Véres vízfolt az aszfalton Veszprémben, annak a szórakozóhelynek a közelében, ahol Marian Cozmát,
az MKB Veszprém román kézilabdázóját február 8-án hajnalban megölték
Úgy nézem, az iwiw sztárja Sztojka Iván lett.
Ő az egyetlen, aki még ezekben az órákban is szökésben van azon gyanúsítottak közül, akik Marian Cozma kézilabdacsillag gyilkosai. (Egyébként már csak három embert gyanúsítanak hivatalosan, kettő meg is van, köztük az a Raffael Sándor, aki háromszor szíven szúrta Cozmát.)
Szóval Sztojka Iván olyan, mint a Nokia vagy a vodka, vagy éppen a szervezett bűnözés: összehozza az embereket.
Bármennyire is hülyén hangzik ez.
Igazi kis chatszoba lett ugyanis az iwiw-es adatlapjából: http://iwiw.hu/pages/image/albumdata.jsp?userID=11632397
Pár óra alatt több mint 6000 hozzászólás érkezett ahhoz a négy emblematikus képhez, amit fellőtt magáról oda. És ez abszolút rekord az egész iwiwen. És még nem is számoltam azon jóval többeket, akik csak körülnéztek, de üzit nem hagytak.
A többség persze azt üzeni neki - némileg más szavakkal -, hogy nem higiénikus roma és halálozzon el. Továbbá ad hoc metafora-bajnokság is zajlik, őt állítva a középpontba témaként.
Ám kifejezetten érdekes szociológiai jelenség, hogy emellett már kis párbeszédek is kialakulnak az őt virtuálisan lincselgetők között. Van, aki a dögöljmegbüdöscigánygyilkos beköszönés után már a Sztojka profilján igényel meghívót a rendszerbe, van aki erre válaszolva küld is az igénylőnek, mások találkozókat beszélnek meg kis obligát halálfaszázás után, s akad, aki némi kurvaanyádvertvolnaafalhoztenyúznivalót követően különféle ádáz honlapokat reklámoz itt, vagy mozgalmakat szervez...
Igazi közösségi portál igazi közösségi oldala lett e bűnöző netes profilja.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem első dolgom volt megnézni, hogy hány közös ismerősünk van. Fél szememet becsukva, kissé elfordulva vártam az eredményt - ami aztán a várható lett: egy sem. Huh.
Apropó ismerősök: nagyon tanulságos azt is csekkolni, hogyan fogynak ezek nála. Most már nem tudom, hogy áll, de ma délelőttől kábé fél órával ezelőttig jó sokkal csökkent az ismerősi állománya. Sokan iszkolnak tehát most a Sztojka virtuális környezetéből is, a kapcsolat bontására kattintva.
És nem hiszem, hogy ezúttal sokat agyaltak volna, amikor megjelent a dabölcsekkolós rendszerüzenet: "biztosan törölni akarod ezt az ismerőst?". Jaja: rögvest, szaporán, nyom nélkül, uzsgyi!
És ha már mindenféle közösségeknél tartunk, térjünk ki arra is, hogy a román és a magyar közösségek között milyen áthallásokat eredményezett a tragédia.
Nos, a román Marian Cozma magyarországi meggyilkolását egészen korrekt módon fedte le a román média. Magyarellenes hangulatkeltés már akkor sem volt, amikor még nem lehetett tudni, hogy az elkövetők nem is magyarok. Szóval magyar szempontból szinte százszázalékosan - és hát ritka módon - okés volt a romániai visszhang. Szinte.
Volt ugyanis egy furcsa kis epizód az egészben, amit még most sem tudok pontosan hova tenni. Olyan, mint egy tizedmásodpercnyi hiba a mátrixban: épp csak egy rezzenésnyi, de aztán foglalkoztatni kezdi az embert. Elmesélem.
Az egyik román tévés hírcsatorna stábja órákkal a gyilkosság után máris Veszprémben forgatott. A román riporter kis akcentussal, de magyarul kérdezte a Cozmáról való megemlékezésre gyülekezők közül az egyik fiatal magyar veszprémi lányt. Íme, mi hangzott el.
Riporter: - Cozma román volt, de itt is szerették, ugye?
Lány: - Igen, szerettünk, szinte már magyar is volt számunkra.
Nos, ez adásba is ment, eredeti hanggal, ám a román nézők számára készült tudósítást így feliratozták román nyelven:
Riporter: - Szerették Cozmát, ugye?
Lány: - Igen, szerettünk.
Hm. Akkor most mi van? Azóta is többször töröm a fejemet azon, hogy minek kellett ez, mi volt a cél a furcsa kis elhagyásokkal, miért nem lehet azt tolmácsolni a nézők számára egy román hírtévében, hogy románként és magyarként is szerették a magyar rajongói a román Cozmát.
Főleg akkor, amikor közben a cigányozás mind román, mind magyar oldalról ezerrel megy... Mintegy román-magyar összefogás eredményeképp.
Na ejtsünk hát erről is pár szót - annál is inkább, hogy az ügynek ezen dimenziója már túlnőtt az egészen. ÉS már megint kezdenek bele is őrülni, megveszni egyesek.
Szóval az elkövetők romák. Tagadhatatlan.
És azt is tagadhatatlan, amit igenis, világosan ki lehet, sőt ki kell mondani: romabűnözés márpedig van. Hogy a devlába ne lenne már? Sőt: ez a fajta bűnözés a jelek szerint az utóbbi időben a legsúlyosabb és egyre intenzívebbé váló Magyarországon - s mind növekszik amúgy Romániában is.
Ezt mind nagyon világosan ki kell tehát mondani.
De van ám még pár dolog, ami ugyanilyen világos, és amit ugyanilyen erővel hozzá kell tenni.
Mondjuk azt, hogy a valóban egyre nagyobb méreteket öltő romabűnözés mellett van ám sok másfajta is. Például magyar. Vagy román. Meg ukrán. És szlovák. Szerb. Kínai. Meg még sokféle. És mindez itt, a közvetlen közelünkben is, ugyanúgy, mint a romabűnözés.
Ez tehát mind van. Ami ezzel kapcsolatban viszont továbbra sincs, az a kollektív bűnösség. Egyszerűen megáll az eszem, amikor újra meg újra olyanokat hallok, hogy az összeset ki kellene végezni, vagy be kellene zárni - vagy más ilyen krimószintű hőbörgéseket. Márpedig az ilyen hőzöngések és tévképzetek folyamatos velejárói az életünk háttérzajának.
Igen? Na nézzük akkor (bár mindig meglep, hogy ilyen egyszerű logikai összefüggéseket is meg kell világítani egyesek számára - pedig meg kell, ráadásul újra és újra és újra).
Tehát akkor minden egyes roma által elkövetett bűncselekményért felelős az összes roma.
Aha.
Ebben az esetben minden egyes román által elkövetett bűncselekményért felelős az összes román. És ez még csak az átvezetés.
S máris oda jutottunk, hogy várom azon magyar tezsvíreim jelentkezését, akik - a saját, habzó szájjal üvöltött elképzeléseik gyakorlatba ültetéseképpen - máris sipircelnek rács mögé olyan bűncselekményekért, amelyeket nem ők követtek el. Hanem ugyebár a mi magyarjaink. Húzás befelé a móri mészárlás miatt, a csepeli iskolában történt kettős gyilkosság miatt, vagy épp a Tánczos Gábor ügye miatt. És persze ez csak pár példa - a bűncselekmények száma hatalmas.
Legjobb, ha hétfőnként együtt nézzük a Kékfényt, s minden vonatkozó, bemutatott, felgöngyölített bűneset után büszkén húz egy-egy kontingensnyi hobbináci is a börtönbe a valós tettesekkel együtt. Hiszen ez a kollektív bűnösséget hangoztató elvük gyakorlati leképeződése, ugyebár.
Én viszont maradok. Ugyanis bocs, de én nem vagyok felelős még azért a késelésért sem, ami épp ma történt Budapesten az I. kerületben, de még csak azért sem, hogy az egyik magyar nemzettársam pár napja szinte kiterített egy másikat a váradi Fő utcán.
Íme, eléggé messzire jutottunk: egy bűnöző iwiwes profiljától a bűnözői profilok egyes vonzataiig.
Összegezzük.
Jogállamban a tettes vonható - és vonandó - felelősségre. Nem az édesanyja, nem a barátnője, nem a gyermeke, nem a haverje és nem is az egész etnikai csoport, ahová tartozik. Ha nem így van, akkor bárki azonnal potenciális börtöntöltelékké válik (még az is, aki kollektív bűnösségről beszél, akár öntudatlan elmezavara miatt, akár tudatosan vállalt sötétsége okán).
Továbbá: romabűnözés igenis van. De sok kusza, zavaros, illogikus, beteg gondolat is.
És sok olyan lángelme is, amelyik bűncselekményeket bűncselekményekkel szeretne megoldani, a bűnözést bűnözéssel akarja megállítani, hőzöngve, tombolva akar rendet tenni.
Márpedig ezektől is védeni kell a polgárokat. Akárcsak a késes romáktól, a baseballütős magyaroktól, vagy az elmebetegség rendszerformáló erejétől.
Bevallom, a Cozma-eset miatt nekem is újra ökölbe szorult a viszonylagos liberalizmusom.
De ha még törekszem is arra, hogy ökölben is maradjon, akkor csak kábé olyan abszurd megoldásokat lehet találni, mint amiket a jó öreg graffitik vázolnak. Azaz: "kötelet a szélsőségeseknek!"
S hogy miért mondom ezt?
Azért, mert "elviselhetetlenül, őrületesen, istentelenül gyűlölöm a túlzásokat."
**
UPDATE
Körülbelül tíz órával a jelen bejegyzésem publikálása után az iwiw törölte a rendszeréből Sztojka Iván fennebb említett adatlapját, így azt már nem lehet megnézni. A négy kép közül ez a kettő is ott volt róla (a másik kettő amúgyis irreleváns, mert az egyiken az autója volt, a másik meg az itteni elsőnek a nagyított változata).
A még bujkáló Sztojka Iván (balra) és komája, a már elfogott Németh Győző
Névemlékeztető hátulról érkezőknek, avagy Sztojka tetkója
