Idén például Billie Eilish is ugyanitt fog állni, ahol ma délután mi, de volt már itt az évek során rengeteg világsztár, David Bowie-tól Snoop Doggig: a szervezők meghívására felmentünk a nyitás előtti napon a Sziget nagyszínpadára, meg az azzal szemben lévő vezérlőtornyába. És egyúttal bevittek a kulisszák mögé is, megmutatták a nagyszínpad mögötti részt, valamint a fő fellépőknek a backstage-ben elkülönített zónát, terasszal, öltözőkkel.

Ez az első év, amikor igazán, a maga teljességében térhet vissza a Sziget fesztivál, a pandémia okozta szervezési és gazdasági nehézségek után – mondták el Európa egyik legnagyobb és leghosszabb ilyen rendezvényének szervezői ma, amikor egy nappal a nyitás előtt sajtóbejáráson tájékoztattak, és mutatták meg az újdonságokat is.

Téma: hogyan profanizáljuk és nevettessük ki a saját nemzeti jelképeinket, ráadásul épp nagy, námzáti buzgalmunkban?

Bevallom, először azt hittem, marketingfogás – annak pedig elég olcsó, bár nagyot mondóan merész – az, hogy a szervezők bejelentették: elfogytak a sima bérletek a kolozsvári Untoldra.

Mi volt ez? Mert, hogy nem tornádó – bár kicsit hasonlított hozzá -, az biztos. És mi lett utána? Nézzük.

Hat darab hatalmas raffiazsák, amiket az egész udvar rendbetétele során telepakoltam összelapátolt földdel, és így már ólomsúlyú lett mind, legalább kilencven kilósak lehetnek, egyenként. Most mit csináljak ezekkel?

Minden nagyobb városban dívik ez a műfaj is, persze. Most ezen belül a pillanatnyi nagyváradi irányzatokat foglalom össze.

Esetleg jókedvű? Derűlátó? Vagy bármi ilyesmi?

Zsákfalu Nagyszántó. Ami azt jelenti, hogy eléggé elzárt helyen fekszik, csak egy útirányból lehet megközelíteni, és tovább sem közút, sem vasút nem vezet, nincs rajta sem átmenő forgalom, sem más irányokból beérkező.

„Ki van törve egy ablak” – üzente sokatmondóan egy ismerősöm, aki tudja, hogy szeretek elhagyott épületeket bejárni, és egyébként ő is szeret. A nagyváradi pálmaházról, vagy üvegházról, vagy miről van szó – a szabatos, hivatalos nevét komolyabb nyomozás után sem sikerült kiderítenem. 1977-ben épült ez, a Strand sétányon van, a Dacia Continental szálloda mellett. Az a kerek épület, mindenki ismeri kívülről.

Igyekszem nagyon közérthetően és nagyon röviden összefoglalni, épp csak néhány alapkérdést. Pontosabban alapválaszt. Mert ma van Európa napja és az Európai Unió napja.

Senki nem tudja, hogy kerültek ide, honnan, és főleg, hogy kik vannak a képeken.

Eléggé lehetetlen engem bármivel is behülyíteni, de azért a jelek szerint néha mégis lehet. Ám, hogy Önt – drága cukorborsó olvasóm – már ezzel ne lehessen, összegzem.

Előkerültek itthon, nálam régi fényképek arról a légi balesetről amelynek számos durva, de a korszakra jellemző részlete van.

Generációk nőttek már fel azóta, hogy nem sikerül eltüntetni Nagyvárad központjából az egyik legismertebb foghíjat. Ráadásul csak néhány hónapon múlt, hogy ez ne is létezzen, vagyis, hogy megmeneküljenek a Kossuth Lajos (Independenţei) utcán lebontott régi házak.

Hülyeségnek véltem mindig is – egészen máig – azt az önfényezést, amit Nagyvárad kapcsán nyom az önkormányzat. Hülyeségnek azért, mert alaptalannak tűnik. Persze fontos dolog a branding, a város saját úgymond márkájának építgetése, de jelen esetben szinte teljesen üres melldöngetésnek tűnt.

Ugye először vala az, hogy a Fidesz jött, és felzabálta a romániai magyar sajtó nagy részét is. A partiuminak a vezető kiadványait mintegy mellesleg kizsarolta egy osztrák médiacég kezéből, a székelyföldi magyar sajtót pedig úgy gyűrte be maga alá, hogy rábízta a piszkos munkát, meg az ehhez szükséges rengeteg pénzt a magát innen, Erdélyből budapesti fideszes apparatcsikká felküzdött leküzdött Demeter Szilárd pártkomisszárra. Így végül a párt kezébe került a romániai magyar sajtó legnagyobb része is, lapok, portálok, rádiók, tévék harsogják egyszerre a Fidesz, meg az RMDSZ összefonódó propagandáját.

Néhány napja volt egy rövid beszélgetésem egy jóakarómmal (mármint tényleg jóakaróm), aki azt kérdezte, miért nem angolul nyomok fel videókat YouTube-ra, hiszen szerinte akkor hamar kirobbanó lenne a nézőszám, és monetizált a csatorna.

Ott egy férfi, a járdán, két térdére esve, előregörnyedve, a homloka az aszfalton, a két keze teljesen előrenyújtva, tenyérrel a földön.

Sokan mások, meg én is, huszonöt évvel ezelőtt, Nagyvárad központjában, az ugyanazon a szakaszon sokadszor elakadt villamoson: „Na, megint állunk, mert egy szabálytalanul parkoló autó elállja a villamos útját. Egyszerűen be kellene szüntetni a parkolást ezen a szűk utcán.”

Bunkerek is vannak Budapest fölött, például a Hármashatár-hegyen lévőket én most fedeztem fel, és még aznap láttam polgári hasznosításukat is: jó kis éjjeli buli volt az egyikben, a NER-maffia tűzijátékának éjszakáján.. Hivatalosan persze másra tervezik használni az elhagyott háborús építményeket – de ahogy az a legtöbb hasonló esetben lenni szokott, ezekből a tervekből évek óta nincs semmi.

Óriási üzlet ez a repohár most, itt, Magyarországon, mindenfelé. Jó ideje itt vagyok, és látom, nem csillapodik, ezekben az években csúcsra járatódik. Pontosabban de: most egy kicsit csillapodni látszik, vagyis egy jel már van.

Imádlak, Budapest. Évtizedek óta minden nyáron járok nálad is, most is épp itt vagyok, de mindig meg tudsz lepni, és ezerarcú vagy.

Fantasztikus kis leletek vannak ilyen helyeken is. Szinte vadul lépett fel a színpadon egy kis, ukrán nő az orosz háborús agresszió ellen, és mindezt a legbulisabb, legtáncolhatóbb módon tette. Itt, Budapesten, Európa egyik legnagyobb fesztiválján. És Orbán Viktor, azaz Vlagyimir Putyin kitartottja is megkapta a magáét, bulizás közben (mármint nem Orbán bulizott, hanem).

Ez a YouTube-videó nem YouTube-videónak készült. Hanem az itt látható rövid felvételeket sztoriba való tartalomnak lőttem, a közösségimédia-felületekre. Aztán úgy gondoltam, mégis összevágok belőle egy ilyet is.

Soha nem volt még ilyen poros a Sziget, mint idén. Épp most van pontosan 25 éve, hogy eljárok erre a rendezvényre, és úgy látszik, most újabb rekordot dönt.

Minden nyáron jó itt, Debrecenben, most is. És ahogyan a Kálvin téren, vagyis a város főterén csillezünk a szökőkútnál, én meg már hozzávetőlegesen sokadszor vagyok itt, egyszerre ébredni kezd a bennem szunnyadó idegenvezető. Úgyhogy – mondom – gyere, bemegyünk ide, az Aranybikába.

Az eddig is világos volt, hogy a különféle összeesküvéselméletekben hívők nemcsak saját maguk számára ostobák, hanem mindannyiunkat rossz irányba rántanak, lefelé visznek.