"Paraguay tehát legyőzte Szlovákiát. De ennél több pozitívumot nem nagyon tudunk elmondani a mérkőzésről." Így szól közvetlenül a tegnapi meccs után a közszolgálati, független, pártatlan M1 műsorvezetőnője.

Hehe. Szeretem az ilyen kis elszólásokat.
Hiszen akármennyire is próbáljuk - és szerintem is próbálni kell -, nehezen tudjuk mindig, következetesen elválasztani a sportot a politikától meg a történelemtől. A kettő (a három) összecsúszása persze nem szép, nem jó, nem etikus, nem logikus - de annyi baj legyen, legalább könnyebben el tudjuk dönteni, kinek szurkoljunk. Vagy kinek ne.

Jó példa erre egy másik elszólás is, a mai Portugália - Észak-Korea mérkőzésről, amelyen 7-0-ra kiütötték a portugálok a vörös törpe csapatát.

Priman illik nehany elozo bejegyzesem temakorenek lezarasahoz: ezt a feliratot ma talaltam Malmo belvarosaban.

Neha olyan az egesz, amilyennek lennie kellene.
Ha korulnezek, nyugalom van, rend, tisztasag, csend. Nemcsak kint, hanem bent is, a fejekben, lelkekben.

Egyszerre preciz szervezettseg es az ebbol is fakado konnyedseg, lazasag. Es ha ismet korulnezek, tobbnyire nyilt tekintetu, kedves embereket latok, akik a sajat kedves es sokszinu eletuket elik. Mindenki ugy, ahogy akarja.
Nem duhit fel allandoan az allam, vagy nem rangatja a kabatujjadat valami rosszindulatu kis torpe, nem kapsz azon mindig valakit, hogy a zsebedben turkal, vagy a fejedben akar valamit a sajat erdekei szerint atrendezni. Lehet a szo nemes ertelmeben allampolgarnak lenni. Mert van allam s mert polgarnak lenni jo.

Úgy látszik a tudatalatti nagynéha mindent leural, mindent blokkol.
Jelenleg ugye két fontos dolog van, amiről híreket várunk. Az egyik a labdarúgó VB, a másik az, hogy a szombati szlovákiai választáson bukik-e, s elesik-e a kormányzástól a magyarellenes szájtépéséről elhíresült Robert Fico.

Nyitom is a hírügynökségi felhasználói felületemet, írnám be a keresőbe, hogy "Fico". De nem megy. Nem és nem. Csak a labdarúgás jön elő mindig.
Hatszor próbálom meg beírni, hogy "Fico", de ehelyett minduntalan ezt sikerül begépelni: "foci".

Nagyon aktuális: most, hogy ismét nemzetközi foci-csúcstalálkozó van, eszembe jutott néhány frenetikus beszélgetés előző nagyobb tornák idejéről. Akár a mostani meccsek szünetében kellemetes felüdülést nyújt e pár foszlány, én is jókat szórakozom az alábbiakon, valahányszor eszembe jutnak.

PC, azaz politically correct, vagyis politikailag korrekt, egyenlő távolságot tartó és semleges.
Nagyon jó hozzáállás, megközelítés ez, amely az USA-ból eredeztethető. Szeretem. Ám mire ideért, persze teljesen perverz lett.
Manapság épp azt nevezik "politikailag korrektnek", ami mögé hazugságokat, csúsztatásokat, eltitkolásokat rejtenek. Általában politikai, vagy ilyen ügyekkel is összefüggő kérdésekben. Azaz inkorrekt már ez a megközelítés, tehát a PC ellenkezője. Politikailag (is) inkorrekt.

Elokvens példa erre az a város- és megyeismertető, turisztikai útmutató, amely Nagyváradról és Bihar megyéről szól. Ezt - nyilván amúgy jó pénzért - a hatóságok gyártatták le, s ezt osztogatják a vendégeknek a különféle tanácskozásokon. Legutóbb a Prefektúrán találkoztam vele, egy olyan nemzetközi üzleti fórumon, amelynek a Megyei Tanács volt a társszervezője. Vagy öt országból érkeztek meghívottak, mindeki kapott a kis városismertető füzetből. Gondoltam, belenézek már én is, hadd lássam, mit tudhat meg Váradról az, aki nem idevalósi.

No, még néhány óra és kezdődik.
Néhány kivételtől eltekintve fociban csak a világbajnokságokat és az EB-ket szoktam megnézni. Ilyenkor aztán pár hétig tudom, hogy ki kicsoda ott. Aztán elfelejtem. Most például arra sem emlékeztem, ki a címvédő.
De nem is túl fontos.

Az illusztrációkon: dokumentumértékű képek online csapatom történelmi meneteléséről

Jól van ez így: négyévente (vagy ha ez EB-ket is ideszámítjuk, kétévente) négy hétig izgi kis kavalkádot láthatunk. Mondjuk kár, hogy mi semmilyen szinten nem vagyunk érintettek benne. Sem a mieink nem jutottak ki, sem azokéi, akiknek az állampolgárai vagyunk. Ez sokat levesz a dologból. És 24 éve már, hogy nincs magyar csapat a vébéken...
Ám valami azt súgja, megérem én is még azt, amikor Magyarország ismét világbajnokságon szerepel majd. Feltéve, hogy a közeljövőben a tudomány megoldja az örök élet problematikáját.

Kapkodhatjuk a fejünket. Vagy kapkodhatunk a fejünkhöz.
Beállítottságtól függ.

Minden esetre már rég jeleztem, hogy a Fidesz jópár meglepetést tartogat még számunkra.
Mára például azt, ugye, hogy Tőkés László lehet az Európai Parlament alelnöke. Mert Orbánék ezúttal épp azt csinálnak belőle.
Érdekes fejlemény, de érthető is. Hiszen régóta tudjuk, hogy az Európai Unió válságban van, s azt is, hogy ezen belül az Európai Parlament nehezen haladja meg a sóhivatal voltát.
Úgyhogy belefér ez is.

Miért is ne? Sőt, ez újabb nagyon ügyes taktikai húzás a Fidesz részéről. Üzenet ide, Erdélybe is, újabb saller az épp pitiztetett és dresszírozott RMDSZ orrára, jele annak, hogy Orbánék, Tőkésék és a jelölést támogató román kormánypárt, a PD-L most épp a közeledés fázisában vannak, továbbá imázsgyakorlatnak sem rossz. Hiszen mégiscsak: ki lehet az EP egyik kis vezetője Romániából? Egy magyar, s épp Tőkés. Jó ezen elmélázni egy keveset. De ennél sokkal többre azért nem jó.

És úgy egyáltalán: nem látok semmi bajt abban, hogy Tőkés lehet az EP egyik alelnöke. Nincs ebben semmi rossz számunkra. Mint ahogy jó sem. Az EP-alelnökség jól cseng, látványos dolog. Olyan fényes leképeződése, hangzatos megfogalmazása annak, amit egyébként úgy fejezhetnénk ki, hogy tökmindegy.

Kényelmes dolga van az RMDSZ-nek: neki akkor is jó, ha rossz.
Ha támadják, erősödik azok szemében, akik nincsenek tisztában az események hátterével. Ma is volt rá egy példa, mégpedig gyerekek bevonásával.

Az RMDSZ ugyanis hangnemet váltott: mostanság már a nemzeti retorikát is igyekszik követni. Na nem a vonalvezetést, csak a retorikát.
Eddig nem foglalkozott például a magyar összetartozással, meg Trianon sem foglalkoztatta - sőt, gyakorta MSZP-módra viszonyult az ilyesmihez is. Ám mióta Magyarországon a nemzetibb töltetű kommunikációra is építő Fidesz győzött, az RMDSZ hirtelen felfedezte, hogy magyar, s hangnemet, stílust váltott.
Nem az első példa, de a legfrissebb erre, hogy Nagyváradon az RMDSZ szervezésében olyan gyerekrajzokból nyílt ma kiállítás az Euro Foto Art galériában, amelyek Trianon-tematikát is feldolgoznak. A rajzversenyen I-IV. osztályosok vehettek részt, a cím és egyben a témamegjelölés ez volt: A magyar nemzet határok nélkül.

No, de - a téma kedvéért, ideiglenesen - kedvesen tekintsünk el a dolog opportunista politikai hátterétől, s nézzük azt: maga a kezdeményezés mindenképpen jó. A gyerekeknek ugyanis véleményem szerint sem árt, ha megismerkednek a saját történelmünkkel, egyelőre olyan szinten, ahogy azt befogadni képesek.

Ám amennyire képesek befogadni a gyerekek, annyira képtelen erre még most is a román sajtó. Az említett kis rajzkiállítás megnyitóját ugyanis buta hőbörgéssé változtatták ma a román média képviselői.

Már régebben történt, de csak most kap médianyilvánosságot az, hogy Tőkés László neve is felmerült a Fideszben, mint lehetséges magyar köztársasági elnök.

Nem olyan nagy csoda ez. Hiszen Orbánék isten ostoraként csapkodnak vele régóta Erdélyben és a Partiumban, trójai falónak is használták az itteni politikai projektjeikhez, majd ezeknek folytatásaképpen EP-képviselőt csináltak belőle, s most eljátszottak ezzel az államfő-jelölési gondolattal is. Azonban a Fidesznek mindenképp olyan arc kell a Sándor-palotába, aki teljes mértékben az ő emberük, de még nála is jóval kevésbé önálló.

Mennyibe kerül egy képviselő vagy szenátor?
Most nem úgy értem, hogy mennyiért vásárolható meg, mennyivel kell megkenni - hiszen ez esetfüggő: az áruk helyzettől, konjunktúrától, témától, alkuktól függően változik.
Hanem arról van szó most, hogy mennyibe kerül nekünk egy-egy ilyen illető.
(A "honatya" szót kerülöm, szerintem irtózatosan nagy túlzás azokra, akikre használhatnánk. Egyet sem tudok említeni, akire jogosan vonatkoztathatnánk ezt az emelkedettebb megnevezést. A lapokban is csak azért használjuk, mert megfelelőbb szinoníma, gyűjtőfogalom nincs a szenátorra és a képviselőre. És bár a "honatya" nem minősítés, nem értékítélet, mégis idegenkedhetünk tőle, ha megnézzük, kikről beszélünk.)

Nos, egy-egy ilyen egyed havonta több tízezer lejbe kerül. Azaz régi lejben számolva többszáz milliót visz el.

Harsogjanak a fanfárok, lőjük az eget tüzijátékkal, ömöljön onnan ránk a konfetti, elő a pezsgővel is! Rakjatok be valami jó zenét is, aztán nyomassuk reggelig! Hiszen ünnep van!
Legalábbis egyesek fejecskéjében.

Ma van a Trianon-emléknap. A legelső ilyen emléknap, pár napja alkottak róla törvényt Budapesten. Ma van ugyanis kilencven éve, hogy eldöntötték Magyarország feldarabolását. Ezt egyesek ma meg is ünneplik.
Mutatok pár mai meghívót, különböző rendezvényekre szólnak, de mind Trianon-tematikájú. És mind ünnepekre hív, ünnepi beszédeket tartanak, ünnepi szentmisét is celebrálnak. Úszhat a boldogságban a magyarság.

Érdekes iratokat találtam ma egy véletlen folytán, érdekes helyen, érdekes időpontban.

Közeleg ugyanis egy szomorú emlékű évforduló. Most pénteken, június 4-én lesz pontosan 90 éve, hogy aláírták a trianoni békediktátumot. Ráadásul ez az évforduló egyben premier is lesz. Hiszen pár napja Budapesten elfogadta az Országgyűlés azt a jogszabályt, amellyel június 4-ét Trianon-emléknappá nyilvánította, úgy fogalmazva, hogy ez a magyar összetartozás napja.
És mint épp most kiderült, itt, Nagyváradon is vannak írásos kordokumentumai a majdnem száz évvel ezelőtti lealázásnak. S alig tud róla valaki.

Nem állítom, hogy egy Trianon-junkie lennék, aki állandóan a revíziótól várná a boldogságot. Sőt, egyrészt ugyan meggyőződésem, hogy ami Magyarországgal történt akkor, az katasztrófa volt, s megindító, másrészt viszont sosem szabad szem elől téveszteni, hogy így zajlik a történelem, s az elmúlt évezredekben számos olyan állam járt hasonlóképpen, amelyik a vesztes oldalon fejezett be háborút. Mindent elmond ezzel kapcsolatban az, hogy Vae victis. Unnám hosszabban magyarázni. És sokaknak fölösleges is lenne.
Ez így volt, így is van, mindig is így lesz. Akkor is, ha még mi magunk - azaz a sokadik generáció - is emiatt szívunk.
Mint ahogy persze az is örökérvényű, hogy aki elszenvedi, annak fáj. Így érthető, hogy alig van magyar, akit azért egy picit ne érintene meg a dolog.

Minden esetre úgy alakult, hogy ma tudomásomra jutott: itt, a mi városunkban épp a román határrendészet székhelyén is találhatóak a trianoni Magyarország-csonkolással kapcsolatos akkori dokumentumok. Erről alig tud valaki - nemhogy a lakosság, de még a történészek, kutatók zöme sem.
Úgyhogy hamar el is mentem megnézni.

Fura, ahogy egyeseknek a tudata is kettőssé válik - azaz hasad - a kettős állampolgársággal. Is. Ilyen például az RMDSZ elnöke. De az az igazság, hogy nem sajnálom Markó Bélát és a munkatársait sem.
Sőt, egyáltalán nem is érzek együtt vele, velük, látva, hogy már megint nem tudják, hova álljanak. Vagyis tudják, csak ott nem nagyon van már hely.
Pedig valahova nagyon kellene már - most, hogy számára, számukra igazán kellemetlen hatalomváltás következett be.

Szóval némi kellemetes malíciával olvastam ma a Markóval készült egyik interjút. A házisajtója kérdezte meg a kettős állampolgárságról, s onnan ment ki a hír a portálokra.
Arra a kérdésre, hogy kérni fogja-e a magyar állampolgárságot, az RMDSZ elnöke így felelt: "megmondom őszintén, Románia miniszterelnök-helyetteseként nekem most nem ez a legnagyobb problémám".

Azta! Én meg megmondom őszintén, valami ilyesmit vártam: kelletlen totojázást, motyogó mellébeszélést.

Találtam egy kis igazgyöngyöt a showbiz által uralt hatalmas zenei sodrásban. Vannak ilyenek, de mindig öröm felfedezni egyet-egyet.

Még hetekkel ezelőtt Vilniusban találkoztam egy pályakezdő újságíróval, Cornelius von Tiedemann a neve. Ő mesélte, hogy amúgy van egy amatőr együttesük is Hamburgban, a Tripping the Light Fantastic.

A Tripping the Light Fantastic (Cornelius premier plánban)

Most van csak feljövőben a csapat, fesztiválokon játszottak már, s lemezük is megjelent. Megadta a honlapjuk címét is, de csak most volt alkalmam megnézni. És kellemes meglepetés ért: könnyed, okos(ka), ügyes(ke), derűs, kicsit alternatívos amit művelnek. És amikor az együttesbeli egyetlen lányka énekel (mert szokott valamelyik srác is), akkor kifejezetten kellemetes.
Nemrég készült el az első klipjük. És ahhoz képest, hogy még az elején vannak, egyből profi munkát sikerült összehozniuk ilyen szempontból is. Ez tehát most a kedvencem. Olyan igazi örömzene, mégis németesen precíz, de nyugatiasan könnyed, felszabadult. A szem rágógumijának is elmegy a színes kavalkádszerű videó, de a zene egyenesen a fül pezsgője.

Aki szeret csemegézni a mainstream melléksodrásaiban éldegélő halacskák egészséges, fincsi húsából, az emlékezhet a nagyobb halakra is. A második német újhullámra, zenében. Mert a Tripping the Light Fantastic kicsiben, feltörekvően, hobbiszinten azt jeleníti most meg, majdnem tíz évvel később, amit annak idején a második német újhullám nagyobban hozott nekünk.
Hiszen ne feledjük a második Neue Deutsche Welle vezérét, az amúgy szintén hamburgi Wir sind Heldent

Furcsa dolgokra veszi rá az embert néha a politikusok, politizálók aljassága.
Nem nagyon akartam például kirakni a házunkra a magyar utcanévtáblát. Na nem mintha nem értenék egyet a dologgal, ó, dehogy. Sőt, határozottan az a véleményem, hogy a történelmi magyar utcaneveket vissza kell vezetni a köztudatba és főleg a használatba Nagyváradon is.

Szimbólumrögzítés egy váradi utcán ma délben:
minden, amit a nevünkben politizálók nyújtani tudnak

Aki ez ellen tesz, vagy éppen cselekedhetne, mert kulcspozícióban van, de mégsem tesz semmit, kamuzik (netán egyenesen akadályozza a megoldást), az egyszerűen szélhámos, és nemhogy a szavazatainkra nem méltó, de a megvetésünkért is sokat kellene még fejlődnie.

Szóval más az oka annak, hogy nem nagyon akartam a névtáblát.
Mégpedig az, hogy a mi utcánk neve eléggé hülyén hangzik eredetiben, magyarul: Újülés utca. (Van aki tényleg azt hitte, hogy nem régi fotelt jelent, de jelzem: archaikus, s azt jelenti, hogy a település később létrejött , "megült", "betelepült" része.) Tehát nem egy hangzatos nevű utca. Gondolkoztam is rajta, dilemmáztam: egyrészt szerintem komikus hangzású (de legalábbis jellegtelen) ez manapság, viszont másrészt ez van, ez a régi, történelmi neve magyarul - márpedig ha rendezést akarunk, akkor teljes rendezésre kell törekednünk. Végül arra jutottam, hogy mivel a román elnevezés sincs kitéve, egyelőre hagyom egyszerűen csak a házszámot a falon.

A dilemmámat épp azok segítettek feloldani, akik miatt keletkezett: a helyi magyar politikacsinálók, akik miatt még mindig nincs egyszerűen, hivatalosan, civilizáltan megoldva az ügy.

Fú, de komoly!
A szlovák kormány és a parlament ma nagyon odapakolt a magyaroknak. Reggel az előbbi, délután az utóbbi tartott rendkívüli ülést. Aztán - ha már ott voltak a barikádokon - a törvényhozás külön határozatban rótta meg Magyarországot a kettős állampolgárság ügye miatt. És persze erőteljesen be voltak füvezve gorombulva, amitől meg nagyon hardokat vizionáltak.

A magyarok keze tényleg mindenben benne van. (Én Szlovákiában nemrégiben.)

Például Anna Belousovova, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke olyat delirált, hogy őt "a második világháború előtti Németországra emlékezteti a mostani Magyarország". A jó öreg Vladimír Mečiarnak, a Néppárt-Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnökének az a flashe volt, hogy "valahogy így kezdődött a második világháború". Robert Fico miniszterelnöknek meg azt susogta vissza az átlényegült, pajkos ki tudata, hogy "a magyar parlamentből barna pestis terjed". És ugyancsak neki még olyan tripje is volt, hogy "ami a Magyar Köztársaságban történik, az Szlovákia számára életveszélyt jelent".
Sőt, hogy a show nemzetközi legyen, Miroslav Lajcak szlovák külügyminiszter ezenközben átpattant Hágába, ahol találkozott és az EBESZ kisebbségügyi főbiztosával, s panaszkodott neki is egy kereket.
Fúáj, hát ez is húdekomoly! Hogy az EBESZ. Az igen! Mert az EBESZ aztán arról híres, hogy nagyon nagy tényező, befolyásos is, meg minden. Vannak persze olyan arcátlan felületesek, akik szerint csak egy kirakatszervezet a rengeteg hasonló közül - tele van a padlás ilyen huncut kis komolykodó semmikkel, a FUEN-től az Európa Tanácsig -, de az ilyen kötekedők nem számítanak.

Szóval ma egész nap nagyon dudorgott a szlovák politikum egy része.
És szerintem tényleg, de tényleg nincs mit háborognia annak a magyar lelkünknek amiatt, ami a pozsonyi parlamentben hangzott el pár órája. Hiszen a legtöbb ország parlamentjében a legtöbbször hülyeségeket szoktak beszélni.

Véletlenül találtam rá erre. Már ha vannak véletlenek, ugye.

Érdekes: ahhoz képest, hogy nem akart elnök lenni, véletlenül már a második mandátumát tölti... Na persze van az úgy, hogy evés közben jön meg.

Ahogy én véletlenül találtam meg ezt az jópár éves emléket, ugyanúgy véletlenül lett tehát államfő Traian Băsescu. Mondom: már ha vannak véletlenek, ugye.

Emlékeznek még Nyakó Istvánra és Ujhelyi Istvánra?
Most új játékokkal tértek vissza.

Ők azok az MSZP-s politikusok, akikből legenda lett tájainkon. Ők azok, akiknek a neve szállóigévé vált, sőt, szitokszóvá, ők azok, akiket előszeretettel, ámde elítélőleg idézgetnek kocsmaasztalnál politizálgatók, neten kommentelők, s akiket talán már az anyukák is úgy emlegetnek rakoncátlankodó gyerekeiknek, hogy "ha rossz leszel, hívom Nyakó és Ujhelyi bácsit". A gáz szimbólumává lettek ők ketten - pedig csak igazat beszéltek.

Annak idején ez a duó tartotta meg ugyanis a második őszödi beszédet, mégpedig Nagyváradon.

Nemcsak nem esszük forrón, hanem egyelőre kása sem lesz. Csak kerülgetjük, mint macska.
Vagy másfél órája ugyan benyújtották az Országgyűlésnek a kettős állampolgárságról szóló javaslatot - de a terveik szerint majd az augusztus 20-i nemzeti ünnepen léptetnék hatályba, s csak 2011. január 1-jétől alkalmaznák. Szóval még a jelképes döntés jelképe is csak jelképes lesz egy darabig.

Előkerült most erről a dologról egy emlék. Ugyanis mi - családi szinten - már öt évvel ezelőtt kértük a magyar állampolgárságot. A magyar államfőtől, levélben, csatolt visszahonosítási dokumentumokkal, érvekkel.
Egy hónappal a (kettős) állampolgársági folyamodványunk benyújtása után küldte meg az államfői hivatal az alábbi válaszlevelet.

Végre valami. Holnap megalakul az új magyar parlament, aztán beterjeszti elé a Fidesz a kettős állampolgárságról szóló törvény tervezetét. Úgyhogy jövünk.
Nem épp úgy, ahogy szeretnénk, nem is pont oda érkezünk, ahova indultunk (hiszen a végül megadandó kettős állampolgárság holtbiztosan nem teljes jogkörrel bíró lesz majd), de jövünk. Lehet megint félni, izgulni.

Olyan vicces ez. Az apokaliptikus tanok hívei állandóan rettegnek valamitől. Az ő torz perspektívájukból azt láthatjuk, hogy szegény Magyarországra állandóan fenekedik valaki, más nem is történik. Török, tatár, komcsi, kapitalista, multi. Meg ugyebár a magamutogató zsidók, azaz az exhibicionisták. Ez a neonáció nem is lát mást, csak vészt. Hiszen Magyarország sosem hibázott, de mindig szenvedett a határain tenyerét dörzsölő ellenségtől. És szenved most is, mindenki csak ki akarja csinálni. A zsidók mellett manapság a trendi mumusok a romák, a szlovákok, a románok. Na és persze a magyarok.
Hiszen érdekes módon tőlünk is fél Magyarország egy része. De nincs kegyelem, megint támadunk!

Egy szót sem akartam írni erről a dologról itt a blogomban, de közben úgy alakult, hogy elnézést kell kérnem a történtek miatt.

Nemcsak mi nem ertjuk neha (egyre tobbszor) azokat, akik maguknak vindikaljak a politikai kepviseletunket, hanem a mi egyre furcsabb ugyeinket megutkozessel fogadjak kulfoldon is.

Az utcanevtablak elobb targyalt ugyeben peldaul nyilvan mashol is vannak gondok, nem kizarolag nalunk. Csakhogy mashol e gondot nem tetezik azzal, hogy maguk a kisebbsegek egyes vezetoi is akadalyozzak a rendezest. Van ra egy friss peldam is.
Jelenleg eppen Litvaniaban vagyok, egy nemzetkozi kisebbsegi konferencian (egyebkent nem talalok magyar betukeszletet az itteni gepeken, ezert irok most igy).
Nos, itt, Vilniusban az elobb kerult szoba, hogy a litvaniai lengyel kisebbseget is foglalkoztatja az utcanevtablak ugye. Viszont legalabb a sajat kozossegukon belul nincs kerekkotoje a jogervenyesitesi torekvesuknek - nem ugy, mint nalunk.

(Figyelem, frissítés! ;) Fejlemények és újabb kesernyés utcanév-poénok a bejegyzés végén.)

Megoldódott "Megoldódott" a váradi magyar utcanevek ügye: ordas baromságokat írhatunk ki magyarul, vagy semmit.

Használhatunk például olyan megnevezéseket, hogy Élők utcája (Viilor), Piros Tó utca (Lacul Roşu), Galacticon Gála utca (Gala Galaction), Háborúzók utcája (Războieni), Szalázs utca (Sălajului), Gheorghe Doja utca (Gheorghe Doja, de lényegében Dózsa György), Transzilvánia utca (Transilvaniei), Bánat utca (Banatului).

Tényleg: mi a bánat ez? Nos, lehet, hogy elsőre nem tűnik fel, de mindez magyarul van. Már amennyire.
Akkor meg? Mi kell még? Kész. Tessék örülni, megelégedni.

Sőt, mindjárt lehet majd nevetni is, csak még előbb egy kis felvezetés a lényegről.

Egy másik példa: a legendás, sokat hivatkozott utcanév Marosvásárhelyen,
az RMDSZ országos ügyvezető elnökségének utcájában

Hogy kinek köszönhető az ügy eme nagyszerű "rendezése"? Kiderül, ha megnézzük, hogyan jutottunk a nevetséges - és érdekvédelmi szempontból is "nagyszerű megvalósításnak" számító - végkifejletig.

Bearanyozta a napjainkat egy alkotó. Ma reggelre ugyanis valaki aranyszínűre fújta a szerkesztőségünk bejáratához vezető lépcsőt. Ezúton köszönöm meg neki.
Mit nekünk vörös szőnyeg? Ez sokkal trendibb.

Mindenféle idióta megfordul a neten. Én is. :)
A hálón lógó furcsa fazonok száma szociológiai mintavétellel becsülhető fel - s immár a mintákat élőben is láthatjuk, beszélgethetünk velük, a legújabb divathóbort segítségével. Itt van ugyanis a Chatroulette - amit én is kipróbáltam, s már napok óta szórakozom rajta, vele. Bája az egyszerűségében rejlik: össze kell ereszteni vadidegen embereket, akik kamerán nézegethetik egymást, mikrofonon beszélhetnek - de ha ehhez gyávák, akkor a kamerát eltakarják valamivel, s beszéd helyett írhatnak is.

Lényegében a klasszikus chat és a videostreaming ötvözése az egész: felmegy az ember a honlapra, ott elindul az alkalmazás, amely csak bekapcsolt kamerával használható. A rendszer találomra összesorsolja a felhasználót egy másikkal, aki bárhol lehet a világon. És mehet a chat.

Szavakon lovagolni fölösleges - viszont néha nagyon szórakoztató.
Igazán viccesre sikerült például a mai este Budapesten, amikor a választások lezárultával egyes vezető politikusok mondtak zöldeket.
Nézzük!

Eljött hát az idő, amikor a budapesti parlamentre kitehetik a táblát: "Fidesz-székház".

Európában nincs még egy kétharmados többséggel kormányzó erő jelenleg.
Továbbra is az a fő kérdés, mihez kezdenek most Orbánék azzal a hatalmas túlerővel. És ezen belül például az is érdekes ügy, hogy mi lesz a sajtóval.

A kamerák hátterében: sokan attól már boldogok,
ha a régiek helyett újak hazudnak nekik

Egyesek már úgy teszik fel a kérdést, hogy mi lesz a sajtószabadsággal - de szerintem ők a választási műsorok bújása helyett ma este aludjanak egy nagyot. Mert a sajtószabadság nincs veszélyben - ugyanis a klasszikus értelemben nem is létezik. Helyette csak a kistestvére, a sajtiszabi van - azaz különféle érdekek által vezérelt és különféle irányokba szabad, mások felé meg zárt médiabirodalmak vannak jelen egyszerre, s ezekből adódik össze a sajtó szokszínűsége. Ez pedig nincs veszélyben, s nem is lesz.

Már a kutya írja a közleményeket az SZDSZ-nél.

Hát, várható volt, hogy gondjaik lesznek, ha a parlamentből kisenek, az állami támogatástól meg el. De azért az mégis meglepő, hogy a választások óta az egyetlen valamirevaló közelményt csak ma adták ki - s azt is Gizi, a kutya írta alá.
Úgy látszik, tényleg súlyos emberhiánnyal küzd már az SZDSZ, lelépett onnan mindenki. S most a négylábú oltja le épp a villanyt, mivel még ő is elsomfordál. Búcsúzóul írt egy kommünikét a szabaddemokrata eb.

Ő is lelép: MTI-fotó Giziről, amikor még az SZDSZ Gizella utcai
székházában fogadta a többi kutyát pártvezetőket

Az volt a házi feladat nemrégiben az egyik Várad melletti iskolában, hogy a gyerekek készítsenek fogalmazást arról, milyennek képzelik az újságírókat.
S mivel mi vagyunk legközelebb hozzájuk, arról írtak, hogy minket milyennek képzelnek.