Premier: letöltendő börtönbüntetésre ítéltek egy vezető politikust Romániában. Adrian Năstase a sok korrupciós ügye közül az egyikben kapta az előbb az ítéletet, a többi hasonló ügyében már régebben felmentették.

Valahogy nem tudom elhinni, hogy börtönbe vonul. Annyiszor volt alkalmam személyesen is látni ezt a maffiózót is, rendezvényeken, sajtótájékoztatókon - aki szerencsétlenségére ráadásul valahogy úgy van összerakva, hogy még le is rí róla: "weh, én érinthetetlen vagyok". Szóval alig jön, hogy komolyan vegyem ezt, mind az ugrik be, hogy ez Románia, majd valahogy megoldja ezt is. Ő is. Biztos vagyok benne, hogy vagy nem fog semmit leülni a büntetéséből, vagy nem az egészet.

Ám most még komolynak tűnik a dolog. Magamat hiába csípkedem, ez is azt mutatja, hogy ez valóság. Épp ezért meg is böktem az előbb Năstasét a Facebookon.

Nagy a szomorúság a temetőben. De ott van egyből a menedék is a bánat elől - csak egy kicsit távolabb áll és éppen magozik.

Nem nagy dolog - illetve az apró, de lényeges dolgok egyike - aminek szemtanúja voltam az előbb. Tehát mégis nagy. Másként is lehet magyarázni, de szerintem alapjában véve egy szép kép. Ezért megosztom.

Van valami profán is benne(tek). Így, utólag. De alapvetően csak jellemző és szomorú, ahogy a szemeteteket szanaszét hagyjátok.

Azt hiszem legalábbis. Csak egy olyan kisebbet, mert éjszaka van, nem akarok senkit felébreszteni. :)

No, pár nap múlva majd meglátjuk (a tévében), s meghalljuk, sikerrel járt-e. Addig is, aki akar, csatlakozhat, a megadott címekre lehet küldeni hasonló tartalmú levelet.

Vége az arcba tolakodó pojácák idejének, jöhet a valós lét. Kész a kampány (a legközelebbi várhatóan majd ősszel), jöhet a nyár.

Még nincs meg minden tekintetben az önkormányzati választások hivatalos végeredménye, ám a lényeget már tudjuk. És nem tagadom, kicsit meglepő. Már legalábbis abban a viszonylatban, amelyről most szólni akarok, nevezetesen a magyar-magyar egymásnakfeszülés tekintetében.

Röviden ugyanis azt történt, hogy a második zsarolópárt is rosszul szerepelt. Az MPP után a Fidesz romániai politikai projektje, az EMNP is igencsak szerény eredménnyel zárt - miközben az RMDSZ akár sikernek is elkönyvelheti azt, hogy az ő szavazótábora csak lassanként, ám folyamatosan fogy. A nem rég alakult EMNP-é azonban gyakorlatilag alig létezik: nem tudták megteremteni maguknak. Pedig volt példa arra, hogyan kell csinálni, s az MPP léte arra is példa, hogyan nem. És idejük is lett volna. Mégis: országos viszonylatban is alig látható maradt az EMNP, itt, nálunk, azaz Nagyváradon pedig teljesen leszerepelt.

Nem, nem volt elég. :)

Még az utolsó napokban is került az ilyen aranyos-bugyutákból. Úgyhogy itt vannak még továbbiak, ugyanúgy a megfelelő lózungokkal ellátva, hogy egy kis nevetés is megtörje a rövidesen beálló kampánycsendet. (Amit úgysem tartanak tiszteletben azok, akikre vonatkozik.)

***

Megnézegettem ma, hogy néznek ki a vasárnapra előkészített szavazólapok Nagyváradon. Mutatom, és mondom a lényeget.

Ééés: tessék! A múltkori után itt a folytatás.

Annyi változzon most, hogy az első részben értékes útmutatások voltak plakátolóknak, most pedig jelmondatokat rendelek a képekhez. Novemberig szórakozhatunk rajta - ha semmi nem változik, várhatóan akkor lesz majd az újabb kampány és az újabb röhej.

De most még itt van ez. És nagyon szórakoztató, mi mindenre képesek.

******

Éjszakai bringázás. Aszfaltozatlan, gödrös utakon. Amelyeken természetesen közvilágítás sincs. És a cangán sem ég a lámpám, nem tettem rá a dinamót (igen, ez dinamóval megy), hogy ne zavarja meg, ne hasogassa szét semmi a sötétet. Csak annyi fény, amennyit a másodállásban most idegenvezetőként dolgozó Hold ad, amikor épp nem bújik el egy-egy felhő mögé.

Azt hiszem, efölött még két fokozat lenne. Az, ha egyáltalán, kicsit sem ismerném ezeket az utakat. És az, ha becsukott szemmel tekernék. Na, de nem is erről akarok most igazából.

A kampány egyetlen őszinte eleme mutatkozott meg ma. De az is csak véletlenül.

Még mindig megy a lakosság ámítása, hogy úgymond lehet magyar polgármestere Nagyváradnak. Pedig sajnos ez egyszerűen nem igaz.

Penetráció. Nem kell félni tőle. Szociológiailag. Sőt, ez a kulcsa sokmindennek az épp zajló kampányban (is).

Összegyűjtöttem tehát néhány csodás példát arra, hogyan plakátoljuk profin, ha minél többekhez szeretnénk eljuttatni hazugságainkat kampányüzenetünket.

Megígértem, hogy visszatérek rá, ha van valami újság. Hát, nincs. De azért visszatérek rá.

Tessék. Kampány. És annak fokozatai.

Máris reagált az előző bejegyzésemben foglaltakra Andrassew Iván író, újságíró.

Egy újabb könyvben szerepelnek az írásaim, szerepel a blogom. Hát, köszönöm. De ez mégsem ilyen egyszerű.

Aranyos (?) kis eklektikusat találtam itt, a környéken.

Minden egy helyen..

Ja, az előző bejegyzésemből valamit kifelejtettem. Merthogy lesznek ám tárgynyeremények is.

Jóra nem utal, az biztos, de nyugalom, nincs veszve minden. Sőt, semmi.  Aki nem akar ott lenni idén a 20. Szigeten, az nem tudom, mit akar kezdeni az életével és hogyan képzeli el a világ igazán fontos dolgait – egyáltalán, tudatos lény-e. Nyilvánvalóan nem egészséges dolog, súlyosan helytelen életvezetés ez. Ne csüggedjen azonban senki: van segítség. Itt, persze. Hol máshol?

A Sziget szervezői ugyanis két belépőt is felkínáltak a blogomnak – amelyeket az olvasóim kapnak. Mégpedig a legprímább és legértékesebb típusú belépőkről van szó: a rendezvény teljes időtartamára szólnak, beleértve a mínusz egyedik napot is, ráadásul ottalvósak. Meg olyan kis szépek amúgyis.

Szürke és furcsa egy ötlet volt, hogy amíg az összes többi párt színesben nyomul, az EMNP már az első választására, országszerte, egységesen olyan plakátokat készíttetett, amelyeken arra buzdít, hogy oda se figyeljenek rá.

Igen, idén is kapnak a blogom drága olvasói ajándékot. Már legalábbis azok, akiknek szerencséjük is lesz.

A debreceni Campus Fesztivál szervezői ugyanis ebben az évben is felajánlottak a blogomnak jegyeket a rendezvényre, amelyeket csakis a kedves - meg a randa fráter - olvasóim között sorsolhatok ki.

Monika Bass Cavalera maga sem tudja, hogy a volt férjéhez kötődő kultegyüttes fellép-e Váradon vagy sem. Hogy mi van? Jogos a kérdés. Elmondom.

Azt azért nem állítanám, hogy ez a kedvenc stílusom, de a név nagy: Sepultura. (Ugye alig van, akinek legalább ez ne lenne meg és ne jönne be.) És ha már arról van szó, hogy ők is - na és a Biohazard is, meg még sok hasonló csapat -  jön Nagyváradra, akkor azért ott az ember helye.

Márpedig arról van szó. Vagy legalábbis arról volt szó. Aztán azóta egyre furcsább ez az egész.

Még nincs is kormánya - hiszen csak holnap szavaz a beiktatásáról a parlament -, mégis már másodszor kellett kormányátalakítást végrehajtania az USL-nek. Kezdetnek máris durva.

Hogy állnak a romániai magyar egyházi ügyek mostanság? Miként befolyásolja az erkölcsi és a gazdasági válság a hitéletet? Hogyan viszonyul egymáshoz anyagiasodó világunkban a materiális természetű csábítás és a lelki élet? Honnan várjunk megoldást gondjainkra?

Szolgálati közlemény jön, leginkább.

És hát igen, most például végül sikerrel járt az ellenzék: a sokadik kormánybuktatási kísérletéhez immár annyi honatyát (phü! - ilyen egy szó ez, de gyűjtőfogalomnak elmegy, na) sikerült megvennie, hogy végül az előbb megbukott a romániai kormány.

Aki ennek különösebben örül,

Hallom épp, hogy az egyik romániai kórházban úgy megvert egy ápoló egy ágyban fekvő beteget, hogy a páciensnek számos sérülése keletkezett, a bordái is eltörtek. Majd begyógyszerezte, erős készítményeket adott be a betegnek, hogy ne is tudjon beszélni a dologról. Most, hogy mégis kiderült mindez, az elkövető egyezkedni szeretne, hogy elkerülje az eljárást.

Na, akkor elmondok egy még rosszabbul végződött hasonlót.

Mi van a Sebes-Körösben? Izgalmas kis kérdés. Habár nem is annyira: hiszen képzelhetik... Habár mégis izgi: hiszen nem is képzelnék.