Bevett szokás különféle eseményekkor – legyenek azok sportesemények, politikaiak, kulturálisak, közéletiek – előre megírni az anyagot, két változatban, és amelyik bejön, azt küldeni nyomdába, adásba, azt élesíteni. A legegyszerűbb, amikor csak egy szöveget kell elkészíteni, és a fejlemények alakulása szerint elég benne a neveket, számokat, egyéb adatokat cserélni. De azért most nem egészen ez van.
Jeleztem már itt is, hogy csalás gyanúja vetül a Fideszre, meg a határon túli magyar csatlósszervezeteire is, az erdélyi levélszavazatok ügyében is. Erre ma kiderült, hogy egyszerűen kidobott szavazólapokat találtak, itt, Erdélyben, mégpedig csakis olyanokat, amelyeken az ellenzékre voksoltak erdélyi magyarok. Erről a botrányról itt olvashat alaposabban.
Ma reggel ismeretlenek feltörték a Nagyváradon szerkesztett Bihor Online, azaz bihon.ro portált.
Most bajban van a Fidesz. Ám, hogy Orbánék esetleg még ezt a választást is behúzzák maguknak, az egy cseppet sem kizárt.
Én is az vagyok, mármint határon túli magyar. Ezekben a napokban kapjuk meg itt, az Üveghegyen is túl mi mindannyian a levélszavazáshoz szükséges nyomtatványokat, postán. Mármint mindannyian, akik a már lejárt határidőig regisztráltunk a választói jegyzékbe. Ha Ön eddig nem regisztrált, erről lemaradt. Én ma kaptam meg a választáson való részvételhez szükséges küldeményt, nagyjából két perc alatt szavaztam is, el is mentem rögtön a postára, feladni a voksaimat. Kész. Itt egy kis útmutató tehát.
В этом суть выборов в Венгрии 3 апреля.
Mindegyik félnek meglepő kis közjáték zajlott néhány perccel ezelőtt Nagyvárad szívében. A tüntetők, az arra járó ukrajnaiak és a kívülállók számára is meglepetés volt, hogy egymásba botlottak.
Nem csak annyi van ám, hogy felmondott ma a transindex.ro hírportál teljes szerkesztősége. Mivel bedarálta azt a kiadványt is a Fidesz és romániai magyar bábja, az RMDSZ. Közleményben búcsúztak az újságírók.
Annyira hálás témák, kifejező kompozíciók mindig az ilyenek. Szinte kár is, de attól még tény: megírta a román nyelvű sajtó, hogy itt, Nagyváradon immár tilos nyilvánosan is látható helyeken ruhát, szőnyeget, ilyesmit szárítani. Így például az utcára néző erkélyekre sem szabad teregetni, hasonlóképpen büntetendő utcára néző ablakok elé, vagy kerítésekre tenni a száradó ruhát.
Boldogság? Megfelelő életvitel? Jó külső körülmények? Ah, mindezek csak földi hívságok, mint megannyi más is.
A kezdeményezők engem is felkértek, hogy írjam alá, ha egyetértek vele. Teljesen egyetértek – sőt, szerintem sokkal erőteljesebb, konkrétabb, szókimondóbb, és főleg közérthetőbb szöveget kellett volna írni, de na –, úgyhogy aláírtam.
Most nem a csontvázakra gondolok. Mert azokat is találtak, és nekünk, laikusoknak általában azok a legizgalmasabbak, de azokról külön írtam, videóval és képekkel, érdemes megnézni, itt, ni. Hanem most arról van szó, ami mostanság a legszembeötlőbb a helyszínen, és ami mellett naponta eljár a fél város.
Dinamikusan pattan fel a villamosra a tag. Eléggé rosszul öltözött, meglehetősen ápolatlan, kezében az előbb abbahagyott, felszálláshoz eloltott fél cigaretta.
Elhagyottan álló, kibelezett lakóház, Nagyváradon, a Seleuşului utcán, nagyjából a 103. szám mellett.
Néhány pillanattal azelőtt, hogy épp ott mentem el, leomlott a nagyváradi orvosi egyetem főépületének főbejárata elé, a járdára az épület átnedvesedett vakolatának egy darabja.
Remek: olvastam tegnap, hogy ma nyitnak azok a központok, ahol ingyenesen teszteltetheted magad koronavírusra, és ingyen gyógyszert is kapsz, ha kell, és ha a betegség enyhébb formában nyilvánul meg.
1.
Utas megnyomja a buszon a leszállásjelző gombot. Ez utóbbi hangjelzést ad a járművezetőnek, aki erre hátraordít az utasnak: "Muszáj mindig megnyomnotok azt a gombot?! Már cseng az egész fejem ettől! Ne nyomogassátok, úgyis beállok a megállókba!"
Minden olvasóm kíván kedves, boldog új évnek!
Karácsonyi ebéd elköltése - hozzá találomra választva hagyom, hogy menjen a konyhában a Mária rádió, azon többnyire el szoktak ott nekem motyogni, zümmögni, sutyorogni valamiket, amíg az ember eszik, vagy mosogat.
Nem tudom már, mi járhatott a fejemben ekkor.
Elérkezett a megszorítások enyhítése, és vele együtt a romániai központi sajtóbeli beszámoló is – benne egy jó kis téves megfogalmazással.
Aranyos, nem?
Lehet, hogy a sofőrnél úrvacsora is vehető...
Pontosabban hihetetlennek tűnik, de lényegében tipikusan itteni tempó ez is. Szinte teljesen nyíltan játssza ki a legelemibb járványügyi szabályok egyikét a nagyváradi Remarkt üzletház. Magam sem hittem el, úgyhogy elmentem, hogy személyesen győződjek meg róla – és igaz.
Teljesen véletlen, hogy Budapesten tartózkodva, egy napi programként épp most, halottak napja előtt jártam be az egyik legfontosabb magyar temetőt, a Fiumei Úti Sírkertet.
Bármikor kijöhet az autizmus az emberből – még akkor is, ha benne sem volt –, és különösen igaz ez erre a szanaszét országra, amiben élünk. Régi alaptételem ez. Ami persze félig humor, de azért vegyük inkább a másik felét, a komolyabb részét.