Kapcsolom be a rádiót, épp egész van, híreket mond. És már örvendek. Legelőször ugyanis ezt hallom: "Schmitt Pál lemond". Ez a híradásban az első három szó.

Na végre! Mondjuk bizonyos szempontból én nem sajnálom, hogy eddig is kivárt - hiszen amíg átlátszó teszetoszáskodással töltötte az idejét (sőt, a hivatali idejét), addig rengeteg jó vicc született a másolásos sztorja kapcsán. Személyes kedvencem az a sajtókommentár, amely szerint "Schmitt Pál bármelyik rendes országban már rég a lemondási nyilatkozatát írná - vagy legalább keresne egy olyat és lemásolná". Valamint az, hogy a fénymásoló új neve: fényschmittelő.

Na, de vissza a lényeghez. Azzal indul a hírek, hogy "Schmitt Pál lemond". Ez az, te kereszténygyökerűgerincesmagyarigazbecsületesdemokratikuspolgáricukorfalat Magyarország! Jól van! Legalább ennyi. Ezt gondolom magamban. Miközben a bemondó folytatja: "-ta összes mai hivatalos programját".

Pff... Korai öröm. Szóval akkor eddig csak a programjairól mondott le.

Hát... Nem tudom. Én azért egy picikét most, jelen pillanatban még azt érzem, valamivel több van ebben. Úgy gondolom, ezekben az órákban a miniszterelnök (és nem, nem maga az államfő) komolyan fontolóra veszi, hogy lemondjon-e az államelnök. Még nem teljesen kizárt, hogy le fog.

Tréning, edzőcipő, övtáska, baseball-sapka. És persze az ezekhez illő felfuvalkodott, terpeszkedő póz. Nem ritkaság, tele van hasonló panelrambo, hobbimarcona, balkánmacsó figurákkal a város. A padlás. A világ. Ahogy felszállok a villamosra ma délelőtt, épp egy ilyen mellett van hely. Álldogállunk hát.

És néz. Persze. Az ilyenek ezt szokták. Néz. És néz. (Biztosan majd mindjárt még meg is kérdezi, hogy én meg mit nézek.) Eh, még mindig a kilencvenes években senyvedünk - gondolom, miközben akkor inkább hátat fordítok. És utazunk tovább. Egy darabig semmi.

Aztán egyszercsak érzem, ahogy megüt. Csak egy, középerős csapás hátulról. Na, kezdődik. Sosem hiányzik úgy igazából, de most valahogy különösen nincs kedvem ócskapiaciaskodni. Dehát ha most épp belém köt Chuck Norris - s választását még diszkréten jelezte is az előbb -, akkor mit tehetnék? Hát, lássuk, mi van már. Ez megy át az agyamon, ahogy kényszeredetten odafordulok hozzá.

Ám elsőre azt látom, hogy nincs sehol. Másodjára pedig azt, hogy a villamos padlójára van rogyva.

Ilyet sem hallottam még: vallásos dalok bőgnek a buszon. Persze sokminden nincs rendben a váradi tömegközlekedéssel, de ez külön kirívó. Amikor felszállok, már ordít az utastérben lévő hangszórókból is a jézusmegmenttéged, a csaknyújtsdalelked, meg a jöjjaddaszíved.

- Hát, bakker, ez egy város, egy megyeszékhely...? Európában?! Mintha Bangladesh-ben lennénk.

Valahogy így szólt oda az egyik operatőr a riporternőnek, amikor egyik alkalommal az RTL Klub stábját kalauzoltam Nagyváradon.  Épp autóztunk egyik helyszínről a másikra, s ők a hátsó ülésen a várost nézegették.

Kultúrpolitika. Borzalmas szó. S még szörnyűbb maga a jelentéstartalma, a jelenség, amelyre utal. Szörnyszülött.

Itt egy újabb példa rá.

Megvan az első hivatalos polgármesterjelölt Nagyváradon. Ha úgy vesszük komolyan vesszük.

Forradalmat csináltam. Csak későn. Emiatt végül mégsem lett az. De legalább elszórakoztunk.

Ez még akár az előző bejegyzésemhez is elmegy, mivel az abban szereplő, szovátai MOL-kút üzletében fotóztam.

Mondom, hogy Románia nem egységes állam.

Útban Csíkszereda felé, az Erdélyi Magyar Néppárt első kongresszusára megáll a Bihar megyei delegációt szállító busz egy ÖMV-kútnál. Szászsebes településen. A multinacionális vállalat eme kicsiny üzletébe beözönlik a magyar nemzetvédő küldöttek első kontingense, enni, inni. A pulthoz érkező első EMNP-s hölgy rendel(ne) is: - Két kávét kérek. Erre a válasz, románul, reccsenve: - Mi az, románul nem tud?

Megint súlyos szennyezés érte Nagyváradot. Ismét a hőerőmű gyilkolja a környezetet, illetve a lakosságot is - hiszen az a hamu, amivel beterítette a város egy részét, mérgező anyagokat is tartalmaz.

A szennyezés ráadásul különösen szembeszökő is, hiszen a fehér hórétegen megtapadva jól láthatjuk, miként szór hamut a fejünkre az erőmű. És már nem először. Néhány hete is volt hasonló. Most ilyen.

Folyamatosan megy a Facebook eredeti, angol felületének más nyelvekre történő fordítása. Így magyarra is. A felhasználók fordíthatják le a szövegeket, ha részt akarnak venni a munkában. Be lehet küldeni a javaslatokat, aztán a rendszer megszavaztatja a népet, hogy melyik a jó változat. (Pár hónappal ezelőtt amúgy én is bejelentkeztem a fordítók közé. Azért, mert lakhelynek magyarul csak az adható meg, hogy Nagy-Várad. Ezt akartam kijavítani. Persze erre sehol semmi lehetőséget nem találtam végül. Hát na.)

Találtam viszont mostanában sok aranyos fordítást. Bemutatom ezekből a kedvenceimet. Igazi gyöngyszemek.

Az előbb csíptem el. Sok hasonló példa van, persze. Vannak rá mindenfelé különböző képek. Jelképek. Ez is egy ilyen. Releváns.

Jön a tavasz. Nem a meteorológusok mondják, hanem tényleg. Ugyanis mi mondjuk. :P Ezúttal intézkedtünk. Szervezzük, tényleg jön. Lentről indul, egészen lentről. Alulról jövő kezdeményezés. A Bányából.

Március 9-én lesz ugyanis a tavasz első napja, mégpedig ott. Egy buli keretében. Amelynek (márka)neve: Liquid Spring. Jelmondatot kettőt találtam ki, választani meg nem tudtam. :) Úgyhogy lehet választani, ki mit tesz majd: Tavaszodj a bányában!/Olvadj fel lent!

Hogy új kormány van... Illetve lesz. Gondoltam, hogy erről valamit. Err, dehát mit érdemel ez a csapat is? Sok szót nem. Hiszen az eddigiekből áll össze, csak a hölgyek, urak megfogták a nekik dolgozó fiatalabbakat, s maguk elé tolták őket. Lényegében ennyi.

Két napja havazik, lényegében folyamatosan. Épp most is. Önmagában is szép. Meg errefelé ritka is. Sokszor elnézgetem. Csodás.

Hát még ezzel együtt, itt lennebb. Nem halott ugyanis a táj. Jelei vannak az életnek. Megy az örök harc a hófúvásban is. Legalábbis erre utalnak a lassan ismét behavazódó, eltűnő nyomok.

Mi újság a másik blogfelületemen?

A mostani nagyváradi városvezetés ötlete volt, még a mandátuma elején, hogy az egyes vállalkozások rendben tarthatják a környékükön lévő zöldövezetet, cserébe reklámozhatják ott magukat. Ebből leginkább az utóbbi valósult meg.

Nekem eleve kétarcúnak tűnt az ötlet. Hiszen rendben tartott zöldövezeteket én is nagyon szeretek, szeretnék, ám egyből elrontja az összképet, ha azoknak a közepén ott hivalkodik egy reklámtábla, valahogy így: "Ezt a területet a Szerény kft. tartja rendben". Szóval ez már eleve nincs teljesen rendben. De ha másképp nem megy, hát legyen.

Ehhez képest itt az egyik kedvencem Nagyváradról (egy kép erejéig a Fácsén már tettem róla említést, de most újra közelében jártam, s ahányszor ott haladok el, mindig beleszeretek).

Mekkora egy csapdahelyzetben talált az új év (is) Magyarországra...

A leglámerebb és legszörnyűbb meglepetések egyikében volt része épp karácsonykor az egyik ismerősömnek.

Idén is volt karácsonyi gyermekrajzpályázat a szerkesztőségben. És idén is kiválasztottam a sok közül a néhány személyes kedvencemet. Ezekkel a rajzokkal kívánok mindenkinek karácsonyt. Simán. Mert ha tényleg karácsony, akkor boldog is.

A blogolás (is) persze olyan, hogy, amikor az ember vállán tapos a múzsa, akkor örömmel írunk - ám amikor épp nem ücsörög rajta az ihlet, akkor sincs nagy baj. Mert akkor is érzi a gondos szülő időnként, hogy enni kellene adni a blognak. Meg vannak, akik szólnak is, hogy szívesen látnának valami frissítést már, hej. És a múzsatalp nélküli időszakok, vagy épp a mással való elfoglaltság egy kicsit olyan házi feladathoz hasonló érzetet generál. Hogy rendben, de azért kellene már valamit ide is. Úgyhogy akkor Bepillantás az alkotó elme bájaiba bajaiba című rovatom következzék.

Nem, nem, semmi Photoshop, vagy ilyesmi. Valósak a képek.

Végre sikerült megörökítenem a politikus-vállalkozó leglényegét. Egy mai konferencián szólalt fel az a példány, amelyről sikerült igazi, PR-oskodástól, sminktől mentes, a külsőt és a belsőt, a kommunikációjuk igazi tartalmát is egyszerre mutató felvételeket készíteni.

(És ehhez csak annyi kellett, hogy amíg a képen látható volt Hargita megyei RMDSZ-es szenátor beszélt, addig épp be volt kapcsolva az írásvetítő is.)

Még javában zajlik ám a népszámlálás - csak jelenleg a boszorkánykonyhákban kotyvasztják a végeredményeket. Arról még mindig nem tudni biztosat, hogy egyáltalán mikorra kell meglenniük. Pedig valahogy ez fontos részletnek tűnik: egy komoly összeírás esetében minimumnak tetszik az is, hogy meglegyen az eredmények nyilvánosságra hozatalának határideje. Ehhez képest arról volt szó, hogy (érthetetlen okokból) csak 2013-ban tudatják a végeredményeket, de azóta szó volt még 2012-ről, sőt, 2014-et is láttam már egyes helyeken.

No, de addig is mutatok valami érdekeset.

Ez ám a reklám! :) Nagyváradon fotóztam, az előbb.