Valamiféle fokozatos korszakváltás jelei ezek a sírkövek: sétálok a város legnagyobb temetőjében, és véletlenül megakad a szemem olyanok sírjain, akiknek a sajtótájékoztatóira, meg más ilyen eseményeire jártam a kilencvenes és a kétezres években, azaz a helyi politikai élet főszereplői voltak, most…
De lehet, hogy máris késő – az ilyesmi nagyon gyorsan szokott terjedni, szemben az igazságokkal, amelyek jóval bonyolultabbak, így nehezebb azokat átlátni, és kevesebbekhez is jutnak el. Tény, hogy megint hülyeségcunami-riadó van, próbálom én is kimenteni azokat, akiket még lehet, mielőtt eltemetik…