Nemrég megújult a Samzidat. A magyar és román nyelven megjelenő kulturális folyóirat igazi havilappá nőtte ki magát, s tartalmilag is izmosodott. E periodika számára írtam az alábbit.

Környezetet szennyezni kreatívan is lehet. Persze attól még ugyanúgy szemetelés. Van az úgy, hogy egy-egy bunkóság akkora, hogy már vicces. Persze attól még ugyanúgy bunkóság. A kettő összefonódása jön most.

Nos, nem tudom, észrevették-e már, hogy Nagyváradon (s talán másutt is, erre eddig máshol nem figyeltem célzottan) ahol egy rés, repedés, lyuk, törés, gödör, faodú, ilyesmi van, oda egyből elkezdenek szemetet benyomkodni. És - hogy úgy mondjam - ehhez némi szorgalom és bizonyos fokú kreativitás is kell. Hiszen például néha sokkal kevesebb munkába kerülne a hulladékot a kukáig elvinni, mint összehajtogatni, tűrögetni, s ide-oda tömködni - de az előbbi nem kihívás. És teljesen hétköznapi dolog a kukába dobni, egészen más viszont kiszemelni a megfelelő helyet, s oda beszuszakolni a mocskot - ez utóbbi igazi alkotói rálátást feltételez az adott hülye részéről.

Igen, sajnos a gyanú beigazolódott. Amit ítt írtam nemrég, az bejött végül. Sőt, hasonló mérvű átverésre nem emlékszem az egész környéken.

Érdekesnek érdekes. Fontos is. Mégsem számít semmit.

Mióta az USL megkezdte a vértelen államcsínyt, azaz mióta a PSD-maffia fellázadt, s megpróbálja átvenni a hatalmat mindenütt, valamint leváltatni Traian Băsescu államfőt, egyre-másra érkeznek az aggódó visszajelzések az USA-ból, az EU részéről, meg az EP egyes pártjaitól. Emellett a világsajtóban is ott vannak az újabb romániai visszarendeződésről szóló hírek: a New York Timestól a Washington Postig sok lap és portál foglalkozik az üggyel. Sőt, ma Angela Merkel német kancellár is megszólalt a kérdésben, példátlannak és aggasztónak nevezve azt, ami Romániában zajlik, s hangsúlyozva: elfogadhatatlan Traian Băsescu államfő leléptetése, ellentmond a jogállamiságnak, ami itt zajlik.

"Noi de-aicea nu plecăm, nu plecăm acasă, până nu vom câştiga libertatea noastră!' (Ad-hoc műfordításban: "Erről a helyről bizony nem megyünk ám haza, amíg a mi szabadságunk ki nincs végre vívva!")

Ezt még én jegyeztem fel 1990. májusában egy akkor megjelent lap tetejére. Az ellenzék és a vele rokonszenvezők dalocskája volt ez, ugye. Azoké, akik nem akartak visszarendeződést. Énekelni már akkor sem tudtam, de az épp csak az elején lévő (és később annyi kárt okozó és annyi elfecsérelt évet hozó) Iliescu-rezsim elleni tüntetéseken én is teli torokból üvöltöttem ezt. És az egyik demonstráció közben fel is jegyeztem azt oda, hogy emlékül eltegyem. És örömmel olvassam majd vissza, amikor itt lesz az igazi szabadság (vagy legalábbis az ahhoz legközelebb eső állapot). Nos, még most sincs itt az ideje, hogy emiatt elővegyem ezt a sárguló ellenzéki lapot.

Olvasók, ti drágák! Most már nagyon gyanús, hogy végül tényleg lesz Rock Evolution Fesztivál Nagyváradon. Megérkeztek ugyanis ma a jegyek, amelyeket közöttetek sorsolok ki. (Én ugyan megpróbáltam végighallgatni a Sepultura legújabb lemezét, de megmondom őszintén, zavart, ami rajta van. Ennek ellenére a rendezvény a maga nemében újdonság itt, s érdekesnek ígérkezik.) Fogyasszátok hát egészséggel, ha nektek lesz szerencsétek.

Évtizedek óta mondom, hogy a hazai politikai életben nincs sötétebb és mérgezőbb, mint a PSD.

Tény, hogy Romániában lényegében nincsenek politikai pártok, nincsenek doktrínák (eleve röhej például, hogy a nagyok közül a magát szociáldemokratának mondó PSD és a magát liberálisnak mondó PNL él a legsovénabb, legmagyarellenesebb, legkirekesztőbb retorikával és gyakorlattal, míg a magát jobboldaliként meghatározó PD-L sokkal megengedőbb e tekintetben), csakis érdekcsoportok vannak. Ami a cél, az nem más, mint a hatalom megszerzése, gyakorlása, az ebből fakadó haszon behajtása, a saját érdekek, illetőleg a klientúra szükségleteinek kielégítése, valamint a felelősségrevonás ellehetetlenítése. Ezek a törekvések állnak a politikai manőverek hátterében, ezek működtetik az összes úgymond pártot, s ezek a csoportok bármilyen konstellációban egyásnak esnek, ha ez a hasznosabb nekik, illetve bármilyen kombinációban együttműködnek, ha abban van épp nagyobb haszon számukra. Egy különbség azonban folyamatosan észlelhető: a PSD a legkárosabb az egész ország számára.

Hát, rendesen kilengetnék a PARAméter mutatóját: saját pártot jegyeztetne be Magyarországon az RMDSZ, hogy azzal vágja nyakon a Fideszt.

Ajánlom, hogy itt olvassák el az egész hírt - gyöngyszem, különösen amit Markó mond arról, hogy a fenyegetés nem árt.

Nos, nem tudom. Szerintem egyelőre senki nem tudja, milyen paraméterei vannak ennek a dolognak. Emiatt a címzettek maguk sem tudják, hogy parázzanak-e, vagy legyintsenek.

Hiszen az is kérdés, hogy komolyan gondolják-e Kelemen Hunorék azt, hogy megpróbálnak pártot létrehozni Magyarországon, vagy csak retorikai fordulat, politikai fenyegetés az egész. Minden esetre a felvetés maga eleve újabb ördögien zseniális ötlet az RMDSZ részéről. Akárcsak a Fidesz részéről volt annak idején az, hogy megadta a szavazati joggal járó állampolgárságot, majd pártot alapított Romániában, Erdélyi Magyar Néppárt néven.

Szerintem eleve ellentmondás feszül abban a meghatározásban, hogy nemzeti rock, de mindegy. Vegyük úgy, hogy tényleg van ilyen műfaj (mert amúgy tényleg van, csak eleve a megnevezése egy kicsit hehe), legalább így mindenki érti, miről lesz szó.

Ilyen nemzeti rockot játszó bandák koncertjeiből tartanak most egész estet itt, Nagyváradon, a jelenlegi Románia területén. S ha már a helyszín nem messze van tőlünk, hát engem kértek meg a szerkesztőségben, menjek ki, s lőjek pár fotót.

Szánsájn. Megérkeztek azok az ajándéktárgyak, amelyeket az olvasóim között sorsolhatok ki, annak a játéknak a keretében, amelyről itt már szó volt.

Íme, ilyesmik várnak gazdára:

Általában csak akkor követem a focit, ha nagy tornák vannak (EB, vagy VB), illetve ha tétmérkőzést játszik a magyar, vagy a román válogatott. Ilyenkor figyelek is az igazán fontos részletekre.

Most, hogy már szinte vége a labdarúgó-Európa-bajnokságnak, van rálátás az egészre, összeáll a kép. Itt van lassan az ideje, hogy összegezzek. Eljött az ideje, hogy a sarkalatos kérdéseket felvessem, nyilvánosság elé tárjam.

Magam is gondolkodtam már rajta. Sokszor. S persze nekem is van rá elméletem, magyarázatom. Mégpedig összetett.

És közben szociológusok kutatják, politológusok keresik, filozófusok járnak be hosszú és szép tévutakat miatta. Meg politikusok próbálnak leásni a kutyáig, hátha megtalálják.

Gyík is, persze: az a sok gyík. De most nem ez, hanem arra gondoltam, hogy gyakran ismételt kérdések. Bár a kettő végülis összefügg: egyes lényeges kérdéseink, meg ezek a gyíkok.

Premier: letöltendő börtönbüntetésre ítéltek egy vezető politikust Romániában. Adrian Năstase a sok korrupciós ügye közül az egyikben kapta az előbb az ítéletet, a többi hasonló ügyében már régebben felmentették.

Valahogy nem tudom elhinni, hogy börtönbe vonul. Annyiszor volt alkalmam személyesen is látni ezt a maffiózót is, rendezvényeken, sajtótájékoztatókon - aki szerencsétlenségére ráadásul valahogy úgy van összerakva, hogy még le is rí róla: "weh, én érinthetetlen vagyok". Szóval alig jön, hogy komolyan vegyem ezt, mind az ugrik be, hogy ez Románia, majd valahogy megoldja ezt is. Ő is. Biztos vagyok benne, hogy vagy nem fog semmit leülni a büntetéséből, vagy nem az egészet.

Ám most még komolynak tűnik a dolog. Magamat hiába csípkedem, ez is azt mutatja, hogy ez valóság. Épp ezért meg is böktem az előbb Năstasét a Facebookon.

Nagy a szomorúság a temetőben. De ott van egyből a menedék is a bánat elől - csak egy kicsit távolabb áll és éppen magozik.

Nem nagy dolog - illetve az apró, de lényeges dolgok egyike - aminek szemtanúja voltam az előbb. Tehát mégis nagy. Másként is lehet magyarázni, de szerintem alapjában véve egy szép kép. Ezért megosztom.

Van valami profán is benne(tek). Így, utólag. De alapvetően csak jellemző és szomorú, ahogy a szemeteteket szanaszét hagyjátok.

Azt hiszem legalábbis. Csak egy olyan kisebbet, mert éjszaka van, nem akarok senkit felébreszteni. :)

No, pár nap múlva majd meglátjuk (a tévében), s meghalljuk, sikerrel járt-e. Addig is, aki akar, csatlakozhat, a megadott címekre lehet küldeni hasonló tartalmú levelet.

Vége az arcba tolakodó pojácák idejének, jöhet a valós lét. Kész a kampány (a legközelebbi várhatóan majd ősszel), jöhet a nyár.

Még nincs meg minden tekintetben az önkormányzati választások hivatalos végeredménye, ám a lényeget már tudjuk. És nem tagadom, kicsit meglepő. Már legalábbis abban a viszonylatban, amelyről most szólni akarok, nevezetesen a magyar-magyar egymásnakfeszülés tekintetében.

Röviden ugyanis azt történt, hogy a második zsarolópárt is rosszul szerepelt. Az MPP után a Fidesz romániai politikai projektje, az EMNP is igencsak szerény eredménnyel zárt - miközben az RMDSZ akár sikernek is elkönyvelheti azt, hogy az ő szavazótábora csak lassanként, ám folyamatosan fogy. A nem rég alakult EMNP-é azonban gyakorlatilag alig létezik: nem tudták megteremteni maguknak. Pedig volt példa arra, hogyan kell csinálni, s az MPP léte arra is példa, hogyan nem. És idejük is lett volna. Mégis: országos viszonylatban is alig látható maradt az EMNP, itt, nálunk, azaz Nagyváradon pedig teljesen leszerepelt.

Nem, nem volt elég. :)

Még az utolsó napokban is került az ilyen aranyos-bugyutákból. Úgyhogy itt vannak még továbbiak, ugyanúgy a megfelelő lózungokkal ellátva, hogy egy kis nevetés is megtörje a rövidesen beálló kampánycsendet. (Amit úgysem tartanak tiszteletben azok, akikre vonatkozik.)

***

Megnézegettem ma, hogy néznek ki a vasárnapra előkészített szavazólapok Nagyváradon. Mutatom, és mondom a lényeget.

Ééés: tessék! A múltkori után itt a folytatás.

Annyi változzon most, hogy az első részben értékes útmutatások voltak plakátolóknak, most pedig jelmondatokat rendelek a képekhez. Novemberig szórakozhatunk rajta - ha semmi nem változik, várhatóan akkor lesz majd az újabb kampány és az újabb röhej.

De most még itt van ez. És nagyon szórakoztató, mi mindenre képesek.

******

Éjszakai bringázás. Aszfaltozatlan, gödrös utakon. Amelyeken természetesen közvilágítás sincs. És a cangán sem ég a lámpám, nem tettem rá a dinamót (igen, ez dinamóval megy), hogy ne zavarja meg, ne hasogassa szét semmi a sötétet. Csak annyi fény, amennyit a másodállásban most idegenvezetőként dolgozó Hold ad, amikor épp nem bújik el egy-egy felhő mögé.

Azt hiszem, efölött még két fokozat lenne. Az, ha egyáltalán, kicsit sem ismerném ezeket az utakat. És az, ha becsukott szemmel tekernék. Na, de nem is erről akarok most igazából.

A kampány egyetlen őszinte eleme mutatkozott meg ma. De az is csak véletlenül.

Még mindig megy a lakosság ámítása, hogy úgymond lehet magyar polgármestere Nagyváradnak. Pedig sajnos ez egyszerűen nem igaz.

Penetráció. Nem kell félni tőle. Szociológiailag. Sőt, ez a kulcsa sokmindennek az épp zajló kampányban (is).

Összegyűjtöttem tehát néhány csodás példát arra, hogyan plakátoljuk profin, ha minél többekhez szeretnénk eljuttatni hazugságainkat kampányüzenetünket.

Megígértem, hogy visszatérek rá, ha van valami újság. Hát, nincs. De azért visszatérek rá.

Tessék. Kampány. És annak fokozatai.