Ma sátánista zenéket vadászok a neten és ezeket hallgatom. Egy keresztény ámokfutásának betudhatóan.
Nem jók ezek a zenék, nem tetszenek. És a mögöttük álló koncepciót sem zsírozom. De a képmutató, középkori, álszent, önjelölt inkvizítori, powerkeresztény manírokat sem. Szerintem ezek legalább annyira sértőek egy kereszténynek, mint a sátánista blaszfémia.

Az van, hogy betiltották a hollandiai God Dethroned váradi koncertjét. Ami olyannyira újdonság, hogy koncertbetiltásra állítólag 1989 óta sehol sem került sor az országban.

God Dethroned

A fanyar ízű hab a tortán az, hogy az egész egy olyan városi tanácsoshoz kapcsolódik, aki Nemzeti Liberális Párt tagja. Dan Octavianról van szó (bár nem egyértelmű még, hogy igazából volt-e szerepük a cenzúrázásban az önkormányzati testület egyéb tagjainak és a szintén lierális párti Ilie Bolojan polgármesternek vagy csak egyetlen zavarodott elme műve-e – jelen pillanatban úgy tudni, hogy ez utóbbi változat a valószínűbb).

Dan Octavian, God's black angel

Vizsgáljuk tehát meg a pácienst.
Dan Octavian, látszólag fiatal, látszólag ép.

Mondják egyesek, hogy tetszik nekik e blog, ám a politikai jellegű bejegyzéseimet néha túl hosszúnak találják.

Pedig épp arra gondoltam az utóbbi napokban, hogy kifejtem a véleményemet a két legaktuálisabb történésről. Michael Jackson - furcsa és méltatlan - haláláról, valamint arról, hogy az RMDSZ - megcumiztatva Crin Antonescut és némi tapsikolásra bírva Băsescut - saját jelöltet indít az ősszel esedékes államfőválasztáson.
Aztán nem fejtettem.

Katt lennebb.
(Ákos évtizedek óta nem bír kikopni, én Kiscsillagot szoktam alákeverni, ha nézem. De ez mindegy. Szépek vagyunk.)

https://www.youtube.com/watch?v=u75wYQIpfqQ

Tudja valaki, mik ezek?

Pedig aki vezet (vagy akár előrenézegetve utazik), az egyre több úton láthat ilyeneket. Hát, engem érdekelt. Úgyhogy elkezdtem utánaérdeklődni.
S az derült ki, hogy e jelek azt mutatják, hol tartunk.

Mert – ha már itt élek – Bihar megyében kezdtem a nyaknyújtogatást. Elnézegettem a Megyei Tanács felé, beszóltam a rendőrségre, csengettem a megyei útfelügyeletnél, s csekkoltam az országosat is.
Mindenhol az derült ki, hogy a másik hivatalt kellene megkeresni az ügyben. Mert sehol senki nem tudta, hogy mik azok ott az aszfalton. „De azok a másikok majd biztosan fogják”... Ehe.
Aztán hagytam időt is. Úgymond dokumentálódásra. Az lett, hogy jól utánanéztek mindennek. És általában azt derítették ki, hogy egy másik szervnél kit kellene felhívni. Mert rájuk aztán nem tartozik. Egyikőjükre sem. És nem is tudják, mit ábrázolnak ezek, azt meg főleg nem, hogy ki festette fel őket.

Na jó, mondok. Akkor ilyen alapon nagy pöcsöket is rajzolhatok a közutak aszfaltjára.

Szinte hihetetlen, hogy már húsz éve volt: ezen a napon temették újra Nagy Imrét és társait.
És ugye pár hónappal később jött nálunk is a kommunista rendszer bukása. (Mert bár sok a nüansz a dologban, azt nem érdemes tagadni, sőt, épp e sok nüansz miatt kell tisztázni: a rendszer igenis bukott mindenütt azokban az euforikus hónapokban – hogy az egyes komcsik nem, az más kérdés. Súlyos kérdés, de más.)

Tehát erről szólt a mai nap: emlékezés Nagyék húsz évvel ezelőtti újratemetésére. Néhány ezzel kapcsolatos csapongó gondolatomat elkaptam a sok közül, s idetűzöm most, ebbe a képzeletbeli lepkegyűjteménybe.

Tizenhat éves voltam, de világosan emlékszem 1989. június 16-ra, Nagyék újratemetésére. Torokszorító volt már akkor is - s minden visszajátszáskor az. Azt hiszem, sokan vagyunk, akik sosem gondoltuk volna, hogy húsz évvel később ez inkább szomorú visszanézésre fog alkalmat adni, semmint méltóra.

Jobbnál jobb teljesítményt ér el az EP-választásokon az RMDSZ és Tőkés. Két éve az volt az abszolút premier és siker, hogy egymás ellenében indulva mindkettő bekerült az Európai Parlamentbe. Most meg az, hogy egy listán indulva az általuk vártnál is jobb eredményt értek el: az előbb ismertetett exit pollok szerint valahol 10 százalék fölött állnak (szerintem ez azért le fog még menni 8-9-re, de akkor is nagy), s három befutójuk biztosan van, sőt, jelenleg még a negyedik sincs kizárva.

Szóval saját rekordjait ostromolja az RDMSZ és Tőkés, nagy arányokat produkálva az EP-választásokon.
De a produkálásnak, a produkciónak itt vége. Ugyanis az EP-ben aztán lényegében semmit sem produkáltak. Úgyhogy kábé az a történet, hogy a magyar választók szép fegyelmezetten, jobbnál jobb arányokkal elküldik őket Brüsszelbe, aztán pá: többé nem zavarják egymást, a következő választásokig lényegében nem avatkoznak egymás ügyeibe.
Azaz semmi hasznuk a választóknak abból, hogy választottak.

Most ez is megtört. Egyszerűen immár a saját életemben is tapasztalom, hogy hasznot hozott ez a voksolás, van eredménye a süketelésen és a sok látszattevékenységen túl. Kézzelfogható.
Nyertem ugyanis három sört egy fogadáson azzal, hogy ilyen szépen domborított megint a párt.

Fél nap még, és kampánycsend borul ismét az összes badarságra.
Ám ezt a csendet intenzív röhögés törheti meg - nemcsak akkor, ha megnézzük, mikkel etették meg újra a jelöltek a választóikat, hanem akkor is, ha kicsit utánanézünk, mennyire vannak képben egyes voksolásra jogosultak.

Az utóbbi órákban átfutottam néhány netes fórumot, s jónéhány gyöngyszemre leltem.

Azt mondja a mai hír: „Kétnyelvű levonót ragasztott az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete a Szent László híd két végében felállított, folyóneveket jelző táblákra. Az akció célja a figyelemfelkeltés volt.”

Az enyémet egyből sikerült.
Én speciel arra figyeltem fel, hogy az elhelyezett magyar felirat eleve hibás. Hiszen a Sebes-Körös így írandó, azaz kötőjellel. És ez egyáltalán nem mellékes - sőt, lényegi elem -, ha épp a magyar nyelv használatáról, magyar nyelvű feliratokról van szó.

Jó ötlet, rossz végkifejlet

Kölönben még oda juthatunk, hogy adott esetben hivatalosan is lesz Szent Lazlo nevű terünk, meg például Kőros utca, Kapuţinus utca, Zold fa utca – és még örülnünk is kell neki.

Valóban csúnya dolog az irigység. Ráadásul nincs is semmi köze a következő témához. Mégis azt veszem észre, hogy többekben ez tápászkodik fel legelőször a hír hallatán. Pedig inkább a hideg, érzelemmentes végiggondolásnak kellene.

Ezért azt javaslom a T. olvasónak, hogy irigységtől mentesen, egyszerűen tényként kezelve gondoljon bele abba a mai hírbe, amit itt idézek.
“Eltűnnek az egyenlőtlenségek az Európai Parlamentben: a következő törvényhozási időszakban a 33 romániai és 17 bolgár képviselő ugyanolyan fizetést kap, mint a többi 25 uniós tagállam képviselői: bruttó havi 7665 eurót, amelytől hazájukban valóságos nábobok lesznek. E két országban, amelyek Európa legszegényebbjei közé tartoznak, ahol a havi átlagfizetés átszámítva alig 350 euró, egy strasbourgi mandátum elnyerése óriási szerencse: egy EP-képviselő háromszor annyit keres majd, mint az államfői fizetés, amely Bulgáriában 2140, Romániában pedig 2280 eurónak felel meg.”
Szóval így. Kiszámolható, hogy csak az alapjuk bruttó 32.039 új lejnyi lesz majd. Azaz cirka 320 millió régi lejnek megfelelő.

Akik eddig sem dőltek be választási handabandázásnak és a köz meg a jó, meg a közjó szolgálatára való mindenféle hamis hivatkozásoknak, azoknak szemük sem rebben most sem.
Ám azoké talán résnyire kinyílhat, akikben eddig kétségek éltek volna, s akik hajlamosak hinni abban, hogy tájainkról bárki is azért akar bekerülni az EP-be, hogy ott keményen és értünk dolgozzon.

Már a kormánynak sincs pénze rendesen hirdetni. Vagyis pénze lenne, de azt ugye inkább sok más irányba kanalizálja. Úgyhogy ők is beszálltak a gerilla-ragasztgatásba, kutyájukat kereső gazdik, kuruzslók, maszázsszalon-tulajdonosok és szobafestők mellé.

Egyetlen alkalomra emlékszem, amikor a hatóságok következetesen és kíméletlenül eltakarították az egész városból az illegális plakátokat. 1988-ban lehetett, hogy egy reggelre számos váradi aluljáróban amatőr módszerrel sokszorosított plakátok jelentek meg, amelyek a Ceauşescu-rezsim megdöntésére, rendszerváltást követelő tüntetésekre szólítottak fel.
Még rendesen végigolvasni is csak futtában mertük a falragaszokat, s pillanatokkal később rendőrök özönlöték el a környékeket. Lezárták az aluljárókat és kutyákkal őríztették a lépcsősorokat, nehogy bárki bemerészkedjen. Mire hazafelé jöttünk a suliból, nyomuk sem volt sehol a szamizdat-plakátoknak.

Persze ez más volt. És a nagy operativitást sem a városkép megőrzése indokolta.
Az utóbbival azonban azóta sem igen törődik senki.

Kormányhirdetmény: vigyázat a vírusra, a törvényes hirdetés meg le van ejtve.
(Rögtön jobbra mellette egyébként az üresen ásítozó hivatalos hirdetési hely.)

Legutóbb – pár hete - például épp a Ceauşescu-utód PSD mocskolta össze a fél várost a plakátjaival. Még most is ott díszeleg a sok vörös tacepao mindenütt. Üvegfelületekre, oszlopokra, fákra nyomták fel a reklámjaikat – illegálisan és csúnyán.
A polgármester azt mondta, már meg is büntette őket. De persze a randa papírokat senki sem szedte le arról a kismillió helyről, ahova odahányták őket.

Mert nálunk a választási korteshadjáratok sem a kampánycsenddel érnek véget, hanem hónapokkal később. Amikor elfárad és kifakul, majd lényegében lebomlik a sok papír, amire a rengeteg hazugságot nyomtatták, s amivel teleaggattak mindent.
Nálunk biorendezés van. Vagyis többnyire senki nem nyúl hozzá, majd elmúlik magától.

Mindig öröm a rendőrségtől mailt kapni a szerkesztőségbe. Javítja a hangulatunkat.
Márpedig naponta több közlemény, hír, felhívás, miegymás is érkezik tőlük – úgyhogy van alkalom a derülésre.
A dolog báját az adja, hogy minden küldeményük – legyen az akár a legkomolyabb témáról szóló is – lényegében úgy végződik, hogy elhülyéskedik az egészet.

Történt ugyanis, hogy már jó rég a Megyei Rendőrfőkapitányság szóvivőjévé egy fiatal hölgyet neveztek ki. Azt a cicababa típust.
Aki a maga során úgy döntött, hogy felspécizi a hivatali postaládáját. Úgyhogy telepített bele egy kis IncrediMail nevű programot, amelyik különféle smiley-kkal és figurákkal látja el a mailjeit. (Na jó, én is ismerem ezt az IncrediMailt: nem mindig kell telepíteni, van, hogy magától tolakszik be a gépre – ha az ember összevissza szörfölget és kattintgat a neten. De akár a hölgy rakta a gépre, akár magától költözött be – s vajon akkor a rendőrségen annyira sem értenek a gépekhez, hogy kiirtsák? – király, mivel oda nem illő. És valahogy annyira romániai ez az egész. A komoly hivatalos szerv ugye, amelyik szórakozgat, bohócot csinál magából.)

Szóval mindenképpen érdekes komoly maileket kapni a rendőrségtől úgy, hogy az összes küldemény végén grimaszol és a fejét csapkodja egy majom, vagy bambuszt rágcsál egy pandamaci, vagy ilyesmi.
A megyei rendőrszóvivő azt akarja, hogy lazítsunk. Vagy csak ő túl laza. Mindegy, a vége nagyon szórakoztató.

Kicsit infantilis, nagyon visszatetsző, némileg mégis érthető, hogy a netre is megpróbál felmászni a politikum és az épp zajló kampány. (Elvégre a fiatalok behülyítése megszólítása is fontos, és blablabla. Továbbá nálunk a netes marketingben is jó nagy a lemaradás - úgyhogy nincs semmi nagy dolog abban, hogy most ez is éledezik).
Ám néha mégis furcsa dolgokat produkál ez az elefánt, amikor betéved a porcelánboltba. Vagyis amikor a régi vágású hamiskártyások, az öreg betyárok a többnyire fiatalok látogatta helyeken is kelletik magukat, menő csávókként bedzsesszelve a közösségi oldalakra is.

Mert az igen ütős, amikor azt látom, hogy már az iwiw-en is Tőkés László fogja a Markó Béla kezét.
Az adatlapjukon. Merthogy van adatlapjuk.
Azta!
Alig seperték ki a rendszerből az egyre zavaróbb céges adatlapokat és alig zárták karanténba a mindenféle klubokat, most újabb ravaszkodók és üzletelgetők próbálnak beszaladgálni a pályára. Hiszen itt van például ez a felhasználó, amelyről most beszélek.

Szóval megnéztem az adatlapját.
Úgy hívják a tagot, hogy Magyar Összefogás.
Pff!
Sosem szerettem azokat a felhasználókat, akik bődületesen nyilvánvaló módon hazudnak az adatlapjaikon - de ez az első eset, hogy valaki már eleve akkor sem mond igazat, amikor a nevét mondja...

Semmi lényeges változás nincs és nem lesz ezután sem a nagyváradi közszállításban. Ezt azért mondom, mert úgy érzem, úgy látom, egyesekben még megvan a várakozás. Fölösleges. Ki lehet dobni.
Mint utast a villamosvezető - de erről később.

Nemrég lett új vezetése a vállalatnak, s mostanság telt el annyi idő, amennyi után már meg lehet ítélni a munkájukat.
Már az elején gyanús volt, hogy nem sok változás lesz, s a bejelentett újdonságok (etikai tanfolyam a jegyellenőröknek, egyenruha az alkalmazottaknak, nagyobb átláthatóság, a lehetőségekhez mérten átfogó infrastrukturális korszerűsítés stb.) legfeljebb csak imázsgyakorlatok. Az új vezetők - már amelyik nem teljességgel impetrinens és nyíltan lusta - mindenhol ilyesmikkel szokták kezdeni: bejelentenek néhány újítást, aztán változtatnak is néhány apróságon, s azzal kész. Ez van itt is.
És van is miről eszünkbe jusson megint az egész.

Kilökött ugyanis egy villamosvezető ma egy utast a járműből Váradon! Az utóbbi - egy 69 éves férfi - ittas volt és belekötött az utasokba.

Már megint a szokásos mese: a tanárok sztrájkolni akarnak. Legalábbis egy részük. És persze megint vizsgákat bojkottálnának, mert úgy szerintük keményebbnek hat. Szerintem meg arcátlanabbnak és a saját hivatásukat megcsúfolónak.

Úgy látszik, azt csinálnak velük, amit akarnak. Hol a politikusok használják őket, hol a saját szakszevezetiseik. A tanárok sosem tanulnak. Persze csak azokról van szó, akik azonnal rohannak ki a tantermekből egy jó kis hőzöngésre, valahányszor erre uszítja őket bárki.
Mert vannak olyanok, akik nem így tesznek, sőt, a munkabeszüntetésnek és az állandó fenyegetőzéseknek sem hívei. De most nem róluk van szó - pedig ők az igazi pedagógusok.
Hanem most azok vannak megint előtérben, akik a fesztiválokat csinálják állandóan.

Olvasgatom a szombati RMDSZ-kongresszusról szóló híreket. Egyszercsak olyat látok, hogy "a kongresszuson az RMDSZ alapszabályát úgy módosították, hogy lehetőséget biztosítsanak az EMNT belépésére". Nos, szerintem ennek a rendezvénynek ez volt az egyik legfigyelemreméltóbb mozzanata.

Ugye az EMNT nem más, mint Tőkés szervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Amely épp pár nappal ezelőtt tudatta, hogy megteszi a lépéseket annak érdekében, hogy jogi személykét bejegyezzék. Azaz Tőkés intézményesülni akar, mielőtt belép az RMDSZ-be.
Ráadásul úgy lép be, hogy már rég benne van, hiszen eddig is tagja volt - csak Markóék egy időre hátrébb szorították.

Sárosnak vagy hülyének kell lenni ahhoz, hogy az ember azt mondhassa: nem érdekes, kik voltak a besúgóink, mindegy, hogy az ismerőseink és főleg az ikonjaink közül kik voltak a valóban rettegett titkosszolgálat, a Securitate informátorai annak idején, ne feszegessük ezt.
Tapasztalataim szerint lényegében csak ez a két embertípus áll így a dologhoz (s bár számos más szóval is leírhatóak, lényegében e kettővel összegezhető a dolog): az, aki a besúgásban bármilyen módon érintett (volt) - azaz a sáros, valamint az, akinek sem rálátása, sem erkölcsi minimuma, sem következetes, logikus gondolkodásra való képessége - azaz a hülye.

A Lászlóffy Aladárt hírbe hozó feljegyzés

Nekem speciel ez jutott eszembe legelőször arról a hírről, hogy 72 éves korában Budapesten elhunyt Lászlóffy Aladár.
Kossuth-díjas erdélyi magyar költőként, íróként, műfordítóként, szerkesztőként ismertük, azaz tudtunk róla. És az utóbbi időben más tevékenység kapcsán is hírbe hozták: nevezetesen a besúgás kapcsán.

Nafene.
Az előző postomban szereplő egyik srác innen Váradól is kitalálta, hogy valóban készülhettek valamire azok a fiatalok, akiket Bolíviában végeztek ki a hatóságok.

Most, pár órája ment le ugye a tévében Eduardo Rózsa Flores utolsó üzenete, azaz az a riport, amelyet Kepes András készített róla-vele, mielőtt az előbbi elutazott volna szülőhazájába, Bolíviába. S amellyel kapcsolatban Flores állítólag azt kérte, senki ne tudjon a felvétel létéről, s csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha ő meghalna ott, ahová készül.
Meghalt, lenyomták a cuccot.

A lényeg, hogy eme felvételen Flores elmondja: igenis azért megy vissza szülőföldjére, Bolíviába, mert felkérték, hogy szervezzek fegyveres milíciát, amely segítene az ország egy részének elszakadási terveit gyakorlatba ültetni.
Aha. Azért megismétlem, mert számomra is furcsa itt valami: előre elmondja, kamerába, részletesen, hogy el fog menni egy országba, ahol fegyverkezni fog, a hatalom ellenében kiépülő csapatot alakít majd, amelyik ráadásul azért fog küzdeni, hogy kiváljon az adott államből egy rész.

Na így már egy kicsit érdekesebb pár dolog.
Van néhány olyan kérdésem, amelyeken azóta filózgatok itt. Leírom őket. Csak úgy. Adok házit: gondolkodjon rajtuk az is, aki még akar.

Megint az van, hogy bebizonyosodott: tényleg kicsi a világ, bármennyire közhely is ez.

Mert ugye az amúgy távoli Bolíviában megöltek egy székelyt és egy félmagyart, s letartóztattak egy másik székelyt - erre kiderül, hogy még itt, Váradon is ismerik-ismerték az illetőket az én ismerőseim is.
Érdekes maga ez a tény, meg az is, ha mélyebben belegondolunk az egészbe.

Kommandósok a mészárlás napján, a "műveletek" közben Santa Cruzban

A néhai Rózsa Flores és társainak ügyéről van szó (aki nem tudja, mik a tények, nézzen utána, hallgasson híreket, mert most ezt hosszú lenne itt elmagyarázni).
Igazából egyáltalán nem tudni még, mi ért történt ott ami történt, miért végezték ki őket a kommandósok Santa Cruzban. Viszont számos érdekesség van. Eleve az, hogy mit kerestek ezek a magyar fiatalemberek ott, mi volt a céljuk. Jó, közülük Eduardo Rózsa Flores ott született annak idején (s tegnap végül ott is temették el), az ő ottléte talán érthetőbb - sőt, némi olyan gyanúkra is okot ad, hogy netán valóban harcolni ment a szegregacionalisták oldalán Bolíviának ebbe a régiójába, amely el szeretne szakadni az országtól. De ez is csak dedukció, feltételezés, nem tény.
Na és mi van másik két sráccal, akik székely származásúak, s akiknek van ugyan paramilitáris, meg más érdekes múltjuk is (Székely Légiózás, muzulmán hitre való áttérés, fegyverekkel való fotózkodás)? Ők mit kerestek ott?
Szóval egyelőre nem tudni. Bár szó van arról, hogy zsoldosoknak álltak, terroristák lettek volna, vagy drogcsempészek, vagy Flores segítői ilyen ténykedésekben, vagy egyik sem, hanem egyszerűen ártatlanok. Egyelőre fogalmunk sem lehet. Bár elképzeléseink igen. Ráadásul az a rezsim is igencsak dubiózus és hazugságra hajlamos, amelyik kivégeztette őket...

Ám mégis furcsa, hogy mennyire közel tudja hozni eme távoli történéseket pár ember és a net.

Épphogy elmeséltem az előző bejegyzésemben, hogyan működik együtt Gigi Becali és a PRM a nyáron tartandó EP-választásokon, máris újabb perverz fejlemény van.
Becali pártja ugyanis a PNL-vel is együttműködésről kötött megállapodást.

A lényeg röviden: na basszus, https://www.youtube.com/watch?v=17gq836wDzE.

Ugyanez egy kicsit hosszabban a következőkben.

Már az elején elmélkedtem azon, hogy Gigi Becalit vajon a rosszakarói vágták-e rács mögé, vagy a jóakarói. Úgy tűnik, mindkettőben van valami.
Egy dolog viszont biztos: az kizárt, hogy a jól működő romániai bűnüldözés vitte volna be, s a független igazságszolgáltatás tartaná ott. Hiszen egyszerűen nincs jó működő romániai bűnüldözés, még kevésbé független igazságszolgáltatás. És ez nemcsak szólam, hanem tragédia - de most nem erről akarok.

Az utóbbi hetekben számtalan technikai gond volt a blogokat kiszolgáló szerverrel. Ezért voltunk távol egymástól, kedves emberek.
És ahogy ismerem a dolgot, még lesz is nyűg (sőt, még most sem megy minden tökéletesen - hiszen ez Románia -, az eddig feltöltött képek egy része például szépen elhúzott valahova).
Ennek dacára remélem, hogy a kedves olvasóim nem elkószáltak, hanem húsvétoznak.

Van még pár óra a locsolkodásból, ezért hamar megosztom az eddigi abszolut legjobb locsolórigmust azokkal, akik egyáltalán foglalkoznak ilyesfajta hagyomány- és alkoholszint-ápolással. Főleg azok kedvéért, akik így most, estefelé szeretnek menni nedvesíteni - az agyonkölnizett megfáradtak legnagyobb örömére.
Egy fórumon láttam:

Zöld erdőben jó a kedv
ott lakik a barnamedv.

A versekben fő a rím,
locsolkodni jöttem immár.

Levonult a színről egy ikon. Illetőleg ott sem volt, csak mi hittük, hogy ott van.
És furcsa módon még így is ott marad valamelyest.

Mielőtt teljesen belezavarodom, tisztázzuk: Süsüről van szó. Ja: a sárkányról.
És arról, hogy kiderült: szerb a szentem. A neve meg amerikai. És a zenéjét is amerikából lopták hozzá.

Süsü amerikai keresztszülei, Dastardly & Muttley

Pedig az egyfejű már akkor hungarikum volt, amikor még azt sem tudtuk, mint jelent ez a kifejezés. Fel sem merült, hogy ne lenne eredeti, autentikus, magyar. De nem mély-, hanem olyan igazi.

Sietek, hiszen mindjárt nem lesz számítógép. Sem.
Ma este fél kilenckor ugyanis elsötétítés.

Én sem vagyok az a fajta, aki mindenféle "világméretű" kezedeményezéshez azonnal csatlakozik, de ez például szerintem nagyonis követhető és követendő.

Nem Várad

(Ha valaki nem értesült volna róla eddig: ma este a mi időszámításunk szerint fél kilenctől fél tízig tart a Föld Órája 2009 nevű környezetvédelmi akció. Amivel a szervezők a klímaváltozásra és a környezettudatos energiafogyasztás fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet. Az akciót a Természetvédelmi Világalap, a WWF szervezi.)
A dolog lényege, hogy ekkor próbáljuk meg egy órán át kikapcsolva tartani az összes hálózati elektromos készülékünket - és tartsuk vissza a pár perc után már jelentkező elvonási tüneteinket egy egész órán át.

A sötétben aztán sokan elgondolkodhatnak majd azon, milyen jó érzés is, hogy hatalmas és kegyes lépést tettek a Föld érdekében. Ami persze nem igaz.

A reptéren volt valami dolgom, s amikor elfelé jöttem onnan, úgy tettem, mint Gyurcsány.

Távozóban lévén megyek ugyanis a kocsi felé, végig a kihalt parkolón, amikor azt látom, az egyik autó rendszáma az, hogy VAU.
Nos, ez annyira viccesnek tűnik az adott pillanatban, hogy elkezdek rajta nevetni. És közben megyek.
És mentemben egy adott pillanatban még meg is ismétlem fennhangon: "vau"... Majd heherészek tovább.

Egészen addig, amíg meg nem látom, hogy a parkoló nem is kihalt.
Egy pasas ugyanis az autója mellett áll és furcsán mered rám. Épp akkor értem mellé, amikor olyat szóltam, hogy "vau".
Ajaj...
Sőt, a tag hamar el is fordul, amikor észreveszi, hogy észrevettem. Hirtelen elfoglaltságot tettet. Mert nyilván azt hiszi, őrült vagyok.
Meg is értem.

Hiszen nézzük, mi történt az ő szemszögéből, azaz mit látott ő.

Itt a tavasz, ilyenkor nyílnak ki az első bicskák az emberek zsebeiben.
S minthogy a bicska tipikusan székely viselet, épp most készül kongresszusra - és ott belső pengeváltásra - a székelyekre alapozó második romániai magyar párt, az MPP.

Szombaton lesz Gyergyószentmiklóson a legelső kongresszusuk. Amelyiken eldőlhet, hogy az MPP tovább szívatja-e önmagát és a székelyeket, meg általában a rommagyar alternatívakeresőket, vagy megpróbál végre elindulni valamilyen úton.

Csak a szokásos: az SZDSZ-es budapesti főpolgármester, Demszky Gábor megjelent valahol, erre néhányan elmentek meghallgatni, mások meg tüntettek ellene.
Ezúttal az egész Nagyváradon történt. Legfeljebb ez utóbbi fejlemény egy kicsit újdonság, mert amúgy nem látok semmi nagy ritkaságot az egészben.
A dolog hátterében viszont annál inkább.

Ugye az történt, hogy a Várad című folyóiratnak is dolgozó pár ember intézett egy fellépést, haknit Demszky Gábornak Nagyváradon - a dolog kerete az volt, hogy a Keleti Éden című kötetét mutatta itt be. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjai meg az utcán várták a vendéget, akit kifütyültek, leárulóztak, az egyik meghívóját, Szűcs Lászlót pedig leköpték. Aztán a tiltakozók közül kettőt bevittek a csendőrségre, s pár perc után kiengedték őket.
Érdekes kis sztori, kicsit csámcsognivaló - de semmiképp nem meglepő vagy kirívó.

Mégis azt tapasztalom, hogy sok fejben zavart okoz az ilyesmi és a többség rögtön úgy érzi, hogy a két oldal közül valamelyikre azonnal oda kell állni.
Hm. Már miért kellene?
Hiszen az egészben csak néhány fő tényeztőt kell tisztán látni - és kész, máris világossá válik, hogy ép ésszel egyik oldalon sincs keresnivalónk.

Száz évvel ezelőtt halt meg Geronimo. Olyan név ez, amelyről tudunk is, meg nem is - de valami mindenképpen rémlik általában.
És nemcsak onnan, hogy Bugs Bunny időnként így szólította a vadászt a rajzfilmben. Nem is csak a Modern Talking Geronimo's Cadillac című ciki-ikon dalából. Sőt, nem is csak onnan, hogy ez egyfajta bátorító kiáltás is amerikai angolul.
Hanem az eredeti Geronimóról is beugorhat valami.

Egyre több új villamos van Váradon. Na persze nem mintha ezek járnának is rendesen. Többnyire csak vannak. Állnak a remízben.
És nem azért állnak ott, mert valami bajuk van - hiszen zsírújak. Egészen mással van itt baj már megint: Nagyváraddal. Pontosabban az egyes felelőseivel.

Az utóbbi időben annyi gagyiságot tudtak produkálni ebben az ügyben is, hogy az már kriminális.
Elemeiben is röhej, de nézzük meg most a teljes balfékkedés-kollekciót egyben.

Szóval ugye új Siemens villamosokat vett Nagyvárad Ausztriából.
Egyenként 2,7 millió euróba kerültek a kicsikék - ezzel az egész ország legdrágább villamosainak számítanak.

A méregdrága, zsírúj villamosok a váradi remízben.
Jobb is ott nekik, ugye, nehogy még megsérüljenek, ha már olyan sokba kerültek...

Kicsi ez az ország végülis. És büdös.

Itt van ez a legutóbbi ügy is: egy Virgil Capriş Teodorescu nevű tag eladta a vasúti síneket. Egyszerűen kiárusította a Nagyvárad-Belényes-Vaskoh vonal egy szakaszát.
Az illető hamis papírokkal elérte, hogy a tulajdonába kerüljön pár terület, amelyen a vágányok futottak, majd csalások révén meggyőzött két céget is, hogy vegyék át ócskavasnak a síneket. Az egymillió eurós üzletet nyélbe is ütötték, jöttek is a munkások, s megkezdték szépen felszedni és szétvágni a síneket.

Igazi áttörés szerintem is, hogy Tőkés és Markó megegyezett.
Nálam például a tűréshatárt törték át.

A hír az, hogy a két kamugép addig tárgyalt, amíg megyegyeztek, hogy az idén nyáron esedékes EP-választáson Tőkés lesz az RMDSZ-jelöltlista vezetője.
Ezt eddig elfogadhatatlannak mondta Tőkés - helyette a "nemzeti összefogás listáját" akarta. De mivel mégis az lett a vége, hogy az RMDSZ listáján indul, most hirtelen ezt nevezi a nemzeti összefogás listájának. Laza. Lazán gyomorforgató vagyis.
Amúgy azt még hozzátenném, hogy már tavaly is lehetett hallani arról, hogy Tőkés az RMDSZ listáján fog indulni, a lapunkban írtunk is róla. Azaz addig játszották a buta szerepeket, amíg úgy döntöttek, hogy immár lenyomják a közvélemény torkán azt, amiben a kulisszák mögött igazából már hónapokkal együtt megyegyeztek.
Úgyhogy az egész egy igen sokáig húzott színjáték volt: az elmúlt hónapokban "egyeztetések" voltak, "eszmecserék" és "közeledtek az álláspontok".