Blogosz

MESE NINCS.

Menet-trend

2010. augusztus 19. 15:21 - BlogoszEditor

Vigyáz a zsebünkre a MÁV is. Ha például a Szigeten - vagy bárhol másutt - leamortizáltuk a költségvetésünket és hazafelé tartva már fáradtak, elcsigázottak is vagyunk, a vasút alkalmazottai rávezetnek, hogyan lehet minél olcsóbban és a vonatnál is gyorsabban hazajutni. Ajánlom mindenkinek ezt a megoldást, amire egy túlbuzgó kalauznáci - a saját szándékai ellenére - tanított meg.

Egy hétnyi fesztiválozás után kellemes emlékekkel, de szétesőben lévő fizikummal és összehajtogatott aggyal indul jól megérdemelt otthona felé az ember.
Úgyhogy most igazán nem izgi, amikor a Sziget fíling visszaköszön a Keletiben is: hatalmas, színes tömeg fetreng a nemzetközi jegypénztár környékén. Hátizsákjaikon pihegnek, földön alszanak, falnak dőlve mantrázgatnak. A látvány semmit jót nem ígér ezúttal: miközben átvágok rajtuk, már érzem, nemsokára én is közöttük várom majd a karmát. Húzok egy sorszámot a gépből: a 714. vagyok, aki majd a pénztárhoz járulhat esetleg, nemzetközi járatra jegyet venni. A cetlin azt is ott áll: előttem kereken 100 személy van még a sorban.

Némi tanakodás után megvan a számítás végeredménye: mire sorra kerülnénk, elmegy a vonatunk. Úgyhogy részemről jön a B terv. A zsebemben itt lapul a derék kis magyarigazolvány. Tehát átmegyek a belföldi pénztárhoz, ahol szinte senki nincs, s várakozás nélkül, pillanatok alatt, fillérekért váltok egy jegyet Biharkeresztesig. Hogy onnan mi lesz, azt még nem tudom - de az már biztos, hogy a vonatot nem késsük le.

Mielőtt bealszom a fülkében, még eszembe jut, hogy Pavtsi elmesélte nemrégbien, miként akarta őt megfejni egy MÁV-os. Ugyancsak Pestről jött, szintén Váradra, ám a pályaudvaron nem adtak neki helyjegyet, azt mondták, nincs rá szükség - aztán a vonaton a kalauz le akarta húzni, mondván, hogy nincs helyjegye, ami pedig szükséges. Mivel azonban emberünk nem volt hajlandó vesztegetésre, hanem várta volna a hivatalos bírságot, ha az állítólag jogos, a kalauz inkább lelépett végül.
Na, ilyesmi most nem történhet, mivel induláskor elmondtam ezt a pénztárosnak, s dabelcsekkoltam, hogy aztán ne legyen vita a vonaton az ellenőrrel. Végre nyugalom lesz, zavartalan standby hazáig - erre gondolok épp, majd lemerülnek az akkuim, s szépeket álmodva utazom tovább.

Egészen addig, amíg Keresztes előtt valahol fel nem ébreszt a polgári öntudat. Olyat szól bennem, hogy most pedig ideje lenne a kalauznál pótjegyet váltani egészen Váradig.
Jön is a kaller, egy nő. Benyit, s ahogy látja, hogy kedvezményes jegyem van Keresztesig, egyből randán villan egyet a szeme. Nem szenvedheti ezeket a magyarigazolványosokat. Azzal továbbáll.
Én meg megyek utána. Ugyanis még nem tudom, milyen szavakkal vezessem fel, azt a fonákságot, hogy tulajdonképpen szeretném, ha megbüntetne. És én magam kérem ezt. Azaz a vonaton akarok pótjegyet venni, drágábban.
Végül azzal indítom a kedélyes társalgást, hogy "állni fog a vonat valamennyit Keresztesen, ugye?" Itt a hölgyben azonnal elszakad valami. Biztosan nagyon sok utas lefrusztrálta már, mert a megtelt hócipőjét pont rám kezdi rázogatni: "Igen, áll. De a viták és a veszekedések elkerülése végett máris közlöm, hogy az ön jegye Keresztesig szól. Tehát ott leszáll és megvárja a következő vonatot, ami a Korona. Se több, se kevesebb".

Nocsak! A MÁV programot akar nekem csinálni. Milyen kedves...
Ráadásul végig sem hallgatott, pedig önként jelentkeztem volna befizetésre. (Ehelyett biztosan azt hitte, hogy megint trükközővel van dolga, aki le akar pattanni a vonatról, hogy gyorsan jegyet váltva vissza is szálljon rá, vagy pedig épp meg akarom kenni őt. Ó, édes. Milyen aranyosan tud inszinulálni, mennyire kecsesen rontja a saját vállalatának az üzletét, milyen bájosan szoktatja le az utast a vonatozásról.) Még elnézem egy darabig ezt a jelenséget, ilyen idegroncsokat vajh miért küldenek emberek közé. A náci Fräulein pedig visszanéz rám: szemében ott a büszkeség, hogy most jól megmondta végre, és lecsapott a hatóság öklével, hasznot hajtva a vasútnak, s bemosva a rohadt határon túli magyaroknak.

Na, nem egészen. Ugyanis ezek után nem magyarázkodom, nem térek vissza arra, hogy mit akartam. Igaza van: leszállok Keresztesen. És nem kell menetjegy, nem fizetek, sőt, várni sem kell ott a következő vonatra. Még erre a szerelvényre sem, amíg mozdonyt cserélnek előtte.
Az ember csak megkerüli az ottani állomást, be sem kell menni, s hátul mindig ott várakoznak valami váradiak a kocsijaikkal a vonattal érkező rokonaikra. Tudom, mert én is vártam már ott jópárszor. Találomra odamegyek egyikükhöz, hogy hazavisz-e, az ismeretlen pedig egészen természetesnek veszi ezt, s már mehetünk is. A szerelvény még az állomáson áll, amikor mi már majdnem át is értünk a határon. Ezresek helyett lényegében térítésmentesen. És macera nélkül és sokkal gyorsabban.

Az Ady Endre IC-n kedden szolgálatot teljesített MÁV-kallernek igazán hálás lehetek ez ötletért. Ezentúl mindig így fogok utazni. Körülbelül 90 százalékkal olcsóbban, s úgy saccolom, 15-20 százalékkal gyorsabban.
Mindenki eljárhat így, aki csak idáig, a határszélig utazik valahova, páldául Váradra. Teljesen törvényes, s nyugodtabb így az utazás.

Közben a MÁV és a CFR egyes alkalmazottai tovább garázdálkodnak a szerelvényeken, amiket elhagyunk. Egyesek arra hajtanak, hogy az utasok megvesztegessék őket, mások meg arra, hogy elvesztegessék az utasokat. Sínen vannak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr532638096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása