Háde. Ez nagyszerű. Kedvenc bácsim most Pestről. Nézzétek meg. Aki szerint nem szép és tiszteletre méltó, az na.

Egyszerűnek tűnik a gondolat, a gerilla része miatt. Utólag. Akinek viszont először eszébe jutott, azt nagyon üdvözlöm. Egyszerűen csodás. Nem? Fantasztikus. Teljesen lekötelez, minden nap megnézem, nagyon szeretem. Szépséges művészet a Széll Kálmán téren. Még sok ilyet! Meg mást. Pörögjön a kreatív elme, nagyszerű.

Nyáron nem kell a művészet, nyáron túl súlyos (túlsúlyos :P) az igazi érték. Nyáron a könnyű kis put your hands up kell, a feel the beat, a this is how we work it. Nyáron hadd tenyésszen bennünk a party animal. E-o-e-o, e-e.

Úgyhogy hagyom a komoly kérdéseket izzadni tovább itthon, s megyek handet throwolni az airbe. Ki is tehetném a "Gone fishing" táblát.

De nem teszem. Mivel igazi horgászat nem lesz, ahhoz túl nyugtalan a testem. :) Lesz viszont így is víz. Sőt, úgy leszünk, mint hal a vízben. Erre gondolok, ezzel indul végre az igazi nyári idény:

Nézd... Bár nagyon elszomorít és dühít mindaz, amit leműveltél már megint, megpróbálom nyugodtan és tömören elmondani a lényeget. És azt hiszem, ez a bizalmas nyelvezet teljesen rendjén van, hiszen olyan régóta - ha nem is vagyunk együtt, de - sertepertélsz körülöttem, gyakran becsapva, máskor meglopva, hogy belefér ez a hangvétel.

Sajtótájékoztatón is idéznek már a blogomból. Nagyszerű! Vagyis pont nem az. Mivel épphogy nem idéznek. Hanem - úgy látszik, saját ötletük nincs - inkább innen elvett képekkel, fordulatokkal élnek a politikusok a beszédeikben. Persze forrásmegjelölés nélkül.

Már most örülhetnek azok, akik az USL-nek szurkoltak, szurkolnak. Nem, még nem azért, mert megérkeztek volna a csini kényszerzubbonyaik. Hanem azért, mert tessék, máris itt van az a fajta legutolsó, habzó szájú, ordasan arcátlan, nyíltan hazug, balkánian csűrő-csavaró zsibvásár megint, amit a Románia tulajdonnévvel illetünk.

S ami a sötét kilencvenes években is jellemezte az országot. Annak idején is csak a PSD tudott ilyen teljes falusi kocsmai hangulatot teremteni egy teljes országban, ahol nem célok, elvek számítanak, hanem az, hogy ki üvölt és böffent hangosabban, s ki tudja lecsapatni a másikat hamarabb a bárszékről.

A dubstep fog a sírba vinni. Meg a breakbeat. És az összes ilyesmi. Méltó és nemes vég. Végülis.

Épp ezen gondolkodom - előző este szétrúgott cipőben, szétcsapatott talpon és leamortizált lábszárakon állva, elgyötört térdekkel, a pokoli hőséggel teli elektronikus zenei sátorban. Még csak a nulladik nap és éj utáni első este van a Campuson, de már nem hagy nyugodni az a mocskos-patyolattiszta, aljasul kitűnő elektronikus wowowowo-nyáu-mrrrrmrrrr, amit állandóan megtalálok minden partyhelyszínen.

Várom a buszt, ami elvisz majd pár napra bulizni. Közben az OTV-vel szórakoztatom magam. Ott is buli van. Ahogy szokott. Meg elmebajnokság. Az SMS-ező nézőkhöz intézett kérdés ez: "Ön hallgat-e Băsescura, s nem megy el szavazni?"

Új logókat kap péntektől a magyar "közszolgálati" média összes csatornája.
Így néznek majd ki:

Sokan máris fanyalognak. Ez amúgyis divat. Minden, ami új, azt sokan reflexből elvetik. Mondjuk van olyan példa is a "közszolgálati" médiánál, amelynek esetében tényleg jobb, ha oda sem nézünk a képernyőre: a nemrég megújított tévémaci tényleg kriminális volt.

Viszont ezek az új logók nekem tetszenek. Bár nem túl korszerűek, egy kicsit retrósak, meg monoszkópra emlékeztetőek, de alapvetően szerintem jók. Ha csak magukat a logókat nézzük.

Tessék. Azok kedvéért fotóztam ma, akik esetleg úgy döntenek, hogy nem a július 29-i népszavazástól való távolmaradással tiltakoznak az államfő leváltása és az USL-ként ravaszokdó PSD visszatérése ellen, hanem elmennek szavazni. Vállalva viszont ezzel annak a kockázatát, hogy netán hozzájárulnak a referendum érvényessé nyilvánításához. Szóval nehéz döntés. Úgy mondani valamire nemet, hogy a legszívesebben hangosan mondanánk ki - ehelyett talán jobb, ha ezúttal hallgatunk, sőt, messzire elkerüljük.

Végre leesett.

Annak idején itt írtam erről a vizuális merényletről, a barkácsolók poklának ómenéről. Mostanra megoldódott, legalábbis részben. Mert most így néz ki:

Szerintem sokkal jobb így. Hiszen lényegesen kevesebb látszik már a rondaságból. És végülis csak három év kellett hozzá, hogy megoldódjon, elenyésszen.

Jó, jó: azért lesznek nyertesek is. Csak nem ilyen egyszerű ez. A kérdés maga az: ki veszít és ki nyer a jelenlegi romániai politikai válságon és háborún? Mármint ki veszít és ki nyer politikai tőkét, szavazókat. Mert, hogy az ország nem nyer, az ugye a közhelyig ismert evidencia. S hogy mit veszít Románia, s ezáltal megint a lakosai is, az ennek a manőversorozatnak sem tétje, az ebben a küzdelemben (is) mellékes. Úgyhogy nézzük azt, a szembenálló felek közül kinek kedvezhet mindez.

Most aztán törhetem a fejem megint: menjek-e népszavazni, vagy sem? Egyre lehetetlenebb ez az ország politikailag, s emiatt egyre lehetetlenebb helyzetbe kerülünk mi is. Ilyenbe például, mint ez most.

Az világos, hogy ép ésszel nem lehet arra voksolni, hogy az USL leváltsa Traian Băsescu államfőt. No, nem azért, mintha Băsescu olyan nagyon jó lenne - hanem azért, mert az USL olyan nagyon rossz. Úgyhogy a referendummal kapcsolatban két lehetőség marad: vagy nemmel szavazni arra a kérdésre, hogy egyetértek-e az államelnök menesztésével, vagy távol maradni a voksolástól.

És ez utóbbi eset sem csupán passzív protestálást jelentene már. Hanem aktív részvétel ezúttal az is, ha el sem megyek szavazni. Ugyanis a Nyugat nyomására az USL végül kénytelen volt visszaállítani a referendum érvényességi küszöbét - vagyis nem lehet egyszerű többséggel eltávolítani Băsescut, hanem a népszavazás érvényességéhez a jogosultak több mint felének meg kell jelennie a voksoláson. Ha nem jelennek meg ennyien, akkor a referendum jogilag érvénytelen, s Băsescu visszatérhet hivatalába. (Hacsak az USL ki nem talál közben még valami újabb ravaszat.)

Az USL már rég átlépett minden küszöböt, s ajtóstól rontott a házba. Ám most - egyelőre úgy néz ki - esetleg döntő változás következhet be. Lehet, hogy most sem sikerül leváltatniuk Traian Băsescu államfőt.

Most olcsónak, utánlövésnek hatna, ha azt mondanám, számítottam arra, hogy épp a mai fordulat révén kaphat egy utolsó esélyt Băsescu. Pedig számítottam. Ugyanis az Alkotmánybíróság már napokkal ezelőtt alkotmányellenesnek ítélte azt, hogy az USL eltörölte a népszavazás érvényességi küszöbét (azaz ahelyett, hogy a jogosultak fele plusz egy fő részvétele lett volna szükséges, már egyszerű többséggel is meneszthető lett volna az államelnök), s európai politikusok is kifogásolták ezt a húzást. Az USL napokig hallgatott, nem lépett az ügyben. Aztán most Victor Ponta megerősítette: visszaállítják az érvényességi küszöböt.

Nemrég megújult a Samzidat. A magyar és román nyelven megjelenő kulturális folyóirat igazi havilappá nőtte ki magát, s tartalmilag is izmosodott. E periodika számára írtam az alábbit.

Környezetet szennyezni kreatívan is lehet. Persze attól még ugyanúgy szemetelés. Van az úgy, hogy egy-egy bunkóság akkora, hogy már vicces. Persze attól még ugyanúgy bunkóság. A kettő összefonódása jön most.

Nos, nem tudom, észrevették-e már, hogy Nagyváradon (s talán másutt is, erre eddig máshol nem figyeltem célzottan) ahol egy rés, repedés, lyuk, törés, gödör, faodú, ilyesmi van, oda egyből elkezdenek szemetet benyomkodni. És - hogy úgy mondjam - ehhez némi szorgalom és bizonyos fokú kreativitás is kell. Hiszen például néha sokkal kevesebb munkába kerülne a hulladékot a kukáig elvinni, mint összehajtogatni, tűrögetni, s ide-oda tömködni - de az előbbi nem kihívás. És teljesen hétköznapi dolog a kukába dobni, egészen más viszont kiszemelni a megfelelő helyet, s oda beszuszakolni a mocskot - ez utóbbi igazi alkotói rálátást feltételez az adott hülye részéről.

Igen, sajnos a gyanú beigazolódott. Amit ítt írtam nemrég, az bejött végül. Sőt, hasonló mérvű átverésre nem emlékszem az egész környéken.

Érdekesnek érdekes. Fontos is. Mégsem számít semmit.

Mióta az USL megkezdte a vértelen államcsínyt, azaz mióta a PSD-maffia fellázadt, s megpróbálja átvenni a hatalmat mindenütt, valamint leváltatni Traian Băsescu államfőt, egyre-másra érkeznek az aggódó visszajelzések az USA-ból, az EU részéről, meg az EP egyes pártjaitól. Emellett a világsajtóban is ott vannak az újabb romániai visszarendeződésről szóló hírek: a New York Timestól a Washington Postig sok lap és portál foglalkozik az üggyel. Sőt, ma Angela Merkel német kancellár is megszólalt a kérdésben, példátlannak és aggasztónak nevezve azt, ami Romániában zajlik, s hangsúlyozva: elfogadhatatlan Traian Băsescu államfő leléptetése, ellentmond a jogállamiságnak, ami itt zajlik.

"Noi de-aicea nu plecăm, nu plecăm acasă, până nu vom câştiga libertatea noastră!' (Ad-hoc műfordításban: "Erről a helyről bizony nem megyünk ám haza, amíg a mi szabadságunk ki nincs végre vívva!")

Ezt még én jegyeztem fel 1990. májusában egy akkor megjelent lap tetejére. Az ellenzék és a vele rokonszenvezők dalocskája volt ez, ugye. Azoké, akik nem akartak visszarendeződést. Énekelni már akkor sem tudtam, de az épp csak az elején lévő (és később annyi kárt okozó és annyi elfecsérelt évet hozó) Iliescu-rezsim elleni tüntetéseken én is teli torokból üvöltöttem ezt. És az egyik demonstráció közben fel is jegyeztem azt oda, hogy emlékül eltegyem. És örömmel olvassam majd vissza, amikor itt lesz az igazi szabadság (vagy legalábbis az ahhoz legközelebb eső állapot). Nos, még most sincs itt az ideje, hogy emiatt elővegyem ezt a sárguló ellenzéki lapot.

Olvasók, ti drágák! Most már nagyon gyanús, hogy végül tényleg lesz Rock Evolution Fesztivál Nagyváradon. Megérkeztek ugyanis ma a jegyek, amelyeket közöttetek sorsolok ki. (Én ugyan megpróbáltam végighallgatni a Sepultura legújabb lemezét, de megmondom őszintén, zavart, ami rajta van. Ennek ellenére a rendezvény a maga nemében újdonság itt, s érdekesnek ígérkezik.) Fogyasszátok hát egészséggel, ha nektek lesz szerencsétek.

Évtizedek óta mondom, hogy a hazai politikai életben nincs sötétebb és mérgezőbb, mint a PSD.

Tény, hogy Romániában lényegében nincsenek politikai pártok, nincsenek doktrínák (eleve röhej például, hogy a nagyok közül a magát szociáldemokratának mondó PSD és a magát liberálisnak mondó PNL él a legsovénabb, legmagyarellenesebb, legkirekesztőbb retorikával és gyakorlattal, míg a magát jobboldaliként meghatározó PD-L sokkal megengedőbb e tekintetben), csakis érdekcsoportok vannak. Ami a cél, az nem más, mint a hatalom megszerzése, gyakorlása, az ebből fakadó haszon behajtása, a saját érdekek, illetőleg a klientúra szükségleteinek kielégítése, valamint a felelősségrevonás ellehetetlenítése. Ezek a törekvések állnak a politikai manőverek hátterében, ezek működtetik az összes úgymond pártot, s ezek a csoportok bármilyen konstellációban egyásnak esnek, ha ez a hasznosabb nekik, illetve bármilyen kombinációban együttműködnek, ha abban van épp nagyobb haszon számukra. Egy különbség azonban folyamatosan észlelhető: a PSD a legkárosabb az egész ország számára.

Hát, rendesen kilengetnék a PARAméter mutatóját: saját pártot jegyeztetne be Magyarországon az RMDSZ, hogy azzal vágja nyakon a Fideszt.

Ajánlom, hogy itt olvassák el az egész hírt - gyöngyszem, különösen amit Markó mond arról, hogy a fenyegetés nem árt.

Nos, nem tudom. Szerintem egyelőre senki nem tudja, milyen paraméterei vannak ennek a dolognak. Emiatt a címzettek maguk sem tudják, hogy parázzanak-e, vagy legyintsenek.

Hiszen az is kérdés, hogy komolyan gondolják-e Kelemen Hunorék azt, hogy megpróbálnak pártot létrehozni Magyarországon, vagy csak retorikai fordulat, politikai fenyegetés az egész. Minden esetre a felvetés maga eleve újabb ördögien zseniális ötlet az RMDSZ részéről. Akárcsak a Fidesz részéről volt annak idején az, hogy megadta a szavazati joggal járó állampolgárságot, majd pártot alapított Romániában, Erdélyi Magyar Néppárt néven.

Szerintem eleve ellentmondás feszül abban a meghatározásban, hogy nemzeti rock, de mindegy. Vegyük úgy, hogy tényleg van ilyen műfaj (mert amúgy tényleg van, csak eleve a megnevezése egy kicsit hehe), legalább így mindenki érti, miről lesz szó.

Ilyen nemzeti rockot játszó bandák koncertjeiből tartanak most egész estet itt, Nagyváradon, a jelenlegi Románia területén. S ha már a helyszín nem messze van tőlünk, hát engem kértek meg a szerkesztőségben, menjek ki, s lőjek pár fotót.

Szánsájn. Megérkeztek azok az ajándéktárgyak, amelyeket az olvasóim között sorsolhatok ki, annak a játéknak a keretében, amelyről itt már szó volt.

Íme, ilyesmik várnak gazdára:

Általában csak akkor követem a focit, ha nagy tornák vannak (EB, vagy VB), illetve ha tétmérkőzést játszik a magyar, vagy a román válogatott. Ilyenkor figyelek is az igazán fontos részletekre.

Most, hogy már szinte vége a labdarúgó-Európa-bajnokságnak, van rálátás az egészre, összeáll a kép. Itt van lassan az ideje, hogy összegezzek. Eljött az ideje, hogy a sarkalatos kérdéseket felvessem, nyilvánosság elé tárjam.

Magam is gondolkodtam már rajta. Sokszor. S persze nekem is van rá elméletem, magyarázatom. Mégpedig összetett.

És közben szociológusok kutatják, politológusok keresik, filozófusok járnak be hosszú és szép tévutakat miatta. Meg politikusok próbálnak leásni a kutyáig, hátha megtalálják.

Gyík is, persze: az a sok gyík. De most nem ez, hanem arra gondoltam, hogy gyakran ismételt kérdések. Bár a kettő végülis összefügg: egyes lényeges kérdéseink, meg ezek a gyíkok.