Megint az van, hogy bebizonyosodott: tényleg kicsi a világ, bármennyire közhely is ez.
Mert ugye az amúgy távoli Bolíviában megöltek egy székelyt és egy félmagyart, s letartóztattak egy másik székelyt - erre kiderül, hogy még itt, Váradon is ismerik-ismerték az illetőket az én ismerőseim is.
Érdekes maga ez a tény, meg az is, ha mélyebben belegondolunk az egészbe.
Kommandósok a mészárlás napján, a "műveletek" közben Santa Cruzban
A néhai Rózsa Flores és társainak ügyéről van szó (aki nem tudja, mik a tények, nézzen utána, hallgasson híreket, mert most ezt hosszú lenne itt elmagyarázni).
Igazából egyáltalán nem tudni még, mi ért történt ott ami történt, miért végezték ki őket a kommandósok Santa Cruzban. Viszont számos érdekesség van. Eleve az, hogy mit kerestek ezek a magyar fiatalemberek ott, mi volt a céljuk. Jó, közülük Eduardo Rózsa Flores ott született annak idején (s tegnap végül ott is temették el), az ő ottléte talán érthetőbb - sőt, némi olyan gyanúkra is okot ad, hogy netán valóban harcolni ment a szegregacionalisták oldalán Bolíviának ebbe a régiójába, amely el szeretne szakadni az országtól. De ez is csak dedukció, feltételezés, nem tény.
Na és mi van másik két sráccal, akik székely származásúak, s akiknek van ugyan paramilitáris, meg más érdekes múltjuk is (Székely Légiózás, muzulmán hitre való áttérés, fegyverekkel való fotózkodás)? Ők mit kerestek ott?
Szóval egyelőre nem tudni. Bár szó van arról, hogy zsoldosoknak álltak, terroristák lettek volna, vagy drogcsempészek, vagy Flores segítői ilyen ténykedésekben, vagy egyik sem, hanem egyszerűen ártatlanok. Egyelőre fogalmunk sem lehet. Bár elképzeléseink igen. Ráadásul az a rezsim is igencsak dubiózus és hazugságra hajlamos, amelyik kivégeztette őket...
Ám mégis furcsa, hogy mennyire közel tudja hozni eme távoli történéseket pár ember és a net.
Mindig hátborzongató olyanok iwiw-es, vagy más közösségi portálos adatlapjait böngészgetni, akik meghaltak. Ez van most is. Olyan, mint amikor az ember csapot-papot hagyva, váratlanul, pillanatok alatt költözik át a túlvilágra.
És épp ez történt ebben az esetben: pár órával azelőtt, hogy golyót kaptak a mellkasukba, mind Flores, mind Magyarosi a neten járt még. Az előbbi blogbejegyzést írt, az utóbbi épp az iwiw-re lépett fel...
(Be kell jelentkezni, utána bemásolni a böngésző címsorába ezeket a linkeket. Eduardo Rózsa Flores: http://iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=8714612, illetve http://iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=12211228; Magyarosi Árpád: http://iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=10042961; Tóásó Előd: http://iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=12255346.)
És még borzongatóbb összevetni az ott található, jobbára kedélyes kis fotókat azzal a felvételéllel, amelyek szintén elérhetőek a neten, s amelyeket most láttam róluk: vértócsákban, kivégezve, alsógatyáikban feküsznek a saját külön-külön szállodai szobáikban. Kitakarás sehol. (https://www.youtube.com/watch?v=AA7fNuMvnXI)
És a lemészároltakat itt Váradon is ismerék néhányan.
Ez utóbbiakkal beszéltem ma telefonon. Olyan emberekről van szó, akik fesztiválokon sörözgettek azokkal a srácokkal, kik közül az egyik - Magyarosi - például kifejezetten egynek tűnt csak közülük: egy fiatalos hévtől, mindenféle forradalmi lendületektől is hajtott sörözgetős, bulizgató fickónak, aki mindenféle világmegváltó dolgokba belefog, csapong, pörög. Aztán most az lett, hogy veszélyes terroristának mondták a bolíviai hatóságok, s az ottani elnök életére törő merénylőnek nyilvánítva agyonlövették.
Döbbenetes kontraszt.
És még döbbenetesebb lenne, ha kiderülne, hogy volt is valami a dologban, s esetleg tényleg nem voltak teljesen ártatlanok mindenben.
Írtam is e kis beszélgetésekből valamit aztán. Nemsokára megjelentetem a következő szöveget a sajtóban is, ám először itt teszem közé. Kicsiny adalék az egész a tragikus végkifejletű történethez, de nagyon furcsa, szerteágazó gondolatokat indíthat el. Legalábbis bennem így működött-működik.
Íme a szöveg (már eleve sajtósítva, újságcikkesítve van, de úgy is hagyom).
*
Több olyan nagyváradi fiatalt is találtunk, aki ismerte a Bolíviában kivégzett székely fiút. Egyikőjük azt sem tartja kizártnak, hogy Magyarosi Árpádék tényleg készültek valamiféle fegyveres akcióra.
Magyar revizionizmus, iszlám kultúra, népi felszabadító mozgalmak, fegyveres jogvédő harc – mindez érdekelte és foglalkoztatta azt a székely fiatalembert, akit társával, a félmagyar Eduardo Rózsa Floressel és egy ír férfivel együtt Bolíviában öltek meg a biztonságiak. Magyarosi Árpádról van szó, aki pár hónapja már Brazíliában élt. Tisztázatlan körülmények között és okoból ment a többiekkel Bolíviába, ahol a biztonságiak a szállodai szobájában agyonlőtték.
A 28 éves Magyarosi Árpád Szovátán született, s kiterjedt ismeretségi köre volt. Mint kiderült, Nagyváradon is voltak ismerősei, mindannyian a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai. Őket szólaltattuk meg.
„Kalandvágyó volt”
Jósa Levente Zoltán, alias Lennon úgy emlékszik Magyarosi Árpádra, mint aki „sokféle eszméért lelkesedett, mindenféle olyasmiért, ami felszabadító, forradalmi, vagy bármi hasonló”.
2002 októberében Aradon koszorúztak, akkor ismerkedett meg Magyarosival. „Utána még többször találkoztunk. Félsziget Fesztiválon, székelyföldi Rockmaratonon. Rendkívül barátságos, tág érdeklődési körű, nyíltszívű embernek ismertem meg Árpádot. Nem tartom valószínűnek, hogy terrorista cselekedetekre készült volna, még kevésbé a bolíviai elnök meggyilkolására. Azt viszont tény, hogy nem voltak tőle idegenek a harcos eszmék. Sokrétűségét például mutatja, hogy bár unitárius családból származik, később eltenácsolták a teológiáról, s mindettől megcsömörölve muzulmán hitre tért. De ez sem lehet még érv sem arra, hogy esetleg terroristagyanús akciókra készült volna. Hogy a bolíviai autonomista eszmék is lelkesíthették, azt valószínűnek tartom, s esetleg azt is, hogy a fiatalos kendülete miatt később talán csatlakozott volna az ottani autonomistákhoz. Bár én igazából elképzelni sem tudom, mit keresett ott. Nagyon meglepődtem, amikor a halálhíre kapcsán kiderült, hogy ott, ilyen távolban érte utol a vég” – emlékezik vissza Jósa Levente.
Mint mondja, fogalmuk sincs, mit keresett Bolíviában a haverük, „viszont az biztos, hogy nagyon mozgékony volt, hol itt, hol ott fordult meg, sokfelé járt, sokrétű volt a tevékenysége. És nagyon kalandvágyó volt.”
Mist ismeretes, az is felmerült már a bolíviai sajtóban, hogy esetleg drog és/vagy fegyvercsempészet is állhatott a hatóságok véres beavatkozásának hátterében. „Igaz, hogy Árpiról készültek olyan képek, ahol fegyvereket tart, de azok a fegyverek mind régiek, második világháborúsak. Kizártnak tartom, hogy némi kalandvágy oda fejlődött volna benne, hogy csempésznek állt volna akár magától, akár Flores befolyásának hatására. Nem hiszem, hogy ilyesmi szóbajönne” – véli Jósa. A kulcskérdés azonban számára is rejtély: mit kerestek a fiatalemberek ugyanabban a bolíviai szállodában, mi okból mentek oda, s miért kellett meghalniuk? Hozzáteszi: „Őszintén megdöbbentett az egész. Magyarosi Árpi a legtöbb időt Magyarországon töltötte, s néha Erdélybe is visszalátogatott. Legutóbb a tavalyi székelyföldi Rockmaratonon találkoztunk. Ott is mindenki ismerte. Hívtuk, hogy jöjjön Váradra, elsörözgetünk, elbeszélgetünk. Sajnos, nem jött - s akkor láttam utoljára. Élvezte az életet, bulizós srác volt...”
Jósa hozzátette: a nagyváradi vármegyések mindenképpen el akarnak majd utazni Magyarosi Árpád temetésére, „ha egyáltalán kiadják a holttestet, akkor ott akarunk lenni amikor örök nyugalomra helyezik, bárhol is legyen majd ez.”
„Felfegyverkezhetett”
Nem tartja viszont elképzelhetetlennek egy másik haverja, hogy Magyarosi Árpádot a fiatalos hév akár fegyverragadásra is rávihette. A szintén váradi vármegyés Sándor István Bertalan tavaly ismerte meg a Fiúka becenévre is hallgatott Magyarosit.
Sándor István szerint „nem meglepő, hogy terrorizmussal vádolják őket a bolíviai hatóságok, hiszen egyesek még minket, vármegyéseket is ilyesmivel vádolnak - ez a sorsuk azoknak, akik radikálisabbak.” Sándor szerint „Fiúka sosem volt agresszív, viszont imádta a kalandot, a kihívásokat. Pontosan én sem tudom, hogyan és főleg miért került Brazíliába, majd Bolíviába. Az viszont tény, hogy nagyon jóban volt a szintén meggyilkolt Eduardo Rózsa Floressel, s az ő hívására csatlakozott az odautazókhoz. Fiúka szeretett utazni, tapasztalni, de Székelyföldön is népszerű volt. Ott él egy lány is, aki nagyon közel állt a szívéhez, akiért rajongott.”
Sándor István szerint „Fiúka lelkesedett a forradalmi eszmékért”. Bolíviában - ahol Santa Cruz az elszakadásért küzd, az államfő pedig kommunista mintára politizálva igyekszik egyben tartani az országot – is kitűnő táptalaja van az ilyen eszmék kiélésének. A nagyváradi barátja szerint: „Megeshet, hogy Fiúka a többiekkel együtt felfegyverkezett és készült valamire. De semmiképp nem terrorakcióra, hanem olyasmire, ami a felfogása, felfogásuk szerint esetleg szabadság ügyének előmozdítását jelentette volna. Bár fiatal volt, nagy egyéniség volt. Talán ezért fizetett végül az életével.”
Mint ismeretes, a másik erdélyi fiatalembert, Magyarosi Árpád régi jó barátját, Tóásó Elődöt nem ölték meg a bolíviai hatóságok. Őt elfogták, s mivel magyar állampolgár, jelenleg Budapest diplomáciai úton keresi a lehetőségét annak, hogy segítsen rajta. A néhai Magyarosi Árpád két megszólaltatott váradi barátja Tóásót személyesen nem ismerte, de úgy vélik, „nagy az esélye annak, hogy ha nem akadnak hamar a nyomára, akkor többé nem kerül ki élve Bolíviából”...
Az ügy kulcsszereplőjének számító, s szintén kivégzett Eduardo Rózsa Floresnek is volt ismerőse Nagyváradon. Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezet tagja a nagyváradi Szabó Attila, aki a bihari megyeszékhelyre szerette volna elhívni egy közéleti találkozóra Rózsa Florest. Mailben is megismételte meghívását, arra kérve Rózsa Florest, hogy tartson előadást kalandos életől és tapasztalatairól Váradon egy fórum keretében, ám a látogatásra már nem kerülhetett sor... Hozzátette: „annak idején, még e meghívást megeőlőzően láttam a Flores életéről szóló filmet, a Chico-t, amiben ő alakítja saját magát. Erről írtam egy fórumbejegyzést egy nagyváradi honlapra. Nagy meglepetésemre nem sokkal később maga Flores reagált a bejegyezésemre. Így indult a kapcsolatfelvételünk...” (Referencia Flores hivatkozott bejegyzésével: http://www.nagyvarad.ro/content.php?goto=forum&do=showtopic&topic_id=96.)
Örök nyugalom és kihallgatások
A bolíviai Santa Cruzban egyébként még pénteken eltemették a magyar-bolíviai Rózsa Flores Eduardót. Flores holttestét a családtagjai kikérték és eltemették Santa Cruz (a férfi szülővárosa) fő temetőjében. Az ír fiatalember és Magyarosi Árpád maradványaival a halottasház illetékesei egyelőre várnak, hogy az ügyükben illetékes diplomaták a helyszínre érkezzenek, mert meg akarják vizsgálni. Minthogy azonban hűtés nincs a halottasházban, sokáig nem várnak - közölte egyikük.
Ugyanakkor az ottani az ügyészség kérte: Tadicot és Tóásót szállítsák el Chonchocoro börtönébe, mert a San Pedro-i, ahol tartózkodnak, nem elég biztonságos, "és a tapasztalt katonák megszökhetnek". A nyomozást végző ügyészi stáb szűkszavúan annyit mondott, hogy sikerült felgöngyölíteniük a csoport tevékenységét, amelynek célja terror kiprovokálása volt "egy nagyobb horderejű céllal", amelyet azonban nem fedtek fel. Péntek délután Tadicot és Tóásót kihallgatták - kit-kit védője jelenlétében - közölték a hatóságok, de azt nem erősítették meg, hogy a letartóztatottak bevallották volna, miszerint ők hajtották végre a szerdai merényletet Julio Terrazas bíbors háza ellen. Ezt a támadást a helyi hatóságok ennek a csoportnak tulajdonítják. A bolíviai ellenzék viszont kétli, hogy valóban terroristák lettek volna a fiatalok - az oppozíció szerint az államfő csak a közelgő választások előttre tervezett biztonsági szigorításokhoz és az állami erőszak igazolásához keresett ürügyet a véres botránnyal.
Magyarosi Árpád
Eduardo Rózsa Flores
Tóásó Előd
