Egy kedves olvasómtól kaptam a következő fejtörőt, azzal a felhívással, hogy - az előző postom fényében vizsgálva - fejtsem meg, mi van a Fanta palackján látható képen. Elmúlt az ünnep, de akkor is.

Kérem...
Indítsunk alapos elemzéssel.

Egy tojásban nyolc (!) nyúl (!) van épp kifejlődőben. Egy asztal (!) körül ülnek, amelynek terítője (!) a tojásfehérje, a sárgája pedig a tányér (!), amelyik üres. Azaz tulajdonképpen a táplálékon (-ban) ülnek, mégis éheznek.
Mindez tökéletes megjelenítése annak, hogy a fajok közötti természetellenes szexuális aktus cselekvésében erősen behatárolt, elbutult, életképtelen egyedeket eredményez. Zoológiailag pedig annak az igazolása, hogy a nyúl nem szereti a tojást.

Figyelemre méltó továbbá, hogy a nyolcaknak összesen egy teríték (!) van előkészítve. Ráadásul leves nem lesz, desszert sem - nagy- és kiskanál sehol.
Ez arra utal, hogy a válság súlyosbodott, s immár az embrionális szakaszban lévők életminőségét is érinti.

Időközben érdekes kozmikus jelenségek (!) játszódnak le a tojásbeli horizonton (!): egyszerre van fent a Nap (!) és a csillagok (!), továbbá néhány üstökös (!) is beköszön. Északról mindeközben a globális felmelegedés (!) fenyeget, míg délről a jégkorszak (!) fenekedik.
Evidens tehát, hogy a természet erőivel való játszadozás, illetve a nyúlszerű túlszaporodás okozta globális katasztrófa érzékeny, profetikus parafrázisával is dolgunk van itt.

A tojáson figyelmes analízis után sem fedezhetjük fel az eredetiséget és a szavatosságot mutató pecsétet, így a termék vélhetően a feketegazdaságban érintett kalóztyúk műve lehet.

Eme külső és belső jegyek együttes tanulmányozása nyomán tehát megállapítható: a képen bizonytalan eredetű tojás okozta szalmonellózis miatt fellépő hallucinációt látunk.

Ez kaotikus látomás a címkén azonban még mindig sokkal jobb marketingje a húsvétnak, mint amit például én műveltem a tavalyelőttin.
Akkor épp Amerikában húsvétozva arra kértek a vendéglátók, segítsek nekik elrejteni az udvar különböző részein azokat a műanyagtojásokat, amelyekbe papírpénzeket, fincsi kis zöldhasúakat tettek. A koreográfia szerint másnap reggel a család legifjabb sajra a vendégségbe érkezett gyerekekkel együtt fogja majd felkutatni a virágágyásokat, füves részeket, faodvakat és egyéb rejtekhelyeket a pénzes tojásokat vadászva, nagy örömben és izgatottságban.
Én ilyet még sosem csináltam, szívesen segítettem tehát. Becsülettel véghezvittem tojásrejtő missziómat: ügyes helyeket kerestem, hogy azért ne legyen annyira evidens a dolog, legyen egy kis játékos feladatmegoldás is a lurkóknak.
Másnap reggel magam is érdeklődéssel figyeltem, ahogy a gyerekek szétrajzanak a birtokon, tojásokat keresve.
Aztán egy adott pillanatban azt hallhattuk valahonnan, hogy a trónörökös ilyen hangokat hallat "áu, jaj, uh, ó, ssz!" Nemsokára a kezeit tapogatva és rázogatva, mérgesen toporzékolt elénk, s ártatlan, terminátori csengésű hangon csak annyit kérdezett, gyermeki érdeklődéssel: "Ki volt az a marha, aki a tövisbokorba rejtette a tojásokat?" Akkor én a szikrázó calinforniai égboltra szegeztem tekintetemet, hosszan mélázva, miközben a többiek a merénylőt kereső pillantásokat villogtattak körbe. Éreztem: ez a húsvét most kicsivel hosszabb lesz a szokottnál.

Íme tehát, milyen veszélyeket rejt a tojásozás. Felszíni karcolásoktól tudati módosulásokig tart a skála. S mindezt egy kis műanyag üdítővel lehet leöblíteni. Modern. Mint az ünnepeink.