Itt van a Fidesz államfője, nem messze tőlünk: Schmitt pár száz méterrel odébb már nyomja valahol, a nagyváradi látogatása során - de nekünk semmi dolgunk vele.
Sőt, más dolgunk van a városban. Állunk a villamosmegállóban, jó sokan. Köztük egy kolléganőm egy másik laptól, meg én. Mellettünk egy hatéves forma kisfiú ül a padon, lógatja a lábát és érdeklődően vizsgálgat mindent. Az édesanyja pedig megállás nélkül nevelgeti:
- Mit csinálsz? Hova nézel? Minek forgolódsz? Most mit akarsz? Viselkedj jól! Legyél rendes! Csak szépen, ügyesen!
A srác egy szóval sem reagál.

Na mindegy, közben mi beszélgetünk a kolléganővel. S felvetem:
- Hallottad, miket mondott Schmitt Pál az autonómiáról Bukarestben? A hölgy nincs elemezgető hangulatában, ellenben szókimondóban igen:
- Ja. Tulajdonképpen azt üzente minden magyarnak, hogy kuss.

Erre a kisfiú felkapja a fejét, s odafordul az anyukájához, kedves, érdeklődő, csengő-bongó hangon:
- Anyaaa! Mit jelent az, hogy kuss?

A mama nem válaszol semmit. Tuszkolja felfelé a közben megérkezett villamosra a fiát, s felénk fordulva lesújtó pillantást villant ránk.
Elrontottuk a gyerekét.

Pedig nemsokára úgyis megtudja majd, mi az a kuss. Pali bácsi majd neki is elmagyarázza, diplomatikusan, ahogy nekünk is.

Hm: az autonómiára meg rá sem kérdezett anyánál a srác.
Igaza van, az úgysem fog egyhamar semmit sem jelenteni.