami itt már nagyon, de nagyon nincs rendben. Úgyhogy hagyjuk az egészet, én inkább kiszállok.

Mert igen: végül tényleg bevezetik az előzetes regisztrációt ahhoz, hogy magyar állampolgárok leadhassák voksukat a magyarországi választáson. Ráadásul nem csak ez gyanús: hanem eleve nincs rendben, hogy a Fidesz úgy alakította magát a választási rendszert is, ahogy csak ő maga akarta. Mégpedig úgy akarta, hogy csak ő maga kerülhessen helyzetbe.

Rendben: el lehet vitatkozgatni arról, hogy a regisztráció - ami más államokban már létezik - úgy elvben jó dolog-e, vagy sem. Szerintem például nem. Mert fölösleges korlátozás. Ám az elvi szintet már rég lekörözte a gyakorlati. Sőt, amikor elhúzott mellette, akkor be is köpött egy nagyot szegény elvnek a lehúzott ablakán.

Arról beszélek, hogy mégis hányszor akarnak még megkapni rólam minden lehetséges adatot a Fidesznél? És hány helyen akarják nyilvántartani? Legalább miért nem egységesítik, vonják össze a mindenféle adatbázisaikat? Mert persze: ez a regisztráció is egyfajta adatgyűjtés. A másik célja pedig az, hogy eleve kizárják a voksolásból azoknak egy jó részét, akik kezdtek már megcsömörleni az újabb Fidesz-kiskakaskodásoktól, s csak úgy elsétálnának egy jó leváltó voksot leadni. Ezeknek a polgároknak - azaz a kormány számára "ellenséges elemeknek" - jórésze ugyanis nyilván nem fogja magát előzetesen regisztrálni. Egy bizonyos hányaduk hanyagságból, értetlenségből nem, a többiek pedig dacból. Nem fognak a Fidesznél bejelentkezni azért, hogy ellene szavazhassanak.

Huh, emlékeztek még a High Tension partyra?

:))) LOL van, nagyon.

Mindig is érdekelt, vajon mit értenek egyes bejegyzéseimből a szerényebb tekervényekkel ellátott agyúak. Sejtettem, hogy ennyit. De most jött rá egy-két illusztráció is.

Ikertornyok rovatom. (Második ilyen jellegű alkotásom, kollázsom.)

Avagy az idő problematikájáról. Avagy hol van akkor az idő? És kinél?
Avagy Orbán, a divatdiktátor, a trendsetter.

Avagy a lózungok mindig aktuálisak, s bármire ráhúzhatóak, évek múltán is.
:P

Nem vicc, tényleg így volt: ma hajnalban, ahogy hazafelé tartottam, három kutyát is láttam aludni. Egyszerűen ott aludtak, az utcán. Ez felháborító és döbbenetes! Az aljas önkormányzat műve ez is! Éjjel, ugye? Alszanak, ugye? Áhá, értjük ám!

Románia továbbra is fel van függesztve. Úgy, ahogy van. Băsescu államfő ugyan visszakerült a tisztségébe, de még mindig a PSD, a PC, valamint bábjuk, a PNL pörgeti az egészet az ujján, mint gonosz kis suhancok valami kulcstartót.

Olcsó lenne, ha úgy fogalmaznék: kóborkutya-ügyben megvesztek jópáran Nagyváradon. De csak a megfogalmazással lenne gond (lehetőleg ugyanis nem kell alpári képekkel sérteni senkit, azokat sem, akik amúgy orbitálisan buták és smirglipapír-durvák), mert egyébként a valóság tényleg ez. Az önkormányzat ugyanis megszavazott egy határozatot, amelynek lényege szerint a begyűjtött (kóbor)kutyákért hét napon belül lehet jelentkezni, s ezt követően - ha senki nem jelentkezett - akár el is altathatják az ebet. További fontos részlet, hogy az önkormányzat megszakította együttműködését az SOS Dogs alapítvánnyal, amelyik eddig a kóborkutya-ügyeket intézte, s a határozattal más formát adott az intézményi rendezésnek.

Hölgyeim és uraim, és kedves emberek!

Ha akarnak, szavazzanak a blogomra. Goldenblog-szavazás van.

Az alábbi honlapon legörgetnek az EGYÉB BLOGOK kategóriához - ez a listában a legutolsó -, ott megkeresik és bejelölik a BLOGOSZt, és utána a zöld "SZAVAZOK" gombra katt. Ennyi.

Most, így napközben álomszerű valahogy, s olyan nehezen ugrik be egyik a másik után. Pedig nagyonis valós, s a nyári fesztes éjjelek velejárója, kiegészítője. :) De ennek ellenére rácsodálkozom mindig az ilyesmikre, amikor feljön a nap, s felébredek.

Ééés: kis szünetet rendelek el, ismét. Végreszünet - féle ez is. :)

Amikor ezt felrakom, a Félsziget számlálója a honlapon még javában fut. Amúgy mindig, mindenfelé jó ötlet mindenhez az ilyen visszaszámláló. Kis euforizáló elem, ráadásul drámaivá teszi a lenullázódást. Ami először akkor jön el, amikor beindul a party. Jó esetben pedig az indulás után újra, meg újra minden éjjel kellemes lenullázódás jön - de immár a résztvevők részéről. :)

Háh, megint visszatért Băsescu! Mekkora már ez a zsivány! Persze ne feledjük: ettől nem lesz jobb semmi. Annyi csak, hogy nem lesz rosszabb legalább.

A minden oldalról szorongatott alkotmánybíróság végül kimondta, ami eddig is evidens volt: az USL-féle népszavazás nem volt érvényes. Úgyhogy Băsescu mehet vissza az államfői palotába, Antonescu meg költözhet ki. Ez utóbbi a jó hír az országnak, nem annyira az előbbi.

De persze a nevetséges fordulatok nem értek véget. Ahogy annak idején Victor Ponta beígérte lemondását arra az esetre, ha bármilyen testület kimondja, hogy plagizást, majd ki is mondták, majd maradt... Ahogy Crin Antonescu a mostani dúlásuk elején bejelentette: ha Băsescu visszatér a végén a Cotroceni palotába, akkor ő, Antonescu végleg távozik a politikából. Ó! Látták volna csak aztán ma az arcát, meg hallották volna a hangmagasságát... Ahogy egyenesen hősi pózt felvéve közölte: "Annak idején bejelentettem, hogy ha Băsescu visszatér, én távozom a politikából. HÁT, NEM. NEM TÁVOZOM."

Ahogy idősödöm, egyre nehezebben viselem a velem együtt idősödők beszólásait a fiataloknak. :) Különösen súlyos korlátoltságra és mérgezett szívűségre utal szerintem az olyan fajta benyögések bármelyike, hogy "ezek a mai fiatalok..."

Aki szerint a mai fiatalokkal komoly gondok vannak, az valószínűleg sosem volt fiatal - vagy már elfelejtette, hogy az ő generációjára is rásóhajtották ugyanezt a savanyúan öregszagú átok-mantrát az akkori idősek. És mindig így megy ez, generációról generációra: a maifiatalokozás tulajdonképpen egy butaság-staféta, amit az épp szolgálatos korosztály legidiótábbjai vesznek át mindig, a kötelező köreiket már épp lefutott senior hülyéktől. És hurcolják hűségesen, amíg át nem adhatják a következő síkagy-generációnak. Soha nincs vége: mindig az épp adott kor fiataljai jelentik a legnagyobb bajt, ők a legrosszabbak, a világ miattuk ér majd véget. Legalábbis ugye ezt vallják az idősödő károgók. Pedig annyira egyszerű: aki nem látja az előtte lévőkben, a fiatalokban a szépet, az valószínűleg megkeseredett. És aki még be is szól nekik, az egyenesen irigy, sokszor pedig még gonosz is.

Kaptam egy olvasói levelet a szerkesztőségbe. Most jött meg, postán. Gyakran ír nekünk az illető. De ilyet még soha... :D

Elképesztő, mi megy itt. Ennyire vad és abnormáils és perverz támadássorozat legutóbb a kilencvenes években érte Romániát a saját vezetése részéről. Azokat akkoriban bányászhadjáratoknak neveztük, s azokat is Iliescuék szervezték - akárcsak a mostani esztelen akciósorozatot. Ráadásul a saját húzásaik sem jönnek be nekik, ezért mindig újabbal és újabbal próbálkoznak, egyre mélyebbre süllyedve.

Most is új fejezet nyílt. Mivel a néppel nem sikerült leváltatnia Traian Băsescu államfőt, most a nép egy részét váltaná le, rúgná ki az USL. Egyes hírek szerint több mint hárommillió nevet töröltek a választási névjegyzékből. Minél kevesebben szerepelnek ugyanis a kimutatásban, annál könnyebb elérni az 50%+1 fős küszöbértéket, amellyel érvényesnek nyilváníttathatnák a Băsescu menesztéséről tartott népszavazásukat, s megszabadulhatnának Băsescutól.

Bemutatom, én hogy tartom őket.

Úgy vélem, minimum az, hogy az ember tartsa rendben, megfelelő körülmények között az állatait. És ezek mekkora állatok... Fhuh.

Most épp alszanak. Eleget húznak napközben és este és éjjel. Szépek, okosak, gyorsak, vadak. Igaziak. Elnézem őket, ahogy pihennek. Remélem, egyik sem riad fel, mert akkor baj lesz. Pszt: csak óvatosan nézzük, lessük meg őket. Ha álmodnak, nem akarom tudni, miről. Brutális lehet.

Egy szót sem kellene szólnom, én ezt nem dícsérhetném - hiszen érintett is vagyok, mivel az én szövegem is megtalálható benne. De igazán nem emiatt szólamlok most fel. Hanem pont a többi szöveg miatt.

Megjelent ugyanis a Samizdat. Mégpedig már ott tart, hogy azt mondhatjuk: végre.

Az. Pontosan ez. Tényleg egy szemétláda ez a Sziget.

Hiszen nem hagy békén, már mióta, mióta... És most, idén együtt jubiláltunk. A Szigetből ez a 20. volt, nekem pedig a 15. Szigetem.