Szinte mindig vannak aranyos momentumok a különféle európai uniós finanszírozású projektekkel kapcsolatos konferenciákon. Kevés kivételtől eltekintve ugyanis az ilyen rendezvények a látszatról szólnak. Még akkor is, ha - nagy ritkán - komoly eredmények, megvalósítások, konkrétumok jelentik az adott projekt hozadékát, s nem pusztán a pénzek eltapsolása. Maguk a számadásra kitalált konferenciák azonban az amatörizmus, a "na, csapjunk már össze valamit" ünnepei a legtöbb esetben, s nagyon szokszor a tiszteletkörök leírásáról, továbbá a nagyotmondás kötelezettségéről szólnak - még akkor is, ha nem jut semmi nagy a felszólalók eszébe.

Egy mai nagyváradi rendezvény bizonyult azonban számomra az év uniós projekt-konferenciájának. Az előbb ott megélt aranyos momentumokat ismertetem.

Ezt a Samizdat januári számába írtam az előbb. Ám most annyira aktuális, hogy elkerülhtetlen megmutatnom egy pár órára. Aztán leveszem, időlegesen...

***

Kultúrbetonozásra betanított munkásokat és művezetőket felvesznek

Úgy néz ki, ma estére fordult a kocka. Bár olyan nagyot nem is fordult, épp csak moccant egyet az a kocka. Hogy ugye most úgy tűnik, az RMDSZ végül semmilyen tisztséget nem kap a kormányzati struktúrákban.

Nem olyan nagy ügy. Ugyanis egy ideje Romániában ez bizonyos részben már csak formaság: ellenzékben lenni, vagy kormányon - ez nem mindig ellentmondás. Itt meg aztán végképp nem az. Sokszor lehet komplementer is - a kettő megy egyszerre is.

Huszonhárom évvel ezelőtt ezen a napon már órák óta zajlott az, amit akkor forradalomnak hitt az ország.

Huszonhárom évvel később, azaz most, épp kormányt készülnek alakítani annak az eltérítői, amit akkoriban forradalomnak hitt az ország - s akik most kétharmaddal nyerték a választást.

Valahogy úgy hiszem, rendes emberben, egészséges polgárban mindig van egy kis gerillahajlam, némi fight the system-életérzés, valamennyi nem hódolunk be a hatalomnak-attitűd.

És nem, ez nem fiatalság kérdése. Ez életkortól teljesen független. Egy dologtól függ csak: szürkeállománytól. Szóval mondom: normális esetben mindig van ilyen reakció - de túlhatalom esetén aztán főleg.

Tehát - ha úgy vesszük - csodálatos, hogy a választásokat egyenesen kétharmaddal nyerte a legsötétebb oldal. Hiszen ez a kétharmad igazi ellenállók paradicsoma, szervilizmust elutasítók kánaánja. Gerillamennyország.

Meglepő volt az a gyorsaság, amellyel Victor Ponta USL-vezér még a választások estéjén bejelentette: megkezdik az együttműködésről szóló, „stabil kormánytöbbséget célzó” tárgyalásokat az RMDSZ-szel. (Egyeseket az is meglepett, hogy egyáltalán tárgyalnak, hiszen az USL számos vezetője – köztük Antonescu, sőt, Ponta maga is – többször határozottan kijelentette az elmúlt időszakban, hogy az RMDSZ-t ellenzékben hagyják. Szerintem viszont ebben semmi meglepő nincs, ez politika. Ráadásul amúgy is evidens volt, hogy nyilatkozhat bárki bármit, ha az RMDSZ alól kimegy az előző kormányzati hatalom, akkor megkezdődnek az egyeztetések az új győztes erővel. Ráadásul a kettő egyszerre is működhet: lehet egy párt úgy ellenzékben, hogy közben kívülről, bizonyos ügyekben a kormányoldalt támogatja.)

Azt találgatják most elemzők, hogy konkrétan miről tárgyal a hatalmas fölénnyel befutott USL, valamint az RMDSZ, amelyik történetének leggyengébb eredményét produkálva épp csak átlépte az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Miért van egyáltalán szüksége a 60% körüli eredménnyel taroló USL-nek egy kicsi szövetségesre? Nos, több okból is. Nézzük.

Nos, kérem, akkor a megfelelő előkészületek, majd magának a kreatív voksolásnak a lebonyolítása után lássuk, milyen eredménnyel zárult a választás.

Aşadar, după pregătirile aferente, precum şi după desfăşurarea votării creative în sine, să vedem ce rezultate a dat scutinul.

So, after the adequate preparations and after the creative voting itself, let us see the results of the elections.

-----------------------------------------

Az van, hogy ezek győztek.

Chestia e că aceştia au câştigat.

The thing is that these guys have won.

-----------------------------------------

Sorsdöntő egy nap volt a mai. A választáson induló politikusok szerint főleg számunkra - szerintem meg csakis számukra. Most fejeződött be a választásnak csúfolt szavazás, úgyhogy a szavazókörzetek zárásával egyidőben mutatom is a mai eredményt. 

A fost o zi crucială. Candidaţii la alegerile parlamentare spun că a fost una decisivă mai ales pentru noi - eu zic că a fost una importantă numai pentru ei. Tocmai s-a terminat votarea - poreclită "alegeri" -, aşadar, odată cu închiderea secţiilor de votare, vă arăt rezultatul de azi.

It's been a crucial day. The candidates for the Parliament say it was a decisive day mostly for us - while I say it was an important day only for them. The voting process - mockingly called "elections" - has just ended, the polling stations are closed, so now I am going to show you the results of the day.

-----------------------------------------

A kellékek.

Trusa.

The kit.

A kreatív voksolás finom művészete. Felkészülés a nagy napra.

Arta fină a votării creative. Pregătiri pentru ziua cea mare.

The gentle art of creative voting. Getting ready for the big day.

Ezt a Samizdat következő számába írtam, amely megjelenés előtt áll. De végül annyi írásomat adtam le oda, hogy ez már nem is fért bele a laptestbe. Úgyhogy itt osztom meg. Mert szerintem sok érdekes gondolat, felvetés van benne.

Csúnya kis fakalibákat állított fel az USL Nagyváradon. Olyanok, mint amilyenek a kertek végében szoktak állni, amelyek menedékként szolgálnak eső ellen, s amelyekben egyúttal a szerszámokat tárolják. És teleplakátolták ezeket a tákolmányaikat, a győzelmüket hirdetve. Önmagában is abszurd:  nem sikeredtek ugyanis aranyosra ezek a kampányházikók, hanem egyfajta átmenetiség, nyomorúság rí le róluk.

Ráadásul többnyire elhagyatottan állnak, be vannak zárva.

Ám amikor kinyitnak, az USL  jelöltjeinek nevével ellátott bögréket osztogatnak belőlük. Meg például az egyik jelölt (Florian Bodog, orvos) nevével ellátott lázmérőket. (?!) Csak alá kell írnia a polgárnak valami ívet, s máris viheti a zsákmányt. Nyilván valamiféle adatgyűjtés, adatbázis-építés is zajlik, párhuzamosan a kampányolással. Ügyes.

És ez is milyen már: egy orvos a kampányban lázmérőket osztogat -  nálunk az ilyesmi egyből arra asszociáltat, hogy vajon milyen támogatási program eltérítése révén szerezte be őket, s miért nem a kórházban osztogatja inkább, ott jut-e minden betegnek, meg vajon a hálapénz hány százalékát dobta be önrésznek. De főleg ott a csodálatos üzenete a dolognak: ha az USL-re szavazol, gyorsan meg is mérheted a lázadat. Hiszen beteg vagy.

Hölgyeim és uraim! Tisztelt áldozatok!

The HairSniffing Project. Is. Back.

Ma. Megkezdődött. A. Kiállítás. Anyagának. Legyártása. Szóval. Zajlik. A. Képek. Papírra. Vitele.

A projekt több mint százhúsz kedves alanya, valamint - nem hivatalos becslések szerint - érdeklődők százmilliói várják visszafojtott lélegzettel a fejleményeket. (Hivatalos becslések szerint milliárdjai.) Kiállítás várhatóan februárban. Enjoy. Yourselves. :)

Egyáltalán nem kerestem. De lehetetlen nem belebotlani, hiszen lépten-nyomon, minden felületen tolják a süket dumákat. Úgyhogy csak azokat örökítettem meg, amelyek épp az utamba estek az utóbbi napokban, Nagyváradon.

Íme a spontán toplista arról, hogyan csinálhatsz magadból hülyét, hogyan mehetsz le szánalmasan viccesbe, ha tényleg mindenütt kampányolni akarsz, ha válogatás nélkül, minden felületen szeretnél ott lenni a hazugságadiddal és a behízelgéseddel. Aranyhalacskától zacin át patkányirtásig, sült kolbásztól köreten át halig.

Végkimerülésig. Unalomig. Undorig. Humorig.

De indítsunk két választói (át)értelmezéssel - aztán jöhet a szüret.

December 1. van. Románia nemzeti ünnepe.

És én még mindig nem értem a hazafias hízlalás jelenségét, ennek ellenére – életemben először – mindjárt elmegyek én is és sorbaállok a csülkös babfőzelékért, amit ilyenkor a legtöbb városban osztanak. Hadd kóstoljak bele az egésznek a hangulatába. Bár persze sejtem, milyen lehet. És azt is sejtem, hogy ezzel nyilván nem kerülök majd közelebb a megoldáshoz.

Egyszerűen rejtély, hogy miért része a nemzeti ünnepnek az, hogy a településeken néhány ezer adag ételt osztanak. Mire jó ez? Ráadásul az is része, hogy a traktáért a legtöbbször teljesen méltatlan módon közelharcot vívnak egymással az egyesülés ünnepén épp az összetartozásukat köszöntő a hazafiak. Meg azok, akiket egyszerűen ingyenkaja balkáni illata vonz oda. Mi köze ennek a lobogó-lobogtatáshoz, a has behúz, mell kidűthöz, a jajdenagyon nemzetiségem vanhoz? Hogy függ össze a rágás a patriotizmussal, a nyelés az országteremtő büszkeséggel, az emésztés a nemzeti érzülettel?

Nagyon csodálkoznak egyesek azon, hogy egy ma nyilvánosságra került videón Mihai Răzvan Ungureanu volt kormányfő az ARD nevű pártszövetség nevében magyar nyelvű üzenetben próbálja megszólítani a székelyföldi magyar szavazókat. Így:

No. Én meg közben azon csodálkozom, mit lehet ezen csodálkozni. Hiszen világos, hogy olvassa az üzenetet, valójában töri a magyart, s az is egyértelmű, hogy csak átmenetileg "tud" magyarul, amíg szükségét érzik. Miképpen az is világos, hogy kampány van. És egyes pártok már rájöttek, hogy a magyar nemzetiségűek voksaival is (vissza) lehet élni. Itt van például az RMDSZ. Ők is ugyanezt csinálják: magyarul üzengetnek. Na és? Mit számít, ha aztán utána meg persze semmi?

Elfogadta ma este a magyar Országgyűlés a kötelező választási regisztrációról szóló törvényt. Vagyis csak az szavazhat az anyaországi választásokon, aki előbb regisztráltatja magát.

Ez - mint már blogbejegyzésben is jeleztem régebben - a bürokratikus macera miatt biztosan a választási részvétel csökkenéséhez vezet, miközben a kormánypárt mozgósítja majd hű szavazóit, s jobb eredményt ér el, mint amit akkor produkálna, ha nem esnének ki a képből  azok, akik nem regisztráltatják magukat. Azaz az egésznek a bevezetésével befolyásolja a választások kimenetelét.

Az utóbbi napokban többször is megtéve a Nagyvárad-Kolozsvár utat, átutazva a sok széteső, csúnya, rendezetlen, reménytelenséget sugárzó településen nem csak az tűnik fel ami mindig - vagyis az évtizedek óta ugyanolyan állapotok, a céltalan vegetálás, az örökké tartó átmenetiség. Hanem ezúttal az is, hogy ugye kampány van. És mégis: alig tűnik fel, hogy az lenne.

De ez - bár elsőre jó jelnek lenne vehető - nem pozitívum ebben az országban. Ugyanis nem arról van szó, hogy diszkrét, kulturált, visszafogott lenne a korteshadjárat, s arról sem, hogy erősebbre már ne lenne szükség, a polgári öntudat kibotakozása miatt. Hanem sajnos az rí le mindenről, hogy a kampányolás is olyan, mint maguk a települések, maga az ország: ötlettelen, hanyag, gyenge, kaotikus. Esetleges.

Ahogy e kampány során szembejön néha a két lábon járó zöldség, ahogy szemet szúr a vizuális szennyezés és ahogy fülbe mar a harsány butaság, hát el-elmélázom fölötte néha, ha már kikerülhetetlen. Mindezen jelenségeket persze mindegyik párt generálja - ám tökéletesen perverz elegyben a Dan Diaconescu-féle Néppárt (PP-DD) tudja ránklöttyinteni a képzavart, a hangzavart, az ideológiai zavart, a mindenféle zavart.

De mégsem kizárólag tragikomikus ez, nem pusztán szánalmas ripacskodás és rálegyintős egyéni törtetés. Egyre inkább azt hiszem ugyanis, hogy akár nagyon komoly háttere is lehet az egésznek. Túl azon, hogy Diaconescu saját maga politikai tőkét akarna immár magának, a szerény szellemiségű híveinek újabb kihasználása révén. Van egy olyan érzésem, hogy ennél összetettebb számítás és rendszer is lehet a dologban.

Először arról akartam most írni, milyen sajnálatos - de persze elkerülhetetlen és jellemző -, hogy Ilie Bolojan nagyváradi polgármester is teljesen lesüllyedt. Immár abszolút hiteltelen kis politikus csupán. Hiszen beszállt a parlamenti választási korteshadjáratba, az USL egyik kampányfigurája lett.

A kampány önmagában is mindig nevetséges és sajnálatos. És persze alpári. Eredendően is az, akárhogy művelik.

De ez aztán... Már régebben is jeleztem: Nagyváradon azért állítják fel a Holnap Irodalmi Társaság tagjait ábrázoló szoborcsoportot, hogy kampányolhassanak vele.

Hihetetlennek tűnik, hogy még mindig elhiszik. Az meg főleg, hogy a világ legismertebb nagyhatalma, az USA is még mindig tudja ezzel butítani a választókat. Hogy azt mondja, "Change" ("változás").

Pedig ez már itt nálunk is cikinek számít, évtizedek óta. Romániában például állandóan változással kampányolnak, ám a Demokratikus Konvenció óta - amely ezt a bullshitet tökélyre vitte -, már felmerültek olyan idétlenségek is, hogy "A változás változtatása" ("Schimbarea schimbării"), meg más ilyen agymentességek. Ám ennek ellenére működik. Itt is. És ott, az USA-ban is. Egy jó kis change-duma mindig hoz szavazatokat. (There is no change in that.)

Kicsiny képösszeállítást készítettem magam is, ezzel köszöntöm az amerikai választások eredményét. Nicsak, milyen kis aranyos. Mi volt négy éve és mi most...

Attól, hogy régi lemez, még ugyanolyan felháborító ami rajta van: már megint, azaz még mindig magyarokat terrorizál az RMDSZ! Mégpedig a saját alpári politikai érdekei miatt. Részletek itt.

Tehát az van, hogy ismét rendőrséggel zaklattat egyszerű, úgymond civil magyarokat a nagyobbik párt - amelyik közben persze magának vindikálja a magyar érdekek képviseletét. De persze szó sincs arról, hogy a magyarságot képviselné. Maga ez az eseménysorozat is mutatja, hogy ehelyett valójában hogy viszonyul a magyarsághoz...

Már a mumusa, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyeztetése táján ráuszította a román karhatalmat azokra a magyarokra, akik aláírásukkal támogatták az új párt bejegyeztetését. Na persze az EMNP sem angyal, sőt, az sem más, mint egy párt. Azaz eleve sáros. Úgyhogy akár élni is lehet a gyanúperrel, hogy hamisítottak is aláírásokat. Az addig rendben is lenne, hogy az RMDSZ ezeket akarta-akarja kiszűrni. Már ha ezt akarná. De nem ezt akarja: a Napnál világosabb, hogy amikor annak idején ráküldte a rendőröket számos megyében azokra, akik aláírták az EMNP-t támogató íveket, eleve az új párt bejegyeztetését akarta megakadályozni. (Hasonlókat játszott el az MPP regisztrálása előtt és után is.) Ám mivel a bejegyeztetést nem tudta megakadályozni, most akár utólag is szeretne csomót találni a kákán, hogy adott esetben kérhesse a bejegyeztetés érvénytelenítését. Plusz azért is jó az RMDSZ-nek az egyes magyarok elleni terror, mert így a válsztások előtt rá tud ijeszteni az EMNP támogatóira - hátha így kisebb arányban mennek el szavazni, s ezzel kevesebb mandátumot veszít az RMDSZ.

Nem igazán kulisszatitok - hiszen eddig is tudtuk, hogy így dolgoznak a lakosság behülyítésén. Azaz így is. És minden más eszközt is bevetve. De a következő módon szembesülni vele mégiscsak más: még ocsmányabb.

Mögöttem ül egy - a hangjából ítélve - fiatal srác a villamoson. És telefonál. Persze csak azt hallom, amit ő mond, a vonal másik végén lévőt nem. De az mellékes is. Szóval:

Juhéj, ismét itt a választási kampány!

A következő hetekben kicsiny sorozattal köszöntöm hát pártunkat és kormányunkat (nem, lényegében nincs több párt, az csak a látszat), ezen fontos és nemes alkalomból.
Szóljon a legavatottabb hang hozzájuk, valamint a lánglelkű szavazók tömegéhez, mindannyiunk örömére! Alapművek legaktuálisabb részeiből idézek az eljövendő hetekben, Önöknek, nektek, nekünk, drága magyar választók!

S hogy mi lesz a varázslatos üzenetek forrása? Hát az, ami tájainkon a mai napig a legjobb forrás a választási kampányhoz. Tehát ez itt. Valamelyik nap találtam rá.

Na? Mondtam? Orbánék immár az RMDSZ-hez próbálnak közeledni - miután nem sikerült legyűrniük és átvenniük a vagyonát, hatalmát, maffiáját, inkább megpróbálják egyszerre zsarolás (EMNP), illetve segítségnyújtás révén becselezni magukat az RMDSZ-bizniszbe.

Az ezzel kapcsolatos eddigi leglátványosabb (vissza)lépés érhető most tetten. Ott van a csatolt, friss MTI-hírben. Sőt, lényegében történelmi léptékű is ez: a Fidesz első romániai magyar politikai projektje, az MPP most először nem indít jelölteket, s most kerül a szemétdombra. Immár ott van ugyanis helyette a Fidesz második romániai magyar politikai projektje, az EMNP. És kettő már sok lett volna, meg fölösleges és kezelhetetlen is.

Már a neve is elgondolkodtató: Phoenix.

Így hívják Nagyvárad első humán krematóriumát, amelyik nemrég nyílt meg. És amely - legalábbis a tulaj szerint - jelenleg a második az országban. És amely - persze - üzleti alapon működik. Ma elmentem és megnéztem.

Néhány korabeli képsor, vagy hangfelvétel, vagy egy-egy beszélgetés a még ma is élő üldözöttekkel - és máris meg vagyok hatva. Minden évben. Még mindig, 1989-től jó messzire is tud rám hatni október 23., az 1956-os forradalom kitörésének napja. Megérint.

De az is megérint ám, mennyi aljas, képmutató, gyalázatos szöveg hangzik el épp ezen a napon is a magyar kormányzat részéről ennek kapcsán. Is.

No, egy újabb csemege. És végre egy olyan színházi fesztivál (ifesztivál :D ) Nagyváradon, amelyen nagyobb arányban lesznek magyar nyelvű előadások is.

Idén ugyanis Várad ad otthont a romániai Interetnikai Színházi Fesztiválnak. Ha jól számolom, ez már a hetedik IFeszt lesz. Összesen 17 színház érkezik ebből az alkalomból. A seregszemle november 11-én indul, s nyolc napig tart. Átlagosan naponta két-három előadás lesz, valamint kiegészítő rendezvények. Ha jól tudom, az összes romániai kisebbségi színház itt lesz. A gálán pedig a debreceni is. Fincsi.

Az előbb megérkezett a program is. Tessék válogatni - tényleg van miből.

Nocsak: látogatható egy nagyon érdekes épület Nagyváradon. Vagyis nem látogatható. De azért meglátogattam.

Sok-sok éve nézegetem a Kossuth utcai, elhagyatott, omladozó zsinagógát, amikor arra járok. (Ott az Eminescu-szobor hátánál, a Diodával szemben, azazaz.) Már felvettem a mentális listámra, hogy egyszer valahogy mindenképpen bejutok oda, körülnézni. De soha nem tettem végül semmit ezért.

Aztán ott van az a bácsi, akit mindig látni a villamosból: tudják, az elhagyatott épület őre, aki ott ül a zsinagóga udvarán, egy széken, állandóan bóbiskol, s macskák alszanak az ölében, s még további macskák és kutyák sokasága durmol körülötte. Ma aztán arra jártam, s ahogy elmentem az épület plusz a bácsi előtt, hirtelen ötlettől vezérelve visszafordultam, s megkérdeztem, mi lenne, ha beengedne körülnézni.

Írtam egy új szöveget a Samizdat kulturális folyóirat következő száma részére, illetve készítettem oda egy interjút is, amelyben egy szépségeset alkotó ügyeske mutatkozik be.

Mindegyikből mutatok most egy kis előzetest. De mivel nem akarom, hogy utánközlés legyen, túl sokat nem villantok fel. A többi majd a lapban, egy hónap múlva.