Nem csak annyi van ám, hogy felmondott ma a transindex.ro hírportál teljes szerkesztősége. Mivel bedarálta azt a kiadványt is a Fidesz és romániai magyar bábja, az RMDSZ. Közleményben búcsúztak az újságírók.

Annyira hálás témák, kifejező kompozíciók mindig az ilyenek. Szinte kár is, de attól még tény: megírta a román nyelvű sajtó, hogy itt, Nagyváradon immár tilos nyilvánosan is látható helyeken ruhát, szőnyeget, ilyesmit szárítani. Így például az utcára néző erkélyekre sem szabad teregetni, hasonlóképpen büntetendő utcára néző ablakok elé, vagy kerítésekre tenni a száradó ruhát.

Boldogság? Megfelelő életvitel? Jó külső körülmények? Ah, mindezek csak földi hívságok, mint megannyi más is.

A kezdeményezők engem is felkértek, hogy írjam alá, ha egyetértek vele. Teljesen egyetértek – sőt, szerintem sokkal erőteljesebb, konkrétabb, szókimondóbb, és főleg közérthetőbb szöveget kellett volna írni, de na –, úgyhogy aláírtam.

Most nem a csontvázakra gondolok. Mert azokat is találtak, és nekünk, laikusoknak általában azok a legizgalmasabbak, de azokról külön írtam, videóval és képekkel, érdemes megnézni, itt, ni. Hanem most arról van szó, ami mostanság a legszembeötlőbb a helyszínen, és ami mellett naponta eljár a fél város.

Dinamikusan pattan fel a villamosra a tag. Eléggé rosszul öltözött, meglehetősen ápolatlan, kezében az előbb abbahagyott, felszálláshoz eloltott fél cigaretta.

Elhagyottan álló, kibelezett lakóház, Nagyváradon, a Seleuşului utcán, nagyjából a 103. szám mellett.

Néhány pillanattal azelőtt, hogy épp ott mentem el, leomlott a nagyváradi orvosi egyetem főépületének főbejárata elé, a járdára az épület átnedvesedett vakolatának egy darabja.

Remek: olvastam tegnap, hogy ma nyitnak azok a központok, ahol ingyenesen teszteltetheted magad koronavírusra, és ingyen gyógyszert is kapsz, ha kell, és ha a betegség enyhébb formában nyilvánul meg.

1.
Utas megnyomja a buszon a leszállásjelző gombot. Ez utóbbi hangjelzést ad a járművezetőnek, aki erre hátraordít az utasnak: "Muszáj mindig megnyomnotok azt a gombot?! Már cseng az egész fejem ettől! Ne nyomogassátok, úgyis beállok a megállókba!"

Minden olvasóm kíván kedves, boldog új évnek!

Nem tudom már, mi járhatott a fejemben ekkor.

Aranyos, nem?

Pontosabban hihetetlennek tűnik, de lényegében tipikusan itteni tempó ez is. Szinte teljesen nyíltan játssza ki a legelemibb járványügyi szabályok egyikét a nagyváradi Remarkt üzletház. Magam sem hittem el, úgyhogy elmentem, hogy személyesen győződjek meg róla – és igaz.

1. tétel: Október 30. Helyszín: Ludmilla egész éjszakás fellépése az A38 hajón

Teljesen véletlen, hogy Budapesten tartózkodva, egy napi programként épp most, halottak napja előtt jártam be az egyik legfontosabb magyar temetőt, a Fiumei Úti Sírkertet.

Bármikor kijöhet az autizmus az emberből – még akkor is, ha benne sem volt –, és különösen igaz ez erre a szanaszét országra, amiben élünk. Régi alaptételem ez. Ami persze félig humor, de azért vegyük inkább a másik felét, a komolyabb részét.

Így néz ki egy majdnem harmincéves pékáru. Sosem gondoltam volna, hogy látni fogok egy ilyet. Azt főleg nem, hogy kötődésem is lesz hozzá. És azt sem, hogy itthon volt eddig is.

Hogy minek köszönhetően történt, az nem világos – de tény, hogy a jelek szerint elkezdték helyrehozni azt az egyetlen nemzetközi kerékpárutat, amely Romániát és Magyarországot köti össze, és amelyet román oldalon nemrégiben épp egy útépítés kapcsán tettek tönkre.

Hátöö... eléggé erős kompozíció. A helyszín Told, Magyarország.

Vagy épp: múlt és jelen. Meg minden ilyesmi. De igazából egyszerűen sörtartóvá alakított fejfa.

Spontán nagyváradi válasz a környezetvédelem égető kérdéseire.

Véletlen, hogy ez épp ma került elő. De jól tette, mert augusztus 20. van, úgyhogy ezzel helló mindenkinek. Takarítás közben találtam meg most újra egy régi rajzos füzetemet, abban van.

Bár erős a mezőny, jó eséllyel pályázhat az A Világ Pofátlanja-díj, helyi szakaszának a megnyerésére az Országos Útkarbantartó (CNAIR): egy másik projekten dolgozva egyszerű nemtörődömséggel kettévágták az uniós pénzből épült nemzetközi utat. Amely út ráadásul a maga nemében sajnos egyedi is Romániában. És úgy is hagyták az egészet: a munka végeztével levonultak a területről, és azóta sem reagálnak senkinek, sem polgárnak, sem sajtónak, sem érintett polgármesternek.

Nem kerestem, de megtaláltam a panaszkönyvet, miközben véradásra vártam a nagyváradi vérközpontban. Még a múltkor, azaz a májusi alkalom során a váróteremben nézelődve szúrtam ki a vendégkönyvnek is nevezhető valamit, akkor kezdtem lapozgatni, aztán ma, az újabb véradásra várva folytattam. Ezúttal azonban a panaszokban foglaltakon kívül kiderült az is, hogy valóban vannak bajok a transzfúziós központban.

Milyen szintekre mászott fel már az oltásellenes hülyeség? Továbbá: a CFR szolgáltatásainak javulása a vonataik sebességénél is lassúbb.