Megint súlyos szennyezés érte Nagyváradot. Ismét a hőerőmű gyilkolja a környezetet, illetve a lakosságot is - hiszen az a hamu, amivel beterítette a város egy részét, mérgező anyagokat is tartalmaz.

A szennyezés ráadásul különösen szembeszökő is, hiszen a fehér hórétegen megtapadva jól láthatjuk, miként szór hamut a fejünkre az erőmű. És már nem először. Néhány hete is volt hasonló. Most ilyen.

Folyamatosan megy a Facebook eredeti, angol felületének más nyelvekre történő fordítása. Így magyarra is. A felhasználók fordíthatják le a szövegeket, ha részt akarnak venni a munkában. Be lehet küldeni a javaslatokat, aztán a rendszer megszavaztatja a népet, hogy melyik a jó változat. (Pár hónappal ezelőtt amúgy én is bejelentkeztem a fordítók közé. Azért, mert lakhelynek magyarul csak az adható meg, hogy Nagy-Várad. Ezt akartam kijavítani. Persze erre sehol semmi lehetőséget nem találtam végül. Hát na.)

Találtam viszont mostanában sok aranyos fordítást. Bemutatom ezekből a kedvenceimet. Igazi gyöngyszemek.

Az előbb csíptem el. Sok hasonló példa van, persze. Vannak rá mindenfelé különböző képek. Jelképek. Ez is egy ilyen. Releváns.

Jön a tavasz. Nem a meteorológusok mondják, hanem tényleg. Ugyanis mi mondjuk. :P Ezúttal intézkedtünk. Szervezzük, tényleg jön. Lentről indul, egészen lentről. Alulról jövő kezdeményezés. A Bányából.

Március 9-én lesz ugyanis a tavasz első napja, mégpedig ott. Egy buli keretében. Amelynek (márka)neve: Liquid Spring. Jelmondatot kettőt találtam ki, választani meg nem tudtam. :) Úgyhogy lehet választani, ki mit tesz majd: Tavaszodj a bányában!/Olvadj fel lent!

Hogy új kormány van... Illetve lesz. Gondoltam, hogy erről valamit. Err, dehát mit érdemel ez a csapat is? Sok szót nem. Hiszen az eddigiekből áll össze, csak a hölgyek, urak megfogták a nekik dolgozó fiatalabbakat, s maguk elé tolták őket. Lényegében ennyi.

Két napja havazik, lényegében folyamatosan. Épp most is. Önmagában is szép. Meg errefelé ritka is. Sokszor elnézgetem. Csodás.

Hát még ezzel együtt, itt lennebb. Nem halott ugyanis a táj. Jelei vannak az életnek. Megy az örök harc a hófúvásban is. Legalábbis erre utalnak a lassan ismét behavazódó, eltűnő nyomok.

Mi újság a másik blogfelületemen?

A mostani nagyváradi városvezetés ötlete volt, még a mandátuma elején, hogy az egyes vállalkozások rendben tarthatják a környékükön lévő zöldövezetet, cserébe reklámozhatják ott magukat. Ebből leginkább az utóbbi valósult meg.

Nekem eleve kétarcúnak tűnt az ötlet. Hiszen rendben tartott zöldövezeteket én is nagyon szeretek, szeretnék, ám egyből elrontja az összképet, ha azoknak a közepén ott hivalkodik egy reklámtábla, valahogy így: "Ezt a területet a Szerény kft. tartja rendben". Szóval ez már eleve nincs teljesen rendben. De ha másképp nem megy, hát legyen.

Ehhez képest itt az egyik kedvencem Nagyváradról (egy kép erejéig a Fácsén már tettem róla említést, de most újra közelében jártam, s ahányszor ott haladok el, mindig beleszeretek).

Mekkora egy csapdahelyzetben talált az új év (is) Magyarországra...

A leglámerebb és legszörnyűbb meglepetések egyikében volt része épp karácsonykor az egyik ismerősömnek.

Idén is volt karácsonyi gyermekrajzpályázat a szerkesztőségben. És idén is kiválasztottam a sok közül a néhány személyes kedvencemet. Ezekkel a rajzokkal kívánok mindenkinek karácsonyt. Simán. Mert ha tényleg karácsony, akkor boldog is.

A blogolás (is) persze olyan, hogy, amikor az ember vállán tapos a múzsa, akkor örömmel írunk - ám amikor épp nem ücsörög rajta az ihlet, akkor sincs nagy baj. Mert akkor is érzi a gondos szülő időnként, hogy enni kellene adni a blognak. Meg vannak, akik szólnak is, hogy szívesen látnának valami frissítést már, hej. És a múzsatalp nélküli időszakok, vagy épp a mással való elfoglaltság egy kicsit olyan házi feladathoz hasonló érzetet generál. Hogy rendben, de azért kellene már valamit ide is. Úgyhogy akkor Bepillantás az alkotó elme bájaiba bajaiba című rovatom következzék.

Nem, nem, semmi Photoshop, vagy ilyesmi. Valósak a képek.

Végre sikerült megörökítenem a politikus-vállalkozó leglényegét. Egy mai konferencián szólalt fel az a példány, amelyről sikerült igazi, PR-oskodástól, sminktől mentes, a külsőt és a belsőt, a kommunikációjuk igazi tartalmát is egyszerre mutató felvételeket készíteni.

(És ehhez csak annyi kellett, hogy amíg a képen látható volt Hargita megyei RMDSZ-es szenátor beszélt, addig épp be volt kapcsolva az írásvetítő is.)

Még javában zajlik ám a népszámlálás - csak jelenleg a boszorkánykonyhákban kotyvasztják a végeredményeket. Arról még mindig nem tudni biztosat, hogy egyáltalán mikorra kell meglenniük. Pedig valahogy ez fontos részletnek tűnik: egy komoly összeírás esetében minimumnak tetszik az is, hogy meglegyen az eredmények nyilvánosságra hozatalának határideje. Ehhez képest arról volt szó, hogy (érthetetlen okokból) csak 2013-ban tudatják a végeredményeket, de azóta szó volt még 2012-ről, sőt, 2014-et is láttam már egyes helyeken.

No, de addig is mutatok valami érdekeset.

Ez ám a reklám! :) Nagyváradon fotóztam, az előbb.

Sokszor kifejezetten jó dolgok forrása a szemkontaktus, ám szintén sokszor rengeteg álság, hamisság és talmi vacak (f)elszabadítója. Olyan, tehát mint  mondjuk a modern művészet. Hiszen ez utóbbiban is sok érték, vagy "csak" értékelhető vonulat, jelzőkkel szabadon illethető (úgyhogy a "jelző" szót itt, most nem látom el jelzőkkel) munka, jelenség fedezhető fel - meg sok álművészkedés, megélhetési semmittevés, művészi pénzlenyúlás, kultúrbutáskodás is.

A megbánandó fajta szemkontaktus és a valaminek a nevében való semittevés nagyszerűen találkozik Nagyváradon a Visual Kontakt nevű projektben.

Altalaban nem olyan fekete az ordog, amilyennek elso pillantasra latszik - szoktam, mondogatni. Es most is ezt mondtam.

Kihal a magyarság 3014-re - ekkorra eltűnik a Föld színéről az utolsó magyar nemzetiségű is. Ez is szerepel az ENSZ tanulmányában - amely a Fenntarthatóság és méltányosság: egy jobb jövőt mindenkinek címet viseli. Más nemzetiségek is kihalnak, eltűnnek persze - vannak, amelyek előttünk, vannak, amelyek utánunk.

Mi több: szerintem fölösleges emiatt izgulni. Ugyanis természetes folyamat ez is. De persze attól – nekünk – nem jó.

Ám igazából valami más jutott eszembe erről a hírről.

 Halottak napja. A biharpüspöki temető régi, elhagyatottabb része. Ez az, ahol régebben - a fáma szerint - nemi erőszaktevők lestek arra tévedő áldoztaikra a bozótosabb részeken, meg a rablók osztották szét a zsákmányt a fák, bokrok rejtekében. És ez az, ahol pár téllel ezelőtt sétálgatva még rajtakaphattam kegyeletsértéstől sem visszariadó fatolvajokat: a hóra szinte vércseppekként hullott a sok szálka, ahogy a csónakos fejfákat verték szét éppen baltával, hogy hazavigyék tüzelőnek. Sokszor csak fogpiszkálók maradtak az ódon fejfákból - itt-ott még ma is láthatóak a pusztítás nyomai, az égnek meredő, korhadt, csonka fejfák.

Na, most arcoskodhatnék itt, adhatnám a nagyot, hogy én előre megmondtam, megírtam. De minek? Sőt, nem tagadom: bár sejtettem, hogy nem lesz rendben a népszámlálás, épp ekkora mérvű káoszra nem gondoltam egy percig sem.

Igaz ugyan, hogy tulajdonképpen kilenc év lett volna az előkészületekre, de ne felejtsük el, hogy ez Románia. Úgyhogy még most sem véglegesek a népszámlálás alapszabályai sem, dacára annak, hogy javában tart, sőt, mindjárt vége is. Illetőleg az is lehet, hogy vége sincs, mivel a kormány épp ma tárgyal arról, hogy esetleg kitolja az összeírás lezárásának határidejét. Ám akárhogy is dönt végül, azt már egyértelműen kijelenthetjük: a népszámlálás adatai irrelevánsak lesznek. Hiszen maga a népszámlálás is hiteltelen módon zajlik.

Lényegében hiába vezették be egy ideje Nagyváradon is azt, hogy bizonyos összeg ellenében az önkormányzattól bérelhetnek saját parkolóhelyet a polgárok. A balkáni parasztkodás ezt is felülírja. Ha épp akarja. Mert az olyan.