Nem akarom, hogy nagyon elszaporodjanak itt az állatok (bár politikai posztjaim is gyakran vannak, oké), már legalábbis a macskás posztok, meg ilyesmik ne. De amit muszáj, azt muszáj. És épp azt terveztem, hogy az utóbbi időszak sok politikai állatságáról szóló posztjaim után most összeállítok egy blogbejegyzést elmenő macskákról (igen, elmenőkről, de akkor erről majd legközelebb), erre meg – a francba! – idetolakszik (vagy inkább idehízelkedik) nekem egy másik macskás téma. Úgyhogy némi állattúltengés megint lesz majd, bocs. Mivel a tervezett poszt elé bejött most ez. Amit épp ma láttam. És mondom: amit muszáj, azt muszáj. Az elmenő macskákról meg majd legközelebb.

Azt tudjuk, hogy manapság is emelkednek ki szárazföldek az óceánból? Az megvan, hogy a Földön számos olyan térség van, amelynek területe az évek során, így jelen pillanatban is egyre csak nő?

Meghalt Mihai Sturza, Nagyvárad volt polgármestere. Aki akkoriban épp az aktuális remény letéteményese volt, akárcsak az a pártszövetség, amelyet képviselt. De nem is erről akarok, hanem majd lejjebb – ennek kapcsán – másról.

Egy kis - dupla - összemosás. Mert nem csak a románok mossák ám össze az "UDMR-t" és a "bozgorokat".

Elképesztő, hogy nincs még egetverő botrány abból, ahogy besumákolta magát az Európai Parlamentbe az RMDSZ. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy kifejezetten a románok lakta, Kárpátokon túli területekről összelopkodott román szavazatokkal sikerül nagy nehezen átmásznia a bejutási küszöbön. Ráadásul nem is először hallani ilyen információkat – más választások alkalmával is felmerültek már olyan furcsaságok, hogy tízezrével érkeztek színromán területekről szavazatok az RMDSZ-re.

Ej, de érdekes, hogy mindig, de mindig valahogy úgy alakul, hogy épp az aktuális választás a „sorsdöntő”, épp ennek a mostaninak „minden eddiginél nagyobb a tétje”, pont mindig úgy jön ki, hogy „nagyon sok múlik most ezen”, és állandóan úgy alakul, hogy pont „most a legfontosabb az összefogás”.

Pánikolnak. Soha nem látott módon rémüldöznek – ám a természetes reakciójuk még most is az, hogy ennek ellenére tovább hazudoznak. De te ne dőlj be nekik, főleg ne most, az utolsó száz méteren. Arról van szó, hogy ma az RMDSZ elkezdte kiszivárogtatni azt az "információt", hogy felbontja az együttműködési szerződést a kormányzó PSD-ALDE koalícióval. Nagy újdonságnak tűnhet ez – de valójában csak egy nagy, alpári kampányfogás.

Jól is esik valamelyest, hogy volt, aki már érdeklődött, készítek-e ezúttal is közérthető összefoglalót arról, hogyan szavazzunk szerintem a május 26-i európai parlamenti választáson - másrészt meg nem annyira esik jól, mert az esne jobban, ha ilyesmi nem lenne kérdés még manapság is. Minden esetre egyébként is megírtam volna, úgyhogy nézzük.

Kampány van. Már volt egy szüretem itt, hülye hirdetési kompozíciókból, most itt a második.

Váratlan reveláció ért ma. Aztán kimentem, átgondolni azt, amit annyi év után csak most tudtam meg.

Hm. Nicsak. Mementó. És aktualitása van.

Kezd nagyon eldurvulni a helyzet Nagyváradon, a Cantemir-szobor mögötti részen. Vagy csak a megelőzés ölt egyre nagyobb méreteket. Még pontosabban a Făgărașului utcán zajlik a küzdelem.

Hivatalosan még nincs választási kampány, de máris beértek az első szép hülyeségek. És gondolom, lesz még, mivel az ilyesmiből minden szezonban többször is van mit szüretelni. Íme az első csodálatos installációk tehát, Nagyváradról.

Ez most van, a legkártékonyabb romániai párt, a PSD Bihar megyei székházának bejáratánál, Nagyváradon.

Ez ennyike. Most, egy lakótelepen./Cam atât. Acum, intr-un cartier...

WOW, am găsit asta, primul, în vitrina unui magazin desființat recent. Iar restul în zona gării.

Az ilyen humortól tényleg úgy érzem, mintha megvertek volna. :)

Na jó, háromban. Mert végül hármat is felteszek a ma, Nagyváradon készített sorozatomból.

Bombasérült ház bérebadó. Ne feledjük: itt még nem sokkal vagyunk a Második Világháború után. Apróhirdetések következnek, zömmel 1949 januárjából és februárjából – azaz épp most hetven évesek ezek a hirdetések. Ezek a korlenyomatok. De betettem még párat melléjük az 1949-ig tartó időszakból is.

Nincs arcátlanabb bank jelenleg Nagyváradon, mint az OTP. Azt hiszem legalábbis.

Hónapra pontosan hetven éves a legtöbb: itt vannak reklámok és hirdetmények a Fáklya és az Új Élet című egykori, nagyváradi napilapokból. A legnagyobb részük az 1949 januári és februári kollekcióból való, de vannak köztük 1948-asok, illetve 1946-ból valók is.

Mármint nem ér a nevük. Többszörösen is igaz ez erre a kis hülye sztorira, amit most megmutatok. Amúgy ismerem az ügy mindkét szereplőjét. Az ügyvéd az én ügyvédem is volt egyszer, a másik tag meg itt lakik, nem messze, és egyszer agyon akart lövetni. Akkor még nem tudtam, hogy tényleg elmebeteg, azt hittem, hogy simán csak szemét alak.

Megnyílt ma Nagyváradon a térségbeli – magyarországi és romániai – fotóriporterek idei kiállítása. Tehát nemzetközi is a tárlat, mivel Bihar megyei, illetve Hajdú-Bihar megyei sajtósok képei vannak kiállítva, a kurrens termésből szüretelve.

Az ilyesmiknek mindig kellemes hangulatuk van, jó ezeket nézegetni. "A Nagyváradi Napló olvasóinak emlékül" - írja annak a százöt éves kiadványnak az első lapján, ami ugyan már megvan egy ideje, de most ismét rátaláltam, és mutatok is belőle néhány reklámot.

Elég sokat tévézik is a legtöbb ember karácsonykor. De ez a fajta nézés ma már nem csak a tévéadókat jelenti, hanem filmeket, külső forrásból, netről, Youtube-ot, és például akár Netflixet, miegymást. Lássuk akkor a karácsonyi nézés fokozatait.

A kari lényegében, ugye, a fény megszületésének ünnepe. Ezt is köszöntik a városok a decemberi díszkivilágításokkal, meg amúgy is vagány az, hangulat, látvány, lóvé, üzlet, közpénz, meg minden. Nincs ez másként itt, Nagyváradon sem. Na most akkor a következők jutnak eszembe, így, hirtelen, spontánul, ahogy jövök hazafelé, és épp esteledik, nemsokára kigyúlnak a fények, szenteste.

Néha, amikor egészen mást keresek, többek között ezt szoktam megtalálni, és mindig rácsodálkozom. 1961 április 12-i különszáma egy bukaresti újságnak. Összesen egyetlen óriási lapnyi az egész. Arról szól, hogy aznap járt először ember a világűrben.

Ó, jaj. Ez most van. Egy órája fényképeztem, Nagyváradon.

Helyenként bámulatos, miféle gyönyörű, fantáziadús, szépséges síremlékeket emeltek maguknak, családjaiknak azok a zsidó nagypolgárok, akiknek egy része amúgy ezt a várost is kiépítette. Ám már nem sokáig lehet bámulni ezeket a bámulatos emlékeket. Az ő emlékük is a végét járja, és a hagyatékuk is pusztul, bár ez utóbbi talán még menthető. Benéztem ma a nagyváradi zsidótemetőbe.