Vannak az ember életében mérföldkövek, visszatekintésre, összegzésre és előre kémlelésre késztető pilanatok, események, az idő múlására figyelmeztető mementók. Szerintem az egyik ilyen az, amikor elfogy a 300 darabos fültisztító pálcika.

Marosszéki kerek erdő,
Madár lakik benne, madár lakik, tizenkettő.

Mi ez a nagy bőkezűség? Csodálkozom. De aztán megértem: aha, tipikusan a nyomor bőkezűsége ez. És akkor helyben is vagyunk.

Egyetlen képben – illetve Facebook-bejegyzésben, és reakcióban – arról, nagyjából hogy áll valójában ebben a korszakban a saját képviseletünk. :)

Jelenleg ennél nem több - egyik részről sem...

Már az is fárasztó, amikor politikai témájú vitáknál hol ide, hol oda sorolnak, és amikor kiderül, hogy én egyik szekértáborhoz sem tartozom, sőt, egyenesen ezt tartom egészségesnek, akkor egyrészt az a legnehezebben érthető, és gyanús is, másrészt előjön az az érvnek képzelt abszurdum, hogy "dehát valamelyik oldalhoz tartozni kell", súlyosabb esetben egyenesen az, hogy "dehát valamelyik párthoz csak húzni kell". Szerintem meg épp, hogy dehogy: világnézeti, ideológiai szempontból esetleg kötődik az ember valamelyik oldalhoz, elképzeléshez, de ha ennél konkrétabban, profánabb szinteken is, az épp, hogy nem egyre jobb, hanem minél szorosabban kötődik, annál rosszabb. Na most, ez van más témakörökben is. Íme, egy mai példa.

Evés közben felnéztem ma délben az égre, épp V alakban húzott el ott egy madárraj, és megfogalmazódott bennem néhány olyan alakpkérdés, amely új utakat nyithat az ornitológiai és a lingvisztikai vizsgálódásoknak, kutatásoknak.

Csak egy kis megfigyelés most. Ami amúgy szerintem valóban érdekes.

Megint összegányázták valamivel a főteret, és most csak a Holdas templom előtt. Tiszta víz a térkő körülötte, kerülgetni kell itt, összesározza a cipőt.

A kedvenc kabátomról van szó, szép is, barna, nem túl vékony, nem túl vastag, és úgy nézek ki benne, mintha kulturált lennék.

A legrövidebb szilveszterem az volt, amikor kimentünk a városközpontba, ahol a jéghideg estében a kezembe nyomtak egy pezsgőt, amit speciális technikámmal kibontottam, és egyből az egész az arcomba spriccelt, meg végigfolyt az akkor még hosszú hajamon, így rögtön el is indultam haza, majd körülbelül egy órán át vártam taxira, közben kvázi rámfagyott a ragacsos lé, nézett a vidám tömeg furcsa, ázott madarat, angry bird voltam, végül egy olyan taxiba szálltam be, amelyben már volt utas, engem nem érdekel, de azért hazavitt engem is, ahol zuhanyozás után, még éjfél előtt lefeküdtem a francba.

Nézem az elektronikus kijelzőjén: befutott a 2018-as busz. Ez meg mi? Hova megy ez? Valami új lehet. Még sosem hallottam róla.

Itt van ez. Ez a mostani karácsonyi képeslapom. Minden aranyveretes, kacsalábon forgó, vércukorszint olvasómnak ezzel kívánok. Persze több arca is van a karácsonynak, de most a két legjellemzőbbet és legmarkánsabbat sikerült megörökítenem, egyetlen képen.

Nem ezért mentem, de újabb elhagyatott épületet találtam, kis bejárásra. Csak a lenti, rákattintásra nyíló galériában az első képen látható facsonkot akartam lefotózni, és mivel az utcáról nem volt jó a szög, bementem a telekre. Ez a nagyváradi központi pályaudvaron van, pontosabban a jelenlegi pályaudvar mellett (az utcáról látható automata autómosó és a bútorüzlet mögött).

Lám, teljesen új jelentéstartalommal bővült az amúgy régi poén. (Tájékoztatás: Nagyvárad jelenleg Romániában van, a "geci" pedig románul azt jelenti, hogy "dzsekik". )

Már nem is először küldik el nekem is, akárcsak több százezer határon túli magyarnak a magyarországi választásokra szóló névjegyzékbe vételi kérelmet. Eddig nem foglalkoztam vele, több okból sem.

Igaz, hogy nem ez a mai az első hó, mivel egyszer havazott már novemberben is, de sajnos azt érvénytelennek kell nyilvánítanom, mert nekem decemberben, januárban és februárban havazzon, minden azon kívül eső irreleváns. Na, úgyhogy akkor a mai, egyben idei első havazás alkalmával most készített pár zsánerképet mutatom.

Egyáltalán nem vagyok híve annak, hogy leszóljuk mások nemzeti ünnepeit, sőt szerintem az a tahóság egyik biztos jele. A következőnek sem a mai román nemzeti ünnep a lényege – viszont az apropója, történelmileg pedig az egyik eredője.

Véget ér ma a Száraz November. Amihez egy hirtelen ötlettől vezérelve idén én is csatlakoztam, és nem bántam meg. Hogy mi is ez? A Nagy-Britanniából indult kezdeményezés lényege, hogy a csatlakozók egy hónapig nem fogyasztanak semmilyen alkoholtartalmú italt, terméket. Ezt én még megfejeltem azzal, hogy akkor kísértést sem engedek, lehetőséget, alkalmat sem adok, úgyhogy akkor november folyamán nem is megyek ki sehova. Ezen hónap alatt különben semmi különöset nem éreztem, amúgyis telnek el úgy hónapok máskor is, hogy nem iszom egy szemernyi alkoholosat sem. De azért így érdekesebb volt, hogy van hozzá akció, meg háttér, meg ilyesmi. És akkor lássuk az egy hónapnyi teljes alkoholmegvonás révén elért eredményeimet.

Tegnap még állt az épület. Tegnapelőtt meg még épp azt terveztem, ahogy elmentem előtte, hogy hamarosan bejárom ezt az elhagyatott ingatlant is. Erre ma lebontották.

Mi lenne, ha megérkeznének a földönkívüliek, mit üzenne nekik legelőször az ember, mit mondana nekik konkrétan Ön, ha épp Ön elé szállnának le az űrhajójukkal?

1. lépés: akarok már egy ideje venni valamit – megveszem most, hiszen épp Black Friday van, jó árengedményekkel.

Nemrég még törvénytelen sztrájkban voltak a nagyváradi tömegközlekedési vállalat alkalmazottai (főleg óriási fizetésemelésért) – de végül csak maguk, valamint az utasok számára érek el kellemetlenséget. A polgármester ugyanis azzal törte le az egészet, hogy tevékenysége optimalizálására utasította a város kezelésében lévő vállalatot, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy ritkították a villamosjáratokat (szóval köszi), és kiteszik az alkalmazottak egy részét.

Sokkal vészjóslóbbak és ijesztőbbek a Halloween ürügyén maszkokban hülyéskedő mindenféle figuráknál azok a magyar figurák, akik Halloween idején is agyhalotti maszkokban huhogják, hogy ők igazi, külső hatástól mentes magyarok.

Sajtótájékoztató egy környezetvédelmi alapítványnál. A kutyát – szép, barátságos vizsla – kizárták erre az időre az udvar fölött keringő külső folyosóra, amikor jöttem, láttam is, hogy reszket, most pedig ott kint fázik, és nyüszítget befelé, bele a gazdái mondanivalójába és a mi kérdéseinkbe. Bent viszont most nem maradhatott, mivel rendezvény van. Ő túl nagy ide – de nem mindenki az.

Az élet például olyan, mint a Twin Peaks legújabb évada, a Twin Peaks legújabb évada olyan, mint az élet:

(Van alul egy jó kis galéria, rákattintva a jobb és bal oldali nyilakkal lehet lapozni a képek között. Amelyek – gondoltam is, hogy ez lesz, többnyire ez van ilyen esetekben – csak kis részben adják vissza az egésznek a hangulatát. De előbb még a szöveget is elolvasnám azért...)

Bizony így is volt pár olyan pillanat, amikor berezeltem, vagy legalábbis úgy éreztem, hogy menni kellene, meg talán ide sem kellett volna jönni – de azért még maradok. Pedig amúgy szeretem az elhagyatott épületeket bejárni, ráadásul nappal voltam bent. De így is olyan, amilyen amúgy a legtöbb elhagyatott épület: furcsa, félhomályos, kísérteties, és a hajléktalanok – de az is lehet, hogy csak a hulladék válogatásából és annak leadásából élők – által szinte minden terem feltöltve, elképesztő mennyiségű szeméttel. És újra, meg újra úgy hallatszik, hogy talán épp jön valaki, mert az ablakok kitörve, a huzat járja át az alagsortól az emeletig az egészet. Na de most tényleg úgy tűnik, hogy ez nem a huzat. Aztán persze kiderül, hogy most is az.

Ezt ma vettem észre az étkezde falán, ahol épp ettem. Elég erős, nem? :)

Hát vajon mit mondhatott szegény kicsi, hogy a nagyok ennyire megrökönyödve nézik, mekkora marhaság hagyhatta el a száját, és/vagy milyen butaságot tehetett? És ha jól látom, már ő maga is épp kezd rájönni, hogy nem volt oké, amit.

Megyek vagy egy órával ezelőtt, és akkor hirtelen ezt látom. Nekem tetszik. Nagyváradon van, és új, friss. Az történt ugyanis, hogy a Nagyváradi Ősz rendezvénysorozat apropóján a kolozsvári V-Light Crew streetart-csapat eljött Váradra, és kidekorálta ezt az aluljárót. A Baross (Dacia) hídnál lévőről van szó.