Mindig öröm a rendőrségtől mailt kapni a szerkesztőségbe. Javítja a hangulatunkat.
Márpedig naponta több közlemény, hír, felhívás, miegymás is érkezik tőlük – úgyhogy van alkalom a derülésre.
A dolog báját az adja, hogy minden küldeményük – legyen az akár a legkomolyabb témáról szóló is – lényegében úgy végződik, hogy elhülyéskedik az egészet.

Történt ugyanis, hogy már jó rég a Megyei Rendőrfőkapitányság szóvivőjévé egy fiatal hölgyet neveztek ki. Azt a cicababa típust.
Aki a maga során úgy döntött, hogy felspécizi a hivatali postaládáját. Úgyhogy telepített bele egy kis IncrediMail nevű programot, amelyik különféle smiley-kkal és figurákkal látja el a mailjeit. (Na jó, én is ismerem ezt az IncrediMailt: nem mindig kell telepíteni, van, hogy magától tolakszik be a gépre – ha az ember összevissza szörfölget és kattintgat a neten. De akár a hölgy rakta a gépre, akár magától költözött be – s vajon akkor a rendőrségen annyira sem értenek a gépekhez, hogy kiirtsák? – király, mivel oda nem illő. És valahogy annyira romániai ez az egész. A komoly hivatalos szerv ugye, amelyik szórakozgat, bohócot csinál magából.)

Szóval mindenképpen érdekes komoly maileket kapni a rendőrségtől úgy, hogy az összes küldemény végén grimaszol és a fejét csapkodja egy majom, vagy bambuszt rágcsál egy pandamaci, vagy ilyesmi.
A megyei rendőrszóvivő azt akarja, hogy lazítsunk. Vagy csak ő túl laza. Mindegy, a vége nagyon szórakoztató.

Kicsit infantilis, nagyon visszatetsző, némileg mégis érthető, hogy a netre is megpróbál felmászni a politikum és az épp zajló kampány. (Elvégre a fiatalok behülyítése megszólítása is fontos, és blablabla. Továbbá nálunk a netes marketingben is jó nagy a lemaradás - úgyhogy nincs semmi nagy dolog abban, hogy most ez is éledezik).
Ám néha mégis furcsa dolgokat produkál ez az elefánt, amikor betéved a porcelánboltba. Vagyis amikor a régi vágású hamiskártyások, az öreg betyárok a többnyire fiatalok látogatta helyeken is kelletik magukat, menő csávókként bedzsesszelve a közösségi oldalakra is.

Mert az igen ütős, amikor azt látom, hogy már az iwiw-en is Tőkés László fogja a Markó Béla kezét.
Az adatlapjukon. Merthogy van adatlapjuk.
Azta!
Alig seperték ki a rendszerből az egyre zavaróbb céges adatlapokat és alig zárták karanténba a mindenféle klubokat, most újabb ravaszkodók és üzletelgetők próbálnak beszaladgálni a pályára. Hiszen itt van például ez a felhasználó, amelyről most beszélek.

Szóval megnéztem az adatlapját.
Úgy hívják a tagot, hogy Magyar Összefogás.
Pff!
Sosem szerettem azokat a felhasználókat, akik bődületesen nyilvánvaló módon hazudnak az adatlapjaikon - de ez az első eset, hogy valaki már eleve akkor sem mond igazat, amikor a nevét mondja...

Semmi lényeges változás nincs és nem lesz ezután sem a nagyváradi közszállításban. Ezt azért mondom, mert úgy érzem, úgy látom, egyesekben még megvan a várakozás. Fölösleges. Ki lehet dobni.
Mint utast a villamosvezető - de erről később.

Nemrég lett új vezetése a vállalatnak, s mostanság telt el annyi idő, amennyi után már meg lehet ítélni a munkájukat.
Már az elején gyanús volt, hogy nem sok változás lesz, s a bejelentett újdonságok (etikai tanfolyam a jegyellenőröknek, egyenruha az alkalmazottaknak, nagyobb átláthatóság, a lehetőségekhez mérten átfogó infrastrukturális korszerűsítés stb.) legfeljebb csak imázsgyakorlatok. Az új vezetők - már amelyik nem teljességgel impetrinens és nyíltan lusta - mindenhol ilyesmikkel szokták kezdeni: bejelentenek néhány újítást, aztán változtatnak is néhány apróságon, s azzal kész. Ez van itt is.
És van is miről eszünkbe jusson megint az egész.

Kilökött ugyanis egy villamosvezető ma egy utast a járműből Váradon! Az utóbbi - egy 69 éves férfi - ittas volt és belekötött az utasokba.

Már megint a szokásos mese: a tanárok sztrájkolni akarnak. Legalábbis egy részük. És persze megint vizsgákat bojkottálnának, mert úgy szerintük keményebbnek hat. Szerintem meg arcátlanabbnak és a saját hivatásukat megcsúfolónak.

Úgy látszik, azt csinálnak velük, amit akarnak. Hol a politikusok használják őket, hol a saját szakszevezetiseik. A tanárok sosem tanulnak. Persze csak azokról van szó, akik azonnal rohannak ki a tantermekből egy jó kis hőzöngésre, valahányszor erre uszítja őket bárki.
Mert vannak olyanok, akik nem így tesznek, sőt, a munkabeszüntetésnek és az állandó fenyegetőzéseknek sem hívei. De most nem róluk van szó - pedig ők az igazi pedagógusok.
Hanem most azok vannak megint előtérben, akik a fesztiválokat csinálják állandóan.

Olvasgatom a szombati RMDSZ-kongresszusról szóló híreket. Egyszercsak olyat látok, hogy "a kongresszuson az RMDSZ alapszabályát úgy módosították, hogy lehetőséget biztosítsanak az EMNT belépésére". Nos, szerintem ennek a rendezvénynek ez volt az egyik legfigyelemreméltóbb mozzanata.

Ugye az EMNT nem más, mint Tőkés szervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Amely épp pár nappal ezelőtt tudatta, hogy megteszi a lépéseket annak érdekében, hogy jogi személykét bejegyezzék. Azaz Tőkés intézményesülni akar, mielőtt belép az RMDSZ-be.
Ráadásul úgy lép be, hogy már rég benne van, hiszen eddig is tagja volt - csak Markóék egy időre hátrébb szorították.

Sárosnak vagy hülyének kell lenni ahhoz, hogy az ember azt mondhassa: nem érdekes, kik voltak a besúgóink, mindegy, hogy az ismerőseink és főleg az ikonjaink közül kik voltak a valóban rettegett titkosszolgálat, a Securitate informátorai annak idején, ne feszegessük ezt.
Tapasztalataim szerint lényegében csak ez a két embertípus áll így a dologhoz (s bár számos más szóval is leírhatóak, lényegében e kettővel összegezhető a dolog): az, aki a besúgásban bármilyen módon érintett (volt) - azaz a sáros, valamint az, akinek sem rálátása, sem erkölcsi minimuma, sem következetes, logikus gondolkodásra való képessége - azaz a hülye.

A Lászlóffy Aladárt hírbe hozó feljegyzés

Nekem speciel ez jutott eszembe legelőször arról a hírről, hogy 72 éves korában Budapesten elhunyt Lászlóffy Aladár.
Kossuth-díjas erdélyi magyar költőként, íróként, műfordítóként, szerkesztőként ismertük, azaz tudtunk róla. És az utóbbi időben más tevékenység kapcsán is hírbe hozták: nevezetesen a besúgás kapcsán.

Nafene.
Az előző postomban szereplő egyik srác innen Váradól is kitalálta, hogy valóban készülhettek valamire azok a fiatalok, akiket Bolíviában végeztek ki a hatóságok.

Most, pár órája ment le ugye a tévében Eduardo Rózsa Flores utolsó üzenete, azaz az a riport, amelyet Kepes András készített róla-vele, mielőtt az előbbi elutazott volna szülőhazájába, Bolíviába. S amellyel kapcsolatban Flores állítólag azt kérte, senki ne tudjon a felvétel létéről, s csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha ő meghalna ott, ahová készül.
Meghalt, lenyomták a cuccot.

A lényeg, hogy eme felvételen Flores elmondja: igenis azért megy vissza szülőföldjére, Bolíviába, mert felkérték, hogy szervezzek fegyveres milíciát, amely segítene az ország egy részének elszakadási terveit gyakorlatba ültetni.
Aha. Azért megismétlem, mert számomra is furcsa itt valami: előre elmondja, kamerába, részletesen, hogy el fog menni egy országba, ahol fegyverkezni fog, a hatalom ellenében kiépülő csapatot alakít majd, amelyik ráadásul azért fog küzdeni, hogy kiváljon az adott államből egy rész.

Na így már egy kicsit érdekesebb pár dolog.
Van néhány olyan kérdésem, amelyeken azóta filózgatok itt. Leírom őket. Csak úgy. Adok házit: gondolkodjon rajtuk az is, aki még akar.

Megint az van, hogy bebizonyosodott: tényleg kicsi a világ, bármennyire közhely is ez.

Mert ugye az amúgy távoli Bolíviában megöltek egy székelyt és egy félmagyart, s letartóztattak egy másik székelyt - erre kiderül, hogy még itt, Váradon is ismerik-ismerték az illetőket az én ismerőseim is.
Érdekes maga ez a tény, meg az is, ha mélyebben belegondolunk az egészbe.

Kommandósok a mészárlás napján, a "műveletek" közben Santa Cruzban

A néhai Rózsa Flores és társainak ügyéről van szó (aki nem tudja, mik a tények, nézzen utána, hallgasson híreket, mert most ezt hosszú lenne itt elmagyarázni).
Igazából egyáltalán nem tudni még, mi ért történt ott ami történt, miért végezték ki őket a kommandósok Santa Cruzban. Viszont számos érdekesség van. Eleve az, hogy mit kerestek ezek a magyar fiatalemberek ott, mi volt a céljuk. Jó, közülük Eduardo Rózsa Flores ott született annak idején (s tegnap végül ott is temették el), az ő ottléte talán érthetőbb - sőt, némi olyan gyanúkra is okot ad, hogy netán valóban harcolni ment a szegregacionalisták oldalán Bolíviának ebbe a régiójába, amely el szeretne szakadni az országtól. De ez is csak dedukció, feltételezés, nem tény.
Na és mi van másik két sráccal, akik székely származásúak, s akiknek van ugyan paramilitáris, meg más érdekes múltjuk is (Székely Légiózás, muzulmán hitre való áttérés, fegyverekkel való fotózkodás)? Ők mit kerestek ott?
Szóval egyelőre nem tudni. Bár szó van arról, hogy zsoldosoknak álltak, terroristák lettek volna, vagy drogcsempészek, vagy Flores segítői ilyen ténykedésekben, vagy egyik sem, hanem egyszerűen ártatlanok. Egyelőre fogalmunk sem lehet. Bár elképzeléseink igen. Ráadásul az a rezsim is igencsak dubiózus és hazugságra hajlamos, amelyik kivégeztette őket...

Ám mégis furcsa, hogy mennyire közel tudja hozni eme távoli történéseket pár ember és a net.

Épphogy elmeséltem az előző bejegyzésemben, hogyan működik együtt Gigi Becali és a PRM a nyáron tartandó EP-választásokon, máris újabb perverz fejlemény van.
Becali pártja ugyanis a PNL-vel is együttműködésről kötött megállapodást.

A lényeg röviden: na basszus, https://www.youtube.com/watch?v=17gq836wDzE.

Ugyanez egy kicsit hosszabban a következőkben.

Már az elején elmélkedtem azon, hogy Gigi Becalit vajon a rosszakarói vágták-e rács mögé, vagy a jóakarói. Úgy tűnik, mindkettőben van valami.
Egy dolog viszont biztos: az kizárt, hogy a jól működő romániai bűnüldözés vitte volna be, s a független igazságszolgáltatás tartaná ott. Hiszen egyszerűen nincs jó működő romániai bűnüldözés, még kevésbé független igazságszolgáltatás. És ez nemcsak szólam, hanem tragédia - de most nem erről akarok.

Az utóbbi hetekben számtalan technikai gond volt a blogokat kiszolgáló szerverrel. Ezért voltunk távol egymástól, kedves emberek.
És ahogy ismerem a dolgot, még lesz is nyűg (sőt, még most sem megy minden tökéletesen - hiszen ez Románia -, az eddig feltöltött képek egy része például szépen elhúzott valahova).
Ennek dacára remélem, hogy a kedves olvasóim nem elkószáltak, hanem húsvétoznak.

Van még pár óra a locsolkodásból, ezért hamar megosztom az eddigi abszolut legjobb locsolórigmust azokkal, akik egyáltalán foglalkoznak ilyesfajta hagyomány- és alkoholszint-ápolással. Főleg azok kedvéért, akik így most, estefelé szeretnek menni nedvesíteni - az agyonkölnizett megfáradtak legnagyobb örömére.
Egy fórumon láttam:

Zöld erdőben jó a kedv
ott lakik a barnamedv.

A versekben fő a rím,
locsolkodni jöttem immár.

Levonult a színről egy ikon. Illetőleg ott sem volt, csak mi hittük, hogy ott van.
És furcsa módon még így is ott marad valamelyest.

Mielőtt teljesen belezavarodom, tisztázzuk: Süsüről van szó. Ja: a sárkányról.
És arról, hogy kiderült: szerb a szentem. A neve meg amerikai. És a zenéjét is amerikából lopták hozzá.

Süsü amerikai keresztszülei, Dastardly & Muttley

Pedig az egyfejű már akkor hungarikum volt, amikor még azt sem tudtuk, mint jelent ez a kifejezés. Fel sem merült, hogy ne lenne eredeti, autentikus, magyar. De nem mély-, hanem olyan igazi.

Sietek, hiszen mindjárt nem lesz számítógép. Sem.
Ma este fél kilenckor ugyanis elsötétítés.

Én sem vagyok az a fajta, aki mindenféle "világméretű" kezedeményezéshez azonnal csatlakozik, de ez például szerintem nagyonis követhető és követendő.

Nem Várad

(Ha valaki nem értesült volna róla eddig: ma este a mi időszámításunk szerint fél kilenctől fél tízig tart a Föld Órája 2009 nevű környezetvédelmi akció. Amivel a szervezők a klímaváltozásra és a környezettudatos energiafogyasztás fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet. Az akciót a Természetvédelmi Világalap, a WWF szervezi.)
A dolog lényege, hogy ekkor próbáljuk meg egy órán át kikapcsolva tartani az összes hálózati elektromos készülékünket - és tartsuk vissza a pár perc után már jelentkező elvonási tüneteinket egy egész órán át.

A sötétben aztán sokan elgondolkodhatnak majd azon, milyen jó érzés is, hogy hatalmas és kegyes lépést tettek a Föld érdekében. Ami persze nem igaz.

A reptéren volt valami dolgom, s amikor elfelé jöttem onnan, úgy tettem, mint Gyurcsány.

Távozóban lévén megyek ugyanis a kocsi felé, végig a kihalt parkolón, amikor azt látom, az egyik autó rendszáma az, hogy VAU.
Nos, ez annyira viccesnek tűnik az adott pillanatban, hogy elkezdek rajta nevetni. És közben megyek.
És mentemben egy adott pillanatban még meg is ismétlem fennhangon: "vau"... Majd heherészek tovább.

Egészen addig, amíg meg nem látom, hogy a parkoló nem is kihalt.
Egy pasas ugyanis az autója mellett áll és furcsán mered rám. Épp akkor értem mellé, amikor olyat szóltam, hogy "vau".
Ajaj...
Sőt, a tag hamar el is fordul, amikor észreveszi, hogy észrevettem. Hirtelen elfoglaltságot tettet. Mert nyilván azt hiszi, őrült vagyok.
Meg is értem.

Hiszen nézzük, mi történt az ő szemszögéből, azaz mit látott ő.

Itt a tavasz, ilyenkor nyílnak ki az első bicskák az emberek zsebeiben.
S minthogy a bicska tipikusan székely viselet, épp most készül kongresszusra - és ott belső pengeváltásra - a székelyekre alapozó második romániai magyar párt, az MPP.

Szombaton lesz Gyergyószentmiklóson a legelső kongresszusuk. Amelyiken eldőlhet, hogy az MPP tovább szívatja-e önmagát és a székelyeket, meg általában a rommagyar alternatívakeresőket, vagy megpróbál végre elindulni valamilyen úton.

Csak a szokásos: az SZDSZ-es budapesti főpolgármester, Demszky Gábor megjelent valahol, erre néhányan elmentek meghallgatni, mások meg tüntettek ellene.
Ezúttal az egész Nagyváradon történt. Legfeljebb ez utóbbi fejlemény egy kicsit újdonság, mert amúgy nem látok semmi nagy ritkaságot az egészben.
A dolog hátterében viszont annál inkább.

Ugye az történt, hogy a Várad című folyóiratnak is dolgozó pár ember intézett egy fellépést, haknit Demszky Gábornak Nagyváradon - a dolog kerete az volt, hogy a Keleti Éden című kötetét mutatta itt be. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjai meg az utcán várták a vendéget, akit kifütyültek, leárulóztak, az egyik meghívóját, Szűcs Lászlót pedig leköpték. Aztán a tiltakozók közül kettőt bevittek a csendőrségre, s pár perc után kiengedték őket.
Érdekes kis sztori, kicsit csámcsognivaló - de semmiképp nem meglepő vagy kirívó.

Mégis azt tapasztalom, hogy sok fejben zavart okoz az ilyesmi és a többség rögtön úgy érzi, hogy a két oldal közül valamelyikre azonnal oda kell állni.
Hm. Már miért kellene?
Hiszen az egészben csak néhány fő tényeztőt kell tisztán látni - és kész, máris világossá válik, hogy ép ésszel egyik oldalon sincs keresnivalónk.

Száz évvel ezelőtt halt meg Geronimo. Olyan név ez, amelyről tudunk is, meg nem is - de valami mindenképpen rémlik általában.
És nemcsak onnan, hogy Bugs Bunny időnként így szólította a vadászt a rajzfilmben. Nem is csak a Modern Talking Geronimo's Cadillac című ciki-ikon dalából. Sőt, nem is csak onnan, hogy ez egyfajta bátorító kiáltás is amerikai angolul.
Hanem az eredeti Geronimóról is beugorhat valami.

Egyre több új villamos van Váradon. Na persze nem mintha ezek járnának is rendesen. Többnyire csak vannak. Állnak a remízben.
És nem azért állnak ott, mert valami bajuk van - hiszen zsírújak. Egészen mással van itt baj már megint: Nagyváraddal. Pontosabban az egyes felelőseivel.

Az utóbbi időben annyi gagyiságot tudtak produkálni ebben az ügyben is, hogy az már kriminális.
Elemeiben is röhej, de nézzük meg most a teljes balfékkedés-kollekciót egyben.

Szóval ugye új Siemens villamosokat vett Nagyvárad Ausztriából.
Egyenként 2,7 millió euróba kerültek a kicsikék - ezzel az egész ország legdrágább villamosainak számítanak.

A méregdrága, zsírúj villamosok a váradi remízben.
Jobb is ott nekik, ugye, nehogy még megsérüljenek, ha már olyan sokba kerültek...

Kicsi ez az ország végülis. És büdös.

Itt van ez a legutóbbi ügy is: egy Virgil Capriş Teodorescu nevű tag eladta a vasúti síneket. Egyszerűen kiárusította a Nagyvárad-Belényes-Vaskoh vonal egy szakaszát.
Az illető hamis papírokkal elérte, hogy a tulajdonába kerüljön pár terület, amelyen a vágányok futottak, majd csalások révén meggyőzött két céget is, hogy vegyék át ócskavasnak a síneket. Az egymillió eurós üzletet nyélbe is ütötték, jöttek is a munkások, s megkezdték szépen felszedni és szétvágni a síneket.

Igazi áttörés szerintem is, hogy Tőkés és Markó megegyezett.
Nálam például a tűréshatárt törték át.

A hír az, hogy a két kamugép addig tárgyalt, amíg megyegyeztek, hogy az idén nyáron esedékes EP-választáson Tőkés lesz az RMDSZ-jelöltlista vezetője.
Ezt eddig elfogadhatatlannak mondta Tőkés - helyette a "nemzeti összefogás listáját" akarta. De mivel mégis az lett a vége, hogy az RMDSZ listáján indul, most hirtelen ezt nevezi a nemzeti összefogás listájának. Laza. Lazán gyomorforgató vagyis.
Amúgy azt még hozzátenném, hogy már tavaly is lehetett hallani arról, hogy Tőkés az RMDSZ listáján fog indulni, a lapunkban írtunk is róla. Azaz addig játszották a buta szerepeket, amíg úgy döntöttek, hogy immár lenyomják a közvélemény torkán azt, amiben a kulisszák mögött igazából már hónapokkal együtt megyegyeztek.
Úgyhogy az egész egy igen sokáig húzott színjáték volt: az elmúlt hónapokban "egyeztetések" voltak, "eszmecserék" és "közeledtek az álláspontok".

Majdnem egy évvel ezelőtt jeleztem már, hogy egy fecske nem fog tavaszt csinálni ezúttal sem, Nagyváradon sem - és még akkor sem, ha Bolojannak hívják és polgármesterré választja ez a város. ( http://blogosz.romblog.ro/2008/03/14/fecskeman/ )
Azzá választotta. Nem csinált.

Szóval túl sok nem változott Váradon azóta. Ám némi javulás mindenütt tapasztalható. Még akkor is, ha Bolojan egyik fő elfoglaltságának tekinti, hogy a várost eddig több mandátumon át megerőszakoló és kirabló előző rezsim emebereit leváltsa az önkormányzati posztokról, s helyükbe az övéit tegye.
Ez van: itt változást csak úgy lehet elérni - helyi és országos szinten is -, ha valakikkel kipofoztatjuk az irodáikból azokat, akiket már nagyon utálunk.

Véres vízfolt az aszfalton Veszprémben, annak a szórakozóhelynek a közelében, ahol Marian Cozmát,
az MKB Veszprém román kézilabdázóját február 8-án hajnalban megölték

Úgy nézem, az iwiw sztárja Sztojka Iván lett.
Ő az egyetlen, aki még ezekben az órákban is szökésben van azon gyanúsítottak közül, akik Marian Cozma kézilabdacsillag gyilkosai. (Egyébként már csak három embert gyanúsítanak hivatalosan, kettő meg is van, köztük az a Raffael Sándor, aki háromszor szíven szúrta Cozmát.)

Szóval Sztojka Iván olyan, mint a Nokia vagy a vodka, vagy éppen a szervezett bűnözés: összehozza az embereket.
Bármennyire is hülyén hangzik ez.
Igazi kis chatszoba lett ugyanis az iwiw-es adatlapjából: http://iwiw.hu/pages/image/albumdata.jsp?userID=11632397

Azon szörnyülködik most jó sok felszínes ősmagyar, hogy Traian Băsescu román elnök budapesti látogatása alkalmával azt nyilatkozta: soha nem lesz területi autonómia Székelyföldön.
Aha. Tényleg azt mondta. És?

Mi van ebben olyan borzalmas? Még csak újdonság sincs benne, hiszen számos alkalommal mondott már hasonlót. Mit lehet ezen hüledezni, kiakadni, sőt, egyes helyeken oláhozni, hörögni?

Akár voltam, akár nem, mostantól biztosan nem vagyok és nem leszek hétköznapi VIP.

Nem mondom, jó ötlet volt annak idején VIP-nek (a very important person kifejezés rövidítése - of course folks, cause we are so English and so trendy) elnevezni azt a nagyváradi taxiscéget, amelyről most fogok beszélni. Kicsit olyan kedves dolog is, meg arra utal, mintha az utas valóban nagyon fontos személy (VIP) lenne a cég számára. És az ilyesmi jó arculati húzás.
Na, király: VIP – gondolhattuk annak idején. Ők legalább hátha nem valami mellékes hulladéknak veszik az utast, amit innen oda el kell szállítani, miközben kizsebelik.
Mára kiderült: ők mindenkit mellékes hulladéknak vesznek. Az országot, az előírásokat, a saját munkájukat, s minket is. És ezek után még képesek hőzöngeni is a jobb sorsra és polgári mértéktartásra, törvénytiszteletre érdemes – de ilyesmit már csak nagyon ritkán megtapasztaló - Nagyváradon.

Magukat VIP-nek képzelő törvénysértők passzív hisztije a városháza előtti parkolóban

Ülök a mekiben és épp azon elmélkedem, hogy azok az emberek, akik elég sokat járnak ide, előbb-utóbb elkezdenek hülyén kinézni.
Erre pont feltűnik egy gyerek a nagymamájával.

Na, micsoda baromság – gondolom –, a kisfiú fejére ugyanis valami nagy kajla fül van ráerősítve. Nézegetem.
Eddig legalább kis plüsfigurákat meg apró, haszontalan műanyagbigyókat löktek a lurkóknak a Happy Mealhez. De - úgy látom -, most gumifület adnak vele. Műcimpát.
Elég állatság. Vagy végülis lehet, hogy a farsangi idény és a marketing találkozása ez.
Aztán a gyereket közelebb lökdösi a nagyi, s a gyerekmenüt tartalmazó tálcával, na meg a meglibbenő, vörösesen áttetsző füllel együtt leülnek a szomszédos asztalhoz. És hirtelen fülledté válik a levegő.
Mert így már tisztán látom: az a fül nem gumi és nem mű. Hanem natúr.
És nem a Happy Mealhez járt a pénztárnál. Hanem a fejéhez a születésekor.

Aztán a srác elkezd kíváncsiskodni: evés közben mind hátra-hátrafordul, hogy detektálja, miről beszélnek azok az idegenek mögötte. Erről kettősségről (ritka adottság és kihasználása) aztán rögtön eszembe is jut napjaink egyik központi témája: a fülelés.
A lehallgatás, a megfigyelés.

Nem hagyom a végére - ahogy ilyenkor amúgy a legtöbbször felépítik a dolgot -, hanem épp ezzel kell kezdeni: nyugodj békében, Isten veled, Alfer!

Most nem jön semmi csavar, semmi poén, de még alapos, megvitatható kifejtése sem az adott témának - pedig szerettél elemezni egy-egy anyagot, vagy épp blogbejegyzést, s kommenteket írni az ilyesmikhez. De most nem fogok sem kőkomoly vitaindítót írni, sem reakcióidra okot adva hülyülni. Mert most te magad lettél a téma.
Úgyhogy most csak nyugodj békében van - s erre nincs semmi eredetibb vagy egyénibb kifejezés. És nem is kell.
Sőt, a lényeg éppen az, hogy ha van valami még utána, akkor az végre hozzon számodra - végtelenül egyszerűen - valami tartósan nyugodt és békés pihenést. Sok-sok zaklatott év után.

Áttanulmányoztam végre A román kommunizmus online fényképarchívumát. Nemrég indult, pár hete van online. Kifejezetten érdekes, többezer beszkennelt képet nézegethet a legutóbbi sötét korszakról az, akinek van hozzá gusztusa.
Nekem speciel van - elvégre én olyan perverz vagyok, hogy az átkosban például Albániába szerettem volna ellátogatni. Hogy lássam, valóban létezik-e olyan hely ahol még rosszabb, valamint úgy érezhessem, hogy fejlettebb országból jöttem...

Szóval ez az online adatbázis egész ügyes kezdet. Jól strukturált, egészen felhasználóbarát felülettel bír.
A keresője viszont - ami azért elég fontos elem egy ilyen esetben - igencsak lámer.
Erősen a lelkére kell hatni, nagyon el kell találni a megfelelő kulcsszót ahhoz, hogy megtalálja amit szerenénk. És a legtöbb nyilvánvalónak tűnő keresőszóra egyáltalán nem hoz ki semmilyen találatot. Úgyhogy akit érdekel a téma, annak legjobb, ha nem keresgél, hanem több részletben egyszerűen átnézi az összes képet.
Sok finomság van köztük.

Mutatok is pár érdekes fotót az ott találhatók közül. (A forrásmegjelölés azért ilyen bonyolult minden képnél, mert ők így kérik. Nem kell törődni vele.)

Úgy tűnik, végül különösebb baj nélkül megússza Európa a mostani földgázválságot is – bár itt nem is megúszásról van szó most sem, hanem előre kiszámított provokációról, ami épp a provokációs jellegét veszítené el, ha most folytatódna is.

Ennek ellenére mind nyugtalanabb lehet az öreg kontinens a Moszkvából immár szinte minden télen ránk irányuló energiafegyver-rázogatás miatt.
Nem halad azonban különösebben Európa abban a törekvésében, hogy megpróbálja függetleníteni magát az orosz gáztól, és ezzel együtt az orosz fenyegetőzésektől, zsarolásoktól. Két évvel ezelőtt télen volt az első nagyobb ilyen krízis – már ekkor gyakorlatban is nyilvánvalóvá vált az, ami elméletben már régesrég, nevezetesen, hogy az EU nem bízhat az orosz energiaellátásban, ezért új utakat kell keresni.

Ezt ma készíttettem az újság számára. Elég sokat mond arról, miért nem eléggé
egységes Európa ebben a kérdésben sem...

Meghalt az egyik ismerősöm férje, méghozzá szilveszter éjjelén. Váratlanul.
Alig múlt el éjfél, amikor csöndben, álomba szenderülve távozott.
Felesége most magára maradt otthon.
Az özvegyet - tipikus falusi néni - a szomorú eset óta nem is láttuk. Aztán tegnap átjött hozzánk.

Itt még csak 15 óra múlt, de látom, Ausztráliában már nyomják a tüzijátékot, ott már 2009 van.

Nálunk is még pár óra tehát, s máris gondolhatunk arra, hogy milyen jó volt ez a szilveszter, de milyen nyűgös minden alkalommal az év első napja, milyen nehezen múlik a fejfájás, milyen elszomorítóak most a karácsonyfán a díszek (sőt, van, akinek eleve a karácsony is az), milyen kár, hogy újév van, mivel ezzel a szabadságoknak is végük, mennyire furcsa, hogy a bensőségesnek mondott decemberi ünnepi idény után minden január eleje profán, néma, hideg, szürke, mintha sosem akarna majd elmúlni. Meg ilyenek.
Szóval végülis minden idényhez jár aktuális maceracsomag, ha az ember vevő rá.
Ha.

Szerintem az ilyen parázásoknál már csak az ilyenkor szokásos újévi fogadalmak nagyobb baromságok. Úgyhogy teszek én is fogadalmakat. Mert a baromságok ellen küzdeni baromság.