Jó, biztosan nem volt más terem. Szerencsére. Mert így óriási ötlet volt a gyermekváros gyűléstermében tartani a nagyváradi Hőszolgáltató Rt. által szervezett lakossági tájékoztató fórumot. Pap István kollégámat érte az a kivételes szerencse, hogy részt vehetett, és e csodálatos tájban meghallgatta a sok fontosat és komolyat. Ő majd meg is írja a sok lényegeset. Én meg az ő képei közül választottam - a beleegyezésével - most ki Önöknek a legfantasztikusabbakat. Amik még a gigakalóránál is lényegesebbek, sőt, én másképp látom a kérdést, szerintem ezek a leglényegesebbek. :) Tekintsék meg, örömmel és kellő összpontosítással.

Megint meg kell állapítanom, hogy ha csigalassúsággal is, de jófelé megyünk.

Minden év végén a közhivatalok szoktak évzáró sajtótájékoztatót tartani, és olyankor adnak az újságíróknak ajándékcsomagokat. Lényegében így tesz az összes ilyen közintézmény, a nagyobbak közül. Persze kedves gesztus is ez - meg azt hiszem, erről már tavaly írtam valahol, talán -, de közben az is ott van bennem, hogy közpénzekből fenntartott hivatal lehetőleg ne ajándékozzon, főleg ne tömegesen. Mert akkor végülis az adófizető emberek pénzéből ad ajándékot. Ráadásul azoknak, akik róla írnak, azaz még egy picit olyan érted, na, - nem akarom azért a "lekenyerező, megvesztegető" szavakat használni, hogy ne legyek ünneprontó - jellege is van. Pedig azokat kellene használnom, amúgy.

Pofont is majdnem kaptam már, amikor azt fejtegettem egy helyen, hogy az ortodoxia is nagyban hozzájárul ennek az országnak a visszahúzásához. Pedig amúgy értelmiségiekkel vitatkoztam. (Igaz, hogy a pofozkodni akaró másodállásban alkoholista is volt, de na.) Végül a verés elmaradt. Igaz, a tisztán látás is. Na persze azt is értem: kényesebb a téma, ha én, magyar akarom ezt elmagyarázni néhány románnak (mondjuk volt, aki egyetértett velem közülük is). Ám aki annyira sem képes, hogy ezeken a valójában téves és ide nem tartozó konotációkon túl is lásson, és magára a konkrét témára összpontosítson, annak végülis butaság eleve magyarázni. Én vagyok a hülye.

Eddig nem akartam a következőkkel "terhelni", "bonyolítani" az agyakat, de most már akkor kitérek erre is. Azért nem hoztam fel eddig, mert meggyőződésem, hogy ha valamit tényleg el akar érni az ember, valami olyat, ami nehéz, és nem csak szánsájnos dolog, hanem nehezebb fajta, akkor azt úgy kell, hogy arra összpontosít, mi a soron következő elérendő konkrét cél, és bár - a szerencsésebbje - látja, hogy mi van még azon kívül, de első mindig annak a lépcsőfoknak a vétele, amelyik épp előttünk áll. Ilyen volt a választásokon az, hogy a PSD-t, mint a jelenleg működő szervezett bűnözői csoportok legnagyobbikát mindenáron visszaszorítani - szóval nem akartam közben másfelé terelni a figyelmet. Nem mintha én lennék itt az egyik legnagyobb kombinátor, vagy (Örs) vezér, de azért megteszem, amit a magam kis részéről megtehetek. Na szóval pár olyan alapvető fontosságú dolog, amivel mindenkinek tisztában kellene lennie, szerintem. Különféle kontextusokban már említettem ezeknek egy részét máskor is, de most, hogy egy nehéz fokot vettünk, nézzük akkor, mi van, mi lehet ez után.

Nincs szerencsém a szerelemmel. A szerelemben magában talán néha igen, de vele nem. Mert például most róla kellene írnom, többek között, de elvesztettem a jegyzeteimet. Szerintem ott hagytam az asztalon.
De talán jobb is így. Hiszen jegyzetek – ehhez a témához? Szerelem, szeretet, meg undor és gőg, papírról bemásolva? Hogy is nézne az ki végülis?

Azt kérdi itt, neten az egyik portál, hogy azt mondja: egyesüljön-e az EMNP az MPP-vel?*

#‎kedveshírtv

Kedves Hír TV!

Olvastam arról - az Önök marhaságai miatt indított - polgári kampányról, amelynek lényege, hogy az emberek önként bevallják a bűneiket, hogy ne kelljen Önöknek külön pitiáner nyomozásokat folytatniuk, amikor egy-egy Fideszt kritizáló ember ellen gyermeteg, átlátszó lejárató kampányt indítanak, mindenféle semmi kis régi ügyet meglovagolva és felfújva. Mostanában tehát Önök azzal foglalkoznak, hogy a Fidesz elleni tüntetések szervezői után kutakodnak, és mivel eddig egyikük múltjában sem találtak semmi durvát, kénytelenek voltak semmiségekből, irreleváns kis részletekből álhíreket gyártani, az illetők lejáratására. Úgyhogy én is rendelkezésükre bocsátom a következőkben azokat az infókat, amelyekkel bármikor visszaélhetnek, az ország és a nemzet jobbítása a Fidesz-rezsim érdekében.

Beesteledett. Máris. De végülis tudtam, hogy be fog. Mostanság amúgyis hamar szokott. Úgyhogy hazafelé, busszal. És hamarosan a nap, de talán a hónap - vagy mit tudom én, milyen hosszú időszak - szuggesztív képe jön szembe.

Van az, amikor pontosan tudsz valamit, mégis forgatod magadban, meg is fogalmazod, többféleképpen, és nem is rossz - aztán valaki másnál hallasz egy másik megfogalmazást. És érzed: ez az! Vágod: pontosan ezt mondtam én is, csak más szavakkal, de ez így, ahogy most elhangzott, hát ez a legadekváltabb. Ezt kerestem. Úgyhogy most köszi, Mircea Geoană. Sosem gondoltam volna, hogy egy politikusnak, ráadásul egyenesen egy PSD-snek, sőt, egy volt PSD-elnöknek lesz bármi megköszönnivalóm. De most olyan ügyeset mondott.

Azért mennyire más most egy ilyen hírt olvasni. Sőt, máskor nem is érdekelt, de most egy pillanatra megakad rajta a szemem: "A Bihar Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség tudatja az érdekeltekkel, hogy a jövő évben 800 személyt alkalmaznak Spanyolországba, szezonális munkára (eperszedés). A válogatást 2015 január 26-30 között tartják."

Nem akartam ezt eddig én szóba hozni, bár végig benne volt a fejemben - és a pakliban is. Közben immár román elemzők is hasonlóval hozakodnak elő - úgyhogy akkor mégis mondom, még mielőtt mainstream lesz, divat lesz, evidencia lesz. Szóval: amennyire behálózta, és csatlósai segítségével bebábozta ezt az egész országot a PSD, szinte lehetetlennek tűnt, hogy pusztán a maga erejére - a mi erőnkre, a polgárokéra, szavazókéra - hagyatkozva kitörjön belőle. Elismerem: az utolsó napokban már én sem hittem teljesen abban, hogy sikerülhet megtörni a totális hatalomtól már csak egy lépésre álló rezsimet. Sokszor eszembe jutott akkoriban az USA: két vonatkozásban. Hogy egyrészt érdeke lenne segíteni, különben a PSD győzelmével Románia is elfordul a Nyugattól, és Moszkvához fog közelíteni megint, másrészt viszont nem feltétlenül érdeke segíteni most, mivel Románia amúgy jó partnere neki, függetlenül attól, hogy itt az országban miféle klánok irányítanak épp. De - gondoltam - bárcsak beavatkozna a belügyeinkbe.

Aww, megint ott az a csodálatos lányka. Olyan szép... Finom vonásokkal megáldott, különleges teremtés. És mindig olyan komoly, mégis tündéri is, egyszerre. Komoly tündér. Néha látom, hol itt, hol ott a városban. Fogalmam sincs, ki ő, nem tudok semmit róla. És nem is tettem semmit azért, hogy tudjak bármit is. Csak mindig megcsodálom, ha látom, olyankor szebbé teszi a napot. Nem is akarok ezen a határon túllépni. Jól van ez így, hogy pont ennyi.

Most, hogy véget ért az elnökválasztási kampány, és meglepetés-eredmény született - a nép által óhajtott Iohannis nyert, Ponta veszített -, újra elkezdtek feltűnni más plakátok is a hirdetőoszlopokon. Ma reggelre például ilyen kompozíciók jelentek meg Nagyváradon. Így élték ki humorukat, és mondtak véleményt a plakátragasztók. Avagy: end of story. :)

Nagy az öröm most a lakosság többségénél. Talán túlságosan is nagy. Olyan nagy, mintha nem is Romániában lennénk. Elfelejtjük egy-egy pillanatra, hogy márpedig ott vagyunk. Persze nem mintha nem lenne ok némi derűlátásra amiatt, hogy a lassan már mindent leuraló PSD helyett győzött „a jól végzett munka Romániája”. Itt azonban már feltehetjük a kérdést: valójában a milyen micsoda micsodája is győzött? Továbbá: mire lesz elég ez a győzelem, tehát igazából teljes győzelem-e? Romániát elnézve ugyanis nehezen fér össze vele az, hogy „munka”, az pedig egyenesen utópisztikusnak hat, hogy ráadásul még „jól végzett" is. Vagy ha mindkettő igaz, akkor az meg nem lehet Románia.

Sok apró részlet áll össze egyetlen szörnnyé. Amelyik a fejünkre nőhet, nyakunkba ülhet most, ismét. Épp ezekben az órákban már keresi is a helyét, fészkelődik, hogyan lenne neki kényelmesebb.

Hiszen elképesztő, hogy mennyi kis részletre odafigyeltek most a Ponta-féle PSD-sek. Az égvilágon minden tényezőt megpróbáltak a maguk javára fordítani. Itt van például ez. Apróságnak tűnhet - a nagyobb manővereikhez, mocskos húzásaikhoz és csalásaikhoz képest apróság is -, de ez is sokat számít. Mondom: minden tényezőt számításba vettek és csavartak egyet, amin csak tudtak. Ráadásul ez önműködően generálja az érvénytelen szavazatokat - ami Pontának jó.

Az utolsó órák ezek, de valójában már minden eldőlt. Még csak pecsételniük kell a szavazóknak, aztán pár óra, és holnap este bejelentik... Néhány kép sorjázik közben előttem, az utolsó napokból, néhány sokat mondó villanás, pár gondolat. Szomorkás gondolatok, mi tagadás, a lehetséges veszteség érzete jár át mindent.

Ahogy tegnap este, a választás előtti utolsó tüntetés zajlott Ponta ellen Nagyváradon... (Ott készítettem ezeket a képeket is.) Amint állok ott, a főtéren, és épp arról váltunk pár szót egy kolléganőmmel, hogy kevesen jöttek el, kevesebben, mint egy héttel ezelőtt.

Ugye madárnak lenni, illetve az etetésnek ellent nem állni összefügg. Épp ez jutott eszembe, amikor ezeket a fotókat készítettem. Úgyhogy mutatom is a madarakat és a madáretetőt. (Hjaj, de sokan vannak... De hátha, hátha nem elegen - hátha mi többen.) Kellemes november 16-át kívánok, előre is!

De miért? Nálunk miért minden szavazókörzetben összevissza, tákolmány szavazóurnák vannak, amelyek nem átlátszóak, így eleve a választási csalás egyik eszközei lehetnek? Miért, miért, miért? Miért nincs egységesítve, szabványosítva? Miért, miért, miért? Miért nem lehetett ezt sem megoldani, 25 évvel az izéváltás után sem? Miért, miért, miért? Csak nem épp AZÉRT?

Kedves emberek! Főleg Önök, akik azt lesik itt, izgulva, hogy vajon kit fog támogatni az RMDSZ a második elnökválasztási fordulóban. Önöknek tényleg nem világos ez? Még mindig? Soha nem is lesz az? Önöknek tényleg nem világos ez. Még mindig. Soha nem is lesz az.

Nos, képzeljék: az RMDSZ a PSD-t és Pontát támogatja. Ha épp erre kíváncsiak. Pedig már nem ez a fontos. Hanem az, hogy az RMDSZ teljesítette a legfőbb feladatát ezen a választáson, már az első körben. Amely abban állt, hogy minél több voksot vegyen el Klaus Ionannistól, ezzel segítve Victor Pontát és a PSD-t. Hogy aztán most, a másodikban kit támogatnak, azt lehet, hogy be is fogják jelenteni, bár azt is választhatják, hogy csak susognak majd ilyen-olyan célzásokat az Önök tágra nyílt füleibe, vagy jönnek ezzel a "második fordulóban mindenki a belátása szerint" süket dumával. De mondom: nem ez a fontos már.

Ez az ország nem egy, bárki láthatja. Erdély, valamint mi, a Partium és a Bánság folyamatosan előre menne, miközben Ó-Románia visszahúzza az egész „egységes” országot. Ráadásul ugye a jobban teljesítő Erdély és Partium tartja el Ó-Romániát is, mégis az utóbbi próbál állandóan a nyakunkra ültetni saját maga által választott államfőt. Az utóbbi években megmutattuk, hogy – ha nagy nehezen is bár – ellensúlyozni tudjuk a belőlünk élő régiók visszahúzó erejét. És ezúttal sem lehetetlen ez: most is a haladást képviselő Iohannis nyert nálunk, míg „a másik országban”, vagy mondjuk úgy, hogy az ország örökös másik felén, az Iliescu-féle PSD-t képviselő Ponta. Az első forduló után 10 százalék a különbség köztük. Az utóbbi választások azonban megmutatták, hogy nagyon is lehetséges behozni ezt.

Szúrópróbaszerűen megnéztem néhány ismertebb jelölt és politikus esetében most, hogy ki mit mondott ma, amikor a szokásos módon az újságírók jelenlétében leadta a voksát, és szövegelni kellett valami nyákosat. És valahogy mindegyik esetben ugyanaz a kérdés merül fel bennem, összevetve a szövegeléseket a nyilatkozókkal kapcsolatos valósággal. Nézzük csak.

Az itteni lájkokról - avagy levélváltás a blogfelület-szolgáltatómmal. Tájékoztatás a kedves olvasóknak, akik néha nem látják viszont a lájkjaikat.

(Türelmetleneknek: lent jó képek vannak. De szerintem addig az olvasnivalót is tessék szíves lenni... :) )

Igazából érdekesen forog ez a kocka. Olyan mozgásokra képes, amelyeket úgy alapvetően nem is tételeznénk fel róla. Néhány évvel ezelőtt boszantó volt olyanokkal vitázni, akiket addig tisztán látó embereknek gondoltam, és egyszer csak elkezdték magyarázni, hogy ők immár a PSD-re fognak szavazni. (Egy hasonlóról már írtam, egy újságíró kollégámról, aki később belátta, mennyire mérgező még most is a PSD - de most nem róla van szó, ez más emberek példája ezúttal.) És nem és nem fogadták el az érveimet, csak hajtogatták, hogy ők tudják: elfogadható már a PSD, mert "a Iohannis-megoldás milyen jó lesz az országnak". (Ez ugye akkoriban volt, amikor a PSD épp azzal etette a választókat, nagy sikerrel, hogy Iohannist akarja miniszterelnöknek, ha megnyeri az akkori választásokat. Abban az időben még a PNL-vel szövetségben, az USL név alatt masíroztak ugyanis, és a PNL-s Iohannissal takarták el a sötét hátterüket.)

"Márpedig egyszerűen abszurd. Hiszen van abban valami, hogy mi, romániai magyarok többnyire élesebben látjuk azt, ami a legújabb PSD-s korrupciós botrányokból is világos, de amúgyis látnivaló: hogy a pártok maffiák, bűnözői szövetségekként működnek, és olyan kirakati statisztákat tolnak maguk előtt, mint mondjuk ez a Ponta. És mégis, hiába nyilvánvaló, hogy bűnszövetkezet az egész, a román választók egy jelentős része egyszerűen nem hajlandó ezt észrevenni, ha meg észrevenné, nem hajlandó elfogadni, sőt, még menekül is az igazságtól, és továbbra is képes Pontáékra szavazni. Na most: ha a magyarok ezt ilyen jól látják, a román politikai színtér esetében, akkor hogy lehet az, hogy az RMDSZ esetében nem hajlandóak ugyanezt realizálni? A magyar választók egy jelentős része egyszerűen nem hajlandó ezt észrevenni, ha meg észrevenné, nem hajlandó elfogadni, sőt, még menekül is az igazságtól, és továbbra is képes Kelemenékre szavazni." - ilyeneken elmélkedem épp, amikor menet közben (és gondolatmenet közben) egyszer csak az úton elém tárul ez a látvány. És így elkészíthetem a tökéletes képet az egészről.

És azt ismerik, hogy kellemetlen humor? Nevekkel ugyan nem viccelünk, úgyhogy nem is viccelek - csak simán közlöm, hogy eszembe jutott ez a deriváció (amely amúgy többrétegű is, a maga jelképiségében, meg minden). Szóval, hogy ugye aszongya: Kelemen Hunor >>> Kellemetlen Hunor >>> kellemetlen humor.

Na? Ugye, hogy minőségi? :P És ez még semmi. Ehhez hasonló gyöngyszemeket tárok most Önök elé, csak többnyire képben. A felemelő, nemes államfőválasztási veresengésről készítettem pár megindító képet, az elmúlt napokban. Parancsoljanak, arany, drága választópolgárok, egyemmeg azt a demokráciaalapköve szívüket. (Bár ez így képzavar. Na mindegy, inkább itt van néhány zavaró kép :) )

"Mindig, de mindig gondolkodj pozitívan" - mondja a régi, jól ismert, sokszor idézett baromság. Mna jól van. Akkor egy ideje pozitívan gondolkodom. Bár ennél azért összetettebb a dolog. Szóval azt vettem észre, hogy amikor el-elgondolkodom rossz és/vagy zavaró és/vagy dühítő és/vagy elszomorító és/vagy katasztrofális és/vagy kriminális eseményeken, helyzeteken, dolgokon, mondjuk buszon, villamoson, autóban, bicajon, vagy épp gyalogolva elmélkedve épp, akkor előbb-utóbb valahol mindig megjelenik egy-egy macska.

Öröm nézni, ahogy egymás után viszik be őket. Jó látni, hogy hirtelen felgyorsult az igazságszolgáltatás munkája most, hogy leköszönőben van az eddigi államfő. Mert bár Romániának inkább jót tesz most ez a dolog - én csak nem tudom nem úgy gondolni, hogy egyes komolyabb, vezető politikusokat is érintő büntetőügyek elindításában ne lett volna benne Băsescu keze is. Egyik a másik után kerül célkeresztbe, újabb és újabb - régóta fektetett - korrupciós dossziék kerülnek elő, és indul, vagy folytatódik végre ügyükben eljárás. Talán kicsit késő is, de legalább mégis...

Ez van: jelen pillanatban itt tartunk, ez a maximum most. És az sem kizárt, hogy végül nem a sokak által várt igazi, szép úton való végigvergődés vezet el az ország, és ezen belül az igazságügy tisztulásához, hanem ez. Igen, ez, amely amúgy valóban érdekcsoportok harca lényegében.

Nézem az infografikákat a magyarországi önkormányzati választások után. Megint mindent elsöpört a Fidesz, és aztán elvitte a pálmát is. A fővárosi és a megyei közgyűlésekben győztes pártszövetség 2014-ben című grafikonon például szegény Magyarország egy az egyben narancssárga, az összes megye besárgult. Az egész térképen egyedül csak a Balaton kék. (Még. Mert állítólag a nemzeti alapú politizálás egyre inkább foglalkoztatja már a compókat is, és pöknek rá, hogy közben kiszárad a tó.)

Megint műanyagszag van: itt húzogatják az orrunk előtt a mézesmadzagot, de világos, hogy egy csepp igazi méz sincs rajta, mesterséges az egész. Mégis - elképesztő, agyzsibbasztó, hogy sokadszor is, de már hanyadszor, fuáj?! - ismét sokan bedőlnek ennek, mennek utána, nyalogatják a szájukat, ízlelgetik a semmit.

Pedig ez a semmi ráadásul többrétű. Azt hihetnénk, hogy az újságírók azért eligazodnak ebben. Ha már a lakosság, a general population nincs is igazán képben. (Meg hát nem is kötelessége ez neki, van sok más elfoglaltsága is - sőt: a kulisszák mögé való belátásának hiányában csak így, tájékozatlanul, a kifelé kommunikált nullába vetett hittel lehet megfelelően manipulálható választói tömeg is a lakosság a pártok számára).

Eléggé ritka, ugye, hogy a multiplexekben valami nézhető legyen, de néha adódik. Úgyhogy például kifogtam ma a Gone Girl-t. Nem állítom, hogy művészfilm (sőt, valami bestseller adaptációja, amiből ugye már egyből valamelyest be is lehet mérni a dolgot), de azt igen, hogy jobb annál, amivel amúgy telelövik a vetítővásznakat általában. Azt sem állítanám, hogy nagyon burkolt a mondanivalója - de legalább van.

Szóval legalább vehetjük kétrétegűnek, s már ez sem rossz: ha túllát az ember a(z amúgy izgalmasnak kitalált, de aztán hiteltelenítően túlcsavart) cselekményen, ha feltűnnek neki az apró részletek, mondatok, félmondatok, gesztusok, utalások, helyzetek, akkor így már egészen jó film. Ugyanis ez a második rétege abban áll, hogy rávilágít arra, amit még magunk előtt sem szeretünk igazi, éles fényben látni: hogy bármilyen komoly kapcsolatban (legyen az szerelem, vagy akár házasság), a pozitívumok mellett milyen kegyetlen, marcangoló erők és kétségek járnak át. Hogyan csúszik meg-meg néha, amikor bejönnek az igazán értékes kapcsolatainkban amúgy elkerülhetetlen, előbb-utóbb maguktól is fel-felbukkanó - majd jó esetben, de csakis jó esetben újra eltűnő - csendes belső kérdések.