Blogosz

MESE NINCS.

Ezt nyomtassa ki, és hordja magánál, ha ön is érintett!

2019. november 24. 20:12 - BlogoszEditor

Öt újabb nehéz év jön azokra, akik képtelenek megérteni, hogy nem csak magyar vonzatú ügyeink vannak, nem kizárólag ezen a szemüvegen át kell nézni mindent, hanem létezik sok olyan ügy is, amelyik nem etnikai alapú, hanem az összes állampolgár közös érdeke, és az ország fejlődése, európai úton maradása a legfontosabb ilyen. Márpedig igen sok romániai magyar van, aki még mindig nem tudja felfogni ezt. Ismét bebizonyosodott, ezúttal az államfőválasztás kapcsán.

Egy részünk ugyan Iohannisra voksolt, egy másik otthon maradt (sőt, én magam láttam még olyan magyarokat is, akik a PSD-s Dăncilă mellett korteskedtek, ez viszont abszolút érthetetlen, ilyen fokú sötétségre már ki sem térnék). A döntő forduló előtti utolsó napokban aztán megint előkerült az örök sláger, különböző szövegváltozatokban, ugyanaz a régi nóta, ezúttal az épp aktuális elnökre adaptálva: hogy "Iohannis nem tett eleget a magyarokért", meg "csak két román jelölt van, ez nem a magyarok ügye", meg ilyenek, továbbá valakik előástak a választás előtti napokban egy tavaly nyári (!) cikket, a Maszol portálról, és azt köröztették a neten, ebben pedig a magyar PSD-ként működő RMDSZ politikusa, Cseke Attila nyomja a propagandát a saját pártja érdekében, olyan bombasztikus címmel, hogy "Frontális támadást indított Klaus Iohannis a kisebbségek anyanyelvhasználata ellen", illetve előkerültek a kampány végére olyan szintű zöldségek is, hogy "Iohannis magyargyűlölő".

Nos, már elmondtam itt régebben, hogy ideje megérteni pár alapvető dolgot, és most összegzem: az államfő nem törvényalkotó (hanem az a parlament, valamint helyi normatívákat az önkormányzatok is alkotnak, úgyhogy a kisebbségi ügyek évtizedek óta tartó elmismásolását az ott is terpeszkedő RMDSZ-től tessék legerősebben számonkérni), továbbá az államelnök nem mindenható, hanem jogkörei vannak, valamint az államfő eleve nem azért van ott, hogy a magyarokért specifikusan tegyen, hanem Iohannis például azért, hogy az euroatlanti úton tartsa az országot, a Nyugat és a mi mindannyiunk saját érdekeinek is megfelelően, egyszersmind a PSD ellenében. És, hogy Iohannis megtámadta a nyelvhasználati törvény módosításait az alkotmánybíróságon? Nos, igen, ez első pillantásra védhetetlennek tűnik, meg magyarellenes lépésnek ám ha egy kicsit benézünk a kulisszák mögé, már mást látunk. A nyelvhaszánattal kapcsolatos törvények módosítása csak az UDMR imázsgyakorlata volt, valamint az általa támogatott PSD-vel kialkudott alamizsna, hogy ez a "magyar párt" is fel tudjon mutatni valamit (hahó, nem 1999 van, hanem már 2019, harminc év alatt sem sikerült ezt sem rendezni, hanem ez is csak propagandaeszközzé silányult). Arról az UDMR-ről van szó, ugye, amelyik még akkoriban újból épp a PSD uralmát támogatta, biztosítva ez utóbbi számára a parlamenti többséget. Szerintem ezért is utasította el, pontosabban vitte Alkotmánybíróságra az RMDSZ-PSD szövetség törvényjavaslatát az ellenkező oldalon álló Iohannis is, akárcsak az akkori ellenzéki pártok. Ez tehát nem a magyaroknak szólt, hanem a már megint PSD-vel paktáló RMDSZ-nek. És nem etnikai alapú döntés volt, hanem pártpolitikai húzás. Ahogy az égvilágon minden az, első sorban, és semmi sem szól elsőként arról, hogy bármilyen közösségnek mi jó. Értsük már meg, hogy a közösség érdeke csak lózung, a valóság és a prioritás pedig bármilyen ügyben, esetben a politikai manőverezgetés hát nehogy már épp mi, magyarok mossuk össze a magyarságot és az RMDSZ-t, nehogy épp mi tegyünk, abszurd módon, egyenlőségjelet a kettő közé. A magyarokkal amúgy például Dan Barna sem törődött volna többet, meg egyik jelölt sem. Nem is ezt vártuk tőle sem, Iohannistól sem ezt várjuk, hiszen itt, ezen a fronton, poszton nem is ez a cél, hanem a PSD visszaszorítása, illetve ezen túlmenően az ország valamelyes civilizálása. És az égvilágon minden elnökben lehet nemzetiségi alapú kivetnivalót találni, ha nem értjük meg, hogy ezt nem elsősorban kisebbségi szemmel kell néznünk, hanem leginkább állampolgárival. Meg nem is csak magyar ügyek, vagyis az etnikai vonzatúak fontosak ahhoz, hogy jobban éljünk, sőt, vannak még fontosabbak is. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Iohannis tökéletes, vagy legalább kiemelkedően jó lenne. Csak annyit jelent, hogy a lehető legjobb választás volt, ismét. És innentől persze, hogy ismét kritikus szemmel kell figyelnünk őt is, hiszen alap is, hogy az öntudatos polgár szkeptikusan figyelje a hatalmat, még a saját választottjait is, sőt, őket csak igazán, meg semmi sem garantálja, hogy a második mandátuma során aktívabb lesz, és jobban igyekszik felemelni az országot. Amit amúgy alkotmánymódosítással kellene megalapozni, most, hogy ugyanaz az oldal adja az államfőt és a kormányt is, meg esetleg a parlamentben is tartani tudnak egy törékeny többséget erről az alkotmánymódosítási akcióról tett is már említést Iohannis, még a kampány vége felé, és ez jó jel, ami rossz, az viszont az újabb hatalmi koncentráció, ami hozhat jót is, de sokszor inkább sokfelé rosszat szokott, a legtöbb országban (elég, ha csak áttekintünk példáért szegény Magyarországra). Szóval az új mandátuma során is lesz mit számonkérni az elnöktől. De csak azt, amit tőle kell. A magyar ügyek zöme például nem rajta múlik. Most sem, ahogy máskor sem. És azt is realizálni kellene még, hogy ilyen kérdésekben minden itteni politikusnak – és különösen a vezető tisztségviselőknek – kétfelé kell mozdulnia, kommunikálnia, számolnia. Például ha nem fogadja el a neki ünnepélyesen felkínált székely lobogót az államfő, akkor magára haragítja a magyarokat, ha meg elfogadja, indul az ellene küzdő pártok hisztihadjárata, és magára haragítja a románok egy részét, minden lépése során azt is mérlegelni kell, hol mennyi választót veszíthet, sőt, emellett azt is, hogy milyen a politikai konstelláció (lásd például a fenti példát, amikor a PSD-vel paktáló RMDSZ akar magának politikai tőkét kovácsolni egy kisebbségi ügyben összetákolt – amúgy gyenge – törvénytervezettel, és ha ez nem sikerül, lázítani kezdi a magyar szavazókat). Tehát ezek sokkal összetettebb kérdések, mint elsőre látszanak.

Tehát ez az egész államfőválasztás-dolog pont nem etnikai kérdés. Sőt, pont ez a választási típus a legkevésbé nemzetiségi töltetű, hiszen a többi – parlamenti, önkormányzati, EP- – inkább szólhat nemzetiségi alapú választásról, már ha van (és még mindig van), aki elhiszi, hogy a "magyar" pártoknak tényleg a közösség az első. Nem azért volt fontos nekünk is, hogy Iohannis legyen a befutó, hogy specifikusan nekünk, magyaroknak tegyen jót. Hanem azért, hogy esetleg annak az oszágnak, amelyben mi is élünk, tehát mi is érintettek vagyunk.

Szóval előástam ezt a mém-alapú alkotásomat, amit pontosan öt éve készítettem. Rögtön az akkori elnökválasztás után. Most is rendületlenül érvényes. Segítsen talán ez az emlékeztető azoknak a magyaroknak, akik harminc éve, ezen belül meg öt éve is képtelenek megérteni, mi az ábra e témakörben. Ezt nyomtassa ki, és hordja magánál, ha ön is érintett – amikor pedig megint előjön a régi nóta, vegye ezt ki a tárcájából, és nézegesse.

fb_img_1574430052642.jpg

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr7215320338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.