Furcsa dolgokra veszi rá az embert néha a politikusok, politizálók aljassága.
Nem nagyon akartam például kirakni a házunkra a magyar utcanévtáblát. Na nem mintha nem értenék egyet a dologgal, ó, dehogy. Sőt, határozottan az a véleményem, hogy a történelmi magyar utcaneveket vissza kell vezetni a köztudatba és főleg a használatba Nagyváradon is.

Szimbólumrögzítés egy váradi utcán ma délben:
minden, amit a nevünkben politizálók nyújtani tudnak

Aki ez ellen tesz, vagy éppen cselekedhetne, mert kulcspozícióban van, de mégsem tesz semmit, kamuzik (netán egyenesen akadályozza a megoldást), az egyszerűen szélhámos, és nemhogy a szavazatainkra nem méltó, de a megvetésünkért is sokat kellene még fejlődnie.

Szóval más az oka annak, hogy nem nagyon akartam a névtáblát.
Mégpedig az, hogy a mi utcánk neve eléggé hülyén hangzik eredetiben, magyarul: Újülés utca. (Van aki tényleg azt hitte, hogy nem régi fotelt jelent, de jelzem: archaikus, s azt jelenti, hogy a település később létrejött , "megült", "betelepült" része.) Tehát nem egy hangzatos nevű utca. Gondolkoztam is rajta, dilemmáztam: egyrészt szerintem komikus hangzású (de legalábbis jellegtelen) ez manapság, viszont másrészt ez van, ez a régi, történelmi neve magyarul - márpedig ha rendezést akarunk, akkor teljes rendezésre kell törekednünk. Végül arra jutottam, hogy mivel a román elnevezés sincs kitéve, egyelőre hagyom egyszerűen csak a házszámot a falon.

A dilemmámat épp azok segítettek feloldani, akik miatt keletkezett: a helyi magyar politikacsinálók, akik miatt még mindig nincs egyszerűen, hivatalosan, civilizáltan megoldva az ügy.

Fú, de komoly!
A szlovák kormány és a parlament ma nagyon odapakolt a magyaroknak. Reggel az előbbi, délután az utóbbi tartott rendkívüli ülést. Aztán - ha már ott voltak a barikádokon - a törvényhozás külön határozatban rótta meg Magyarországot a kettős állampolgárság ügye miatt. És persze erőteljesen be voltak füvezve gorombulva, amitől meg nagyon hardokat vizionáltak.

A magyarok keze tényleg mindenben benne van. (Én Szlovákiában nemrégiben.)

Például Anna Belousovova, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke olyat delirált, hogy őt "a második világháború előtti Németországra emlékezteti a mostani Magyarország". A jó öreg Vladimír Mečiarnak, a Néppárt-Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnökének az a flashe volt, hogy "valahogy így kezdődött a második világháború". Robert Fico miniszterelnöknek meg azt susogta vissza az átlényegült, pajkos ki tudata, hogy "a magyar parlamentből barna pestis terjed". És ugyancsak neki még olyan tripje is volt, hogy "ami a Magyar Köztársaságban történik, az Szlovákia számára életveszélyt jelent".
Sőt, hogy a show nemzetközi legyen, Miroslav Lajcak szlovák külügyminiszter ezenközben átpattant Hágába, ahol találkozott és az EBESZ kisebbségügyi főbiztosával, s panaszkodott neki is egy kereket.
Fúáj, hát ez is húdekomoly! Hogy az EBESZ. Az igen! Mert az EBESZ aztán arról híres, hogy nagyon nagy tényező, befolyásos is, meg minden. Vannak persze olyan arcátlan felületesek, akik szerint csak egy kirakatszervezet a rengeteg hasonló közül - tele van a padlás ilyen huncut kis komolykodó semmikkel, a FUEN-től az Európa Tanácsig -, de az ilyen kötekedők nem számítanak.

Szóval ma egész nap nagyon dudorgott a szlovák politikum egy része.
És szerintem tényleg, de tényleg nincs mit háborognia annak a magyar lelkünknek amiatt, ami a pozsonyi parlamentben hangzott el pár órája. Hiszen a legtöbb ország parlamentjében a legtöbbször hülyeségeket szoktak beszélni.

Véletlenül találtam rá erre. Már ha vannak véletlenek, ugye.

Érdekes: ahhoz képest, hogy nem akart elnök lenni, véletlenül már a második mandátumát tölti... Na persze van az úgy, hogy evés közben jön meg.

Ahogy én véletlenül találtam meg ezt az jópár éves emléket, ugyanúgy véletlenül lett tehát államfő Traian Băsescu. Mondom: már ha vannak véletlenek, ugye.

Emlékeznek még Nyakó Istvánra és Ujhelyi Istvánra?
Most új játékokkal tértek vissza.

Ők azok az MSZP-s politikusok, akikből legenda lett tájainkon. Ők azok, akiknek a neve szállóigévé vált, sőt, szitokszóvá, ők azok, akiket előszeretettel, ámde elítélőleg idézgetnek kocsmaasztalnál politizálgatók, neten kommentelők, s akiket talán már az anyukák is úgy emlegetnek rakoncátlankodó gyerekeiknek, hogy "ha rossz leszel, hívom Nyakó és Ujhelyi bácsit". A gáz szimbólumává lettek ők ketten - pedig csak igazat beszéltek.

Annak idején ez a duó tartotta meg ugyanis a második őszödi beszédet, mégpedig Nagyváradon.

Nemcsak nem esszük forrón, hanem egyelőre kása sem lesz. Csak kerülgetjük, mint macska.
Vagy másfél órája ugyan benyújtották az Országgyűlésnek a kettős állampolgárságról szóló javaslatot - de a terveik szerint majd az augusztus 20-i nemzeti ünnepen léptetnék hatályba, s csak 2011. január 1-jétől alkalmaznák. Szóval még a jelképes döntés jelképe is csak jelképes lesz egy darabig.

Előkerült most erről a dologról egy emlék. Ugyanis mi - családi szinten - már öt évvel ezelőtt kértük a magyar állampolgárságot. A magyar államfőtől, levélben, csatolt visszahonosítási dokumentumokkal, érvekkel.
Egy hónappal a (kettős) állampolgársági folyamodványunk benyújtása után küldte meg az államfői hivatal az alábbi válaszlevelet.

Végre valami. Holnap megalakul az új magyar parlament, aztán beterjeszti elé a Fidesz a kettős állampolgárságról szóló törvény tervezetét. Úgyhogy jövünk.
Nem épp úgy, ahogy szeretnénk, nem is pont oda érkezünk, ahova indultunk (hiszen a végül megadandó kettős állampolgárság holtbiztosan nem teljes jogkörrel bíró lesz majd), de jövünk. Lehet megint félni, izgulni.

Olyan vicces ez. Az apokaliptikus tanok hívei állandóan rettegnek valamitől. Az ő torz perspektívájukból azt láthatjuk, hogy szegény Magyarországra állandóan fenekedik valaki, más nem is történik. Török, tatár, komcsi, kapitalista, multi. Meg ugyebár a magamutogató zsidók, azaz az exhibicionisták. Ez a neonáció nem is lát mást, csak vészt. Hiszen Magyarország sosem hibázott, de mindig szenvedett a határain tenyerét dörzsölő ellenségtől. És szenved most is, mindenki csak ki akarja csinálni. A zsidók mellett manapság a trendi mumusok a romák, a szlovákok, a románok. Na és persze a magyarok.
Hiszen érdekes módon tőlünk is fél Magyarország egy része. De nincs kegyelem, megint támadunk!

Egy szót sem akartam írni erről a dologról itt a blogomban, de közben úgy alakult, hogy elnézést kell kérnem a történtek miatt.

Nemcsak mi nem ertjuk neha (egyre tobbszor) azokat, akik maguknak vindikaljak a politikai kepviseletunket, hanem a mi egyre furcsabb ugyeinket megutkozessel fogadjak kulfoldon is.

Az utcanevtablak elobb targyalt ugyeben peldaul nyilvan mashol is vannak gondok, nem kizarolag nalunk. Csakhogy mashol e gondot nem tetezik azzal, hogy maguk a kisebbsegek egyes vezetoi is akadalyozzak a rendezest. Van ra egy friss peldam is.
Jelenleg eppen Litvaniaban vagyok, egy nemzetkozi kisebbsegi konferencian (egyebkent nem talalok magyar betukeszletet az itteni gepeken, ezert irok most igy).
Nos, itt, Vilniusban az elobb kerult szoba, hogy a litvaniai lengyel kisebbseget is foglalkoztatja az utcanevtablak ugye. Viszont legalabb a sajat kozossegukon belul nincs kerekkotoje a jogervenyesitesi torekvesuknek - nem ugy, mint nalunk.

(Figyelem, frissítés! ;) Fejlemények és újabb kesernyés utcanév-poénok a bejegyzés végén.)

Megoldódott "Megoldódott" a váradi magyar utcanevek ügye: ordas baromságokat írhatunk ki magyarul, vagy semmit.

Használhatunk például olyan megnevezéseket, hogy Élők utcája (Viilor), Piros Tó utca (Lacul Roşu), Galacticon Gála utca (Gala Galaction), Háborúzók utcája (Războieni), Szalázs utca (Sălajului), Gheorghe Doja utca (Gheorghe Doja, de lényegében Dózsa György), Transzilvánia utca (Transilvaniei), Bánat utca (Banatului).

Tényleg: mi a bánat ez? Nos, lehet, hogy elsőre nem tűnik fel, de mindez magyarul van. Már amennyire.
Akkor meg? Mi kell még? Kész. Tessék örülni, megelégedni.

Sőt, mindjárt lehet majd nevetni is, csak még előbb egy kis felvezetés a lényegről.

Egy másik példa: a legendás, sokat hivatkozott utcanév Marosvásárhelyen,
az RMDSZ országos ügyvezető elnökségének utcájában

Hogy kinek köszönhető az ügy eme nagyszerű "rendezése"? Kiderül, ha megnézzük, hogyan jutottunk a nevetséges - és érdekvédelmi szempontból is "nagyszerű megvalósításnak" számító - végkifejletig.

Bearanyozta a napjainkat egy alkotó. Ma reggelre ugyanis valaki aranyszínűre fújta a szerkesztőségünk bejáratához vezető lépcsőt. Ezúton köszönöm meg neki.
Mit nekünk vörös szőnyeg? Ez sokkal trendibb.

Mindenféle idióta megfordul a neten. Én is. :)
A hálón lógó furcsa fazonok száma szociológiai mintavétellel becsülhető fel - s immár a mintákat élőben is láthatjuk, beszélgethetünk velük, a legújabb divathóbort segítségével. Itt van ugyanis a Chatroulette - amit én is kipróbáltam, s már napok óta szórakozom rajta, vele. Bája az egyszerűségében rejlik: össze kell ereszteni vadidegen embereket, akik kamerán nézegethetik egymást, mikrofonon beszélhetnek - de ha ehhez gyávák, akkor a kamerát eltakarják valamivel, s beszéd helyett írhatnak is.

Lényegében a klasszikus chat és a videostreaming ötvözése az egész: felmegy az ember a honlapra, ott elindul az alkalmazás, amely csak bekapcsolt kamerával használható. A rendszer találomra összesorsolja a felhasználót egy másikkal, aki bárhol lehet a világon. És mehet a chat.

Szavakon lovagolni fölösleges - viszont néha nagyon szórakoztató.
Igazán viccesre sikerült például a mai este Budapesten, amikor a választások lezárultával egyes vezető politikusok mondtak zöldeket.
Nézzük!

Eljött hát az idő, amikor a budapesti parlamentre kitehetik a táblát: "Fidesz-székház".

Európában nincs még egy kétharmados többséggel kormányzó erő jelenleg.
Továbbra is az a fő kérdés, mihez kezdenek most Orbánék azzal a hatalmas túlerővel. És ezen belül például az is érdekes ügy, hogy mi lesz a sajtóval.

A kamerák hátterében: sokan attól már boldogok,
ha a régiek helyett újak hazudnak nekik

Egyesek már úgy teszik fel a kérdést, hogy mi lesz a sajtószabadsággal - de szerintem ők a választási műsorok bújása helyett ma este aludjanak egy nagyot. Mert a sajtószabadság nincs veszélyben - ugyanis a klasszikus értelemben nem is létezik. Helyette csak a kistestvére, a sajtiszabi van - azaz különféle érdekek által vezérelt és különféle irányokba szabad, mások felé meg zárt médiabirodalmak vannak jelen egyszerre, s ezekből adódik össze a sajtó szokszínűsége. Ez pedig nincs veszélyben, s nem is lesz.

Már a kutya írja a közleményeket az SZDSZ-nél.

Hát, várható volt, hogy gondjaik lesznek, ha a parlamentből kisenek, az állami támogatástól meg el. De azért az mégis meglepő, hogy a választások óta az egyetlen valamirevaló közelményt csak ma adták ki - s azt is Gizi, a kutya írta alá.
Úgy látszik, tényleg súlyos emberhiánnyal küzd már az SZDSZ, lelépett onnan mindenki. S most a négylábú oltja le épp a villanyt, mivel még ő is elsomfordál. Búcsúzóul írt egy kommünikét a szabaddemokrata eb.

Ő is lelép: MTI-fotó Giziről, amikor még az SZDSZ Gizella utcai
székházában fogadta a többi kutyát pártvezetőket

Az volt a házi feladat nemrégiben az egyik Várad melletti iskolában, hogy a gyerekek készítsenek fogalmazást arról, milyennek képzelik az újságírókat.
S mivel mi vagyunk legközelebb hozzájuk, arról írtak, hogy minket milyennek képzelnek.

Annyira át van itatva már a közbeszéd hörgéssel, zajszennyezéssel, hogy felkapjuk a fejünket, ha - szokatlan módon - egy kicsit csend van. Már idomultunk a ricsajhoz, ráállt az immunrendszerünk is. Úgyhogy ha a fiúk egy kicsit lazítanak, az egyből feltűnik.
Tehát ezúttal pótolom én a hőbörgést - szinte már hiányzik :) -, hadd pihenjék ki magukat kicsit a két választási forduló között a hivatásos zajforrások.

Hiszen hol van ilyenkor a nemzetmentők sokasága? Meglepődve tapasztalom, hogy ezúttal még nem kezdtek kegyetlenül nyílt leleplezésekbe arról, hogy a vulkáni port is a zsidók verték fel.
Hiszen "ugye" csakis a zsidók hoztak ránk csak az utóbbi időben is olyan katasztrófákat, mint a világgazdasági válság, az újinfluenza, a madárinfluenza, a sertésinfluenza, a kergemarhakór, valamint a world music.

Pedig most alkalmas lenne megint egy kis zsidózás. Mert tényleg sok furcsa vonatkozása van ennek a most tartó por-mániának. Gyanús.

Megnéztem, s igaz mindaz, amint a legújabb lázról, a pormániáról állítanak. Létező a jelenség. Merthogy épp most kellett egész Romániát beborítania az izlandi vulkántól indult porfelhőnek. Állítólag 18 perce az egész ország fölött itt van már. Sőt, nálunk, a nyugati részen már reggel óta.
Zárva is van a reptér itt is, s ömlenek ránk a témával kapcsolatos információk. Elért minket a szennyeződés-felhő.

Szóval lecsekkoltam az előbb. Tényleg rohadt nagy por van. Elképesztő, apokaliptikus.
Viszont a tudomány ismét tévedett. Mert hiába mondták, hogy csak 7-9 kilométer magasságban halad el, itt az utcán már mindenfelé hullik száll, kavarog. Időnként pedig - amikor egy-egy nagyobb jármű húz el - nem is látni tőle, olyan sűrű rétegben terjeng szanaszét.

Porvihar Afganisztánban. Egy szokványos nap Nagyváradon.

Téves adat volt az is, hogy ma érkezett meg tájainkra a porfelhő. Mi már évek óta tapasztaljuk, hogy itt van.
Továbbá nagy hiba azt hinni, hogy egy izlandi természeti jelenség az oka. A saját kutatásaim szerint ugyanis az ökormányzat és a köztisztasági vállalat. És nem vulkánkitörés miatt lep be mindent a porfelhő, hanem úgynevezett pofátlanság, nemtörődömség és közöny okozza.
Mondják azt is, hogy 1821-ben például két évig szállt a por egy vulkánkitörés nyomán. Az semmi! Itt már legalább 7-8 éve van ugyanez. És egyre csak súlyosbodik.

Előállítása eleve mestermunka, maga a tökély. A fogyasztók számára a tökéletesnél is több. Aloe verás változatban is kapható. Igazi kényeztetés az érzékeknek. Finom az aromája.

A gyártó szerint ezek a fő tulajdonságai. Találják ki, mi ez a termék! Nos, mi is lehet?
Vegyük át újra, milyen ismérveit felsorolva hirdetik: mesteri, tökéletes, lehet aloés is, érzékeinket felkorbácsolja és aromavilága van. Akkor tehát mi ez?
Úgy van: vécépapír.

Aki másra gondolt, annak nyilván fogalma sem lehet arról, milyen világban él. Továbbá a saját érzékei sem működnek korszerűen.
Mert tényleg ezekkel hirdetik az egyik slozipapírt. Nem akarok itt reklámot csinálni, úgyhogy teljesen mellékes, melyikről van szó, nem is különösebben számít (,hogy a Milde nevűről, amelyet a bolgár Ficosota Sintez gyárt és hoz be Romániába is.)

Ha valakit esetleg zavar, hogy egy toalettpapírt az aromájával, az érzékeinkre gyakorolt hatásával és aloe verával reklámoznak, annak elárulom, hogy a Ficosota saját bevallása szerint gyárt ám élelmiszereket is ("food és non-food" előállításában is utazik, saját cégismertetője szerint).
Hát, azért úgy tűnik, valami egy csöppet összekeveredhetett a gyárban.
Nem biztos, hogy az élelmiszereiket megkóstolnám, amíg nem áll készenlétben egy mentő és egy belgyógyász. Meg egy pszichiáter.

Intim együttlét. A romantikus vacsorák kedvelt menüje

Külön csábító az is, ahogy a lágy, búgó női hang a fülembe súgja: "a legrafináltabb igényeket is kielégíti". Nyami! Ez már döfi! Nem bírom tovább, máris beindul a nyálelválasztásom.

Nem én szóltam nekik, komolyan. :)
Én csak megírtam itt, eggyel lejjebb, hogy államtitkár lehet Szőcs Géza a Fidesz-kormányban, azzal együtt, hogy régebbi, tisztázatlan pénzügyei vannak.
Amelyek a jelek szerint a mai napig nemcsak elfeledve nincsenek, hanem üldözik őt. Merthogy a legfrissebb hírek szerint azóta "sok negatív jelzés érkezett" Orbán Viktorékhoz Szőccsel kapcsolatban, s lehet, hogy emiatt máris elveszik tőle azt az államtitkári posztot, amit hivatalosan még meg sem kapott. Nem hivatalosan azonban már előzőleg megkapta a tisztséget.
Ám közben szóltak pár jó szót néhányan a Szőcs érdekében... S nem is biztos, hogy nem volt igazuk.

Erdélyi származású személy lehet az új magyar kormány kulturális minisztere. (* A téma frissítve a bejegyzés végén.) S közben napirenden van a kettős állampolgárság ügye is. Ez igen! Vagy nem?
Hát, ha jobban megnézzük, egy kicsit végülis azért igen...

Szőcs Géza és Fideszné Lévai Anikó

Még véget sem értek a választások, de máris irtó erős gesztuspolitikával indít irányunkba is a Fidesz. Szem nem marad szárazon a következő hetekben azon romániai magyar atyafiak körében sem, akiknek az ilyesmitől máris könnybe lábad. Mert a romániai magyarok jórésze változatlanul kedves, szentimentális politikai bolond: a 2004 december 5-i népszavazáson rágódik előszeretettel még ma is, duzzog, közben táposnak csúfolja és lenézi a szerinte őt lenéző anyaországiakat - de mégis azonnal a vállára borul bárkinek, aki hosszabb bajusszal érkezik Magyarországról, s Nagy-Magyarország matrica van az autóján, az Árpádsávon előz, és/vagy aszongya, hogy ő magyar, nem turista. Régebben ugyanez működött Dunakaviccsal és Amo szappannal is.

Mennyire más volt minden, amikor még az akkori MDF-elnök Lezsák Sándor kosztját ettük Lakiteleken - ahova akkor még szerényen érkezett meg aztán vendégségbe Orbán Viktor Fidesz-elnök is a családjával. Mindez 1996-ban volt - s most némi történelmi léptékű fordulatokról jutott eszembe.

Akkor még nagyon fiatalok voltunk (na jó, Lezsák már akkor sem), és éhesek. Doktrinális vitákra, elvi eszmecserékre, és ideológiai ütközésekre éhesek, fogékonyak. Na meg némi okításra is. Én például azért voltam ott abban az időben. Politológiai képzésre jártunk a lakiteleki MDF-főhadiszállásra.
És - szinte hihetetlen, valószerűtlen ma már az ilyesmi is - ez egyáltalán nem volt ciki. Nem feltételezett vonalasságot, nem támasztott kaján kis gyanúkat, nem ütött billogot senkire. Egyszerűen akkor még ilyenek voltak az idők, meg a politikai légkör. '96 tájékán még éppen el lehetett menni ilyen helyekre anélkül, hogy az embert valami párthadseregbe akarták volna egyből besorozni, vagy ilyesmivel gyanúsítgatták volna kívülről.

Amikor négy éve ilyenkorra kiderült, hogy a Fidesz már másodszor baltázta el a választásokat, sok hívük sci-fiket kezdett gyártani, ezzel nyugtatgatva magát. 2006-ban hetekig hallottam én is ettől-attól olyan "biztos helyről származó információt", hogy a Fidesz szándékosan vesztett most, eleve ez volt a célja. Ugyanis igazából majd 2010-ben akar nyerni, jóval nagyobb mértékben.

Kiugró eredmény

Ahogy akkor, pár nappal a vesztes választások után végignéztem az emígyen sebeiket nyalogatókon, s hallgattam a kompenzációnak is gyenge jövendöléseiket, felébredt bennem az apai ösztön. De nem akartam őket megsérteni, ezért úgy tettem, mintha az anyai ébredt volna fel.

Szeret nagyokat mondani Szász Jenő. Úgyhogy az ő stílusában én most azt mondhatom róla, véres szájjal csókolt kezet ma Orbán Viktornak. Kérdés, hogy A VIKTOR meddig tűri még, hogy az általa felnevelgetett, majd az ellenőrzése alól totálisan kikerült Szász a kedvére terpeszkedjen az MPP-ben. Amely pártot történetesen szintén Orbánék találták ki és hozták tető alá.

Na, csak bátran! Nem látja senki. (Pedig persze, hogy mindenki figyeli.)

Ezekben az órákban ér véget ugyanis Gyergyószentmiklóson a Magyar Polgári Párt (MPP) újabb látszatkongresszusa. Ami megint csak arra volt jó - s eleve azért hívták össze -, hogy megerősítse elnöki beosztásában Szász Jenőt.
Neki most azért volt szüksége erre, mert a legutóbbi elnökválasztáson illegálisan választatta meg magát. Ezt pár hete a bíróság is kimondta (amelyhez a párton belüli ellenfelei fordultak), s a döntés azt jelentette, hogy az előző tanácskozáson hozott döntések semmisek. Ezért Szász sietve új tanácskozást hívott össze mára, ahol egyedüli elnökjelöltként indult. Úgyhogy lényegében annyi nyert ma megerősítést, hogy az MPP még mindig nem létezik. És mindaddig nem is fog, ameddig Szász az elnöke.

Na, minden esetre Szász családias hangulatban lemészárolt ma maga körül mindenkit, aki - kölönféle, néha ravasz okokból ugyan, de - változást akart. A családias hangulat annak volt köszönhető, hogy az ellenzéke egy része eleve el sem ment a szemfényvesztő kongresszusodira. Úgyhogy Szász úgy választtatta újra magát, ahogy szereti: csak részleges reprezentativitással, haverek és lekötelezettek és sógorok keze által.
És ugyanazzal a mozdulattal be is vezették a diktatúrát az MPP-ben.

Valami kis emlék ugrott be az előbb. A végén majd elmesélem. Ha a babonaságoktól áthatott középkorban lennénk, most megkövülhetnénk.

Hihetetetlen ami ma történt. Lényegében a fél lengyel politikai elit pár pillanat alatt eltűnt a Föld színéről. Természetesen butaság arra gondolni, hogy Lengyelország elátkozott, Oroszország pedig valami sátáni erőtől van áthatva - de persze első pillanatban ilyen képek is megkörnyékezik az ember agyát. Mert a fejlemények annyira cinikus fintorát mutaják a sorsnak, hogy az elképesztő.

Lech Kaczyński és a felesége

Alig több mint két órával ezelőtt ugyanis Oroszországban lezuhant a Lengyelország rengeteg vezetőjét szállító gép és mindenki meghalt a fedélzeten. Vegyük át a dolog legperverzebb aspektusait.

Úgy járt a két lámer, törleszkedő romániai magyar párt is, mint én valamelyik nap.

Mert hát hazafelé tartok egy verőfényes délutánon - de amikor a villamosról leszállok, látom, ahogy épp elmegy a buszom. No, fél órát biztosan nem fogok várni a következőig, úgyhogy a közeli taxiállomáson elindulok az első autó felé.
Már majdnem ott vagyok, amikor hallom, ahogy mögém ér egy másik taxi, majd pont mellettem lassít és szinte meg is áll. Hát - gondolom - akkor nem fogok elmenni a legelső kocsiig, itt van ez. S rendesen oda sem nézve feltépem az ajtaját, beugrok az anyósülésre.
Már az is feltűnik, hogy amikor köszönök, a sofőr nem köszön vissza, csak furán mered rám. De semmi baj, mindegy, bemondom a címet. Erre sem reagál, nem indul. Bemondom mégegyszer. Semmi. Csak néz.
Kérdem, "van valami baj?" Azt mondja, "nincs". "Akkor meg nem megyünk?" Zavartan jelzi, hogy "mindjárt". És néz.
Ekkor veszem csak észre, hogy a hátsó ülésen már van egy utas. Egy nő, aki épp telefonál. És közben meglepetten pislog rám.

Így haladunk végül hármacskán tovább. Előbb elviszi a hölgyet oda, ahova tart.
Mert - mint menet közben végül kiderül - a taxi már rég foglalt volt, s nem azért lassított a megállóhelyükön, mert üres, hanem azért, hogy egy gyorsabb járművet elengedjen. Na ekkor ugrottam én be, váratlanul megjelenve addig nyugodt életükben, s új célt jelölve meg mit sem sejtő hőseink számára.

Hasonló most a helyzet. Ma megpróbált Markó Béla nyíltan is átülni abba a taxiba, amelyet a választások leendő győztese, Orbán Viktor vezet. És hasonlóval próbálkozott Szász Jenő is.
Csakhogy az Orbán limója is foglalt már: a hátsó ülésen terpeszkedő nő ezúttal nem más, mint Tőkés László.
Ő már régóta meseautózik Viktorral.

Olyan fílinges, ahogy már csak pár nap van, s ahogy közeledik a magyarországi választás. Hogy pontosabban milyen fílinges? Fogalmam sincs. Lényegében semmilyen. De azért olyan.
Mint amikor egy erős focidöntőt nézünk, amelyikben a mi csapatunk eleve nem is játszik. (Sőt, a pártpolitika sportágban nekünk eleve nincsenek is csapataink, nem létezik ilyen, sem itt, sem az anyaországban.) A dolog mégis lehet izgalmas mielőtt elkezdődik, s akkor is, amikor tart. De amikor vége van, az van, hogy na és akkor mi van?

Szóval ez is egy ilyen döntő lesz most. Lehet rajta agyalni, érdekes elemezgetni, izgi lesz majd a vasárnap esti kupaátadás is - mégis annyi az egészben a realitás, annyi a finalitása, mintha valaki azon elmélkedne, hogy mit csinálna Scarlett Johanssonnal, vagy a lottó főnyereményével.
A győztes már eleve megvan. A kisdöntőt meg négyen játsszák: az MSZP, a Jobbik, az MDF és az LMP. És ez utóbbi meccs most az érdekesebb. Ezen belül is a stupido-naiv Lehet Más a Politika (LMP) néven futó formáció szereplése.
A Lehet Másban szerintem mindössze egy dolog igazán ígéretes: úgy akarnak belépni a politikába, hogy a logójuk egyből a kijárat jele.

Na most be vagy ki?

Épp arról cseréltünk eszmét ma többekkel is, hogy a SZDSZ klónja-e az LMP vagy sem. Vagyis a Retkes nevéhez köthető szadesz-sírásók miatt a hatalomból és a pártból is kiszorult Kóka-félék burkolt, bábok segítségével való visszaszivárgási kísérlete-e ez, vagy tényleg egy új pártocskáról van-e itt szó. Azaz: ha a parlamentbe esetleg bejut az LMP, akkor az LMP jutott-e be, vagy az SZDSZ?

Egy kedves olvasómtól kaptam a következő fejtörőt, azzal a felhívással, hogy - az előző postom fényében vizsgálva - fejtsem meg, mi van a Fanta palackján látható képen. Elmúlt az ünnep, de akkor is.

Elmúlt a veszély, aki akar, ismét nyugodtan mehet akár a Carrefourba is vásárolni.
Lejárt ugyanis az üzletlánc legújabb promóciójának határideje, úgyhogy a pszichotikus vércsibék is visszahúzódtak ismeretlen helyen lévő szörnyűséges rejtekhelyeikre.

Mert az üzlethálózat az elmúlt hetekben kis pelyhes gyilkológépekkel riogatta a vásárlóit. A húsvét leghorrorisztikusabb reklámkampányát ők bonyolították le.

Világszenzáció! Sőt, lényegében a világon is túlmutató.
Az audiovizuális sajtó történetében az egész Földkerekségen páratlan teljesítménnyel írta be nevét a Nagy Könyvbe ma a román közszolgálati televízió, a TVR1.
És ez még semmi. Hiszen a mai közvetítésük nyomán az egész kereszténységet is elkezdhetjük újraértelmezni. Tehát lényegében minden meg fog változni hamarosan körülöttünk.

A TVR ugyanis a húsvét éjjeli ortodox szentmisét közvetítette - s amikor odakapcsoltam, a képernyőn előtűnő digitális programfüzetben a következő címmel jelent meg az épp aktuális adás: A Megváltó feltámadása - LIVE.

Hamarjában szavakat sem találok erre. Most vagy ennyire erős a feltámadásba vetett hitük, vagy ellenkezőleg, ennyire fogalmuk sincs az egészről.
Mindig is mondtam, hogy az ortodoxia önelletmondásokkal teli vallássá lett már, egyszerre van jelen benne a túlmiszticizálás, a félpogány túlbuzgóság és a profán, blaszfemikus elemek sokasága... De ezt még sosem vállalták be ennyire nyíltan és közszolgálatian.

Az igazság az, hogy nem is mertem végignézni a közvetítést. Az életem jelen szakaszában nem vagyok még ilysemire felkészülve.

Azt hiszem, a húsvéti nyuszi is olvasta az előző bejegyzésemet. Ó, bár ne tette volna!
Hiszen amikor rájött, hogy őt is kihasználják, vele is visszaélnek holmi politikusok, borzalmas és megdöbbentő tettre ragadtatta magát.
Kérem, csak erős idegzetűek olvassák tovább!